HATRA MAG Kft., Miskolc, 2009. 143 o.
2009 végén jelent meg Leszkoven Lászlónak, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszéke egyetemi docensének a kezességi szerződéssel foglalkozó monográfiája.[1] A szerzőnek nem ez az első átfogó jellegű munkája, hiszen 1999-es kiadású a váltóról szóló,[2] 2001-es pedig a zálogjogi rendelkezéseket bemutató kötete.[3] Az elmúlt években a polgári jogi kezesség témájához kapcsolódóan jelent meg a szerzőnek számos publikációja.[4]
Leszkoven László új könyve átfogóan mutatja be a kezességi szerződést és a polgári jogi kezességi jogviszonyt. Egy könyvismertetés természetesen csak arra vállalkozhat, hogy néhány főbb kérdést kiemelve próbálja meg felkelteni az olvasói érdeklődést a bemutatandó munka iránt. Ennek megfelelően ebben a rövid ismertetőben azokra a problémákra fókuszálunk, amelyek a mai magyar jogirodalomban talán kissé elsikkadnak, a szerző azonban nagy hangsúlyt fektetett az alaposabb elemzésükre.
A kezesség járulékos jellegéből következik, hogy a kezességvállalás érvényes főkötelezettséget feltételez. A biztosított követelés érvénytelensége kihat a kezességre is, vagyis az érvénytelenség a követelést biztosító kezességre is kiterjed.[5] Ennek alaposabb vizsgálata során a szerző különbséget tesz a semmis és a megtámadható szerződés kezességgel történő biztosítása között. Érvelése szerint a semmis alapügylet esetén egyszerűbb a helyzet,
- 117/118 -
hiszen a feltétlen érvénytelenség joghatása a kezességvállalást is érvénytelenné teszi.[6]
Több problémát vet fel azonban a megtámadható alapügylet kezességgel való biztosítása. Kérdés ugyanis, hogy a kezes gyakorolhatja-e a főkötelezettet megillető megtámadási jogot? A jogirodalom álláspontja nem egységes. A szerző ezzel kapcsolatban annak a határozott véleményének ad hangot, miszerint nehezen tartható az a merev megközelítés, hogy a megtámadási jog a szerződő fél olyan személyes joga, melynek gyakorlására a kezes nem jogosult. Ennek alátámasztására a Ptk. 235. § (2) bekezdésének értelmezéséből indul ki és azt hangsúlyozza, hogy a jogszabály nem tekinti a megtámadási jogot szigorúan csak a szerződő felek által gyakorolható alakító jognak, a szerződés érvénytelenné válásához fűződő jogi érdek kívülálló harmadik személyek megtámadási jogát is megalapozza. Nézete szerint pedig a kezest ilyennek kell tekinteni.[7] Arra azonban nem lát lehetőséget, hogy a kezes általi megtámadás jogkövetkezményét a bíróság a biztosított ügylet felei közötti jogviszonyra nézve vonja le. Ez azt jelenti - mutat rá a szerző -, hogy a kezes erre vonatkozó eljárásjogi kifogása nem vezethet odáig, hogy a bíróság az alapügylet jogi sorsát a jogosultra és a kötelezettre kiterjedő hatállyal, teljes mértékben rendezze, mert erre nincs eljárásjogi lehetőség.[8]
A megtámadási jog gyakorlásához kapcsolódóan azt mondhatjuk, hogy igaz ugyan, hogy a Ptk. 235. § (2) bekezdése szerint megtámadásra a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz érdeke fűződik, de az egyes megtámadhatósági okoknál a törvény ezt a személyi kört gyakorlatilag a szerződő félre szűkíti. Ez a helyzet tévedésnél,[9] meg-
- 118/119 -
tévesztés és jogellenes fenyegetés esetében,[10] és valójában feltűnő értékaránytalanságnál is.[11] Ezek alapján kérdéses, hogy a kezes - aki a megtámadandó alapügyletnek nem szerződő fele - mely megtámadhatósági ok esetében tudná ezt a jogát gyakorolni? Egyetértünk azzal, hogy a kezest meg kell, hogy illesse a megtámadási jog, de ehhez az új Ptk.-ban az egyes megtámadási okoknál megfelelő szövegmódosítást kellene végrehajtani.
