A "kedvezményezett részesedéscsere" magyar jogi szabályozása, maga a jogintézmény és annak szabályozási indokai elsődlegesen EU közösségi jogforrásra vezethetőek vissza, de ma már közvetlenül éles és nehezen megválaszolható kérdéseket vetnek fel a magyar jogban.
1990-ben került megalkotásra a Tanács 90/434/EGK irányelve a "különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről" (a továbbiakban: Irányelv). Már az Irányelv címéből is egyértelműen látszik, hogy ténylegesen adózási problémákról és adójogi jogharmonizációról van szó az Irányelv szabályozási tárgyát alkotó kérdéseket illetően, beleértve a "kedvezményezett részesedéscsere" témáját is. Így nem tűnik furcsának, hogy az Irányelvben szabályozott "részesedéscsere" a szervezeti anyagi jogot (a társasági jogot, a Gt.-t) teljesen érintetlenül hagyta, és az Irányelv szabályai a magyar jogban az adójogszabályokon keresztül kerültek implementálásra, még az EU csatlakozásunkat megelőzően, 2003. január 1-jei hatálybalépéssel.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény a "kedvezményezett részesedéscsere" személyi jövedelemadó relevanciájának tárgyalása kapcsán a 77. § (9) bek. a) pontban a következő fogalmat tartalmazza: "kedvezményezett részesedéscsere: az a jogügylet, amelynek alapján egy társaság (a megszerző társaság) részesedést szerez egy másik társaság (a megszerzett társaság) jegyzett tőkéjében annak ellenében, hogy a jegyzett tőkéjét képviselő értékpapír(oka)t bocsát ki, és az(oka)t valamint - szükség esetén - legfeljebb az átadott összes értékpapír együttes névértékének (névérték hiányában arányos könyv szerinti értékének) a 10 százalékát meg nem haladó pénzeszközt ad a megszerzett társaság tagja(i)nak, részvényese(i)nek, feltéve, hogy a megszerző társaság a jogügylet révén megszerzi a szavazati jogok többségét vagy, ha a jogügylet előtt a szavazati jogok többségével már rendelkezett, azt tovább növeli a megszerzett társaságban". A fenti fogalom-meghatározással szó szerint megegyező módon fogalmazza meg a "kedvezményezett részesedéscserét" a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 23/c. pontja is.
Mindezek alapján rögzíthetjük, hogy a magyar jogban a "kedvezményezett részesedéscsere" egységes, normatív fogalmát a hivatkozott adójogszabályok (Szja. tv. és a Tao. tv.) tartalmazzák.
Mielőtt a fogalom-meghatározásból adódó, meglehetősen súlyos értelmezési és tartalmi problémák elemzésére rátérnénk, vessünk egy pillantást arra a kérdésre, hogy az EU jogalkotó a fenti Irányelvvel pontosan milyen célokat kívánt elérni, és az Irányelv által teremtett harmonizált adójogi megítélés milyen piaci funkcióval ruházta fel a "kedvezményezett részesedéscserét".
Az európai integráció alapjának tekintendő szabadságok (különösen a tőke és a személyek szabad áramlása) feltételezik azt, hogy a különböző EU tagállamokban székhellyel bíró gazdasági társaságok egyesülése (beolvadása, összeolvadása), szétválása, a közöttük történő eszközátruházás vagy részesedések átstrukturálása a tagállamok eltérő adózási szabályai miatt ne legyenek korlátozottak. Vagyis ne legyen akadálya a fenti piaci folyamatoknak az EU közös piacán az, hogy egyes tagállamok kedvezőbben, mások szigorúbban adóztatják a jelzett tőkemozgásokat. Ezért az EU jogalkotó egy olyan adózási szabályrendszert célzott meg, amely nem akadályozza a tagállamok társaságai közötti fenti "kedvezményezett" tőkeátcsoportosításokat, ugyanakkor az adott tagállamok pénzügyi (adóztatási) érdekei sem csorbulnak. Ennek a célnak a megvalósítását szolgálja a fent már többször hivatkozott Irányelv megalkotása, illetve az általa előirányzott nemzeti adójogi harmonizáció. Leegyszerűsítve az "adóztatás közös rendszere" a jelen esetben azt jelenti, hogy önmagukban a tagállamok társaságai közötti fenti "kedvezményezett" tőkemozgások az EU tagállamai által nem lehetnek adóztatva, legfeljebb a "kedvezményezett tőkemozgási körből" való kikerülés esetén lehet "halasztott adót" kivetni rájuk. Nyilván ez utóbbi előírás miatt a szabályozás szerint a vállalkozások természetesen választhatják a "normál" tagállami adózási szabályok alkalmazását is, vagyis a "kedvezményezett" tőkemozgások általános adójogi megítélését. Mindenesetre az Irányelv azt feltételezi, hogy a "kedvezményezett" tőkemozgások egységes adóztatási rendszere nem teremt versenyhátrányt az EU közös piacán az egyes tagállamok társaságai számára, és a tőkemozgásoknak az eltérő adózási normarendszerek nem jelentik akadályát.
