Mottó:
"Nincs még egy olyan nem szülői hatás, amely
annyira áthatná a gyermek életét, mint a
televízió"
(Dorothy és Jerome Singer)
Nemzetközi összehasonlításban a hazai adatok kiemelkedő mértékű médiafogyasztást mutatnak, hiszen a 17 év alatti magyar gyerekek több mint napi 3,5 órát töltenek a televíziókészülék előtt, de jelentős az egyéb médiumok használata is. A hat év alatti gyermekekkel még viszonylag szigorúak a szülők, és közel 20 százalékuknak egyáltalán nem engedik a tévézést. 12 év fölött hétvégén viszont a kiskorúak több mint fele legalább 3 órát fordít naponta televízió nézésre. A legtöbb gyerek médiahasználatát nem is kíséri szülői felügyelet.
Mindezek révén információk és reklámok özöne éri el a gyermekeket, amelyben egy felnőttnek sem könnyű eligazodni. Az utóbbi időszakban a gyermekek védelme a médiajogban is különös figyelmet kapott, ami arra is visszavezethető, hogy a műsorokban sajnos felerősödtek az erőszakos elemek. Az erőszak pedig nem más, mint minden olyan szándékos cselekvés, melynek indítéka, hogy nyílt, vagy szimbolikus formában valakinek vagy valaminek kárt, sérelmet vagy fájdalmat okozzon.
A médiának igen nagy szerepe van a gyermekek fejlődésében, hiszen átalakította a szocializációs folyamatot és felgyorsította a gyermekkorból a felnőttkorba való átmenetet is.
Kendőzetlenül, feldúsítva mutat be mindent, akár a legkisebbek számára is. Az általa ábrázolt világ pedig nagymértékben eltér attól, amit a mesék, a valóság felnőttek által megszűrt változata, a gyerekeknek szánt egyéb történetek az adott kultúrában elfogadott értékeknek megfelelően ábrázoltak: itt gyakran nem az igazság és a rend uralkodik, gyakran nem győz a jó és a becsületes, sok a megtorlás nélküli, sőt eredményes erőszak, és a szexualitás sem a szerelem szép velejárója.[1]
A média tehát informál, szocializál, segíti a demokrácia (nyilvánosság) tanulását, élményforrás, és egyidejűleg hatalmi tényező is.
Az UNESCO 1998-ban megjelent egyik fontos üzenete az volt, hogy az iskola és a család közös felelőssége, hogy a gyermekeket és a fiatalokat felkészítse egy olyan világra, amelyet a kép, a hang és szó alkot. Gyermekeknek és a fiataloknak képesnek kell lenniük arra, hogy ezt a három jelrendszert kölcsönös összefonódásukban is megfejtsék.
A tömegkommunikáció az a folyamat, melyben a szakemberek üzeneteket készítenek, a médiumok segítségével nagyszámú olvasónak, nézőnek, hallgatónak. A média széles értelemben tehát a mondanivaló kifejezésére használatos közvetítő eszközök összessége, vagyis a könyvtől, a rádión és televízión át, a sajtón keresztül az óriás plakátokig sok minden beletartozik. Szűken értelmezve általában a rádiózás és televíziózás műsorszolgáltatásainak összességét jelenti, beleértve az internetet is.
A média hatását értékelve több modell létezik. A direkt hatás modellje (média "mindenható") mellett megjelent a korlátozott hatás modellje (értékek, attitűdök megerősítése), illetve mindkettő ötvözeteként a meghatározott feltételek mellett érvényesülő médiahatás modellje (férfiak, nők, idősek, gyermekek számára).
Úgy tűnik, hogy a gyerekek bizonyos fejlettségi szint alatt, nagyjából 7-8 éves korukig nem képesek helyesen értelmezni a beállítások, jelenetek, vágások, ráúsztatások közti bonyolult viszonyrendszert a médiában. A cselekménynek, a térnek, a nézőpontoknak és főleg az időnek külön részekre tördelt ábrázolását általában csak tíz éves kor után kezdik megérteni, és a különböző technikák értelmezése még sokáig az életkori fejlettség függvénye. Kis gyerekek néha még a beállítások sorrendjére sem támaszkodnak akkor, amikor a tartalmat próbálják megérteni, s ez azt jelenti, hogy emlékezetükben a műsor egymástól független részekként tárolódik. 7-9 éves kor körül a gyerekek általában már kétség nélkül felismerik, hogy a televízió nem szó szerint egy "mágikus ablak" annak ellenére, hogy képes a valóságot reálisan is ábrázolni. Egyre inkább megértik, hogy a tévéműsorok jó része nem a valós életből kiragadott jelenet, hanem fikció, álvalóság, amit színészek játszanak el. Ezért igen fontos, hogy a gyermekek a média sajátos nyelvét megértsék, és meg tudják különböztetni a valóságtól a fantázia világát.[2]
Kevés olyan területe van a kommunikációtudománynak, amellyel a kutatók annyit foglalkoztak volna, és olyan nagy társadalmi érdeklődésre tart számot, mint a televíziós erőszak. A témában végzett kutatások száma már 1993-ban mintegy ötezerre volt tehető.
A médiában ábrázolt erőszak nézőkre gyakorolt hatását vizsgálva a tudósok abban azonban egyetértenek, hogy ennek mechanizmusa nem egyszerű és nem direkt, azaz nem mondhatjuk, hogy azok a nézők, akik a média kínálatából sok erőszakot "fogyasztanak", maguk is agresszívak lennének, vagy magát az erőszakot pozitívan ítélnék meg. Ugyanakkor az erőszak mediális megjelenítése bizonyos körülmények között kedvez ezen magatartásmódok kialakulásának, így az erőszak hatása függ a néző típusától, a tévénézés körülményeitől, a látott agresszió mértékétől, módjától. Különösen alkalmas a néző agresszivitásának növelésére a filmek által közvetített erőszak.
