Bár a Ptk. által bevezetett és az angolszász trust mintájára megalkotott bizalmi vagyonkezelési szerződést nem hitelfedezeti eszköznek koncipiálták, a flexibilitásának köszönhetően e célra is felhasználható. Ennek nevesített, több jogrendszerben is ismert, leggyakoribb formája az ún. trust receipt, amely az Amerikai Egyesült Államokban az egyik legfontosabb, zálogjogi hatállyal bíró eszközzé vált még a 20. század első évtizedeiben, főként a gépjármű-finanszírozás területén. A kapcsolatos összehasonlító jogi tapasztalatok két fő okból érdemelnek figyelmet. Egyrészt, a trust adaptálásával olyan valós finanszírozási igényeket lehet kielégíteni, amelyekre ez idáig a magyar jog nem rendelkezett megfelelő megoldással. Másrészt, így félő, hogy a zálogjoggal funkcionálisan megegyező hitelfedezeti eszközt lehet megalkotni annak zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzése nélkül. Az amerikai megoldás az utóbbi a problémára már az Egységes Kereskedelmi Kódex (Uniform Commercial Code) 1952-es megjelenése óta egyértelmű: ugyanazok a szabályok vonatkoznak a trust receipt-re, mint a többi zálogjogot létrehozó szerződéstípusra. Félreértésekre ad okot, hogy az amerikai kódex új, a régi elnevezéseket semlegesítő terminológiája miatt, a trust receipt már csak jogtörténeti írásokban jelentik meg, ami azonban nem jelenti azt, hogy a gazdasági életből is eltűnt volna.
"A trust jog legfontosabb [hozadéka], hogy elősegíti vagyontárgyak zálogba adását." (Hansmann & Mattei[1])
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk. vagy új Ptk.) egyik forradalmi újítása, a bizalmi vagyonkezelési szerződés[2] - mint az angolszász "trust" mintájára újonnan bevezetett hazai változata[3] - egyre nagyobb figyelmet kelt, mind a gazdasági élet, mind a jogtudomány berkeiben. Bár már jelentek meg összehasonlító jogi jellegű publikációk,[4] a téma távolról sincs teljesen kiaknázva. Mivel joggal feltételezhető, hogy a gyakorlat hamarosan számos tisztázatlan kérdést fog a felszínre hozni, más országok ebbéli tapasztalatai hasznosak lehetnek. Ez a cikk egy ilyen, ezidáig idehaza megkerült kérdéssel szeretne foglalkozni: a bizalmi vagyonkezelési szerződés és a zálogjog viszonyával.
Ennek a problémakörnek szintén szerves részét képezi az a kérdés, hogy pontosan mire használható fel a másik újonnan bevezetett jogintézmény, a zálogjogi bizomány? Mivel új jogintézményekről van szó, ésszerű igénybe venni az összehasonlító jog segítségét. Tekintettel arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok (USA) rendelkezik a legtöbb tapasztalattal a trust hitelfedezeti eszközként való felhasználását illetően,
- 321/322 -
hasznos a felmerült kérdéseket az amerikai jog szemszögéből is megvizsgálni.[5]
Például Sándor István most megjelent átfogó összehasonlító műve nem foglalkozik a trust hitelfedezeti eszközként történő felhasználásnak részleteivel. Míg ezt a módozatot nem említi a trust jogilag támogatandó formáinak felsorolásakor,[6] említést tesz a trust alkalmazhatóságáról a bill of lading elzálogosítása kapcsán.[7] Tény, hogy csak az Egyesült Államokra volt jellemző, ám az úgynevezett trust receipt az egyik legfontosabb hitelfedezeti eszköz volt az Egységes kereskedelmi törvénykönyvet (Uniform Commercial Code - a továbbiakban: UCC)[8] megelőzően, és az alapformája épp a Sándor által sommásan említett fuvarlevél elzálogosításával volt kapcsolatos. Ugyan lényegesen szűkebb alkalmazási területen, azonban ez az eszköz az Egyesült Királyságban is ismert, sőt, azon kívül is.