Kérdésként merülhet fel az is, hogy érvénytelen jogügylet alapján keletkező követelést lehet-e kezességgel biztosítani? Villányi László önálló adósnak - de nem kezesnek - tekinti azt a személyt, aki a biztosítandó követelés fenn nem állásáról (létre nem jött voltáról, érvénytelenségéről, megszűntéről) tudott, és erre tekintettel vállalt felelősséget.[12] A német jog szerint, ha a kezes tudta, hogy a biztosított jogviszony érvénytelen, illetve ezzel reálisan számolhatott, akkor a kezességi szerződés érvényesnek tekinthető, és úgy értelmezhető, hogy a kezes a főadósnak a szerződés érvénytelenségéből származó kötelezettségeiért vállalt helytállási kötelezettséget. Ebben az esetben a biztosítandó kölcsönszerződés ugyan érvénytelen lesz, de az adóst terhelő visszafizetési kötelezettség továbbra is fennáll, és az kezességgel biztosítható.[13]
A kezességvállalás érvénytelenségével kapcsolatban végül még egy jogintézményre kell felhívni a figyelmet. A Ptk. 238. § (2) bekezdése szerint, aki érvénytelen szerződés fennállásában jóhiszeműen bízott, a felektől a szerződés megkötéséből eredő kárának megtérítését követelheti; ha azonban az érvénytelenség az egyik fél magatartására vezethető vissza, a bíróság a másik fél marasztalását mellőzheti. Ha a felek valamelyike a harmadik személlyel szemben rosszhiszemű volt, teljes kártérítéssel tartozik akkor is, ha az érvénytelenség nem az ő magatartására vezethető vissza. Ezt a kártérítést a bíróság a szerződés teljes vagy részleges hatályban tartása útján is nyújthatja.[14] Ebben az esetben az érvénytelenség beáll ugyan, de az érvénytelenség okozásáért fennálló felelősség tartalma az érvénytelen szer-
- 119/120 -
ződés tartalma lesz. Ez hasonló esetkör, mint az érvénytelenség jogkövetkezményeként a Ptk. 237. § (2) bekezdése alapján a szerződés hatályossá nyilvánítása, amennyiben az eredeti állapot nem állítható helyre.[15] Ehhez kapcsolódva Leszkoven is kiemeli, hogy az érvénytelen, de hatályossá nyilvánított szerződés alapján támasztott jogosulti igényekért a kezes köteles helytállni.[16] A Ptk. 238. § (2) bekezdésének alkalmazási körében azonban az érvénytelen szerződés tényleges hatályosulására felelősségi úton kerül sor.[17] A BH 1998/3. sz. 138. eseti döntésben a Legfelsőbb Bíróság kimondta a készfizető kezességi szerződés semmisségét, de a kezest kártérítési felelőssége alapján, a Ptk. 238. § (2) bekezdésére hivatkozással az érvénytelen szerződés teljesítésére kötelezte.[18]
Egy másik fontos kérdés, hogy a kezesség kiterjed-e a főkötelezett szerződésszegése folytán keletkező károkra? Ezt a kérdést a szerző úgy teszi fel, hogy fennáll-e a kezes felelőssége az adóst terhelő kártérítési kötelezettségért?[19] A magyar jogirodalom álláspontja e tekintetben sem egységes. Villányi szerint a járulékosság arra az esetre is kiterjed, ha a főkötelezettség a főadós vétkessége, vagy késedelme következtében módosul. Ebben az esetben a kezes a főadós ellen fordulhat amiatt, mert kötelezettsége a főadós vétkessége miatt megnövekedett.[20] Az 1959-es Ptk. miniszteri
- 120/121 -
