Az állam és az önkormányzat feladataiban jelentős változásoknak lehettünk tanúi az elmúlt időszakban, amelynek természetesen vagyonjogi következményei is voltak, hiszen az átvételre szánt feladatoktól elválaszthatatlan az adott feladatellátást szolgáló ingó- és ingatlan vagyontömeg. Utóbbi megállapítással vitatkozhatnánk is, hiszen például a közigazgatásban az állam maga is képes lenne megteremteni a feladatellátáshoz szükséges infrastrukturális feltételeket, de a jogalkotói szándékban és a gyakorlatban is az tükröződött, hogy a kialakítandó állami intézményeket az önkormányzatok vagyoni bázisán kívánja felépíteni, erre külön állami források nem álltak rendelkezésre.
A feladatellátás változása az állam és az önkormányzatok feladatainak szinte minden területét érintette, ezek közül jelentősebb a közigazgatási, a kulturális, az oktatási, a gyermekvédelmi hatáskörök változása. A változtatások első lépcsőjében a megyei önkormányzatok feladatai közül az intézményfenntartással összefüggő feladatok kerültek át törvény erejénél fogva a Magyar Államhoz, a feladatellátást szolgáló vagyonnal együtt. A helyi önkormányzatok élénk figyelemmel követték a megyei feladat- és vagyonátadást, mert - ahogyan mindez később be is igazolódott - egyrészt a helyi önkormányzatok esetében is ez lesz a minta, másrészt az állam nem minden feladatot kíván megtartani a megyéktől átvettek közül, és utóbbi esetben a (megyei jogú) városokra is várhatnak ezekből feladatok.
A folyamat néhány vagyonjogi aspektusának felvillantása, azt gondolom, megérdemel egy cikket e lap hasábjain.
A jogi szabályozást tekintve az átalakítás kereteit több jogszabály együttese adja, azonban fő szabályként tekintünk a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvényre (Nvtv.), amely azon túl, hogy meghatározza a nemzeti vagyon fogalmát, típusait, az azzal való gazdálkodás alapvető szabályait, az átalakítás szempontjából lefektet egy fontos szabályt. Az Nvtv. ugyanis kimondja, ha törvény az önkormányzat feladatát, más önkormányzat feladataként vagy állami feladatként, illetve állami feladatot önkormányzat feladataként állapít meg, a feladatellátást közvetlenül szolgáló és ahhoz szükséges vagyon ingyenesen kerül az átvevő tulajdonába.
A közigazgatás helyi önkormányzatokat érintő átalakítása során, 2012. április 15. hatállyal, a jegyzői szabálysértési hatáskör megszüntetése jelentette az átalakítás megkezdését, ami munkajogi vonatkozásain túl vagyonjogi elemeket nem tartalmazott.
A közigazgatás átalakításának következő lépése a járási rendszer kialakítása
- 13/14 -
volt, melynek alapja a járások kialakításáról, valamint egyes ezzel összefüggő törvények módosításáról szóló 2012. évi XCIII. törvény, amely a Nvtv. idézett rendelkezésétől eltérően, az átvett államigazgatási feladatok ellátását biztosító vagyon tekintetében már nem tulajdonjogot biztosít az átvevőnek, hanem ingyenes használati jogot. Ez a jogosítvány az állam számára biztosítja az államigazgatási feladatellátáshoz szükséges, annak időtartamára szóló használatot, kötelezettségévé teszi az ingatlan fenntartását, üzemeltetését, karbantartását, egyedül a felújítás tekintetében nem határozza meg a kötelezettség címzettjét, amikor a járási (fővárosi kerületi) hivatalokról szóló 218/2012. (VIII. 13.) Korm. rendelet (Járási kormányrendelet) mellékletét képező átadás-átvételi megállapodásban erre vonatkozóan azt mondja ki: a felek közül annak a kötelezettsége, akinek a felújítás az érdekében áll. E megfogalmazásból még várhatóan lehetnek viták, mert akár vitathatatlannak tekinthetnénk, hogy a tulajdonos önkormányzatnak érdekében áll a felújítás (hiszen ezzel növekszik a vagyonának értéke), mivel a használat joga azonban az államot illeti, igazából csak tűrni köteles a felújított vagyon használatát. Megjegyzem, véleményem szerint az önkormányzatok túlnyomó része eddig sem tudott megfelelni azon kötelezettségének, hogy a vagyonán az amortizációnak megfelelő felújításokat, karbantartásokat elvégezze, tehát az ingatlanok általában jelentős felújítási szükséglettel terheltek.
A feladatátadást kellő időben és mindenre, így a vagyonelemekre is kiterjedő felmérés előzte meg, amely komoly kihívást jelentett az önkormányzatoknak, mert sokszor olyan nyilvántartásokat is le kellett fektetniük, amelyet sem korábban, sem ma nem ír elő jogszabály részükre. A járási székhely önkormányzatoknak tehát vagy önálló ingatlanra, vagy az általuk használt ingatlanok egy részére ingyenes használati jogot kellett biztosítaniuk a járási hivatalok elhelyezése céljából. Azon településeknél ahol okmányiroda is működött, ez alapvetően meghatározta a leendő járási hivatal elhelyezését, ugyanis a jelentős informatikai háttérrel és kötöttségekkel bíró okmányirodák költöztetésére nem volt sem forrás, sem idő, a költözés miatti kiesés pedig komoly fennakadásokat okozhatott volna az ügyfélfogadásban.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