Azáltal, hogy a filmekben a különböző viselkedésminták vizuálisan jelennek meg, jóval egyértelműbben és világosabban hatnak, mint a szülők szóbeli utasításai a helyes magatartást illetően. Ezek gyakori konfliktusokat okoznak a családi nevelésben, miután gyermekeik kevésbé tekintik az ő magatartásukat követendőnek. A gyermekkorra alapvetően jellemző a kritikátlan utánzás, más emberek cselekedeteinek másolása. De az utánzástól még a serdülők sem mentesek.[3]
Médiajogról, mint hagyományos értelemben vett jogágról nem beszélhetünk, inkább jogágakon átnyúló joganyagot jelent, ahol jelen van alkotmányjogi, polgárjogi, közigazgatás-jogi és büntetőjogi joganyag is. Kiindulópontja az államnak a véleménynyilvánítás szabadságából eredő azon kötelezettsége, hogy biztosítsa a demokratikus közvélemény kialakulásának feltételeit és működésének fenntartását [37/1992. (VI. 10.) AB hat.]
A médiapolitika egy tudatos cselekvési rendszert jelent, melyben megnyilvánul az államnak a médiával kapcsolatos szerepvállalása, egyben felelőssége. (közpolitikai, szabályozó, költségvetés stb.).
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (10. cikk) és a hozzá hűződő bírósági gyakorlat is kiemelkedő értéknek tekinti a véleménynyilvánítást és az információs szabadságot. Kiemelkedő szerepe van az alkotmányos alapjogok között, mert többféle szabadságjog, így a "kommunikációs" alapjogok összessége: így a szólás és a sajtószabadság, médium szabadsága, az informáltsághoz való jog, az információk megszerzésének szabadsága, továbbá a művészi, irodalmi alkotás szabadsága és a művészeti alkotás terjesztésének szabadsága, a tudományos alkotás szabadsága és a tudományos ismeretek tanításának szabadsága.
A szabad véleménynyilvánításhoz való jog azonban nem abszolút jog, de csak igen kevés jog korlátozhatja. Az alapjogok érvényesülésének elengedhetetlen feltétele, hogy pontosan legyenek meghatározva korlátozásuk feltételei, lehetőségei. A korlátozás lehetőségét, feltételeit, módját és terjedelmét vagy magának az alkotmánynak, vagy alkotmányi felhatalmazás alapján és keretek között törvénynek kell meghatároznia. A korlátozásnak az arányosság követelménye mellett egy másik alapvető jog és szabadság védelmét vagy érvényesülését, illetve egyéb alkotmányos érték védelmét kell szolgálnia. Ilyen legitim védendő értékek: állam érdekei (alkotmányos rend, biztonság), társadalom érdekei (közrend, közerkölcs) társadalmi csoportok védelme, illetve a magánszféra védelme (személyiségi jogok, becsület). A szabadságjogok gyakorlása tehát kötelezettségekkel és felelősséggel jár együtt.
Elmondható az is, hogy Egyezmény szellemének megfelelően nem sért alapvető emberi és alkotmányos jogot, ha a gyermekek védelme érdekében - törvényen alapuló - korlátozásokat alkalmaz az állam bizonyos területeken.
Alkotmányunk a gyermekek jogaként mondja ki a testi szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelmet. Ezen a jogon alapul a Gyermek Jogairól szóló 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett New York-i Egyezmény (Gyermekjogi Egyezmény), és az 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény (Gyermekvédelmi törvény).
A Gyermekjogi Egyezmény és Gyermekvédelmi törvény már külön említik a gyermekek és a média kapcsolatát. A Gyermekjogi Egyezmény kimondja, hogy a gyermeknek, figyelemmel szellemi és fizikai érettségének hiányára, különös védelemre van szüksége. Ugyan a gyermek nevelése és fejődésének biztosítása elsősorban a szülő felelőssége, az államnak azonban ennek gyakorlásához megfelelő segítséget kell nyújtania. Az Egyezmény az államok feladataként írja elő többek között a gyermekek pornográf jellegű műsorok vagy anyagok készítése céljából történő kizsákmányolásának megakadályozását. Gyermekjogi Egyezmény 17. cikkének (e), bekezdésének megfelelően, "a gyermek jólétére ártalmas információk, és anyagok elleni védelmét megfelelően szolgáló irányelvek kidolgozásának elősegítése" az állam feladata.
A Gyermekvédelmi törvény a Gyermekjogi Egyezmény rendelkezésein túl a gyermek jogának tekinti a fejlődésére ártalmas környezeti és társadalmi hatások elleni védelemhez való jogot. Ezen belül külön kiemeli az információs ártalommal szembeni védelemhez fűződő jogukat. Természetesen előírja azt is, hogy a médiának a káros tartalomtól való megóvás mellett biztosítania kell, hogy a gyermek a fejlettségének megfelelő, ismeretei bővítését segítő, a magyar nyelv és kultúra értékeit őrző műsorokhoz hozzáférjen, védelmet élvezzen olyan káros hatásokkal szemben, mint a gyűlöletkeltés, az erőszak és a pornográfia.
