A bírói gyakorlat a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 2018. január 1-jei hatálybalépése után eltérően alakult annak megítélésében, hogy az új eljárásjogi szabályok alkalmazása mellett továbbra is érvényesül-e a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:58. §-ában[1] megfogalmazott házastársi vagyonközösségből eredő igények egységes rendezésének a követelménye: a felperes továbbra is a házastársi közös vagyon egységes, fő szabály szerint valamennyi igényre kiterjedő megosztását kérheti, vagy lehetősége van arra is, hogy csak egyes, általa kiválasztott vagyontárgyak megosztását kérje; továbbá az alperes a felperes által felállított vagyonmérlegben nem szereplő további vagyoni elemek megosztását ellenkérelemmel is, vagy csak viszontkeresettel érvényesítheti. A kérdés felvetett további eljárásjogi problémákat is: így azt, hogy van-e helye hiánypótlásnak, ha a keresetlevél nyilvánvalóan csak a házastársi közös vagyon egyes elemeinek a megosztására irányul, illetve a felek egyidejűleg több, esetleg más bíróságok előtt folyamatban lévő perben is kérhetik-e a házastársi közös vagyonuk megosztását.
A Kúria Polgári Kollégiuma a 2022. május 30-i értekezletén elfogadta a házastársi közös vagyon megosztásának egyes kérdéseiről szóló 1/2022. számú véleményét (a továbbiakban: PK vélemény). Dolgozatomban felvázolom a PK vélemény meghozatala során felmerült problémákat és megoldásaikat, a mellettük és ellenük szóló érveket, továbbá a még nyitott kérdéseket és lehetséges megválaszolásukat.
A legélesebb szakmai vita annak a kérdésnek az eldöntésében alakult ki, hogy a Pp. hatálya alá tartozó perekben is alkalmazható-e az a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) alapján kialakult egységes gyakorlat, amely szerint a kereset a házastársi közös vagyon megosztása, és az egyes vagyonjogi igényekről való döntéshez nincs szükség tételenként külön kereseti vagy viszontkereseti kérelemre, az egy - a házastársi közös vagyon megosztására irányuló - keresettel érvényesíthető. Nem szükséges viszontkereset előterjesztése ahhoz sem, hogy az alperes a perben olyan vagyonjogi igényt érvényesíthessen, amire a felperes keresete nem terjedt ki: az alperes nem viszontkeresettel, hanem erre irányuló ellenkérelemmel kérheti a felperes által nem érvényesített vagyoni elem megosztását. Ezt a megoldást a régi Pp. 121. §-a[2] és 139. §-a[3] lehetővé tette.
A Pp. a kereseti kérelmet, az ellenkérelmet és viszontkeresetet a 170. § (2) bekezdésben,[4] a 199. § (2) bekezdésben[5] és a 204. §-ban[6] szabályozza, amelyek a régi Pp.-hez képest részben változtak.
- 16/17 -
Azok az álláspontok, amelyek szerint a Pp. hatálya alá tartozó perekben az alperes csak viszontkeresettel igényelheti a felperes által nem érvényesített vagyontárgyak megosztását, azon alapulnak, hogy a Pp. szerint az ellenkérelem a védekezés eszköze [Pp. 199. § (2) bekezdés]: alaki védekezés esetén az alperes az eljárás megszüntetését, érdemi védekezés esetén a kereset tárgya körében a kereset tartalmától eltérő érdemi döntés meghozatalát kéri. Érdemi védekezése során megteheti, hogy az érvényesített jogon "belül" védekezik (vitatja a törvényi tényállási elemek megvalósulását és így az alanyi jog megnyílását; vitatja, hogy a megnyílt alanyi jog jogosultja a felperes; vagy arra hivatkozik, hogy a megnyílt alanyi jogból nem következik a kereseti kérelem) [Pp. 199. § (2) bekezdés b) pont bb) és bc) alpont], de megteheti azt is, hogy "kilép" az érvényesített jogból, és anyagi jogi kifogással olyan anyagi jogi rendelkezésre hivatkozik, amely nem teszi lehetővé a felperes jogérvényesítését [Pp. 199. § (2) bekezdés b) pont ba) és bc) alpont, 7. § (1) bekezdés 1. pont[7]].
