A femicídium a nők elleni erőszak legsúlyosabb formája; a nők nemük miatti szándékos megölése. Bár a femicídium fogalmának használata évtizedes múltra tekint vissza a feminista irodalomban, a jelenség büntetőjogi értelmezése sokáig váratott magára. A koronavírus-világjárvány hatására a jogalkotó ismételten kénytelen volt szembenézni a családon belüli erőszak égető problémájával, amely alól annak halálos kimenetelű formája sem képezhetett kivételt. A nők sérelmére elkövetett erőszak növekedésére adott válaszként jelent meg egyes európai országok büntető törvénykönyvében a femicídium mint önálló deliktum. Ugyan a femicídium kriminalizálása rövidke múltra tekint vissza Európában, és azt az Európai Unió csupán négy tagállama rendeli külön büntetni, a femicídium büntetőjogi értékelése mégis kiemelt relevanciájú nóvumként értékelhető, amely mindössze két év leforgása alatt képes volt teret hódítani magának több ország jogában.
A feminista irodalomban a femicídium fogalmi meghatározása Diana E. H. Russell nevéhez köthető, aki a kezdeti definiálás során sarokpontként a nők sérelmére történő elkövetést és a gyűlölet-gyilkosság fogalmakat határozta meg ("hate killing of women").[3] Későbbi munkássága során átdolgozta a femicídium meghatározását, ez alkalommal a fókuszpont a sokkalta tágabb gyűlölet-bűncselekmény jellegtől áthelyeződött a szigorúan nemi alapú, az áldozat női mivolta miatti motívumra. Russell definiálása szerint femicídiumról beszélünk minden olyan emberölés esetén, amikor egy férfi elkövető a női mivolta miatt öl meg egy nőt ("the killing of females by males because they are female").[4] A Russell-féle meghatározás nem csupán alapköve volt a femicídium fogalomnak, hanem előrevetítette azokat a feminista teoretika, majd ezt követően a jogtudomány szempontjából releváns kérdéseket, mint például, hogy kizárólag férfi lehet-e a femicídium elkövetője vagy hogy a femicídium megvalósulásának elégséges feltétele-e az áldozat női mivolta vagy szükséges más kritérium megvalósulása (például: elkövető és áldozat közötti partnerkapcsolat). A kezdetleges femicídium fogalom "ellenpontozásaként" tekinthetünk a Mary Anne Warren által megalkotott "gendercide" koncepcióra, amely az elkövető és az áldozat nemére tekintet nélkül az adott nemhez tartozása miatt áldozattá válást tekintette a más emberölésektől történő elhatárolás szükséges elemének. Álláspontja szerint "a szexuálisan diszkriminatív emberölések ugyanolyan elítélendők abban az esetben is, amikor az áldozat férfi.[5] A Warren által megalkotott nemsemleges fogalom kritikusai szerint ezen meghatározás alapvetően hagyja figyelmen kívül azon tényszerűséget, hogy a nemi alapú emberölések döntő többségében az elkövető-áldozat relációban férfi elkövetőről és női áldozatról beszélünk, ezáltal pedig fenntartja a már létező nemek közötti egyenlőtlenséget.[6] Azonban fontos megemlíteni, hogy Warren a gendercide megalkotása kapcsán sokkal inkább a genocídium fogalmat vette kiindulási pontnak,[7] mintsem az emberölést (homicídium, homicide). Vagyis fogalmának középpontjában a meghatározott nemhez tartozó személyek szándékos, szisztematikus kiirtása áll.[8] Warren nem vitatja, hogy gendercide fogalomba illeszkedő gyilkosságok esetén döntő többségében a nők szisztematikus megöléséről van szó, de felhívja a figyelmet olyan lehetőségekre is, ahol a férfiaknak a nemükre tekintettel történő kiirtása megy végbe (példának okáért: a katonai szolgálatra képes férfitársadalom szisztematikus gyilkolása háborús konfliktus során).[9]
Bár az alapvetően leszögezhető, hogy a témával foglalkozó
- 91/92 -
szakirodalom azokat a fogalmakat részesíti előnyben, amelyek utalnak a nemi alapú erőszak döntően női áldozati csoportjára ("fem" szótő), a femicídium fogalmának alakulása során számtalan kérdésben keletkeztek különböző álláspontok. Egyes szerzők a nőgyilkosságok kapcsán a férfi agresszióra és a társadalomban uralkodó általános férfi dominanciából eredő egyenlőtlenségekre helyezték a hangsúlyt (Russell, Widyono, Hefti),[10] míg vannak akik a nők sérelmére elkövetett erőszak központi elemének a szexuális töltetet tekintették (Dworkin,[11] Kelly[12]). A fogalom kapcsán továbbá arról sem találunk egyértelmű állásfoglalást, hogy a nők sérelmére elkövetett emberölések közül melyek tekinthetők femicídiumnak. A tág értelmezés mellett állást foglalók szerint valamely nő sérelmére elkövetett emberölés femicídium, míg egyes szűk értelmezések a párkapcsolat relációjában, a partner vagy korábbi partner által elkövetett emberöléseket vizsgálják kizárólagosan.[13]
Az általánosan elterjedt femicídium fogalom mellett megjelentek más, többnyire hasonló mögöttes tartalommal rendelkező fogalmak. A korábban hivatkozott Andrea Dworkin nevéhez köthető a "gynocide" fogalma, amely bár mutat átfedéseket a Russell-féle femicídium fogalmával, azonban nem szorítkozik a nők sérelmére elkövetett emberölésekre, hanem a nők elleni erőszak valamely formáját érti alatta.