Az európai szabályozás alapjainak áttekintése során végül meg kell említeni az Európa Tanács által 1989-ben elfogadott Határokat átlépő Televíziózás Európai Egyezményét (kihirdette az 1998. évi XLIX. törvény). Az Egyezmény 7. cikke tárgyalja a műsorpolitikával kapcsolatos alapvető kérdéseket, mint az emberi méltóság és mások alapvető jogainak tisztelete, valamint állást foglal a közerkölcsöt sértő pornográf tartalmak, illetve az erőszak aránytalan jelenléte ellen. Megtiltja továbbá azon műsorok sugárzását, amelyek károsan befolyásolják a gyermekek fizikai, mentális vagy morális fejlődését, ha a sugárzás ideje alapján valószínűsíthető, hogy a gyermekműsort nézhet.
Az 1989-ben elfogadott 89/552/EGK irányelv "Televízió határok nélkül" - 5. fejezetének meglehetősen általánosan megfogalmazott, s az Európa Tanács Egyezményével szinte teljesen megegyező tartalommal foglalkozik a kiskorúak védelmével, amelyben felszólítja a tagországokat a kellő intézkedések megtételére annak tekintetében, hogy a műsorszolgáltatók ne sugározzanak olyan műsorszámokat, amelyek a kiskorúak testi, szellemi és erkölcsi fejlődését súlyosan károsíthatják.[4]
A gyermekműsorok készítők 1995-ben, Melbourne-ben világtalálkozót tartottak, ahol egységes chartába foglalták gyermek-televíziózás szakmai és erkölcsi alapelveit, szabályait, amit az MTV is aláírt. Így többek között a gyerekeknek színvonalas, őket nem kihasználó (reklámtevékenység), kifejezetten nekik szóló műsorokat kell készíteni. Ezeknek, a programoknak a szórakoztatáson kívül a legteljesebb mértékben elő kell segíteniük a gyerekek testi, lelki, szellemi fejlődését és szocializációját. A gyerekműsorok műfaj és tartalom tekintetében rendkívül változatosak lehetnek, egyetlen dolgot kell mindenképpen elkerülniük, az indokolatlanul ábrázolt erőszakos és szexuális jeleneteket. A kormányok, gyártók, forgalmazók ismerjék el a gyermek televíziózás fontosságát és támogassák.
Ezekkel a rendelkezésekkel összhangban a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. tv., a médiatörvény is gondot fordít az elektronikus médiában a 18 éven aluliak védelmére. Ekkor - 1996-ban - még azonban csak az alapelvek között tartalmazott gyermekekre vonatkozó rendelkezéseket, vagyis csak a kiskorúak személyiségfejlődésére ártalmas, illetve súlyosan ártalmas műsortartalmakat nevezte meg a törvény. A súlyosan ártalmas műsor nem volt közzétehető, míg az ártalmasak csak 23 óra és hajnali 5 óra közötti idősávban elhelyezve voltak sugározhatóak, azzal a megkötéssel, hogy ártalmasságukra a műsor előtt fel kellett hívni a közönség figyelmét. A felhívás módját a törvény nem határozta meg.
Az 1990-es évek közepén a digitális forradalom azonban gyökeresen új helyzetet teremtett a műsorszórás és a műsorelosztás terén, és az internet terjedése is kihívás elé állította gyermekvédőket. Az Európai Unió kezdettől fogva különleges figyelmet szentel a kiskorúak védelmének, melynek jó példája a Bizottság által 1996 októberében közzétett, "A kiskorúak és emberi méltóság védelme az audiovizuális és információs szolgáltatások terén" című vitaindító Zöld Könyve, amely már részletesen tárgyalta az emberi méltóságot sértő, valamint a kiskorúak számára ártalmas audiovizuális tartalmakkal kapcsolatos kérdéseket. A Zöld Könyv megjelenését követő egyeztető megbeszélések eredményeként az Európa Tanácsnak 1998 májusában sikerült egy ajánlást megfogalmaznia, amelynek elsődleges célja, hogy kijelölje, és ezzel összehangolja a nemzeti törvényhozás irányvonalát. Az ajánlásból világosan kitűnik, hogy az EU különleges figyelmet szentel az iparági önszabályozásnak, és ezért azt javasolja, hogy kerüljenek kipróbálásra a szülői ellenőrzés új eszközei, ami azonban nem csökkentheti a műsorszolgáltató felelősségét.[5]
Az elmúlt évtizedben lezajlott változások következtében szükségessé vált az 1989-ben elfogadott "Televízió határok nélkül" címen ismert irányelv, ezen belül is a kiskorúak védelmével kapcsolatos előírások felülvizsgálata (97/36/EK). A felülvizsgálat mellett ugyanakkor a Bizottságot is kötelezte a direktíva meghatározott célszerűségi vizsgálatok (kutatások) lefolytatására többek között arra vonatkozóan, hogy a gyártók az új televíziókat olyan műszaki berendezéssel lássák el, amely a szülők számára lehetővé teszi bizonyos műsorszámok kiszűrését, valamint ösztönözzék olyan intézkedésekre, amelyek a családok tájékoztatását, felvilágosítását célozzák. A Bizottság Közleményben foglalta össze a kutatás eredményét, melyben ismételten megerősítést nyert, hogy a gyermekek védelme a televízióban jelenlévő erőszak és más ártalmas tartalmakkal szemben közérdeknek számít.
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága Rec (2001) 16. számú ajánlása szerint ösztönözni kell a médiát, hogy a gyermekek és általában a gyermekkor ábrázolása esetében felelős - a gyermek érdekében - járjon el. Az internet tekintetében ajánlja, hogy hozzanak létre, továbbá segélyvonalakat és ösztönözzék feljelentésre az állampolgárokat a honlapokon megvalósuló gyermekpornográfiára vagy gyermekprostitúcióra való felbujtás eseteiben.
