Az Országgyűlés 2008. december 15-i ülésnapján 361 igen, 17 nem szavazat mellett, tartózkodás nélkül elfogadta a T/6854. számú, az uzsoratevékenységgel szembeni fellépést elősegítő törvényjavaslatot, mely kihirdetéskor a 2008. évi CXV. számot kapta. A jogszabály, mely 2009. március 1-jétől hatályos, módosította mind a Polgári, mind a Büntető Törvénykönyvet. A Btk.-t érintő változás, hogy a jogszabály kiegészült egy új törvényi tényállással, mely az "Uzsorabűncselekmény" alcímet kapta. E szerint:
"330/A. § (1) Aki a sértett rászorult helyzetét kihasználva üzletszerűen olyan különösen aránytalan mértékű ellenszolgáltatást tartalmazó megállapodást köt, amelynek teljesítése a sértettet, illetve annak hozzátartozóját súlyos vagy további nélkülözésnek teszi ki, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az uzsorabűncselekményt bűnszövetségben követik el.
(3) Mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van."1
A törvényjavaslat parlamenti vitájában több kritika is megfogalmazásra került mind ellenzéki, mind kormánypárti képviselők részéről. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala, ugyanúgy, mint a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma eljuttatta a javaslatát mind az előterjesztőhöz, mind pedig a témával foglalkozó országgyűlési képviselőkhöz. Az összes parlamenti párt, ugyanúgy, ahogy a szakmák képviselői egyetértettek abban, hogy a kialakult társadalmi helyzetre tekintettel szükséges az uzsorások elleni büntetőjogi fellépés, sőt, a zárószavazásnál még abban is, hogy ezt önálló bűncselekmény kodifikálásával kell megtenni. A törvényi tényállás konkrét megszövegezését illetően, másként fogalmazva, hogy konkrétan mely magatartások minősüljenek bűncselekménynek, már korántsem mutatkozott egyetértés. A kormánypárti frakció raportőri csoportjának vezetőjeként egyetértettem azoknak az észrevételeknek a túlnyomó többségével, amelyeket a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma, illetve az OITH juttatott el hozzám. A Kormány ennek túlnyomó többségével nem értett egyet, s végül frakciónk többsége úgy döntött, hogy módosító javaslatom egyik kisebb jelentőségű rendelkezését leszámítva nem támogatja. Mindezzel együtt azonban úgy vélem, hogy egy alkalmazható és a sértettek számára valódi védettséget biztosító jogszabály született.
A szakmai érvek jó része - legfőképpen az OITH által készített feljegyzés - nem egyszer utal vissza a korábbi büntetőjogi szabályozás elemeire. Magam is úgy vélem, hogy a kodifikáció során érdemesebb lett volna kicsit - hadd fogalmazzak úgy - jobban ragaszkodnunk büntetőjogi hagyományainkhoz.
