- recenzió -
2002 decemberében jelent meg Hamza Gábor Az európai magánjog fejlődése című monográfiája, amely - a mű alcíméből következőleg - a római jogi hagyományok alapján mutatja be a ma hatályos magánjogi rendszerek kialakulását, és főbb vonásait.
A szerző az állam és jogtudományok doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Római Jogi Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Az alábbiakban mint Az európai magánjog fejlődése című monográfia szerkesztője tömör, de alapos, a részletesebb megismerésre - nem titkoltan - buzdító bemutatásra törekszem.
Hamza Gábor e művében arra vállalkozott, hogy az összehasonlító (magán)jogtudomány eszközeivel a modern magánjogi rendszerek kialakulását és struktúráját ábrázolja a római jog továbbélésén és hatástörténetén keresztül. A nemzetközi jogi szakirodalomban ma már több olyan munka létezik, amely az egyetemes magánjogtörténet, vagy az összehasonlító (magán)jogtudomány általános bemutatásával foglalkozik. A számos tanulmány és könyv közül példa gyanánt itt és most René David[2], illetve Franz Wieacker[3] műveire utalok. Tekintetbe véve a fent említett műveket, illetve hivatkozással a konkrétan nem jelzett munkákra, Hamza professzor könyvével kapcsolatban elöljáróban ki kell emelni az igen sajátos módszertani alapelvet. A szerző által alkalmazott metódus lényege ugyanis az, hogy a nemzetközi szakirodalomban alkalmazott egyes megközelítéseket - a könyv terjedelméhez mérten - ötvözze. Ennek megfelelően Hamza Gábor nem csupán a magánjog külső történetét, vagyis historia externáját vázolja, hanem a magánjog intézménytörténetével, azaz dogmatikai kérdésekkel egyaránt foglalkozik, és emellett részletesen tárgyalja a római jog és a magánjog tudománytörténetét is.
Ezt a módszert figyelembe véve voltaképpen evidensnek tűnik, hogy a mű a római jogi alapokra, illetve a római jog hatástörténetére helyezi a hangsúlyt. Nem vitatott ugyanis, hogy a római jog az egyes nemzeti jogok között alapvető integrációs eszközként funkcionál, illetőleg - országonként természetszerűleg eltérő mértékben - azok közös történeti alapját is képezi. Ennek fényében közhelyszerűnek is tűnhet az a megállapítás, hogy historikus perspektívában föltétlenül, de reményeink szerint a jövőre nézve is a római jog egyfajta jogi lingua franca szerepet is betölt.
A monográfia főcímét figyelembe véve a mű tartalma - bizonyos tekintetben - sub rosa marad. Hamza professzor könyve ugyanis - amint az az alábbiakban részletezésre kerül - nem kizárólag az európai magánjoggal foglalkozik, hanem részletesen elemzi számos olyan Európán kívüli állam jogrendszerét is, melyek kialakulására és fejlődésére az egyes európai jogrendszerek - s így közvetetten a római jog is - befolyással volt.
A mű első része - a történeti szemléletmódhoz hűen - az európai magánjog kezdeteivel foglalkozik. Bemutatásra kerül - többek között - az antikvitás leghíresebb törvényhozási aktusának, a iustinianusi kodifikációnak részletes története is.
A könyv második fejezete az európai magánjog középkori fejlődését ábrázolja. A szerző - elvi igénnyel - vázolja föl, hogy a ius commune fogalmához a tudományos szakirodalomban milyen jelentéstartalmak kapcsolódnak. Az egyes középkori államok bemutatásánál hangsúlyos az a mozzanat, hogy sor került-e a római jog - esetenként in complexu - recepciójára.
Kétségtelen, hogy a könyv adatokban leggazdagabb és értelemszerűen legterjedelmesebb része a harmadik fejezet, amely Az európai magánjog fejlődése és kodifikálása az újkorban címet viseli. Ez a fejezet az összes európai államot tartalmazza, és részletesen elemzi azok (magán)jogrendszerének kialakulását, fejlődését. Az előző mondatban szereplő zárójelbe tétel - álláspontom szerint - azért indokolt, mert nem egy helyen találkozunk olyan alkotmánytörténeti vagy politikatörténeti exkurzussal is, mely a magánjogi matéria megismeréséhez nélkülözhetetlen. Különösen igaz ez a kisebb területű államok, mint például Málta vagy Andorra esetében. A politikatörténeti és köztörténeti háttérinformációk figyelembevétele kiemelten releváns továbbá az újonnan alakult délszláv vagy szovjet utódállamok esetében. Ez utóbbi országok magánjogáról gyakorlatilag e mű az egyetlen modern magyar nyelvű összefoglalás, amely - dacára a politikai okokra is visszavezethető nehezen áttekinthető és gyakori változásoknak - a legfrissebb törvényhozási fejleményekre is tekintettel van. E fejezet egyik legkiemelkedőbb erénye az, hogy amellett, hogy az egyes államoknál a lehető legrészletesebb információkat találjuk, nem nélkülözi a szintetizáló törekvéseket sem, vagyis képet alkothatunk a magánjogfejlődésben már lezajlott, jelenleg végbemenő, avagy a jövőben alappal prognosztizálható tendenciákról is. Úgy a második, mint a harmadik fejezet tömören összefoglalja az európai jogrendszerek történeti fejlődésében a római jog mellett igen fontos szerepet játszó kánonjog fejlődését is.