A femicídium fogalma mellett ezenkívül párhuzamosan használatossá vált - elsődlegesen Latin-Amerika országaiban - a Marcela Lagarde y de los Ríos antropológus által megalkotott feminicídium ("feminicide")[14]. Ellentétben a femicídium fogalmával, a feminicídium esetén a férfi elkövetők felelősségről áthelyeződik a hangsúly az állam felelősségére a nőgyilkosságok kapcsán. A fogalom megalkotásának szociológiai, politikai hátterében az állt, hogy a hatóságok sok esetben nagyfokú közönyt tanúsítottak a megnövekedett számú nőgyilkosságok kapcsán, amely eredményeképp nem került sor az elkövetők büntetőjogi felelősségre vonására.[15] Mindezek hatására a térségben a femicídium fogalma mellett kiegészítő jelleggel megjelent a feminicídium fogalma, valamint egyes országokban ezzel kapcsolatos büntetőjogi szankciók is születtek, amelyek lehetővé teszik a hatóság azon tagjainak büntetőjogi felelősségre vonását, akik a nőgyilkosságok miatt folyamatban lévő eljárást meggátolták vagy késleltették.[16]
Bár a szakirodalomban általánosan elfogadottnak tekinthető, hogy elkövetői oldalon szükségszerűen férfiak állnak, a femicídium kérdésének aktualitása, hogy a nő mint áldozat kategóriába kik sorolhatók. A Russell által megalkotott első femicídium definíció nem ad egyértelmű választ arra, hogy a nő fogalom használata során a biológiai vagy társadalmi nem fogalmát vette alapul. Russell munkásságban külön kiemeli, hogy az általa megfogalmazott második, precízebb femicídium meghatározás ("the killing of females by males because they are female") során szándékosan alkalmazza a female szót a women helyett, ezáltal is megerősítve azon álláspontját, hogy a nők korukra tekintet nélkül válhatnak a nőgyilkosságok áldozataivá,[17] a nemi identitás kérdésével - feltehetően a korszellemből kifolyólag - nem foglalkozott. Azonban napjainkban az egyértelmű jogi terminológia megalkotásához szükségessé vált a nemi identitás kérdésének vizsgálata ahhoz, hogy állást tudjunk foglalni afelől, hogy mely nők lehetnek a femicídium áldozatai. Az ezzel kapcsolatos ellentétes álláspontokat kitűnően szemlélteti az Amerika-közi Emberi Jogi Bíróság által meghozott Vicky Hernández v. Honduras-ítélet.[18] A Bíróság egyértelműen állást tudott foglalni afelől, hogy a transz nő meggyilkolása kapcsán Honduras megsértette az áldozat különböző emberi jogait. Azonban nem született konszenzus azt illetően, hogy az - Emberi Jogok Amerika-közi Egyezményében foglaltakon kívül - a nők elleni erőszak megelőzéséről, büntetéséről és felszámolásáról szóló Amerika-közi Egyezményben (Belém do Pará) biztosított jogokra is kiterjedt a jogsértés.[19] A többségi álláspont szerint a transznemű női áldozat vonatkozásában a Belém do Pará Egyezmény által biztosított jogokat is megsértette Honduras, azonban több bíró kifejtette, hogy az Egyezmény kizárólag a biológiai nemük szerinti nőkre vonatkoztatható.[20]
A femicídium fogalom alakulásának a feminista szakirodalmon keresztüli bemutatását követően szükségszerű szót ejteni a jogi értelemben vett femicídiumról. Annak ellenére, hogy az elmúlt öt évben egyre több európai uniós tagállamban jelent meg önálló bűncselekményként a femicídium relatíve kevés nemzetközi vagy uniós jogi instrumentum tartalmaz nőgyilkosságokra vonatkozó rendelkezést. Ez arra vezethető vissza, hogy ezen dokumentumok általában generális jelleggel foglalkoznak a nőkkel szembeni erőszakkal, illetve amennyiben kifejezetten utalnak is a nők sérelmére elkövetett emberölésre, akkor sem használják jogi kifejezésként a femicídiumot.
