Az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló 650/2012/EU rendelet elfogadásával a több mint egy évtizedes előkészítő munka után révbe értek az Európai Unión belüli öröklési ügyek egységesítéséért folyó törekvések. Az egységesítés jelentőségét tükrözik a statisztikai adatok, melyek szerint jelenleg kb. 12,3 millió európai uniós állampolgár él más tagállamban, évente mintegy 450 000 nemzetközi öröklési ügy indul a tagállamok területén, a hagyatékok összértéke pedig meghaladja a 120 milliárd eurót.[1]
Hazánkba 2010-ben 117 353 fő érkezett az Unió más tagállamából,[2] de a magyar állampolgárok is egyre nagyobb számban élnek a szabad mozgás jogával, így egyre többen vállalnak más tagállamban munkát, szereznek ott ingó vagy ingatlan vagyont.
Az örökhagyónak a külföldön lévő vagyona vonatkozásában tisztában kell lennie azzal, hogy arról halála esetére érvényesen hogyan, milyen szabályok szerint rendelkezhet, esetleges végrendeletére mely jogszabályok irányadóak, ha nem kíván végrendelkezni, kik és milyen arányban lesznek örökösei. Az örökösök szempontjából fontos kérdés az, hogy szükség esetén az eljárást mely országban, mely szervnél tudják megindítani, hogyan válhatnak örökössé, milyen örökrész illeti meg őket, az egyik tagállamban hozott határozatot hogyan tudják egy másik tagállamban érvényre juttatni.
A napi joggyakorlat számára különösen nagy jelentőséggel bír a rendelet, hiszen jelenleg, a nemzetközi elemet tartalmazó, határon átívelő[3] hagyatéki ügyek elintézése nehézkes, lassú, az egyes államok belső jogában érvényesülő kollíziós normák, két és többoldalú egyezmények alkalmazása rendszeresen nehézséget okoz a jogalkalmazóknak, a más tagállamok által kiállított okiratok elfogadásának megtagadása pedig számtalan bosszúságot és sérelmet okoz az örökösöknek. A jogalkalmazók részéről olykor már a joghatóság megállapítása is nehézségekbe ütközik. A tagállamok eltérő szabályozásából adódóan előfordulhat, hogy ugyanabban az ügyben több állam is joghatósággal rendelkezik, de az sem kizárt, hogy egy ügyben egyik államnak sincs joghatósága. Az alkalmazandó jog meghatározásának sokféle szabályozása szintén bonyolítja, jelentős mértékben lassítja a jelenlegi ügyintézést.
A rendelet célja, hogy a joghatóság kérdésének, az alkalmazandó jog meghatározásának, az öröklési ügyekben hozott határozatok és kiállított közokiratok elismerésének és végrehajtásának egységesítésével, továbbá az európai öröklési bizonyítvány jogintézményének bevezetésével megkönnyítse a határokon átívelő öröklési ügyek elintézését.
Az Európai Unió jogalkotása elsősorban tradicionális okokból korábban kizárta a polgári ügyekben történő Igazságügyi Együttműködés[4] hatálya alól az öröklési jogi kérdéseket, bár az ezen a területen történő jogharmonizáció szükségességének kérdése nem új keletű. Konrad Zweigert német jogtudós, a Német Szövetségi Alkotmánybíróság bírája már 1966-ban felhívta a figyelmet arra, hogy az eltérő öröklési jogi kollíziós szabályoknak integrációt akadályozó hatása lehet.[5]
Az öröklésre vonatkozó egységes szabályozás kívánalma az Unió szintjén először 1998-ban jelent meg, a Bécsi Cselekvési Tervben. Ez a dokumentum célul tűzte ki a lehetséges egységesítés vizsgálatát az öröklési ügyekkel kapcsolatosan a joghatóság, az alkal-
30/31
mazandó jog, a határozatok kölcsönös elismerésének és végrehajthatóságának területén.