Angyal Pál a következőképpen ír az uzsoráról: "Az uzsora, melyen általában és illetőleg legtágabb értelemben a gazdaságilag gyengének kizsákmányolását, eshetőleg már kizsákmányolása lehetőségének megteremtését értjük, kezdettől fogva felhívja a jog, és pedig a jog nem egy ágának (a magánjognak, kereskedelmi jognak s a büntetőjognak) érdeklődését. Ez az érdeklődés lehet passzív: szabad utat engedő, lehet kisebb-nagyobb mértékben aktív: a gazdaságilag gyengék kihasználását tiltó, korlátozó, megfelelő eszközökkel kizárni törekvő."2 Balogh Jenő ekként vélekedik: "A társadalom, az államhatalom és a törvényhozás a maga jól felfogott érdekében nem nézheti tétlenül, összetett kezekkel a gazdasági élet szabadságával való visszaéléseket. A jogrend, melynek minden időben egyik föladata volt a gyengébbek védelme, kell, hogy ebben a gazdasági küzdelemben is a védő szerepére vállalkozzék."3
Történetileg-társadalmilag az uzsora jogi megítélésének alakulása alapvetően a gazdasági viszonyok, a gazdasági-társadalmi szabadság, az adott korra jellemző erkölcsi felfogás és az uralkodó ideológiai nézetek függvénye. Ahol, és amikor a gazdaság erős volt, a szabadságjogok érvényesültek, kamatszabadság volt, ott az uzsora esetleg - de nem minden esetben - polgári jogilag értékelt, de semmiképpen sem kriminalizált magatartás volt. A gazdaságilag elgyengült államokban viszont az uralkodó elit jellemzően az erős állami beavatkozásban, a gazdaság szigorú szabályozásában, ennek részeként - a szükségszerű polgári jogi tiltás mellett - az uzsora büntetésében látta a megoldást: akár a polgári jog rendszerére épített szabályozással, akár egy a polgári jogtól független tényállás és fogalom-meghatározás alkotásával - írja Hornyák Szabolcs.4 Meg kell jegyezni, sajnálatos, hogy ma olyan a társadalmi-gazdasági helyzet, hogy sem a szakmán, sem pedig a politikán belül nem merült fel senkiben, hogy ne kelljen az uzsorás tevékenységet kriminalizálni.
Az uzsora magyar jogi szabályozása is alapvetően a fentiekben már ismertetett szempontrendszer szerint alakult, a rendelkezésre álló források tanúsága szerint az uzsora jogilag valamilyen módon értékelt kategória volt a XV. század végétől - egy rövid időszak kivételével - egészen napjainkig. A XV. századtól a jogalkotó az uzsorást többek között az egész kölcsön, vagy a kamat meghatározott mértéke fölött annak elvesztésével, 1802-től pedig pénz- és fogházbüntetés kiszabásával rendelte büntetni.5
Alapvető változást jelentett az 1868. évi XXI. törvénycikk, amely a teljes gazdasági szabadság szellemében, s arra tekintettel, hogy csak a piac képes a viszszaélések megfékezésére, eltörölte az uzsoratörvényeket és a kamatláb legnagyobb megengedett mértékét is. Ennek következménye az lett - Angyal Pál szavaival élve - hogy "az addig bujkáló uzsora felszabadult s a szabadosság jegyében nyíltan és szemérmetlenül szedte áldozatait."6
A korábbi liberális szabályozás bukására válaszként 1877-ben ismét meghatározták a kamatláb - 8%-os - legmagasabb megengedett mértékét, s a Csemegi kódex is szabályozta - a csalás szabályai között - az uzsora legveszélyesebb esetét. A kódex 385. §-a szerint "Csalást követ el, és a jelen fejezetben megállapított különbségek szerint meghatározott büntetéssel büntetendő az, aki valamely kiskorúnak vagy gondnokság alá helyezettnek tapasztalatlanságát, könnyelműségét vagy szorultságát, saját vagy mások nyerészkedési céljára felhasználja oly módon, hogy őt valamely okirat aláírására bírja, melyben jelentékeny kárára - vagyoni kötelezettséget vállal, valamely jogáról rendelkezik, vagy pedig mást vagyoni kötelezettsége alól egészben vagy részben felment."7 Amit a jövőre nézve ki kell emelni, hiszen a mai szabályozással kapcsolatban a szakmai kritikák legfontosabb elemét képezte: a tényállás nem eredmény-bűncselekmény. Hozzátenném, a sértett is speciális.
Az 1833-ban megszületett uzsoráról és a káros hitelügyletekről szóló törvény 1. §-a szerint "A ki másnak szorultságát, könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát felhasználva, olyan kikötések mellett hitelez vagy ád fizetési halasztást, melyek neki vagy egy harmadiknak engedett túlságos mérvű vagyoni előnyök által az adósnak, vagy a kezesnek anyagi romlását előidézni vagy fokozni alkalmasak; vagy oly mérvüek, hogy az eset körülményeihez képest, a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közt szembeötlő aránytalanság mutatkozik: az uzsora vétségét követi el […]."8
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
