A "Hungarian-British Joint Academic and Research Programme"* 2002. március 16-án, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának dékáni tanácstermében tartott legutóbbi tanácskozásának témáját az új Polgári Törvénykönyv Koncepciójának (a továbbiakban: Koncepció)** Bevezető rendelkezései képezték. A tanácskozáson angol részről Professor Hugh Beale (University of Warwick, a kodifikációs előmunkálatokat végző Law Commission tagja), Professor Andrew Burrows (University of Oxford), Professor Dan Prentice (Pembroke College, Oxford) és Professor Geoffrey Woodroffe (Brunel University), magyar részről pedig elismert elméleti és gyakorlati szakemberek vettek részt. A vitát dr. Harmathy Attila egyetemi tanár (ELTE ÁJK) alkotmánybíró, és a vitaindító anyagot is készítő dr. Vékás Lajos egyetemi tanár (ELTE ÁJK), a Kodifikációs Főbizottság elnöke vezették be. A vitán előzetesen felkért előadóként dr. Bánhegyi Ilona (a MOL Rt vezető jogtanácsosa), dr. Kecskés László egyetemi tanár (PTE), dr. Kraudi Adrienne (a Magyar Külkereskedelmi Bank vezető jogtanácsosa) és dr. Tercsák Tamás ügyvéd tartottak referátumot. Az alábbiakban e tanácskozás eredményeit igyekszünk összefoglalni.
A tanácskozás és vita középpontjában a Koncepció Bevezető részének a Polgári Törvénykönyv alapelveire vonatkozó rendelkezései álltak. A Koncepció e vonatkozásban az alapelvek radikális csökkentésére irányuló törekvést tükröz amellett, hogy bizonyos alapelveket továbbra is változatlanul megtart. Ez egyúttal kiindulópontként annak elfogadását is jelenti, hogy alapelvekre szükség van. A Koncepció által fenntartani kívánt alapelvek: a jóhiszeműség és tisztességesség követelménye, az együttműködési kötelezettség és a joggal való visszaélés tilalma. A tanácskozás és vita mindenekelőtt azokra az alapvető kérdésekre kereste a választ, hogy szükség van-e egyáltalán alapelvekre, ha igen, akkor melyekre, az alapelveknek milyen funkciót kellene hordozniuk, s hogyan kellene viszonyulniuk más jogágak alapelveihez. Ez utóbbi kapcsán központi probléma az alkotmányos elvek magánjogi jogviszonyokban való érvényesülésének kérdése.
Abban a kérdésben, hogy az új Polgári Törvénykönyv tartalmazzon-e alapelvi rendelkezéseket, a tanácskozás résztvevői az alapelvi rendelkezések szükségessége mellett foglaltak állást azzal, hogy az alapelveknek a jogalkalmazásban szánt szerepét tudatosan kell megformálni a kodifikáció során. A vita tükrözte ugyanakkor a magyar jogászok körében eddig felmerült, bár valószínűleg kisebbséginek számító ellentétes felfogásokat is. Az alapelvek szükségességét elsősorban az a rugalmasság támasztja alá, amelyet azok a kodifikált magánjog számára biztosítani tudnak. Egyébként az alapelvek megfogalmazása iránti igényt a nemzetközi fejlődés tendenciái is jelzik. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a bírói gyakorlat, s ezzel együtt az elméleti jogászok egy része is ellenérzéssel viszonyul általában a generálklauzulákhoz, s ezzel együtt az alapelvekhez is. Az alapelvek alkalmazásával szemben elsősorban az ilyen normák tartalmi meghatározatlansága, s az ezzel járó jogbizonytalanság szól.
Az alapelvek szükségessége attól is függ, hogy azoknak menynyiben tulajdonítunk normatív tartalmat. Ha az alapelvek pusztán jogalkotói kívánalmakat deklaratív módon közvetítő, önállóan nem alkalmazható szabályok, létjogosultságuk erősen megkérdőjelezhető. Funkciójuk meghatározása során figyelembe kell venni, hogy azok egyúttal a piaci szereplők cselekvési szabadságának korlátait, másik oldalról pedig a magánjogi viszonyokba való állami beavatkozás határait is kijelölik. Bizonyos piaci szereplők védelme elfogadott jogpolitikai szempont lett, kérdés, hogy az alapelvek között vannak-e olyanok, amelyek ilyen célok közvetítésére is alkalmasak. Ennek során figyelembe kell venni azt is, hogy ha bizonyos piaci szereplőket védünk, akkor ennek a védelemnek kiegyenlítettnek kell lennie.