indokolása szerint a kezes nemcsak a kötelezettség teljesítéséért, hanem annak szerződés szerinti teljesítéséért vállalt kötelezettséget. Ennek megfelelően a szerződésszegéséért való helytállási kötelezettséget - anélkül, hogy ezt a Ptk. külön kimondta volna - a járulékosság elve alóli kivételnek tekintették.[21]
Az újabb jogirodalom azonban elutasítja a kezesi helytállás kiterjesztését a főadós szerződésszegése folytán keletkező károkra.[22] Harmathy Attila szerint ennek az az alapja, hogy ebben az esetben nem érvényesül a meghatározottság követelménye.[23] A német jogirodalom szintén ezt az álláspontot képviseli.[24]
Leszkoven szerint azonban a járulékos kezesség jogi természetével inkább az az álláspont fér össze, hogy a kezes kötelezettsége a főadós nemteljesítése miatti kártérítésre is kiterjed. Álláspontjának alátámasztásául arra is hivatkozik, hogy kezességet nem csupán pénzszolgáltatásért lehet vállalni, ezekben az esetekben pedig nem-teljesítés esetén a kezes felelőssége értelemszerűen a teljesítés elmaradása miatti kártérítésben áll.[25] Kérdés azonban, hogy a szerző ezt az összes szerződésszegés esetén irányadónak tekinti-e, vagy csak a nem-teljesítés vonatkozásában.
A szerző a biztosított követelés körülírása kapcsán szól a globális - általa "keretbiztosítékinak" is nevezett - kezességről. Találó és jól hasznosítható az a megállapítása, miszerint a jogosult valamennyi követeléséért vállalt kezesség megítélése a globális követelés-átruházás kapcsán felmerült problémákkal mutat hasonlóságot. Véleménye szerint ez a kezességi forma kizárólag abban az esetben engedhető meg és fogadható el, ha a jogvi-
- 121/122 -
szony tárgya megfelel a körülírhatóság és a meghatározhatóság követelményének, máskülönben a globális kezesség veszélye nyilvánvaló.[26]
Nézetünk szerint is a globális kezességnél vetődik fel legélesebben az a kérdés, hogy meddig lehet tágítani a biztosítandó követelés meghatározott voltának a követelményét. A meghatározottság követelménye önmagában annak nem akadálya, hogy valaki feltételes, vagy jövőbeli kötelezettségért vállaljon kezességet,[27] az ilyen kezességvállalás tehát nem érvénytelen. Kérdés azonban, hogy a főadósnak a hitelezővel szemben keletkező valamennyi fennálló és jövőbeli kötelezettségéért milyen feltételek mellett lehet érvényesen kezességet vállalni. Ez ugyanis már nemcsak a meghatározottság követelményébe ütközhet, de megvalósíthatja a szerződés jóerkölcsbe ütközés miatti semmisségét is. Ebben az esetben ugyanis a hitelező gyakorlatilag egy új adóst nyer, vagyis nem járulékos kezesség, hanem egy adóstársaság, kötelezetti egyetemlegesség jön létre.[28] Mindez azonban már átvezet a következő kérdéskörhöz.
A kötet talán legaprólékosabban tárgyalt része a készfizető kezes és az egyetemleges adóstárs helyzete közötti precíz különbségtétel. A szerző ennek kapcsán konkrét eseti döntésekből indul ki, amelyek indokolásában az eljáró bíróságok arra az eredményre jutottak, hogy a kötelezett és a kezes egyetemleges marasztalásának van helye.[29] A szerző ehhez kapcsolódva kiemeli, hogy igaz ugyan, hogy a készfizető kezes és az egyetemleges adóstárs hasonló jogi helyzetben van, az azonban egyáltalán nem támasztja alá az egyetemlegességet, hogy a kezes az adóssal együtt perelhető, hiszen ez nem az egyetemlegesség következménye.