A teljesség igényére törekvő definíciót fogalmazott meg az ENSZ femicídiumról szóló bécsi nyilatkozata (Vienna Declaration, 2012). A bécsi nyilatkozat értelmében femicídium; "nők és lányok nemük miatti megölése, amely előfordulási formája többek között: (1) a nők meggyilkolása párkapcsolati erőszak keretében, (2) a nők nőgyűlöletből eredő kínzása és meggyilkolása, (3) a nők és lányok sérelmére elkövetett becsületgyilkosságok, (4) a nők és lányok célzott meggyilkolása fegyveres konfliktus során, (5) a nők hozományhoz köthető meggyilkolása, (6) a nők és lányok szexuális orientációja vagy nemi identitása miatti meggyilkolása, (7) az őslakos és bennszülött nők és lányok nemük miatti meggyilkolása, (8) a lányok sérelmére elkövetett csecsemőgyilkosság és a nem alapján elkövetett, szelektív jellegű magzatgyilkosság, (9) a nemi szervek csonkításából származó halálesetek, (10) a boszorkányüldözés következtében elkövetett gyilkosságok, valamint (11) a szervezett bűnözés, az ember- és drogkereskedelem, illetve az ezekkel kapcsolatos fegyveres konfliktusok során elkövetett emberölések.[21]
- 92/93 -
Az Isztambuli Egyezmény[22] a nők sérelmére elkövetett erőszak elleni küzdelem kulcsfontosságú dokumentuma, ám magát a femicídiumot, mint fogalmat nem nevesíti. A dokumentum a nők elleni erőszak különböző formáit nevesíti, a fizikai erőszak alatt pedig természetesen értendő a femicídium is.
A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (European Institute for Gender Equality, továbbiakban: EIGE) két femicídium definíciót alkalmaz, egy általános jellegűt, illetve egy statisztikai célból megalkotott fogalmat, amely a nőgyilkosságok szűkebb körére értendő.[23] Az általános definíció szerint a femicídium: "nők és lányok nemük miatt megölését jelenti, amelyet elkövethetnek magánemberek és állami aktorok egyaránt. Idesorolható többek között; a nők meggyilkolása párkapcsolati erőszak során, a nők kínzása, nőgyűlölet (mizogínia) miatti meggyilkolása, a nők és lányok meggyilkolása az úgynevezett becsületgyilkosság során, a nők célzott megölése célzott fegyveres konfliktusok során, valamint a szervezett bűnözéshez, emberkereskedelemhez és kábítószer-kereskedelemhez kapcsolódó nőgyilkosságok."[24] Vagyis az EIGE az általános fogalom kapcsán minimális eltéréssel átemelte a 2012-es bécsi nyilatkozatban meghatározott femicídium fogalmat. Ezzel ellentétben az úgynevezett statisztikai fogalom kizárólag a halálos kimenetelű párkapcsolati erőszakra koncentrálódik.[25]
Az ENSZ (UN Women) 2021-es adatai alapján világszerte körülbelül 81 100 nő és leánygyermek vált szándékos emberölés áldozatává. A nők sérelmére elkövetett emberölések áldozatainak több mint fele - hozzávetőleg 45 000 nő - a partnere vagy családtagja által tanúsított erőszak áldozatává válik. Összehasonlításképpen: bár a globálisan elkövetett emberölések meghatározó részében férfi áldozatokról beszélünk (81%), az emberölések férfi áldozatainak mindössze 11%-a, míg a női áldozatok 56%-a szenvedett el a saját családján belül halálos kimenetelű erőszakot.[26] A számadatok tükrében kijelenthető, hogy a nőgyilkosságok differentia specificája, az hogy azok az egyén legintimebb szférájában következnek be, az áldozat és az elkövető az emberölést megelőzően valamilyen bensőséges kapcsolatban volt. Mindezekre tekintettel pedig a hatékony prevenció és a helyes jogi szabályozás kialakítása visszatérő problémát állít a jogalkotók elé.
Ellentétben Latin-Amerika országaival, ahol a legtöbb állam büntetőjoga tartalmaz valamilyen femicídiummal kapcsolatos rendelkezést,[27] a femicídium önálló bűncselekményként való megjelenése az Európai Unióban az elmúlt évek eredménye. A Global Human Right Defence által 2022 márciusában publikált kutatás szerint az Európai Unió egyetlen tagállámának büntető törvénykönyve sem tartalmazott femicídiumra vonatkozó rendelkezést, valamennyi nők sérelmére elkövetett emberölés a szándékos emberölés alap vagy minősített esetének volt tekinthető (homicide, manslaughter, intentional homicide).[28] Napjainkban azonban az Európai Unió négy tagállama (Málta, Ciprus, Belgium és Horvátország), valamint az unión kívül Észak-Macedónia alkalmazza büntetőjogában a femicídium fogalmát.[29] A rövid idő alatt született számos új bűncselekmény tükrében kijelenthető, hogy a femicídium és a nők elleni halálos kimenetelű erőszak európai megközelítésében drasztikus változásokról beszélhetünk.