Az alapelvek szükségességét egyébként mindenképpen alátámasztja, hogy magukban hordozzák a bíróság jogfejlesztő szerepének lehetőségét. A bíró az adott esetben alkalmazandó szabályokat félreteheti, s döntését a körülmények egyedisége folytán az esetre alkalmazandó magánjogi szabályok háttérbe szorításával, a konkrét szabályok eseti korrekciójával hozhatja meg. Kérdés, hogy ez a szemlélet kereskedelmi jellegű jogviszonyokra is helyes-e, nem mond-e ellent az ilyen jogviszonyok szereplői által támasztott, jogbiztonság iránti igénynek? Ez a probléma valószínűleg részben azzal oldható fel, hogy az alapelvekre való hivatkozásnak a konkrét szabályok mellett csak szűk teret, kivételes lehetőséget biztosítunk, részben pedig azzal, hogy az alapelvekből más kötelezettségeket vezetünk le eltérő természetű jogviszonyok esetén.
Az alapelvek funkcióját a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv nem határozza meg. Az alapelvek szerepét a bírói gyakorlat és az elmélet formálta és határozta meg. Eszerint a Polgári Törvénykönyv alapelvei elsősorban a következő funkciókat töltik be: egyrészt a szabályozás elvi keretét biztosítják (a Ptk. rendelkezései tulajdonképpen felfoghatók ezen alapelvek kisugárzásaként, illetőleg részletezéseként), másrészt hézagkitöltő szerepük van (ha valamely helyzetre a jogalkotó nem fogalmazott meg rendelkezést, azt az alapelvek alapján lehet és kell megoldani), harmadrészt pedig a törvényi szabályok értelmezése során törvényértelmező funkciójuk van (ez elsősorban határesetek eldöntése során jut jelentőséghez). Az alapelvek ugyanakkor szerepük szempontjából nem homogének, a joggal való visszaélés tilalmának funkciója például eltér a többi alapelvétől.
Az alapelveknek a jogalkalmazásban betöltött szerepét alapvetően befolyásolja az is, hogy milyen szerepet tulajdonítunk a bíróságnak? A bírót a törvény szövegéhez kötötten ítélkező személyként kezeljük, vagy elvárjuk tőle a szabályok mögött meghúzódó jogpolitikai célok vizsgálatát és figyelembevételét a döntés során? Ha a bíró a törvény szövegéhez kevésbé kötött, azt szabadon értelmezheti, az alapelvek szerepe kisebb. Ha a bíró a törvény szövegéhez erősen kötött, az alapelvek szerepe nagyobb, mert ezek alapján teheti félre a szabályt. Másik oldalról felmerül a kérdés, és ez jelenleg a magyar jogalkalmazás számára komoly problémát jelent, hogy az alapelvek lehetnek-e kötelem önálló forrásai, megsértésük milyen következményekkel jár? A bírói szerep korrektív természetének előkérdése az, hogy eleve mennyire részletes szabályokat alkotunk. Ha az általános szabályokkal nagy teret biztosítunk a bírói mérlegelés számára, ez bizonytalanságot idézhet elő, ami nehezen egyeztethető össze például a kereskedelmi élet résztvevőinek igényeivel. Másfelől ha a szabályozás túl részletes, nő a tévedés veszélyének lehetősége.
Az alapelvek szerepét alapvetően kell, hogy meghatározzák a polgári jog egyes területei által igényelt eltérő szempontok. Eltérő szabályozást igényel például a társasági jog és a pénzügyi szektor, más szempontokat vet fel a családi jog, a szerződési jog és a tulajdonjog. Kérdés, hogy ezek lefedhetők-e egyetlen alapelvvel, vagy inkább a különböző területekre különböző alapelveket kellene alkalmazni, illetőleg bizonyos alapelveket csak bizonyos területekhez kapcsolnánk. Így az együttműködési kötelezettség a dologi jogban, például a tulajdonosi jogosítványok gyakorlása során aligha értelmezhető, a bírói gyakorlat ezt az alapelvet e területen valójában nem is alkalmazza. Ugyanígy felmerül a kérdés, hogy a joggal való visszaélés tilalma, amelynek tipikus alkalmazási területe a dologi jog, hogyan értelmezhető a szerződési jogban például szerződésszegések esetén. Alapelvek meghatározása a kódexben akkor lehet helyes döntés, ha azt a megfelelő helyen tesszük.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