A szerző ezt követően részletesen összehasonítja a két jogintézményt. A legfontosabb különbség természetesen az, hogy egyetemlegesség esetén csak egy tartozás áll fenn. Emellett azonban más szabályok vonatkoznak
- 122/123 -
az elévülésre és a beszámításra is.[30] A két jogintézmény tehát, bár nagyban hasonlít egymásra, egymással nem azonosítható.[31]
Leszkoven László legújabb munkája kétségkívül egy fontos állomása a magyar hitelbiztosítéki jog tudományos művelésének. A hitelbiztosítéki jog vonatkozásában sajnos jól látható a jogirodalmi érdeklődés hiánya, holott a gazdasági életben - a társasági jog mellett - ez az egyik legfontosabb magánjogi jogterület. Emiatt Leszkoven László munkájának hézagpótló szerep is jut, hisz a szerző a kezességi jog alapvető kérdéseit tárgyalja, és jó érzékkel emeli ki a problémás kérdésköröket.
Leszkoven László monográfiája közérthető nyelvezete miatt jól hasznosítható a jogászképzésben is, mégpedig nemcsak az alapképzésben, hanem a mind nagyobb jelentőséggel bíró doktori képzésben is. Remélhetőleg a magyar hitelbiztosítéki jog gyarapodni fog még ehhez hasonló művekkel.■
- 123 -
JEGYZETEK
[1] LESZKOVEN L.: A kezességi szerződés. HATRA MAG Kft., Miskolc, 2009. 143.
[2] LESZKOVEN L.: A váltó, mint kötelem. Novotni Kiadó, Miskolc, 1999. 293.
[3] LESZKOVEN L.: A zálogjog új szabályai. Novotni Alapítvány, Miskolc, 2001. 134.
[4] LESZKOVEN L.: A hitelező és a kezes közötti jogviszony egyes kérdéseiről. In: Publ. Univ. Miskolc, Sect. jur et pol. Tomus XXIV. 2006.; LESZKOVEN L.: A "keretbiztosítéki" készfizető kezességről. Közjegyzők Közlönye, 2009. 1. sz. 3-9.; LESZKOVEN L.: A kezesi kötelezettség átszállásáról. A "kezesség öröklése". Közjegyzők Közlönye. 2009. 4. sz. 20-25. Legújabb, már a monográfia után megjelent tanulmánya: LESZKOVEN L.: A készfizető kezesség jogi jellegéről - egy jogegységi határozat kapcsán. Gazdaság és Jog, 2010. 11. sz. 14-19.
[5] LESZKOVEN: A kezességi szerződés. i. m. 21.
[6] Uo. 22. Polgári eljárásjogi kérdés, hogy a kezes indíthat-e megállapítási keresetet a Pp. 123. §-a alapján a kezességvállalással biztosított (hitel)szerződés semmisségének megállapítása iránt. A BDT 2009/5. sz. 84. jogesetben az elsőfokú bíróság a kezes megállapítási keresetét arra hivatkozással utasította el, hogy a kezes a szerződés teljesítése iránt ellene indított perben védekezésként - kifogás formájában - határidő nélkül hivatkozhat a szerződés semmisségére, illetve a végrehajtás-megszüntetési, vagy korlátozási perben érvényesítheti a semmisség megállapításával kapcsolatos igényét. Ezt az érvelést azonban a másodfokon eljáró Pécsi Ítélőtábla nem fogadta el, igaz csak amiatt, mert a perbeli esetben a kezes a hitelezőnek/jogosultnak minden más fizetési kötelezettséget megelőzően teljesítendő azonnali beszedési megbízást adott. Arra a kérdésre azonban a másodfokú ítélet sem ad választ, hogy a kezes indíthat-e megállapítási pert a biztosított jogügylet érvénytelenségének megállapítása iránt. Ezt nyilván indokolt elismerni.
[7] Uo. 23.
[8] Uo. 25.