A fejezet bevezető gondolataiban ismertetett adatok tükrében nem okoz meglepetést, hogy a koronavírus-világjárvány, továbbá az annak hozadékaként beköszöntő karantén hatására nemcsak a családon belüli erőszak növekedett az Európai Unió országaiban, hanem - mint annak fatális kimenetele - a femicídium is.[30] A nők elleni halálos erőszak növekedésének eredményeképp a tagállamok különböző, a nők elleni abúzus visszaszorítását célzó megoldási javaslatot dolgoztak ki, amely eredményeképp a femicídium mint jogi fogalom megjelent a tagállamok büntetőjogában. Az élenjáró országok közül részletesebb ismertetésre kerül a femicídiumot elsőként bűncselekményként szabályozó Ciprus és Málta, majd pedig a szomszédos Horvátország.
Málta és Ciprus 2022 nyarán fogalmazta meg a femicídium törvényi tényállását, ezáltal az Európai Unió első olyan tagállamaivá válva, akik büntetőjogukban önálló bűncselekményként kezelik a nőgyilkosságot.
A máltai büntető törvénykönyv 211A. szakasza femicídiumként nevezi meg a 2022. október 2. napján hatályba lépett új bűncselekményt.[31]
A törvényszöveg hét esetet nevesít, amely alapján a szándékos emberölés - és annak kísérlete - femicídiumnak minősül: "(1) az emberölés az áldozat partnere által tanúsított erőszak eredménye (intim partner: az a személy, akivel az áldozat az elkövetéskor vagy azt megelőzően kapcsolatban volt, illetve az áldozat házastársa, korábbi házastársa), (2) az emberölés a család vagy családtagok által tanúsított erőszak eredménye, (3) az emberölés mizogin okból elkövetett, (4) az emberölés indoka az elkövető becsületének vagy a család hírének védelme, vagy bármely más vallási, világnézeti nézet vagy elképzelés, (5) az emberölés indoka az áldozat neme, nemi identitása vagy szexuális irányultsága, (6) az emberölés szexuális erőszak eredménye vagy szexuális cselekmény következménye, (7) vagy az emberölés indoka az áldozat prostitúciós tevékenysége vagy az emberölés áldozata meg-
- 93/94 -
előzően emberkereskedelem vagy szexuális kizsákmányolás áldozata volt."[32]
Cipruson a nők elleni erőszak felszámolására irányuló első lépés a nők elleni erőszak és családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló 2021. évi törvény volt, amely eredményeképp a nemen alapuló erőszak körébe emelték a pszichológiai erőszakot, illetve a gazdasági veszélyeztetést (például: nélkülözésnek kitétel).[33] Ezt követően 2022 júliusában megalkotásra került a femicídiumra vonatkozó új törvényi tényállás, amely szerint femicídiumot követ el az, aki jogellenes cselekményével vagy mulasztásával női személy halálát okozza.[34]
A büntetési tételkeret mindkét tagállamban szigorú - mind Málta, mind pedig Ciprus büntető törvénykönyve lehetővé teszi az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását femicídium esetén.[35] Összehasonlítva a két törvényszöveget, a ciprusi szabályozás tekinthető radikálisabbnak, ugyanis ebben az esetben valamely nő sérelmére elkövetett emberölés femicídiumnak tekinthető és azok a taxatíve meghatározott esetek, amelyek Málta esetében a femicídiumként értékelés megvalósulási feltételei,[36] addig Ciprus esetében már minősítő körülmények.[37]
A máltai szabályozás kapcsán többen hangot adtak azon ellenvéleménynek, hogy az a férfiakra nézve diszkriminatív, ugyanis a femicídium kapcsán nem enged teret az indulati, erős felindulásban történő elkövetésnek, mint terhelti védekezésnek.[38] Az új bűncselekményről nyilatkozó védőügyvédek álláspontja szerint az ténylegesen nem védi jobban a nőket a korábbi szabályozásnál, csupán performatív jogalkotásról van szó, továbbá az új femicídium deliktum figyelmen kívül hagy olyan társadalmi csoportokat, mint az LMBTQ+ közösség.[39]
Azáltal, hogy 2024 áprilisában[40] Horvátország módosította büntető törvénykönyvét, amely által önálló bűncselekmény lett a nők sérelmére elkövetett emberölés, a közvetlen környezetünkben is megjelent a femicídium mint jogi fogalom.
