https://doi.org/10.59851/jk.80.06.3
A társkapcsolatok jogi szabályozásában igen jelentős változások következtek be világszerte az elmúlt évtizedekben. A különböző transznacionális és európai szervezetek érdekérvényesítő tevékenységének is köszönhetően egyre több országban engedélyezik többek között az azonos nemű párok házasságkötését, ami egyben heves nemzetközi viták táptalaját is képezi. Az Európai Unióban a családjogi szabályozás és gyakorlat rendkívül színes a házasság, a bejegyzett élettársi kapcsolat és az örökbefogadás jogi elismerésében, főként az azonos nemű párok helyzetét illetően.
Tárgyszavak: házasságkötéshez való jog, azonos nemű párok, gendersemleges házasság, bejegyzett élettársi kapcsolat, örökbefogadás
In recent decades, there have been significant changes worldwide regarding legally regulated partnerships. Thanks in part to advocacy by key actors in various transnational and European organizations, more countries are allowing same-sex couples to marry, contributing to heated international debates. Within the European Union, family law regulation and practices concerning same-sex couples display considerable diversity in marriage, registered partnerships, and the legal recognition of adoption.
Keywords: marriage, right to marry, same-sex couples, gender-neutral marriage, registered partnership, adoption
Abban szinte mindenki egyetért, hogy a házasság családot hoz létre. De mi is a "család" valójában? Ezt a kifejezést számos hazai és nemzetközi jogi dokumentum használta és használja máig anélkül, hogy meghatározná a család konkrét és egyetemes fogalmát. A különböző európai országokban a családjogi rendelkezések differenciái mögött az eltérő jogi felfogás, kulturális megközelítés és hagyományok, mélyen gyökerező szokások állnak.[1] Még az egyes tudományágak sem értenek feltétlenül egyet a család fogalmában, vagy teljesen máshová helyezik a hangsúlyt.[2]
Európában a XX. század közepére megszilárdult nukleáris[3] családon kívül mára számos új családmodell vagy más néven családforma alakult ki, mint például az élettársi kapcsolatokon alapuló család, az egyszülős család, a válás utáni család,[4] a gyermeket adoptáló család vagy a szivárványcsalád. Ez a tendencia a családformák további horizontális differenciálódását eredményezi.[5] A családformák pluralizálódása[6] alapvetően a családszerkezetet, a családi életformákat alakító magatartásminták megváltozásával hozható összefüggésbe.[7]
A XX. század végére a kétkeresős családmodell elterjedésével, valamint a női egyenjogúsági mozgalmak kibontakozásával a családon kívüli és a családon belüli munkamegosztás is egyre egyenlőségelvűbb lett, inspirálva a kétkeresős-kétgondozós családmodell kialakulását.[8] A változás először a nyugat-európai országokat érintette, később a kelet- és dél-európai országok is felzárkóztak ehhez a tendenciához. Európában a családalapítók többnyire ma is azt a tradicionális utat választják, amelyet a házasságkötésen alapuló családként ismerünk, főként a dél-európai országokban, de Írországban és Németországban is.[9]
Hazánkban a család jogi fogalma először a családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvényben (a továbbiakban: Csvt.) jelent meg. Az Alkotmánybíróság azonban ezt a törvényi fogalmat - az alapvető jogok biztosának kezdeményezésére - a 43/2012. (XII. 20.) AB határozatával megsemmisítette, arra hivatkozva, hogy a Csvt. a család fogalmát túl szűkre szabta.
A bejegyzett élettársi kapcsolat Magyarországon törvény[10] által elismert együttélési forma, a jogintézmény tartalma az alapjogok gyakorlásához mérten[11] tekinthető alkotmányosnak. A bejegyzett élettársi kapcsolatot azonban nem a családalapítás lehetőségére tekintettel védi a törvényalkotó.
A hazai családjog szempontjából korszakváltást jelentett az új Polgári Törvénykönyv megjelenése. Az Alaptörvény negyedik módosítása pedig a családot és a házasságot védendő értékké nyilvánító L) cikket azzal egészítette
- 273/274 -
ki, hogy a családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az Országgyűlés 2020 decemberében elfogadta[12] az Alaptörvény kilencedik módosítását. Ezzel a módosítással a legmagasabb szintű jogi normában rögzítette, hogy a házasság intézménye egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösség, valamint hogy a család a nemzet fennmaradásának alapja. A családi kapcsolat alapja a házasság vagy a szülő-gyermek viszony, továbbá leszögezte, hogy az anya nő, az apa pedig férfi. Az Alaptörvény rendelkezéseiből arra lehet következtetni, hogy a házasságot és a családot - a két intézmény szoros kapcsolata miatt - egymásra tekintettel védi a jogalkotó, és a házasságot tekinti a család elsődleges alapjának.
A család fogalma tehát folyamatosan formálódik, és igen jelentős politikai, erkölcsi és jogi viták kereszttüzében áll. Az elmúlt évtizedek társadalmi változásai oda vezettek, hogy a házasság és a család intézménye egyre kevésbé feltételezi egymást, így mára a család fogalma nem szükségszerűen alapul a házasság fogalmán.[13]
Egyetértek a család fogalmának egy olyan alkotmányjogi definíciójával, amely szerint "családnak tekinthető az olyan szabad akaraton alapuló életközösség, amelynek legalább két tagja van, akiket tényleges kapcsolat, kötődés és függőségi helyzet tart össze, és amely viszonyrendszerben mindegyik félnek meghatározott jogai és - a gyermeket kivéve - egyben kötelezettségei is vannak".[14]
A jelen írásban használt házasságfogalom az állam által biztosított polgári házasságra terjed ki, amelynek feltételeit, a házasságból következő jogokat, kötelezettségeket és kedvezményeket is az állam határozza meg. A házasság további eleme és feltétele, hogy két felnőtt fél között szabad elhatározásból, önkéntes alapon kialakított és fenntartott kapcsolat az alapja, valamint hogy a felek érzelmi és gazdasági közösséget alkotnak.
Az "azonos nemű párok" fogalom használata során a jog által elismert, hivatalos dokumentumokban szereplő elnevezést veszem alapul.
Az általam használt "gendersemleges házasság" fogalma azt az állapotot fejezi ki, amikor a házasság intézménye egyaránt hozzáférhető a különnemű és az azonos nemű párok számára is, így ez a fogalom a szexuális orientáción alapuló különbségtétel nélküli házasságra vonatkozik.
Az azonos nemű párokat megillető családjogokat illetően igen nagy eltérések figyelhetők meg az egyes uniós tagállamok nemzeti joga között. Legelsőként 1989-ben Dániában vezették be a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézményét az azonos nemű párok kapcsolatának állami elismeréseként. Ezt követően 1995-ben Svédországban, majd 1998-ban Belgiumban is elfogadták a vonatkozó jogszabályt.[15] A következő években számos további tagállamban is bevezették ezt a jogintézményt.
Jelenleg az Európai Unió 17 tagállamában érhető el a bejegyzett élettársi kapcsolat lehetősége - amelynek megjelölésére egyes tagállamok a "polgári kapcsolat" ("union civile"), más tagállamok a "bejegyzett partnerségi" vagy "bejegyzett élettársi kapcsolat" ("partenariat enregistré") fogalmat használják - az azonos nemű partnerek számára. Ezek az országok a következők: Ausztria, Ciprus, Csehország, Észtország, Finnország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Írország, Lettország, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Portugália és Szlovénia.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