Itt kell megemlíteni az Európa Tanács 2003/13. számú ajánlását, amely szerint a média nem befolyásolhatja az igazságszolgáltatást, megalapozott információkon kell alapulnia (jóváhagyás, korlátozás a folyamatban levő ügyek esetében).
A médiatörvény a 2002. évi módosítása már a közösségi jog szigorúbb elvárásaihoz igazodott. Magyarország a jogharmonizáció során mind a gyermekvédelmi, mind a média jogszabályokat fokozatosan az Európai Unió elvárásaihoz igazította
A gyermekek védelmét számos módszer szolgálja (tartalmi minősítés és korhatás, műsoridő). Európa sokszínűségét jól mutatja a rendkívül változatos korhatári kategóriák országonként eltérő rendszere, amelyben kifejezésre jut, hogy az egyes társadalmak milyen vallási, erkölcsi és kulturális értékeket tartanak védendőnek, és milyen mértékben, hány éves kortól engednek betekintést a gyermekeknek a felnőttek világába.
A jelenleg használt besorolási módszereknek alapvetően két fajtája különböztethető meg. Az egyik gyakran használt módszer az ajánlott korhatárt szabja meg, a másik, még kevésbé elterjedt módszer a műsorszám esetleg nem kívánatos tartalmi jellemzőire utal.
A jelenleg érvényben levő EU irányelv rendelkezése szerint a kiskorú gyermekek számára ártalmas műsorokat kódolatlan csatornákon csak oly módon lehet közzétenni, ha a károsító hatásra vagy akusztikus módon, vagy valamilyen optikai jellel hívják fel a figyelmet. A gyakorlat igen változatos, hiszen vizuális szimbólumokat alkalmaz különösen Spanyolország, Portugália, Olaszország, Franciaország, Lengyelország, verbális figyelmeztetéssel él különösen Írország, Nagy-Britannia, Skandinávia, Németország.
Mi az úgynevezett francia mintát vettük alapul, ahol 5 kategóriába sorolták be a műsorokat.
A műsorok besorolását a műsorszolgáltatók végzik. Az első kategóriába tartozó műsorokat nem kell ellátni semmilyen jelzéssel, és bármikor leadhatóak, az ötös kategóriába került tartalmak leadása tilos. A három kiemelt műsorkategóriánál a műsorszám közzétételének kezdetekor közölni kell azok minősítését, emellett a kategóriájuknak megfelelő jelzést piktogram formájában a képernyő valamelyik sarkában is meg kell jeleníteni úgy, hogy az a műsorszám teljes időtartama alatt látható legyen (sárga körben 12-es számjegy - 12 éven aluliaknak nem ajánlott, sárga körben 16-os számjegy - 16 éven aluliaknak nem ajánlott, piros körben 18-as számjegy - 18 éven aluliaknak nem ajánlott). A fentiek alapján a médiatörvényünk az akusztikus figyelmeztetés és a piktogram együttes alkalmazásával összekapcsoltan alkalmazza az irányelvben vagylagosan rögzített feltételeket.[6]
Az a műsorszám tehát, amely korhatár nélkül megtekinthető, az első kategóriába kerül, amelyik tizenkét éven aluli nézőben félelmet kelthet, illetve amelyet félreérthet, a második kategóriába kell sorolni. Az ORTT kiegészítése szerint az ennek a korosztálynak szóló műsorok nem csábíthatnak a negatív főhőssel való azonosulásra.
A hármas és a négyes kategóriába azok a műsorszámok tartoznak többek között, amelyek alkalmasak a tizenhat éven aluliak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen, illetve súlyosan kedvezőtlen befolyásolására, továbbá, amiket 18 éven aluliaknak nem ajánlanak.
Ha a műsorszám pornográfiát vagy szélsőséges, illetve indokolatlan erőszakot tartalmaz, az ötödik kategóriába tartozik. Ezek műsorszolgáltatásban tehát nem tehetők közzé.
Mindezen túlmenően a törvény a harmadik és negyedik kategóriánál még idősávot is alkalmaz este kilenc (tíz) és hajnali öt óra között. Azonban a harmadik kategóriánál is kerülni kell a műsorszámokban az erőszak dicsőítését.
Az ORTT 1494/2002. számú határozata szól a besorolás feltételeiről, Nincs klasszifikáció: a műsorelőzetés, a hírműsorszám, az időszerű-műsorszám, a sportműsorszám és a reklám esetén. A nyomtatott sajtótermékeknél nem időbeni, hanem térbeli zónákat alakítottak ki (zárt csomagolás, tilos közterületen árulni, kirakatba tenni).
A kategóriák szerepeltetése természetesen önmagában nem lehet elegendő a káros tartalmak elkerülésére. Ehhez kellene illeszteni véleményem szerint egy gyermekbarát minősítő rendszert is, amely egyrészt elősegítné, hogy nagyobb számban jelenjenek meg gyermekbarát tartalmú műsorok a médiumokban, másrészt megtörténjen ezzel a szülők és nevelők tájékoztatása és orientálása.
A műsorokban elterjedt erőszak, szexualitás mellett a másik terület, ahol kiemelten védeni kell a gyermekeket, a reklámszféra. Általában azonban elmondható, hogy az európai államok két fő szempontot tartanak szem előtt: Az egyik, hogy a reklám ne okozhasson a gyermekeknek fizikai, erkölcsi és értelmi károsodást, ezen felül különösen vigyázni kell arra, hogy a reklám ne használja ki a gyermekek természetes hiszékenységét és ragaszkodását.