Az alperes bármelyik védekezést is választja, ezek közös jellemzője, hogy nem érvényesít követelést a felperessel szemben. Ugyanakkor mindegyik védekezése körében állíthat a felperestől eltérő vagy azokat cáfoló tényeket: a védekezést megalapozó tények nem kizárólag a keresetlevél érdemi részében előadottakra vonatkozhatnak. Ebből azonban nem következik, hogy ellenkérelemben lehet követelést érvényesíteni. Ha az alperes a közös vagyon megosztása körében olyan igényt érvényesít, amire a kereset nem terjed ki, úgy ez követelés, amit a Pp. alapján beszámítással [Pp. 209. § (1) bekezdés[8]] vagy viszontkeresettel [Pp. 204. § (1) bekezdés] lehet csak érvényesíteni.
További érv, hogy az ellenkérelemmel történő igényérvényesítés esetén nem lenne tisztázott a pertárgy értéke [Pp. 21. § (1) és (5) bekezdés] és az, hogy az milyen módon hat ki a bíróság hatáskörére (Pp. 23-24. §), míg ezek a kérdések viszontkereset esetén egyértelműen megválaszolhatók. Az ellenkérelemmel való igényérvényesítés megengedése ahhoz a pertaktikához vezethetne, hogy a felperes nem tüntetné fel keresetében a legértékesebb vagyontárgyakat, amelyekre az alperes illetékfizetési kötelezettség nélkül érvényesítene igényt.
Az álláspont képviselői egyetértettek abban, hogy ennek a megoldásnak az alkalmazása esetén az új eljárásjogi szabályok miatt nem valósul meg a Ptk. 4:58. §-ában rögzített egységes rendezés elve, továbbá kétségkívül azzal a következménnyel járhat, hogy a felperes a házastársi közös vagyonból a számára fontos vagyonelemeket kiválogatja, és az alperes kényszerül rá a házastársi közös vagyon többi elemének megosztására irányuló és illetékfizetési kötelezettséggel terhelt viszontkereset-levél előterjesztésére.
A PK véleményt előkészítő szakértői csoport[9] számára ennél - a Pp. szabályaival kétségkívül alátámasztható - álláspontnál meggyőzőbb volt az az érvelés, amely szerint a házassági vagyonjogi perekben a Pp. eljárásjogi szabályait a Ptk. Első Könyvének általános alapelvi szintű rendelkezéseivel, a Negyedik Könyvében foglalt családjogi alapelvekkel és házassági vagyonjog anyagi jogi szabályaival összhangban, az utóbbi szabályok hatékony érvényre juttatását biztosító módon kell értelmezni: az új eljárásjogi szabályok nem eredményezhetik a Ptk. 4:58. § egységes rendezésre vonatkozó szabályainak mellőzését.
A keresettel érvényesített jog sajátosságai ezért azt indokolják, hogy a házassági vagyonjogi perben az alperes akkor is ellenkérelemben érvényesíthesse a közös vagyon megosztásához kapcsolódó többletigényeit, ha azokat a keresetlevél nem tartalmazza. A házastársi közös vagyon megosztására irányuló igény ugyanis annyiban különleges, hogy szükségszerűen magában foglalja nemcsak a felperes, hanem mindkét fél alanyi jogát az őt megillető közös vagyoni hányad értékének a meghatározására és kiadására; továbbá az egységes rendezés követelménye miatt elszámolandó egyes követelések érvényesítése (például az alperes különvagyonából a közös vagyonra történt ráfordítások elszámolása) nem csak a felperest illeti meg. Az alperes által a vagyonmérlegbe beállított további vagyonelem nem jelenti feltétlenül a felperessel szembeni követelés érvényesítését sem: előfordulhat, hogy a mindkét felet megillető közös vagyoni hányad értékének emelkedése csak az alperes által fizetendő, a felperes által követelt értékkiegyenlítés összegének csökkenését eredményezi.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