Az új szakasz megalkotásának hátterében azon szomorú tényszerűség állt, hogy az elmúlt években növekedést mutatott a családon belüli erőszak,[41] amely alól annak végzetes kimenetele sem volt kivétel. Az új bűncselekmény megalkotása előtti három évben Horvátországban 43 nőt gyilkoltak meg,[42] amelyből 25 esetben az elkövető az áldozat romantikus partnere volt (házastárs, élettárs), míg 15 esetben az elkövető az áldozat fiúgyermeke volt.[43] A lesújtó statisztikai adatok mellett azonban három nagy társadalmi visszhangot kiváltó nőgyilkosság kényszerítette a horvát jogalkotót a femicídium beillesztésére a büntetőtörvénybe. A három eset mindössze három hónap leforgása alatt történt, amelyből kettő gyilkosság esetén az elkövetés helye közterület volt.[44] A közmegrendülés hatására valamennyi, a horvát nők jogait támogató szervezet beállt azon kezdeményezés mögé, hogy a femicídiumot, mint önálló bűncselekményt beiktassák a büntetőtörvénybe.[45]
A bűncselekményt, mint sui generis tényállást a horvát büntető törvénykönyv 111. §-a tartalmazza,[46] mint "nők sérelmére elkövetett minősített emberölés" (aggravated murder of a female person):
"(1) Az, aki neme miatt megöl egy nő nemű személyt, tíz évtől meg nem határozott ideig[47] tartó szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Annak vizsgálata során, hogy a bűncselekmény az (1) bekezdés szerinti, azt kell meghatározni, hogy az elkövető cselekményét olyan személy sérelmére követte el, aki az elkövető hozzátartozója, olyan személy akit az elkövető korábban bántalmazott, védekezésre képtelen személy, az elkövetővel alá-fölé rendeltségi viszonyban lévő kiszolgáltatott személy, vagy hogy az emberölés szexuális erőszak során valósult meg, vagy olyan kapcsolatban ami a nőt egyenlőtlen pozícióba helyezi, vagy hogy felmerül e bármely más olyan körülmény, ami nemi alapú erőszakra utal."[48]
- 94/95 -
Az új szakasz alapján látható, hogy a büntetőjogi femicídium esetén - ellenben a feminista szakirodalomban uralkodó nézetekkel - nem szükséges, hogy az elkövető férfi legyen. Míg a bűncselekmény passzív alanya - szükségszerűen - kizárólag nő lehet, addig a bűncselekmény alanya bármely természetes személy lehet. Azaz a horvát jogi szabályozás értelmében a femicídium elkövetője lehet nő is.
A (2) bekezdés nem taxatív jelleggel nevesíti a femicídium tipikus megvalósulási formáit (intim partner sérelmére elkövetett emberölés, családon belüli erőszak során elkövetett végzetes bántalmazás, szexuális emberölések), majd a "más olyan" nemen alapuló erőszakra utaló körülmény fordulattal teret enged a jogalkalmazónak, hogy esetről esetre vizsgálja, hogy az adott emberölés kapcsán valóban az áldozat női mivolta miatt következett be a deliktum.
A magasabb büntetési tételkeret mellett a femicídium deliktum további sajátossága, hogy annak büntethetősége nem évül el.[49]
Bár a horvát szabályozás azáltal, hogy példálózó jellegű felsorolást alkalmaz, nagyobb mozgásteret enged a jogalkalmazónak, a máltai törvényszöveggel összehasonlítva azt láthatjuk, hogy alapvetően inkább a szűk értelemben vett, családon/párkapcsolaton belül elkövetett nőgyilkosságokra koncentrál, és nem nevesíti a femicídium kriminológiai értelemben vett olyan tipikus eseteit, mint a becsületgyilkosság vagy a prostituáltak sérelmére elkövetés.
Összességében leszögezhető, hogy a femicídium büntetőjogi szabályozásának sikerességéről nem lehet állást foglalni, hiszen a pönalizálás rövid múltra tekint vissza a bemutatott országokban, valamint az unió tagállamainak döntő többségében az továbbra sem önálló bűncselekmény. Jelenleg kizárólag az elméleti kérdéseket érintően, a büntető anyagi jogi tényállások megfogalmazásával kapcsolatban lehet véleményt alkotni, valamint azt lehet vizsgálat tárgyává tenni, hogy a kriminalizálás mellett milyen más jogi és nem jogi eszközökkel kívánja az adott állam kezelni a nők elleni erőszak kérdését.