A magyar jogban a médiatörvény reklámszabályai ezekre, a szempontokra tekintettel már hatálybalépésekor szigorúak voltak. A gyermekekre vonatkozó szabályok a 2002-es módosítással sem sokat változtak. A törvény megállapítja többek között, hogy a reklám nem szólíthatja fel közvetlen formában a kiskorúakat arra, hogy szüleiket vagy más felnőtteket játékok, illetve más áru vagy szolgáltatás vásárlására vagy igénybevételére ösztönözzék. Nem építhet a gyermekek szüleik, tanáraik bizalmára, a gyermekek hiszékenységére, tapasztalatlanságára. További reklámszabálya a médiatörvénynek, hogy a reklám nem mutathat kiskorút erőszakos helyzetben, és nem buzdíthat erőszakra
A reklámokra vonatkozó műsorszerkezeti követelményként mondja ki a törvény, hogy nem lehet reklámmal megszakítani vagy megrövidíteni azt a műsorszámot, amely tizennégy év alatti kiskorúakhoz szól, és időtartama nem haladja meg a harminc percet.
A magyar reklámetikai kódex, még ennél is szigorúbb alapelveket, szabályokat fogalmaz meg.
A 2006 októberében elkészült Elektronikus Médiaszolgáltatásokról Szóló Törvény Tervezete, amely néhány módosítással látja el a médiatörvényt, ami a kiskorúak védelmét illeti. Szigorítja a műsorelőzetesekre vonatkozó szabályokat, és kimondja, hogy a műsorelőzetest sem teheti közzé olyan időszakban, amikor az általa előzetesen ismertetett műsorszám nem lenne közzétehető. Ugyanez vonatkozik az olyan hírműsorszámra, időszerű műsorszámra, sportműsorszámra és reklámra is, amely ha a tartalmának megfelelő kategóriába kerülne besorolásra, csak meghatározott időszakban lennének közzé tehetőek. A káros tartalmak elkerülhetőségét szolgálja az is, hogy a műsorszolgáltató - néhány műsorszám (pl. műsorelőzetes, hírműsorszám, időszerű műsorszám, sportműsorszám vagy reklám) kivételével - az általa közzétett műsorszámokat még a közzététel előtt köteles a Testület által rendeletben meghatározott kategóriák valamelyikébe sorolni, és azokat a kategóriájuknak megfelelő formában és módon közzétenni. A kiskorúak védelmét szolgálja az is, hogy a műsorszolgáltató műsorrendjének bármilyen (nyomtatott vagy elektronikus) formában történő közzététele során a műsorszámok kategóriáit is közzé kell tenni.[7]
A média és a reklámszakma természetesen felelősséggel tartozik a törvények betartásáért, így törvénysértés esetén lehetőség van az Országos Rádió és Televízió Testülethez (ORTT) panasszal, vagy a bírósághoz a jogsértés orvoslásáért fordulni, illetve a gyermekek alapvető jogainak megsértése miatt az állampolgári jogok országgyűlési biztosának a segítségét is kérni lehet. Az elmúlt években az Országos Rádió és Televízió Testület is számos célvizsgálatban, elemzésben vizsgálta és tárta fel a média hatását a gyermekekre.
• Az erőszak, valamint egyéb, a kiskorúak számára ártalma elemek jelenléte a műsorelőzetésekben (2003); Egyhetes mintában 5 csatornát vizsgáltak 3 idősávban, melynek az lett az eredménye, hogy az 1448 műsorból 405 erőszak tartalmú volt, ez a műsorok 28%-a.
• Erőszak, tragédia, brutalitás bemutatása a hírműsorokban (2004); 4 hónapos mintában 4 csatornát vizsgáltak fő műsoridőben, melynek kapcsán 2151 hírműsor 23,2%-a tartalmazott erőszakot. Nem volt különbség a közszolgálati és a kereskedelmi televíziók között
• TV2 és az RTL Klub gyermeksávjának célvizsgálata (2007); A Műsorelemző Osztály 2003 óta vizsgálja a gyermeksávokat. A hétvégi gyermeksávban a műsorok 55%-a 12 éven felülieknek szólt a klasszifikáció alapján, így a kisebbek csak nagykorú felügyelete mellett nézhették. Azonban a közös tv-nézés esete 8 után valósul csak meg, mert ebben az időben a gyermekek 43%-a egyedül nézett tv-t. Önállóan azonban képtelen feldolgozni a látottakat a gyermek. Félelemkeltők a műsorok, és nem felelnek meg a gyermekműsorokkal szembeni követelményeknek. Nem felel meg a szórakoztatva nevelésnek sem. Az öncélú meséknek pedig nincs tanulsága.
• A kiskorúak védelmével kapcsolatos szabályozás kontrollja (2004); 21 televíziót vizsgáltak 30 napra, melybe beletartozott 373 adás nap 13.180 műsorszáma. A klasszifikáció szigorodott, a műsorok nagy része az I. kategóriában 84-74% között, II. kategóriában 13-20% között volt, míg III. kategória 2,5%-a, IV. kategória 1%-a. Súlyos ártalmas műsor V. kategória 8 alkalommal került bemutatásra. Törvénysértő műsorszám I. félévben 60, II. félévben 55 volt.
• Az országos csatornákon műsorra tűzött gyermekműsorok főbb jellemzői (2002);
A vizsgálat tárgya az volt, hogy valós vagy szürreális-e a gyermekműsor. Mindez 399 műsor vizsgálatát jelentette 4 csatornán. Ezen belül 261 rajzfilm, 25 szórakoztató, 17 ismereterjesztő, 10 bábfilm és 17 játékfilm volt érintve. Ezek közül 245 volt szürreális 245.
Erőszak megnyilvánulása, fegyverhasználat, bemutatási technika, áldozat kiléte alapján a műsorok 60%-a tartalmazott erőszakot, verbális erőszakot. Aggodalomra adott okot, hogy a kínzás, brutalitás, gyilkosság, tömegpusztítás is szerepelt a műsorokban.