A Német Közjegyzői Intézet, Heinrich Dörner, valamint Paul Lagarde 2002-ben a Bizottság számára készített jogösszehasonlító tanulmánya[6] rámutatott a határokon átnyúló vagyonszerzés és ennek öröklési jogi vonatkozású következményeire, illetve a joghatóság és az alkalmazandó jog meghatározására vonatkozó szabályok egységesítésének fontosságára, egy egységes végrendeleti nyilvántartás és öröklési tanúsítvány szükségességére. A tanulmány alapján világossá vált, hogy a joghatóság megállapításának, az alkalmazandó jog és az eljáró hatóságok körének tagállamonkénti eltérősége akadályozza a személyek Unión belüli szabad mozgását és a magántulajdonhoz való jog maradéktalan gyakorlását. A tanulmány alapján a Bizottság 2005-ben adta ki Öröklés és Végrendelet című Zöld Könyvét, amit széles körű társadalmi konzultáció, számos konferencia követett. Az Európai Bizottság 2009 végén közzé tette javaslatát az Európai Parlament és a Tanács "Az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok és közokiratok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési tanúsítvány bevezetéséről" szóló rendelet tervezetéről. 2010-ben számos állásfoglalás érkezett a tervezethez.
Az öröklési jogi rendeletet a 2011. évi magyar elnökség a kiemelt témák között kezelte.
A bel- és igazságügy miniszterek 2011. decemberi tanácskozásán megállapodás született a rendelet szövegéről, mely szöveget az Európai Parlament első olvasatban 2012. március 13-án elfogadott, majd ezt követően a rendelet 2012. június 7. napján megkapta az Európai Unió Bel- és Igazságügy miniszterek Tanácsának végső támogatását is.
Az I. fejezet "Hatály és fogalom-meghatározások" (1., 2., 3. cikkek) határozza meg a rendelet alkalmazási körét, illetve tartalmazza az alapvető fogalmak definiálását. A II. fejezet (4-19. cikkek) a "Joghatóság" kérdését, míg a III. fejezet (20-38. cikkek) az "Alkalmazandó jog" meghatározását szabályozza. A IV. fejezet (39-58. cikkek) rendelkezik az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről, végrehajthatóságáról és végrehajtásáról, az V. fejezet pedig (59-61. cikkek) a közokiratok és a perbeli egyezségek elismerésének és végrehajthatóságának szabályait rögzíti. A VI. fejezet (62-73. cikkek) vezeti be az európai öröklési bizonyítványt. Az általános és záró rendelkezéseket a VII. fejezet (74-84. cikkek) tartalmazza.
Alkalmazási kör
A rendelet tárgyi hatálya az öröklésre terjed ki, ide értve mind a törvényes, mind a végrendeleti és a szerződéses öröklés esetét is. Az öröklés fogalmát a rendelet az alábbiakban határozza meg: "az örökhagyó vagyonában bekövetkező jogutódlás; amely a vagyontárgyak, jogok és kötelezettségek haláleset miatti átszállásának valamennyi formáját magában foglalja, akár végintézkedés szerint megvalósuló átruházás, akár törvényes öröklés révén történő átszállás útján[8]".
Az 1. cikk (2) bekezdése tételesen felsorolja a tárgyi hatály alóli kivételeket, így a rendelet nem terjed ki a) a személyállapotot, családi jogállást, családi kapcsolatokat érintő kérdésekre; nem érinti b) a természetes személyek jogképességét és cselekvőképességét; c) az eltűnéssel, távollétével, holttá nyilvánítással kapcsolatos kérdéseket. Szintén a tárgyi hatály alóli kivételt képez d) a házassági vagyonjog és az azzal egy tekintet alá eső kapcsolatokra (bejegyzett élettársak) alkalmazandó vagyonjog. Nem lehet alkalmazni a rendeletet e) a nem haláleset miatt keletkező tartási kötelezettségekre; f) a szóbeli végrendelet alaki érvényességére. Nem terjed ki a tárgyi hatály g) az örökléstől eltérő módon létrejött, vagy átszállt vagyoni jogokra, érdekeltségekre, vagyontárgyakra (így pl.: az ajándékozásra[9]); h) a társasági jog, valamint jogi személyekre, jogi személyiség nélküli szervezetekre vonatkozó jogszabályok, létesítő okirat, alapszabály által szabályozott kérdésekre (tag halála esetén irányadó szabályok); i) társaságok, jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek megszűnésére. Szintén nem érinti a rendelet k) a dologi jogok természetét (tartalmát). Így valamely jog a rendelet szerint, azonban a nemzeti jogban meghatározott tartalommal száll át a tagállam belső joga szerint meghatározott örökösi körre. Fontos megemlíteni, hogy a tagállamok nem kötelesek elismerni az adott tagállamban található tulajdonhoz kapcsolódó, a tagállam vagyonjogában ismeretlen dologi jogot.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