A kutatási tevékenységemnek nem elsődleges célkitűzése, hogy állást foglaljon amellett, hogy a femicídium önálló bűncselekményként történő szabályozása Magyarország számára követendő példa-e vagy sem, azonban az ismertetett új bűncselekményekből az alábbi következtetések vonhatók le:
Az unióban megjelenő új bűncselekmények - a feminista irodalommal ellentétben - nem állítanak különös feltételt az elkövetővé váláshoz. A bemutatott deliktumok kapcsán a törvényszöveg az "aki" (a person who/ anyone who) szóval operál, azaz a bűncselekmény alanya bárki lehet. Ez alapvető különbség a femicídium büntetőjogi és más társadalomtudományokban történő definiálása között. Véleményem szerint azáltal, hogy az alannyá válásnak nem speciális feltétele, hogy férfi nemű legyen a bűncselekményt megvalósító személy, egyrészt megkérdőjelezhetővé válnak az azzal kapcsolatos aggályok, hogy ezen bűncselekmények a férfiakra nézve diszkriminatív jellegűek, másrészt azok amelyek szerint az LMBTQ+ csoport tagjainak nem biztosítanak azonos védelmet.[50]
Tekintettel arra, hogy az első uniós tagállami femicídiumszabályozás is csupán kétéves múltra tekint vissza, arról nem lehet érdemben állást foglalni, hogy a szigorú(bb) büntetési tételkeretek rendelkeznek-e bármilyen szintű visszatartó erővel. Azon bűncselekmények esetén, amelyek általában a magánszféra legbensőségesebb egységében valósulnak meg, gyakran felmerülő kritika, hogy a megelőzésük gyakorlatilag lehetetlen, a büntetési tétel megemelése pedig csupán performatív, "tessék-lássék" megoldás.[51] Bár általánosságban kimondható, hogy a szigorú büntetés nem eredményezi a bűncselekmények számának csökkenését és valószínűleg csekély visszatartó ereje lesz a femicídium bűncselekményeknek, attól függetlenül a "performatív" jogalkotás nem feltétlenül negatív. A femicídium büntető törvénykönyvbe iktatása, mint büntetőjogpolitikai állásfoglalás - amennyiben ez ténylegesen hatékony, jogon kívüli bűnmegelőzési eszközökkel párosul - sok értelemben kedvező lehet. Egyrészt értéket képvisel és határozottan jelzi az adott társadalom számára, hogy a nők sérelmére elkövetett nemen alapuló erőszak elítélendő magatartás, amely szigorú büntetést von maga után. Másrészt segíti az államok közötti kommunikációt és adatszolgáltatást azt illetően, hogy pontosabb kép szülessen a világszerte elkövetett femicídiumok valós számáról, az emberölési statisztikákban betöltött arányáról. Az utóbbi probléma kifejezetten jelentős, ugyanis az ENSZ által publikált 2021-es nőgyilkosságokra vonatkozó statisztikai adatok alapján tízből négy nő sérelmére elkövetett emberölés klasszifikáció nélkül marad, azaz nem áll rendelkezésre adat, hogy az nemi alapon elkövetett gyilkosság volt-e.[52]
Végezetül pedig azon megoldási modellt látom a leginkább kedvezőbbnek, ahol a jogalkotó azon kívül, hogy a bűncselekmény áldozata kizárólag nő lehet, más többletfeltételeket is támaszt a megvalósuláshoz. Véleményem szerint a femicídium azon tág értelmezése, amely valamennyi nő sérelmére elkövetett emberölést femicídiumnak tekint és nem kívánja meg a nemi alapon történő elkövetést, bizonyos értelemben kiüresíti a femicídium fogalmát.
A femicídium kriminalizálása mellett pedig szükségszerű szót ejteni a felmerülő negatívumokról is. Egyrészt leszögezendő, hogy önmagában a femicídium különálló bűncselekményként történő szabályozása önmagában nem fogja csökkenteni a nőgyilkosságok számát, az emberölések kapcsán pusztán a büntetési tétel emelése nem bír kellő visszatartó erővel. Mindezek mellett pedig kiemelendő, hogy a nem egyértelmű definíciók jogértelmezési kérdésekhez vezetnek, mint például az, hogy a nőként azonosuló azon személyek, akiknek
- 95/96 -
biológiai neme nem a nő, azokat is megilleti-e az új femicídiumszabályokkal biztosított többletvédelem. Továbbá bár a femicídium kriminalizálásának egyik kiemelt célja lenne, hogy a nők elleni fatális erőszakról valós képet nyújtson, azáltal, hogy egyes államok a tág értelemben vett femicídium fogalomra építik a büntetőjogi szabályozásukat, míg megint más országok a szűk, inkább csak a párkapcsolati erőszakra fókuszáló femicídiumra, a nemi alapon elkövetett emberölésekről kapott számadatok továbbra is torzak maradnak.
Véleményem szerint a magyar büntetőjogi szabályozástól idegen az a megoldási forma, amelyet eddig a bemutatott tagállamokban látunk (önálló, külön törvényi tényállásban szabályozás), amennyiben a femicídium megjelenne a magyar büntető törvénykönyvben, úgy gondolom, hogy sokkalta valószínűbb a minősített esetek között történő elhelyezés.