[10] Ptk. 210. § (4) bekezdés.
[11] Ptk. 201. § (2) bekezdés. Ez a szakasz "sérelmet szenvedett félről" beszél.
[12] VILLÁNYI L.: Kezesség. In: A magyar magánjog (főszerk.: Szladits K.): Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1941. 89.
[13] REINICKE, D.-TIEDTKE, K.: Kreditsicherung. 5. Auflage, Luchterhand, 2006. 25-27.
[14] Az érvénytelen szerződés teljesítése, mint speciális szankció a Ptk. 13/B. § (2) bekezdésében és 16/A. § (2) bekezdésében is megjelenik. Ezen két bekezdés alapján, aki cselekvőképességét illetően a másik felet megtéveszti, ezért felelősséggel tartozik, és felelőssége alapján a szerződés teljesítésére is kötelezhető.
[15] A hatályossá nyilvánítást részletesen tárgyalja az érvénytelenség jogkövetkezményeiről szóló 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény, amely kimondja, hogy a PK 32. sz. állásfoglalás meghaladottnak tekintendő.
[16] LESZKOVEN: A kezességi szerződés. i. m. 25.
[17] Ez a felelősségi alakzat abból a szempontból is speciális, hogy ellentétben a Ptk. 339. § (1) bekezdésével, nem szól a károkozó felróhatóságáról. A teljes kártérítést ugyanis a rosszhiszeműséghez köti, a jóhiszemű szerződő fél pedig a szerződés megkötéséből eredő kár megtérítésére kötelezhető. Kérdés, hogy felelősségi szempontból milyen a viszony a Ptk. 238. § (2) bekezdése és a 339. § (1) bekezdése között.
[18] A BH 1998/3. 138. eseti döntés más szempontból azonban ma már meghaladottnak tekinthető, hiszen a Legfelsőbb Bíróság indokolása szerint a jóerkölcsbe ütközik és ezért semmis a kezességi szerződés, ha a kezességet vállaló cég igazgatója és annak a gazdasági társaságnak az ügyvezetője, akiért a kezességvállalás történt, azonos személy. Az újabb bírói gyakorlat szerint azonban önmagában az a tény nem teszi a kezesi szerződést semmissé, hogy a kezességet vállaló gazdálkodó szervezet vezetője ugyanaz a személy, mint az egyenes adós gazdálkodó szervezet vezetője (BDT 2009/5. sz. 84.).
[19] LESZKOVEN: A kezességi szerződés. i. m. 31.
[20] VILLÁNYI: i. m. 92-93.
[21] A Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyve - Az 1959. évi IV. törvény és a törvény javaslatának miniszteri indokolása. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1963. 293.
[22] A Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyve - Az 1959. évi IV. törvény és a törvény javaslatának miniszteri indokolása. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1963. 293.
[23] HARMATHY: i. m. 463.
[24] WEBER, Hansjörg: Kreditsicherungsrecht. 8. Auflage. München, Verlag C.H.Beck, 2006. 59.
[25] LESZKOVEN: A kezességi szerződés. i. m. 33.
[26] Uo. 57.
[27] HARMATHY: i. m. 463.
[28] A járulékos jellegű, mögöttes felelősség, valamint a kötelezetti egyetemlegesség közötti különbségekre utal az 1/2007. PJH indokolásának III. pontja is.
[29] BDT 2007. 156., BDT 2008. 205. jogesetek. Ld.: LESZKOVEN: A kezességi szerződés. i. m. 69.
[30] Uo. 70-71.
[31] A készfizető kezesség és az egyetemleges kötelezettség elhatárolásáról szól a szerző egy újabb tanulmánya is, amely az 1/2010. Polgári Jogegységi Határozat számos megállapítását kritizálja. Ld.: LESZKOVEN L.: A készfizető kezesség jogi jellegéről - egy jogegységi határozat kapcsán. Gazdaság és Jog, 2010. 11. sz. 14-19.
Visszaugrás
