A 2006. július 1-jén hatályba lépett és a korábbi jogszabályok alapján működő szövetkezetek tekintetében legkésőbb 2007. július 1-jétől alkalmazandó 2006. évi X. törvény (új Szvt.) értelmében az alapszabály a személyes közreműködés egyik módjaként munkavégzési kötelezettséget is előírhat, ennek alapján a tag és a szövetkezet munkaszerződést, vállalkozási vagy megbízási szerződést köt, a munkaviszonyra az Mt. szabályait kell alkalmazni (Szvt. 56. §).
A gyakorlatban vitatott, hogyan kell megítélni, ha a munkavállaló a munkáltató meghatározott magatartása miatt a hatóságnál fel-, vagy bejelentéssel él. Az Egyesült Államokban az ilyen magatartást whistleblowing-nak (talán: befújásnak/beköpésnek nevezhető) és messzemenően védik a munkavállalót a munkáltató szankcióival szemben. A német gyakorlat visszafogottabb: nemcsak a szándékos vagy súlyosan gondatlan, valótlan tartalmú fel-, vagy bejelentést szankcionálja kötelezettségszegésként, hanem azt az esetet is, ha a munkavállalói magatartás aránytalan reakciót képez a munkáltatói magatartásra (Junker: Vázlat 130. old.).
Az egyetértés pótlása nem sért jogszabályt, ha a szakszervezet azzal összefüggő elnehezülést nem bizonyított (LB Mfv. E. 10.748/2005.).
A szakszervezeti bizottság a munkáját önállóan szervezi és végzi, ezért a szakszervezeti feladatokat ellátók - ide értve a munkáltatóval munkaviszonyban álló, de az ottani munkavégzés alól az Mt. 25. §-a alapján felmentett személyt is - munkájának szervezése autonóm feladatnak minősül, következésképpen a perben a szakszervezeti szervezetnél történő feladatmegosztás nem bírálható felül. Ehhez képest a ténylegesen ellátandó szakszervezeti feladatokat - a munkáltatóval kötött munkaszerződésen alapuló munkaköri leírásra tekintet nélkül - a szakszervezet hivatott megjelölni (LB Mfv. II. 10.805/2005.).
A munkakörhöz természetszerűleg tartozó, ténylegesen ellátott feladatok szabályszerű végzése - írásbeli feladat-meghatározás nélkül is - munkaköri kötelezettséget képez (LB Mfv. E. 10.189/2006.).
A német joggyakorlat szerint meg nem engedett kérdés a valóságnak nem megfelelő megválaszolása, nem tévedésbeejtés (Szövetségi Munkaügyi Bíróság (BAG) AP 46. számú határozata a BGB 123. §-ához).
Ugyancsak német gyakorlat szerint, ha határozott időre szóló munkaszerződésnél "beválás esetén" meghosszabbítást helyeztek kilátásba, ez kötelezettséget keletkeztethet a meghosszabbításra (BAG AP 4. számú határozata AFG 91. §-ához).
A német gyakorlat a munkaszerződés értelmezése alapján megengedi, hogy a jogviszonynak a munkáltató személyéhez kötött volta esetén - például magántanító vagy betegápoló foglalkoztatásánál - a munkaviszony a munkáltató halálával szűnjön meg.
Közös megegyezéses megszüntetés esetén a jogellenes fenyegetést az arra hivatkozónak kell bizonyítania, a megegyezést megelőzően rendkívüli felmondás kilátásba helyezése egymagában nem feltétlenül ilyen fenyegetés (LB Mfv. I. 10.159/2006.).
Amikor a beruházási igazgatóhelyettesnek a szerv megszüntetése miatt projekt-menedzseri munkakört ajánlottak fel, ez - az eset körülményei figyelembevételével - megfelelő munkakörnek minősült (LB Mfv. E. 10.074/2006.).
Ha a munkáltató a munkaviszony megszüntetésével összefüggésben a munkavállalónak sem iskolai végzettségének, sem szakmai gyakorlatának megfelelő munkakört nem ajánlott fel, az átképzéséről sem tárgyalt, a többlet-végkielégítésre jogosító kollektív szerződéses feltételek fennálltak és a többlet-végkielégítés a munkavállalót megillette (LB Mfv. I. 10.567/2005.).
Mt. 95. §, 2000. évi XXXIII. tv. 23. § (4) bek.
A 2000. évi XXXIII. tv. 23. § (4) bekezdése alapján a Ktv. 2000. május 25-én hatályba lépett, 19. § (8) bek. b) pontját csak azon köztisztviselők tekintetében lehet alkalmazni, akik az előrehozott öregségi nyugellátást a törvény hatályba lépését követően vették igénybe (LB Mfv. E. 10.852/2005.).
Amikor a munkavállaló korábbi igazolatlan mulasztásai miatt a munkáltató írásbeli figyelmeztetést alkalmazott és ugyanígy járt el az utolsó mulasztása miatt is, ugyanezen cselekmények miatt alkalmazott rendkívüli felmondás jogellenes volt (LB Mfv. I. 10.615/2005.).
Ha az alperesi kft. egyik tagja, egyben annak munkavállalója a hatósághoz munkaügyi kérdésben bejelentéssel élt, ez egymagában rendkívüli felmondást nem alapozott meg (LB Mfv. E. 10.087/2006.).
A munkáltatót terhelő főkötelezettségek - ilyen a munkabér jogszabály szerinti megfizetésére irányuló kötelezettség is - jelentős mértékű szándékos vagy súlyosan gondatlan megszegése a munkavállalói rendkívüli felmondás jogszerű indokául szolgálhat (LB Mfv. I. 10.130/2006.).
Ha a munkáltató 2001-től 2004. évig a munkábajáráshoz kisbuszt biztosított, majd azt megvonta úgy, hogy a munkavállalónak napi 5 óra mértékű tömegközlekedéssel történő be-, illetve hazajárásra lett volna szüksége, a megvonás miatti rendkívüli felmondás megalapozott volt (LB Mfv. E. 10.149/2006.).
Amikor a munkáltató 2002 áprilisában utóbb jogellenesnek bizonyult rendkívüli felmondást közölt, majd azzal védekezett, hogy a rendkívüli felmondást megelőzően maga a munkavállaló szüntette meg munkaviszonyát, utóbbi nem bizonyított volta alapján a bíróság a munkáltatói megszüntetést jogellenesnek minősítette (LB Mfv. E. 10.177/2006.).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