Meg kell jegyeznünk, hogy az Irányelv által teremtett harmonizált "adóztatási normarendszer" piaci funkciója mára jelentősen túlnőtte önmagát. Ez alatt azt értjük, hogy a primer jogalkotói célkitűzéseken felül ma már a "kedvezményezett tőkemozgások" adózási szabályrendje nem csak a belső piac szabad tőkeforgalmát hívatott biztosítani, hanem az EU-n belüli nemzetközi adótervezés egyik fontos terepévé és eszközévé vált. Ugyanis egyes tagállamokban meglehetősen alacsony (pl. Ciprus), másutt eléggé magas (pl. Magyarország) az említett tőkemozgásokhoz kapcsolódó személyi jövedelemadó és társasági adóteher. Ezért a különböző tagállamok társaságai (illetve azok tulajdonosai) előre tervezetten az általuk választott módon átcsoportosíthatják a "kedvezményezett" tőkemozgások keretében a vállalkozói tőkéjüket anélkül, hogy a "kedvezményezett" tőkemozgáshoz közvetlen és azonnali adójogi következmények társulnának. Ezzel rendkívül komoly adómegspórolás, illetve adófizetési halasztás érhető el, amely nyilvánvalóan a nemzetközi adótervezés egyik mozgatórugója.
A fenti piaci hatásokat magában hordozza az Irányelv által megteremtett, illetve a magyar jogban az említet adójogszabályokban szabályozott "kedvezményezett részesedéscsere" is, amelynek normatív fogalmát fent már meghatároztuk.
A "kedvezményezett részesedéscsere" fent leírt fogalmával azonban több szempontból számos súlyos probléma merül fel, amelyek már-már a jogintézmény magyar jogban és gyakorlatban történő funkcionálását veszélyeztetik. Ezeket, egyelőre csak jelzésként, az alábbiak szerint foglalhatjuk össze.
Jelenleg a magyar jogban (beleértve az adójogi gyakorlatot is) nincsen pontosan feltárva az, hogy a "kedvezményezett részesedéscsere" adójogszabályokban rögzített adójogi megítélése mögött valójában milyen magánjogi (polgári jogi, társasági jogi) tartalom található. Ezért a gyakorlatban olyan "konstrukciókat" is ebbe a körbe tartózónak gondolnak a jogászok, adószakértők, könyvvizsgálók (megkockáztatjuk: az adóhatóság is), amelyek viszont semmilyen kapcsolatot nem mutatnak a "kedvezményezett részesedéscsere" jogi tartalmával.
A "kedvezményezett részesedéscsere" elnevezése egyáltalán nem fedi azt a jogi tartalmat, amely mögötte meghúzódik, sőt kifejezetten félrevezető az elnevezés. Szó sincs ugyanis arról, hogy a társasági részesedések tulajdonosai egyszerűen "elcserélnék" egymással a részesedéseiket. Nem valósul meg a Ptk. 378. §-ának "csere" típusszerződése, mivel egyáltalán nem az történik, hogy dolgok (társasági részesedések) kölcsönös átruházására kerülne sor, és ennek jogcíme egy "csereszerződés" lenne. Nincsen tehát valójában "cserejogviszony", ráadásul az egész konstrukció egy bonyolult társasági jogi tranzakción (tehát nem kötelmi jogi szerződésen) keresztül valósul meg, amely azonban ugyancsak nehezen silabizálható ki a "kedvezményezett részesedéscsere" adójogszabályokban található fogalmából.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
