Szépülő korú olvasóink talán emlékeznek a halhatatlan Hofi Géza kórházi jelenetének arra az epizódjára, mikor az ápolt - kötéllel a nyakában - rövid helyzetelemzése konklúziójaként megállapítja, hogy ami a nyakán van, az nem kötél, hanem az állami támogatás, melynek szerepe az, hogy a felületes külső szemlélő számára ő, mármint a főhős, lógásában is úgy tűnjön, mintha állna.
Érdeklődéssel olvasom azokat az internetes oldalakat, amelyeken iparűzési adót ki nem vető kis önkormányzatok területén lévő, erre szakosodott cégek bejegyezhető, fiktív székhelyeket árulnak jellemzően fuvarozással foglalkozó más vállalkozásoknak, természetesen az ehhez kapcsolódó korrekt ügyintézéssel együtt. Mi ezzel a baj, kérem? A "bolt" legális, a fuvarozó gyakran milliós nagyságrendű adót megspórol, a székhelyet bérbeadó vállalkozó kaszál, önkormányzata a befolyó gépjárműadókból a sokszorosát beszedi annak, amit iparűzési adóból beszedhetne... Kiépült és működni látszik a rendszer. Felületes szemlélő számára úgy tűnik, mintha állna...
A manapság egyre népszerűbb módszer már a fiktív székhelyet áruló vállalkozót is kiiktatja, helyét átveszi maga a haszonélvező önkormányzat, aki megkeresi az érintett vállalkozókat, helyezzék már át - persze csak papíron - székhelyüket hozzá. Lehet, sőt van önkormányzati tulajdonú ingatlanra polgármesteri hivatalba (!) székhelyet, telephelyet bejelentő fuvarozási vállalkozás is.
Nem kell persze különösebb szakértelem ahhoz, hogy belássuk azt, hogy ami az egyik önkormányzatnak előny, vagy éppen rosszabb esetben a túlélés záloga, az a másiknak, mint például a Zirchez hasonló kisvárosoknak tízmilliós nagyságrendű adóbevétel-kiesésben mérhető, legalább ekkora hátrányt jelent. A hangsúly a "legalább"-on van, mert az országon belüli off-shore hálózat kiépülését hosszabb távon az ország gazdasága sínyli meg. A torta, esetünkben a helyi iparűzési adó alapját képező bevételszerző-vállalkozási tevékenység ugyanis a látszat ellenére nem lesz nagyobb, vagy élénkebb, hiszen a gazdasági tevékenységnek ténylegesen helyet adó, az annak huzamos időn át történő gyakorolhatóságát megalapozó közigazgatási, jogi infrastrukturális feltételeket biztosító önkormányzatok ellehetetlenülése senkinek sem lehet jól felfogott érdeke. A tortából tehát - az előbbi hasonlattal élve - annak kellene a legtöbbet kapnia, aki megsütötte. Ami persze nem zárja ki, azt, hogy másoknak - ha úgy tetszik, a rászorulóknak - is osszanak belőle. Gondoljunk csak a személyi jövedelemadó, vagy éppen az iparűzési adópotenciál-különbségek alapján már régóta, ha jól-rosszul is, de működő, az önkormányzatok közötti jövedelemkülönbséget mérséklő-kiegyenlítő szabályozásra.
Az érem másik oldala vizsgálatakor az egyértelműen mérhetőkön túl nem hagyhatjuk figyelmen kívül a vázolt rendszer működése által okozott nehezen számszerűsíthető károkat sem. A "potyautas" fuvarozók nehézgépjárműveikkel adott esetben az általuk ténylegesen használt, alkalmasint frissen és drága pénzen felújított önkormányzati utakat tehetik tönkre a legalább részbeni kompenzáció vigasza nélkül. Sok esetben kínos és nehezen kezelhető problémákat okoz a vérszemet kapott, a "papíron" történő székhely, vagy telephely-váltás lehetőségét alkupozíciója erősítésére felhasználni szándékozó vállalkozó legkülönfélébb, a maga számára előnyös elbírálást kérő, sőt elváró igényeinek a méltányosság és a jogszerűség keretei között tartása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