Alapvetően az uniós jogalkotás és a tagállamok büntetőjogának harmonizációja eredményeképp van lehetőség arra, hogy a femicídium megjelenjen a magyar büntetőjogban, azonban meglátásom szerint annak szükségességét a jogalkotó sokáig fogja vitatni, arra tekintettel, hogy már van olyan minősítő körülményünk, amelybe beleilleszthető a "női neme miatti elkövetés". A kialakult joggyakorlat szerint ugyanis az aljas indokból történő elkövetés alatt értendő a rasszista elkövetés, valamint az áldozat szexualitása vagy nemi identitása miatti elkövetés,[53] így okkal feltételezhető, hogy a nőgyűlölet miatti elkövetés is az aljas indokok közé tartozik, továbbá a féltékenységből, szerelemféltésből elkövetés is klasszikusan aljas indokként értékelt. Ennek ellenére álláspontom szerint a jelenlegi minősített esetek nem nyújtanak teljes körű védelmet azon áldozatoknak, akik a sorozatosan elszenvedett bántalmazás záróakkordjaként veszítik életüket.
Összegezve a kutatási tevékenység során tapasztaltakat, alapvetően pozitívumként értékelhető, hogy az uniós tagállamok gyorsan reagáltak a nőgyilkosságok számának növekedésére. Az új bűncselekmények kapcsán elmondható, hogy az alap célkitűzés pozitív, azonban a rapid jogalkotás eredményeképp minden bizonnyal fel fognak merülni problémák a joggyakorlat során, az pedig egyelőre a jövő zenéje, hogy milyen mértékben tudnak hatást gyakorolni az új deliktumok a nőgyilkosságok számára. ■
JEGYZETEK
[1] PhD-hallgató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar.
[2] A Kulturális és Innovációs Minisztérium EKÖP-24-3 kódszámú egyetemi kutatói ösztöndíj programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.
[3] Caroline L. Davidson: Femicide as Gender Persecution. Harvard Journal of Law and Gender, Vol. 46. 330.
[4] Uo. 331. p.
[5] Mary Anne Warren: Gendercide: the implications of sex selection. Rowman & Allanheld, 1985. 22.
[6] Davidson: i. m. 332.
[7] Warren: i. m. 22-23.
[8] Uo. 22.
[9] Uo. 2.
[10] Davidson: i. m. 331.
[11] Uo. 331-332.
[12] Magdalena Grzyb - Marceline Naudi - Chaime Marcuello-Servós: Femicide definitions. In: Femicide across Europe. 2018. 20.
[13] Davidson: i. m. 331.
[14] Grzyb-Naudi-Marcuello-Servós: i. m. 20-21.
[15] Uo.
[16] Uo.
[17] Davidson: i. m. 331.
[18] Vicky Hernández et al.. v Honduras. Judgement of march 26, 2021. Inter-American Court of Human Righst. https://www.corteidh.or.cr/docs/casos/articulos/seriec_422_ing.pdf
[19] Davidson: i. m. 346-347.
[20] Uo.
[21] Vienna Declaration on Femicide , 2012. United Nations, Economic and Social Council, Commission on Crime Prevention and Criminal Justice. https://www.unodc.org/documents/commissions/CCPCJ/CCPCJ_Sessions/CCPCJ_22/_E-CN15-2013-NGO1/E-CN15-2013-NGO1_E.pdf.
[22] Council of Europe Convention on preventing and combating violence against women and domestic violence. Istanbul, 11.V.2011. https://rm.coe.int/168008482e
[23] https://eige.europa.eu/publications-resources/thesaurus/terms/1192?language_content_entity=en European Institute for Gender Equality. "femicide".
[24] Uo.
[25] Uo.
[26] Gender-related killings of women and girls (femicide/feminicide) - Global estimates of gender-related killings of women and girls in the private sphere in 2021. Improving data to improve responses. UNODC, 2022. 5 - 8.
[27] Davidson: i. m. 327.
[28] Elia Duran-Smith - Hanorah Hardy - Alketa Hotaj: The Shadow Pandemic. Femicide in Europe - March 2022. Global Human Rights Defence, 2022. 11.
[29] Iva Čatipović - Mirjana Kučer: Femicide as a Separate Criminal Offense: A Milestone in Croatia. 2024. április 4. https://wave-network.org/femicide-criminal-offense-croatia/.
[30] Duran-Smith-Hardy-Hotaj: i. m. 5.
[31] A máltai Büntető törvénykönyv 211A. §: https://legislation.mt/eli/cap/9/eng.
[32] "211A. In sentencing a person convicted of the wilful homicide or of the attempted wilful homicide of a person of the female gender the court shall, in establishing the punishment, give due consideration to whether the homicide or attempted homicide:(a) was the result of violence committed by an intimate partner with whom the victim was or is still in a relationship or of whom the victim is the spouse or former spouse; or(b) resulted from violence by a member or members of the family; or(c) was committed for misogynist motives; or(d) was committed for reasons of honour of the perpetrator, or of family reputation, or for reasons related to religious or cult belief or practices; or(e) was committed due to motives based on the gender, or gender identity, or sex or sexual orientation of the victim; or(f) was committed as a result of sexual violence or of actsof a sexual nature; or(g) was committed due to the victim being involved in prostitution, or being subjected to sexual exploitation or being the victim of human trafficking for purposes of sexual exploitation, and the court shall consider the existence of any of the said circumstances as a factor militating against leniency in punishment." https://legislation.mt/eli/cap/9/eng
[33] Venetia Papa - Theodoros Kouros - Andrea Lambe: "The victim lived an intense life": media (mis)representations of femicide crimes in the Republic of Cyprus. Feminist Media Studies, 2024. 3.