Verekedés, rablás a rajzfilmekben is jelen volt. 142 esetben harci eszközök is jelen voltak. 68%-ban nincs legyőzött személy, tehát vizuális az ábrázolás, fikciós lényeket győztek le a szereplők. Uralkodó nyelvezet a szleng 177, trágár 38, normális 102. Műsorok célja: szórakoztatás 17, nem derül ki belőle 71, ismeretterjesztés 44, nevelés 41, problémamegoldás 4 esetben volt.
• Kiskorúak számára ártalmas televíziós tartalmak megítélése a budapesti általános iskolások szüleinek körében (2002). Az UNESCO 23 országban végzett felmérése szerint az ötezer 12 év feletti gyermek 91%-nál van televízió, 50%-uk több mint 3 órát töltenek a televízió előtt. A megkérdezett szülők 57%-a szerint a műsorkínálatnak van előnye és hátránya, 17%-a szerint káros hatása van a jellemzően az erőszak miatt (33%-ban). A szülők 96%-a szerint meghaladja az elfogadott mértéket az erőszak, mert trágár, durva, sok a félelemkeltés. Véleményük szerint a nyilvánosság kényszerítő ereje legyen markánsabb, hangosabb a műsorszolgáltató önszabályozása mellett.
• Média hatása gyermekekre és fiatalokra (1998). A vizsgálat négy csatornát érintett 1990-1998 között. E szerint a hírek 6%-a megrázó. Megrázó hírek típusai: társadalmi konfliktus (30-50%), baleset (15-15%), bűncselekmény (6-26%), természeti katasztrófa (10-19%), egyéb (sport, öngyilkosság 9-12%).[8]
Az ORTT megbízta a GfK Hungária Piackutató Intézetet, hogy mérje fel a lakosság (és a kiskorú gyermekek) televízió nézési szokásait, valamint véleményét a televíziós műsoroknál alkalmazott korhatár megjelölésekről és a kiskorúakra esetleg ártalmas médiatartalmak hatóság általi szabályozásáról. "A korhatár jelölések és a kiskorúakra ártalmas tartalmak szabályozásának lakossági megítélése" című 2006.évben elkészült, 1000 főt érintő kutatás összegzése szerint a televízió gyermekekre gyakorolt hatásáról a többség (54%) úgy gondolja, hogy az pozitív és negatív is egyszerre, igaz, többen vannak, akik negatív (42%), mint akik pozitív (4%) hatást tulajdonítanak neki
A felnőtt lakosság háromnegyede gondolja úgy, hogy a kiskorú nézőknek valamilyen segítségre vagy útmutatásra van szükségük ahhoz, hogy miként bánjanak a televízióval. Ez a felelősségérzet a magasabb iskolai végzettségűeknél és a kiskorú gyermekkel rendelkező szülőknél az átlagnál erősebb. A legtöbben 14 éves korig tartják indokoltnak a segítségnyújtást.
A médiatartalmak közül legveszélyesebbnek az erőszakot tartják a szülők minden korosztály számára. A sokkoló felvételek és a trágár beszéd jelenléte általában aggodalommal tölti el az embereket, a nagyobb gyermekekkel kapcsolatban a droghasználat és a szexualitás szerepe is felértékelődik. A reklámot elenyésző számban jelölték meg a válaszadók, de az előző kérdéshez hasonlóan, itt is magasabb arány valószínűsíthető a másodlagos preferenciák között.
A jelenleg használt korhatár-kategóriákat a válaszadók közel 80 százaléka tudta felidézni.[9]
A gyermekek és a média kapcsolata, a család értékválasztása az eddiginél is komolyabb figyelmet érdemel, mert az összetett problémák kezelésében nemcsak a jognak, hanem a pedagógusoknak, a tömegkommunikációs szakembereknek, és nem utolsó sorban a családoknak is fontos szerep jut.
Elengedhetetlen hogy a szülők és a nevelők nagyobb szerepet vállaljanak a médiaértésben és a média használatában, mert a törvényi szabályozás nem elegendő. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az EU néhány, nálunk fejlettebb médiapiaccal rendelkező tagországában már évekkel ezelőtt megkezdődött az a szakmai-oktatási munka, amelynek révén tananyagok, oktatási segédanyagok, készülhetnek el.
Az európai oktatási stratégia egyik meghatározó eleme az élethosszig tartó tanulás biztosítása mindenki számára, melynek eléréséhez kiemelt feladat a kulcskompetenciák fejlesztése. Az EU oktatási munkacsoportja kilenc kulcskompetenciát fogalmaz meg, amelyek oktatási fejlesztése elkerülhetetlen. A kilenc kulcskompetencia a következő:
1. Anyanyelvi kommunikáció
2. Idegen nyelvi kommunikáció
3. Matematikai kompetencia
4. Természettudományos kompetencia
5. Digitális kompetencia
6. Hatékony, önálló tanulás
7. Szociális, állampolgári kompetenciák
8. Kezdeményezőkészség és vállalkozói kompetencia
9. Esztétikai és művészeti tudatosság és kifejezőkészség.
A digitális kompetencia nem más, mint digitális kompetencia az elektronikus média magabiztos és kritikus alkalmazása munkában, szabadidőben és a kommunikáció során.
