https://doi.org/10.59851/psz.10.1.2
A 2010-es években újabb intézményi csatornával, a kedvezményes nemzetiségi országgyűlési mandátum és a szószólók intézményével bővültek a magyarországi nemzetiségek közéleti részvételi és képviseleti lehetőségei, amely azonban számos tekintetben ellentmondásosnak bizonyult, és a 2022-es választások után született ítéletében az Emberi Jogok Európai Bírósága is több elemében elmarasztalta. Ez utóbbi körülmény és az a tény, hogy a legnépesebb nemzetiség, a romák listaállítása meghiúsult, meglehetősen aktuálissá tette annak alaposabb vizsgálatát, hogy maguk a nemzetiségek miként viszonyulnak a kialakított rendszerhez, főként annak a harmadik, 2022-es megválasztása alkalmával. A tanulmány célja ezért, hogy főbb vonalakban felvázolja és elemezze a nemzetiségek részvételének meghatározó aspektusait a 2022-es országgyűlési választásokon, köztük a regisztrált választók és a leadott szavazatok alakulását, összevetve annak adatait a megelőző két parlamenti voksolás, illetve egy másik részvételi csatorna, a nemzetiségi önkormányzati választások eredményeivel. A népszámlálási és a nemzetiségi önkormányzati választások eredményeivel való összehasonlítás, egész pontosan a választóknak sok esetben néhány településre történő koncentrálódása és az ellenkezője is, a jelentősebb nemzetiségi településeken való elhanyagolható mértékű regisztráció a lokális körülmények fontosságára hívja fel a figyelmet. A választói magatartást és részvételt befolyásoló tényezők közül ki kell azt az intézményi akadályt emelni, hogy a választók jelentős részének, főként a kisebb nemzetiségek soraiból, nincs reális esélyük a kedvezményes mandátumszerzési küszöb elérésére, a szószólókra leadott voksaik gyakorlatilag elvesznek, ilyenformán nincsenek különösebben ösztönözve a nemzetiségi identitásuk kifejezésére.
Kulcsszavak: Nemzetiségi részvétel, nemzetiségi képviselet, nemzetiségi szószólók, országgyűlési választások, nemzetiségi önkormányzatok
In the 2010s, the opportunities for national minorities in Hungary to participate in public life and be represented were expanded with the introduction of a new institutional channel, the institution of preferential minority parliamentary seats and minority spokespersons. However, the system proved to be controversial in many respects, and in its judgment following the 2022 parliamentary elections, the European Court of Human Rights also condemned several elements of it. This latter, combined with the fact that the country's most numerous minority, the Roma, failed to nominate their list of candidates, made it particularly relevant to examine in greater detail how the minorities themselves approach the established system, especially in the context of its third election in 2022. The aim of this study is therefore to outline and analyse the key aspects of the participation of minorities in the 2022 parliamentary elections, including the trends in the number of both registered voters and votes cast, comparing these data with those of the previous two parliamentary elections and another channel of participation, the results of the elections of minority self-governments. A comparison with the results of the census and the minority elections, specifically the concentration of voters in a few settlements in many cases and, conversely, the negligible registration in more significant minority settlements, draws attention to the importance of local circumstances. Among the factors influencing voter behaviour and participation, it is important to highlight the institutional barrier that a significant proportion of voters, mainly from smaller ethnic groups, have no realistic chance of reaching the threshold for obtaining a preferential mandate, and their votes for spokespersons are effectively lost, thus they are not particularly encouraged to express their ethnic identity.
Keywords: Minority participation, minority representation, minority spokespersons, parliamentary elections, minority self-governments
A rendszerváltás után a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségeknek - az újabb hivatalos terminológiával - nemzetiségeknek a viszonylag csekély létszáma, illetve az országon belüli és a választókerületek közötti szétszórt területi elhelyezkedése következtében az egyik legfőbb politikai-közjogi követelése a több környező államhoz hasonló, kedvezményes vagy garantált kisebbségi képviselet megteremtése volt az Országgyűlésben. Az egyes ciklusokban született számos megoldási javaslat egyike sem került viszont elfogadásra, mígnem 2010 után a jog-
- 21/22 -
alkotó "az Országgyűlés munkájában való részvétel"[2] formulájában, egész pontosan a kedvezményes nemzetiségi mandátum és a szavazati joggal nem rendelkező nemzetiségi szószólók intézményének a létrehozásában kínált sajátos megoldást az évtizedes problémára.
A nemzetiségi közéleti részvétel ezen, a 2014-es választások óta a gyakorlatban is megvalósuló új csatornáját, annak szükségességét, létjogosultságát, illetve konkrét kialakítását ugyanakkor a kezdetektől fogva mind normatív, alkotmányossági és képviseletelméleti,[3] mind pedig pragmatikus-politikai kritikák[4] övezik - utóbbi alatt értendők például azoknak az eseteknek a felvázolása, ha a nemzetiségi képviselő politikailag elkötelezetté válik vagy ha kiélezett erőviszonyok esetén a mérleg nyelve szerepébe kényszerül. Többen felhívták arra is a figyelmet, hogy a nemzetiségi választói névjegyzék bevezetése ellenére lényegében bármely választó csupán az önbevallás alapján szabadon vallhatja magát valamely nemzetiséghez tartozónak, és ezáltal választhat és választhatóvá válik a nemzetiségi listákon,[5] amely visszaélések komoly botrányokhoz és feszültségekhez vezettek a korábbiakban a nemzetiségi önkormányzati választásokon. Mindezek mellett növekvő szakmai érdeklődés kísérte a nemzetiségi szószólók és a sikeres mozgósítás hatására 2018-ban és 2022-ben megválasztott Ritter Imre, német nemzetiségi országgyűlési képviselő konkrét parlamenti tevékenységét, valamint a Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága munkáját is, rámutatva többek között a szószólók korlátozott parlamenti lehetőségeire, valamint az egyes parlamenti műfajokban való szereplés terén mutatkozó ingadozásokra és a szószólók ebbeli teljesítményei közötti különbségekre.[6]
Az országgyűlési nemzetiségi részvétellel és képviselettel kapcsolatban számos fejlemény indokolja, teszi rendkívül aktuálissá, hogy a korábbi, 2014-es és 2018-as választási adatok elemzése[7] kiegészüljön a 2022-es eredmények áttekintésével, amelyekkel részletesebben mindeddig még kevéssé foglalkozott a szakirodalom.[8] Elsőként említve azt, hogy 2021 novemberében a több mint 205 ezer regisztrált roma választó közül azok száma, akik a regisztrációjukat a parlamenti választásokra is kiterjesztették, meghaladta a 33 ezret, és ezzel mintegy ezer fővel az ugyanígy nyilvántartásba vett német választók számát. Ebből a körülményből, lévén, hogy egy hasonló létszámú német választói tömb kellő mozgósításával 2018-ban már sikerült megszerezni a kedvezményes mandátumot, többen azt a következtetést vonták le, hogy a soron következő, 2022-es választásokon már a
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