[34] 2022 Amendment (N. 117(I)/2022) of The Prevention and Combating of Violence Against Women and Domestic Violence and Related Matters Act of 2021 (N. 115 (I)/2021). Femicide. 3 of 117 (I) of 2022. 10A. (1) "Any person who, with an unlawful act or omission, causes the death of a woman, is guilty of the offence of femicide and is liable to life imprisonment: Provided that, an unlawful omission is an omission amounting to culpable negligence to discharge a duty though such omission may not be accompanied by an intention to cause death." (https://www.olc.gov.cy/OLC/OLC.NSF/E05815D6C4BB3F3CC225887E003E0ADD/$file/The%20Prevention%20and%20Combating%20of%20violence%20against%20women.pdf )
[35] Naudi, M. - Farrugia, M. - Dimitrijevic, L. - Galea, E. - Shakou, A. - Kouta, C. - Kofou, E. - Pavlou, S. - Schröttle, M. - Arnis, M. - Iglesias, C. - Magalhães Dias, C. - Pontedeira, C. - Magalhães, M. J. - Coimbra, Marcuello Servós, C. - Boira Sarto, S. - Almaguer, P., Eito, A. - Olaciregui Rodríguez, P.: EU Policy Brief on Femicide Prevention. FEMUnited Project, 2022. 12.
[36] Uo. 12. p. (Szerzői megjegyzés: "to consider homicide as a femicide").
[37] Uo. 12. p. (Szerzői megjegyzés: "a court will consider the following as aggravating factors").
[38] Jessica Arena: Proposed femicide laws are discriminatory, lawyers say. Times of Malta, 2022. február 7. https://timesofmalta.com/article/proposed-femicide-laws-are-discriminatory-lawyers-say.932716.
[39] Uo. https://timesofmalta.com/article/proposed-femicide-laws-are-discriminatory-lawyers-say.932716.
[40] Petra Barać Jukić - Ljiljana Ferenac - Tanja Marušić: The rights of victims of domestic violence in practice - real or illusory? THEMIS Competition of the European Judicial Training Network Semi-Final A: Criminal Procedural Law, Budapest, 13-17 May 2024 Team: Croatia. 16.
[41] Uo. 16.
[42] https://femplatz.org/yX6uDYGXvSm8Jqremq.php.
[43] Čatipović - Kučer: i. m. https://wave-network.org/femicide-criminal-offense-croatia/.
[44] Uo.
[45] Uo.
[46] Jukić-Ferenac-Marušić: i. m. 16.
[47] Szerzői megjegyzés: A horvát büntető törvénykönyv szerint a szabadságvesztés-büntetés tartama legalább 30 nap, legfeljebb 20 év. Ez alól képez kivételt az ún. "long-term imprisonment" (hosszú távú szabadságvesztés, meg nem határozott tartamú szabadságvesztés), amely csak a legsúlyosabb bűncselekmények esetén alkalmazható büntetés. Lásd: a horvát Büntető törvénykönyv 53. § (1)-(3) bekezdés. https://www.vsrh.hr/custompages/static/hrv/files/legislation__criminal-code.pdf
[48] "Aggravated Homicide of a Female Person" in Article 111: (1) Anyone who commits gender-based homicide of a female person shall be punished by imprisonment for a minimum of ten years or long-term imprisonment. (2) When determining the offence under paragraph 1 of this Article, it shall be taken into account that the act was committed against a close person, a person previously abused by the perpetrator, a vulnerable person, a person in a subordinate or dependent relationship, or that the act was committed under circumstances of sexual violence or due to a relationship that places women in an unequal position, or that there are other circumstances indicating that it is gender-based violence.
[49] Jukić-Ferenac-Marušić: i. m. 16.
[50] Arena: i. m. https://timesofmalta.com/article/proposed-femicide-laws-are-discriminatory-lawyers-say.932716
[51] Kanyuk Petra Ágnes: A kapcsolati erőszak sui generis tényállásának szerepe a családon belüli erőszak megfékezésében. Magyar Rendészet, 2016/5. 35.
[52] UNODC, 2022: i. m. 9.
[53] Bárd Petra: Gyűlölet-bűncselekmények. In: Jakab András - Könczól Miklós - Menyhárd Attila - Sulyok Gábor (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Kriminológia rovat, rovatszerkesztő: Barabás Andrea Tünde) http://ijoten.hu/szocikk/gyulolet-buncselekmenyek (2023). 3.
Visszaugrás