Hazánkban 2004-től a Nemzeti Alaptanterv (NAT) teret ad a médiaismeret oktatásának a, 2007-ben pedig útjára indult Médiatudor program. A NAT-ban az informatika az alsó tagozaton is megjelenik önálló tantárgyként, vagyis a NAT is kiemelt fejlesztési területként kezeli az információs és kommunikációs kultúrát. A NAT jelenlegi változata szerint a tudatos médiahasználat fejlesztésére az ún. Mozgóképkultúra és médiaismeretek műveltségterület szolgál.[10]
Mivel a média erősen meghatározza, hogyan gondolkodjunk a világ dolgairól, és hatása legalább olyan erős, mint a család és az iskola szocializációs hatása. . A mozgóképkultúra és médiaismeret oktatása során a tanulók felkészültséget szerezhetnek a megfelelő médiaértéshez. Kérdés azonban, hogy mennyire felkészültek az oktatási intézmények és a pedagógusok tudatos médiahasználatot követelő módszerek megújítására.
Többéves előkészítés után az általános iskolák számára is hozzáférhetővé vált a "Médiatudor" elnevezésű oktatási segédanyag. A Médiatudor szülőknek és gyermekeknek is segítséget kíván adni a helyes és tudatos médiahasználatban.
Médiatudor olyan ingyenes, 6-11 éves gyermekek számára készült nonprofit médiaismereti oktatási program, amelynek célja megtanítani a gyermekeket arra, hogy értsék, értékeljék és értelmezzék a reklámokat. A reklámok működésének megismertetésével kívánja őket, mint a jövő médiafogyasztóit, a kritikus, tudatos fogyasztói magatartásra felkészíteni.
A Médiatudor programot eredetileg az Egyesült Királyság szakemberei - pszichológusok, tanárok és reklámszakemberek - dolgozták ki. Ott, és több más európai országban már több éve sikeresen működik a program, amelynek hazai bevezetésére a tavaly került sor. Az eredeti tananyagot a Brit Nemzeti Szülői és Tanári Szövetség képviselői is támogatták. Ennek a tananyagnak az alapján készült a magyar változat. A Médiatudor program ingyenesen biztosít média-ismereti oktatási segédanyagokat az érdeklődő pedagógusok számára.[11]
Mivel a tévénézés elsősorban családi körben, otthon zajlik, a Médiatudor program a szülők számára is segítséget szeretne nyújtani a helyes és tudatos médiahasználat elsajátíttatásában. A szülők médiahasználati szokásai meghatározzák, hogy a gyerekek hogyan és mennyit foglalkoznak a médiumokkal. Azt, hogy egy kisgyerek mennyit tévézhet, a szülőnek, a gyerekre felügyelő felnőttnek kell meghatároznia.Ha a televíziót együtt nézik, és közben beszélgetnek akkor ez a beszélgetés segít gyerekének megérteni és helyesen értelmezni a látott tartalmakat. A Médiatudor az otthoni és az iskolai munkára épít.
A cél csak az lehet, hogy a gyermekek személyiségfejlődését pozitív hatások érjék, a médiumok törekedjenek az értékek közvetítésére. Ehhez arra is szükség van, hogy a különböző érdekeket képviselő médiaszereplők - a műsorszolgáltatók, hirdetők, és a befogadók képviselői" - a szülők, a pedagógusok, a pszichológusok - együttesen találják meg a negatív hatásokat, csökkentő megoldásokat. Az agresszív viselkedést azonban nem lehet egyetlen okra visszavezetni, mert létrejöttében számos tényező közrejátszik. A média csak egyike e tényezőknek, de kétségtelen szignifikáns szerepe van az erőszak terjedésében. Fontos, hogy a gyermekekben alakuljon ki az önkontroll és a helyes értékválasztás. Ebben tud a szülő leginkább segíteni, ezért beszéljen a gyermekével a televízióban látottakról, az általa látogatott internetes portálokról.
Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat és az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) szervezésében immár negyedik alkalommal került megrendezésre A média hatása a gyermekekre és fiatalokra című nemzetközi médiakonferencia. A konferencia célja, hogy a szakemberek megvitassák, hogyan befolyásolják a médiumok, a televízió, az Internet és a számítógépes játékok a gyermekek fejlődését.[12]
A konferencia résztvevői egy közös nyilatkozatot is megfogalmaztak, amit valamennyi tenni akaró szakember szíves figyelmébe ajánlom.
"Figyelemmel arra, hogy a médiatartalmak közlésének/átvitelének és elérésének új eszközei és módjai jelentős változásokat hoznak a gyerekek és a média kapcsolatában,
figyelemmel arra, hogy a küszöbön álló digitális átállás a gyermekek számára is a médiafogyasztás új lehetőségeit és új kockázatait hordozza, amelyre a szabályozásnak is megfelelően reagálnia kell,
továbbá figyelemmel arra, hogy az európai szabályozási környezet is jelentős változáson ment keresztül az új audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv elfogadásával, amelyet a közeli jövőben a magyar jogrendszerbe is be kell építeni, összegezve a konferencia tanulságait, a konferencia résztvevői az alábbi nyilatkozatot teszik, amelyet az új médiaszabályozás és a Nemzeti Audiovizuális Médiastratégia (NAMS) kialakítása során ajánlanak figyelembe venni:
• A médiatörvény és a NAMS tervezeténél figyelembe kell venni a gyermek-, ifjúság- és családvédelmi feladatokat.
• Elengedhetetlen, hogy a szabályozás felülvizsgálata során a gyermekek védelmének olyan szabályrendszere alakuljon ki Magyarországon, amely valamennyi médium tekintetében - az írottól a digitálisig - megfelelő biztonságot nyújt a gyermek- és fiatalkorú felhasználóknak.
• A szabályozónak meg kell találnia azokat a (műszaki, intézményi, eljárási) megoldásokat, amelyekkel az újfajta médiatartalmak fogyasztása is kockázatmentessé tehető a gyermekek számára.