Ahogyan említettük, a mű - főcímével ellentétben - nem korlátozódik az európai országokra. A negyedik fejezet az európai magánjogi hagyományok hatását az Európán kívüli államokban elemzi. Ennek megfelelően a szerző bemutatja az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, a közép- és dél-amerikai államok magánjogának, magánjogtörténetének fejlődését, valamint számos afrikai és ázsiai országgal is foglalkozik. Különösen részletes a közép- és dél-amerikai államokban zajló, a magánjog egységesítésére irányuló törekvés ábrázolása, amelynek sajátja, hogy az egyes nemzeti jogrendszerek mellett tekintettel van a közös római jogi hagyományra is.
A fejezetnek az ázsiai jogrendszerekkel foglalkozó részében magyar nyelven igen korlátozottan, avagy egyáltalán nem hozzáférhető ismereteket olvashatunk.
E mű, amely a szerzőnek nem az első, a jogösszehasonlítással foglalkozó munkája[4], mintegy másfél évtizedes kutatómunka eredménye. A könyv egyes előtanulmányai, a szerző szavaival élve "vázlatai" már részleteiben kiadásra kerültek, a teljes munka természetesen első ízben most látott napvilágot.
A monográfia tartalmi vonatkozásban - figyelemmel a feldolgozandó anyag felbecsülhetetlen nagyságára, továbbá a terjedelmi korlátokra - teljességre természetszerűleg nem törekedhetett.
A szerző nem leplezett célja azonban a lényeges vonások kiemelése, az egységesnek vagy éppen homlokegyenest eltérőnek tekinthető egyes tendenciák kiemelése volt. Az egyes országokhoz csatolt külön irodalomjegyzékek, illetőleg az általános bibliográfia teljes körű eligazítást nyújt az adott témában részletesebb ismereteket keresők számára.
Tekintettel arra, hogy az opus a római jogi hagyományok tárgyalását kiemelten fontosnak tartja, a monográfia nélkülözhetetlen háttéranyaga az immáron hetedik, átdolgozott és bővített kiadásban Földi András és Hamza Gábor tollából megjelent A római jog története és institúciói című egyetemi tankönyv.[5]
Hamza Gábor - fentiekben bemutatott - magyar nyelven egyedülálló és hiánypótló, és nemzetközi mércével mérve is kimagasló színvonalú, kézikönyvnek és tankönyvnek egyaránt tekinthető munkája nem pusztán a jogtudósok és joghallgatók érdeklődésére tarthat számot. Haszonnal forgathatják mindazon gyakorlati szakemberek, akik mindennapi munkájuk során gyakran találkoznak nemzetközi magánjogi és nemzetközi kereskedelmi jogi problémákkal, hiszen a konkrét jogi kérdésre megtalálandó adekvát válasz fellelésében igen nagy segítséget jelenthet az, ha az adott állam jogrendszeréről általános áttekintéssel rendelkezünk. Figyelemmel ugyanakkor arra, hogy az egységesülő Európában a római jogi alapokon nyugvó ius commune (privatum) Europaeum a jövőben előreláthatólag igen nagy jelentőséggel fog rendelkezni, jó alappal ajánlható e könyv mindazoknak is, akik az Európa közös szellemi hagyományát képező római jogon alapuló európai és Európán kívüli (magán)jogrendszerekről kívánnak áttekintő, de az egyes részletekre, árnyalatokra is kiterjedő képet alkotni. ■
Lábjegyzetek:
[1] A recenzió szerzője Boóc Ádám PhD-hallgató, ELTE, Római Jogi Tanszék. Hamza Gábor: Az európai magánjog fejlődése. A modern magánjogi rendszerek kialakulása a római jogi hagyományok alapján. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2002. 362 p.
[2] R. David - C. Jauffret-Spinosi: Les grands systčmes de droit contemporains. Paris, 200211. Angol nyelven: R. David - J. E. C. Brierley: Major Legal Systems in the World Today. An Introduction to the Comparative Study of Law. New York, 1978.
[3] F. Wieacker: Privatrechtsgeschichte der Neuzeit. Göttingen, 19672.
[4] Hamza G.: Jogösszehasonlítás és az antik jogrendszerek. Budapest, 1998.
[5] Földi A. - Hamza G.: A római jog története és institúciói. Budapest, 20027.
Visszaugrás