A bizalmi vagyonkezelés amerikai tapasztalatai azért is fontosak, mert - bár sajnos gyakran nem látni az idehaza megjelent írásokból pontosan melyik jogrendszerre történik a hivatkozás[9] - a legtöbbjük vagy csak az angol jogból indul ki, vagy azt veszi mérvadónak, s a többit legjobb esetben is csak mellékesen említi. Bár érthető, hogy Európában, és főként az Európai Unióban az angolszász jog vonatkozásában az angol jogot tekintik irányadónak, távolról sem elegendő pusztán az angol jogra hagyatkozni, sőt, ez adott esetben félrevezető is lehet. Vonatkozik ez a trust szabályozására is, amely vonatkozásában számos lényeges különbség figyelhető meg az angol és az amerikai jog között. Bár a megörökölt közös common law még mindig fontos jogforrás minden angolszász jogrendszerben, az USA esetében a 18. század vége óta tartó jogfejlődés eredményeként az amerikai jog eltávolodott az angol jogtól, bár kétségtelen, hogy még a 20. században is több konkrét példát találhatunk arra, hogy az amerikai jogalkotó vagy valamelyik bíróság még példaként utalt angol jogi megoldásokra.
Végső soron, az USA jogát azért is érdemes tanulmányozni, mert a Ptk. új zálogjogi rendszere több tekintetben épp UCC 9. fejezetében található amerikai egységes zálogjogi rendszere ("unitary system of security interests") felé tett ismét nagy lépéseket - amelynek átvételét az angolok egyébként már többször elvetették.[10] Más szóval, a zálogjog és a szorosan kapcsolódó csődjog tekintetében a két angolszász jogrendszer között jelentős különbségek vannak. Az amerikai egységes rendszer lényege az ún. funkcionalitás ("functional approach"), miszerint minden olyan ügylet, amely kölcsönt vagy hitelt biztosít, és ingóságot,[11] jogot vagy követelést használ fedezetként, zálogjogot hoz létre, attól függetlenül mi az ügylet elnevezése, illetve konkrét formája.[12]
Míg ugyanezt az elvet vezeti be az új Ptk., amikor a pénzügyi lízinget, a faktoringot és a tulajdon-fenntartást bejegyzés-kötelessé teszi, az angolok szemében
- 322/323 -
épp ez az újítás és a sok kapcsolódó következmény elfogadhatatlan.
Végezetül, a bizalmi vagyonkezelési szerződés és a hitelfedezeti jog viszonyának a taglalása azért is indokolt, mert a trust egy specifikus válfaja - az ún. escrow számla - már évek óta szerepel a magyar bankok szolgáltatásai között.[13] Sőt mi több, ezt gyakran pontosan ezzel az angol elnevezéssel illetik. Ugyanakkor, bár az escrow gyakorta használt eszköz az USA-ban, pontos jogi természete odaát sem teljesen tisztázott. Ezen nem kell csodálkozni, hisz a common law-ban igazából a trust-nak sincs egységes definíciója.[14] A Black-féle jogi szakszótár - amely valójában egy bíróságok által is gyakran idézett, az amerikai jog tekintetében egyértelműen mérvadó jogi lexikon - mindenesetre tartalmaz olyan kitételt, miszerint az escrow számla egy "bizalmi vagyonkezelő által vagy hitelfedezetként kezelt számla."[15] Ez a nexus, illetve az, hogy az escrow-t bizonyos feltételek mellett a trust alfajának tekintik, teszi az escrow-t a mi számunkra is érdekessé.
Bár van szerző, aki azt sugallja, hogy az 1949-ig létező, "a nemesi családok vagyonának megőrzését és egyben tartását hivatott" hitbizomány (fideicommissum), illetve a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény befektetési alap kategóriája valójában már ezt megelőzően is a trust megfelelője volt,[16] talán nem tévedünk, ha inkább egy teljesen új jövevényként tekintünk erre a nevesített szerződésre. Példának okáért, George T. Bogert, a trust-jog egyik vezető amerikai szakértője is egyértelműen leszögezi, hogy a trust nem a római jog fideicommissumán alapul, hanem inkább a kora középkori német Treuhand (vagy Salman) hatására alakult ki a Normann hódítás után (i.sz. 1066), bár a bíróságok csak valamikor a 15. században ismerték el.[17] Ezt azért fontos megemlíteni, hogy tisztázzuk: ha van egy jogág, amely segíthet a cikkünk tárgyát képező jövevény jogintézménnyel kapcsolatos dilemmák megoldásában, akkor az nem a magyar jogtörténet, hanem az összehasonlító jog.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