• Kívánatos, hogy Magyarországon is valóban hatékony önszabályozó mechanizmusok működjenek, amelyek eredményeire az állam szabályozó tevékenysége során megfelelően építhet.
• Szükségesnek tartjuk, hogy a jövőben elfogadásra kerülő törvények és rendeletek alkalmazzák a pozitív diszkrimináció elvét, és mind anyagilag, mind az eljárási szabályokban támogassák az egyetemes kultúrával, egészség- és környezetvédelemmel, valamint az oktatással kapcsolatos tartalmakat.
• Kiemelten fontos, hogy a gyermekek fejlődését elősegítő, számukra hasznos, magas minőségű tartalmak széles választéka legyen elérhető a hazai nézők, felhasználók számára. Ez az igény különös súllyal jelenik meg az újfajta tartalomszolgáltatások - így például az internetes és telekommunikációs tartalmak - esetében.
• Elengedhetetlen, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók megfelelően járuljanak hozzá e célkitűzés teljesítéséhez.
• Feltétlenül szükséges, hogy a szabályozó megfelelő forrásokat különítsen el a gyermekek számára ajánlható, magas színvonalú médiatartalmak elkészítésének és bemutatásának elősegítésére.
• Miután a médiaműveltség a médiaértésen túl a médiához való hozzáférést és a használat készségének elsajátítását is jelenti, ezért ezen összetevők fejlesztésének támogatását szorgalmazzuk.
• Szükségesnek tartjuk azt, hogy a tudatos médiahasználatra nevelés ne csak a középfokú oktatás szintjén működjön, hanem a szocializáció szempontjából fogékonyabb periódusban levő, fiatalabb korosztályra is terjedjen ki.
• Szükségesnek tartjuk az oktatók/nevelők mellett a szülők orientálását, tájékoztatását és képzését is abból a célból, hogy a gyermekek helyes médiahasználatával és médiaértésével kapcsolatos feladataikat el tudják látni.
• Szükségesnek látjuk azoknak a kezdeményezéseknek a feltérképezését és támogatását, amelyek alternatív lehetőségeket dolgoznak ki a médiaműveltség elősegítésére, terjesztésére.
• Javasoljuk, hogy a szülők, gyermekeik óvodai- iskolai rendszerbe lépésének első heteiben kapjanak általános tájékoztatást a gyermekek médiahasználati szokásairól és a média gyerekekre gyakorolt hatásáról.
• Az óvó-, tanító- és tanárképzésben legyen tantárgyi blokk a média szerepéről, melyben a leendő pedagógusok megismerkedhetnek a média működési mechanizmusaival és a gyermekek életére, fejlődésére gyakorolt hatásaival.
• A gyermekek és a fiatalok egészséges fejlődése érdekében elengedhetetlennek látjuk a felnőtt korosztály médiával kapcsolatos tájékozottságának és műveltségének fokozását. Ennek érdekében javasoljuk minél nagyobb számú társadalmi célú reklám készítését és elhelyezését az országos médiumokban.
• Javasoljuk a szabályozást megalapozó és a felkészítést elősegítő kutatások támogatását és kiterjesztését (különös tekintettel az újfajta médiaszolgáltatásokra, az internetre, a telekommunikációra és a videojátékokra).
• Javasoljuk, hogy a Médiatörvényben megfogalmazott filmtámogatási rendszer mintájára a szolgáltatók bevételeik törvényben rögzítendő arányát fordítsák a tudatos médiahasználat kialakítására.
- Szükségesnek látjuk, hogy a fent megfogalmazott javaslatokhoz dolgozzanak ki egyértelmű indikátorokat, és ezek alapján az egész folyamatot rendszeres auditálásnak vessék alá[13].
Budapest, 2008. május 30. ■
JEGYZETEK
[1] Kósa Éva (2004): A média szerepe a gyerekek fejlődésében http://www.mindentudas.hu/kosa/index.html
[2] Kósa Éva (2004): A média szerepe a gyerekek fejlődésében. http://www.mindentudas.hu/kosa/index.html
[3] Szilády Éva: Erőszak és brutalitás a magyar telveíziós műsorkínálatban http://www.c3.hu/~jelkep/JK993/szilady/szilady.htm
[4] Gellén Klára (2004): A gyermekek és fiatalkorúak védelme a magyar médiajogban, Jogelméleti Szemle, ELTE, http://jesz.ajk.elte.hu/gellen17.html
[5] Szilády Szilva (2001): Audiovizuális gyermek- és ifjúságvédelem az EU tagországaiban: ahány ház, annyi szokás http://www.ortt.hu/elemzesek/21/1145885396gyermekved.pdf
[6] Gyenge Zsolt: A kiskorúak médiafogyasztási szokásai http://nyitottenciklopedia.akti.hu/index.php?titl
[7] Gyenge Zsolt: A kiskorúak médiafogyasztási szokásai http://nyitottenciklopedia.akti.hu/index.php?title
[8] http://www.ortt.hu/elemzesek.php?menu_id=53&parent=20&sub=25
[9] http://www.mediatudor.hu/download/tudastar_szakirodalom_GFK.doc
[10] Kőrösné dr. Mikis Márta (2007): Pedagógiai pillantás a gyermekkori médiahasználatra http://www.mediatudor.hu/download/tudastar_szakirodalom_mediakonf-balmadi.doc
[11] http://www.mediatudor.hu/
[12] http://www.ngysz.hu/text/doc/text21011101001/Blikk_teljesprogr278x209.pdf
[13] http://old.matisz.hu/MAKHIR/2007/hirlevel_2007_22.html#mediakonferencia
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Katonáné dr. Pehr Erika főosztályvezető, Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Visszaugrás
