I. A Polgári Törvénykönyvnek A személyekről szóló Második része szerint a polgári jogi jogviszonyok alanya lehet: I. Cím: Az ember, mint jogalany és III. Cím: A jogi személyek [a II. Cím: Az állam, mint jogalany hatályon kívül helyezésre került, a Ptk. 28. § (1) bekezdése értelmében az állam - mint a vagyoni jogviszony alanya - jogi személy].
A jogi személy önálló jogalanyisága természetesen fikció; a jogi személyt természetes személyek hozzák létre, végső soron, áttételesen természetes személyekből áll, tevékenysége, működése során természetes személyek járnak el. A jogi személy, mint absztrakt jogalany létének azonban csakis akkor van (polgári jogi) értelme, ha a jogi személy tevékenységi körében kifejtett emberi magatartás a jogi személy magatartásának "számít", azt a jogi személynek kell "betudni". Az elválasztás elve azt jelenti, hogy a jogi személy tevékenységi körében eljáró természetes személy (ember) magatartása - amely polgári jogi jogviszonyban joghatást válthat ki - a jogi személy magatartásának minősül, a joghatás a jogi személyre nézve áll be. (Az új Ptk. 2007. októberben, már az IRM által közzétett 2:50. § (2) bekezdés kifejezetten tartalmazta is: "A jogi személy tevékenységi körében eljáró természetes személy (tag, alkalmazott, vezető tisztségviselő) magatartása a jogi személy eljárásának minősül". Utóbb e törvényszöveg sajnos - "evidenciára" hivatkozással - elmaradt.)
A Ptk. szabályozásából, a jogi személy rendszertani elhelyezéséből véleményem szerint egyértelműen következik, hogy a Ptk. a jogi személyt bármelyik polgári jogviszony egyik lehetséges alanyává teszi [Ptk. 28. § (3) bekezdés]. Más szóval: nem az a szabályozás érvényesül, hogy a jogi személy tevékenységi körében eljáró természetes személy magatartása csak akkor minősülne a jogi személy eljárásának, ha ezt a Ptk. külön törvényi tényállásban így rendeli; éppen ellenkezőleg, minden olyan esetben, amikor az ember a jogi személy részeként (tevékenységi körében) jár el, magatartása - eltérő törvényi rendelkezés hiányában - a jogi személy magatartásának minősül. A jogi személyiség nemcsak parciálisan, külön meghatározott törvényhelyekhez kapcsolódik (például a deliktuális kárfelelősség körében, a Ptk. 348. § tényállása esetén), hanem általánosan minden polgári jogi jogviszonyban érvényesül (kivéve, ha törvény külön kivételt tesz).
A Ptk. A személyekről szóló részben Az ember, mint jogalany és A jogi személyek szabályozása után rendelkezik a IV. Cím: A személyek polgári jogi védelméről. A személyek fogalmába nem csupán az ember (természetes személy) tartozik, hanem a jogi személy is, a rendelkezések mindkét polgári jogalanyra vonatkoznak.
Értelmezésemben ez azt jelenti, hogy a jogi személy a személyhez fűződő jogok megsértésének nemcsak szenvedő alanya lehet, hanem elkövetője is, azaz a jogi személy tevékenységi körében eljáró ember személyhez fűződő jogot sértő magatartását a jogi személynek kell betudni.
II. A személyhez fűződő jogot sértő magatartásnak véleményem szerint nincs köze a jogi személy cselekvőképességéhez. A tétel indokolásához rövid kitérőt szükséges tenni.
A jogtudomány mindazt, ami (polgári) joghatást válthat ki, jogi tényeknek nevezi. A jogi tények vázlatosan a következők szerint strukturálódnak:
A) A személy magatartása, körülményei
1. Megengedett magatartások
a) Jogügylet: a személyek joghatás kiváltására irányuló, azt előidézni kívánó magatartása (jognyilatkozat). A jogügylet egyoldalú, ha a jognyilatkozat önmagában létrehozza a kívánt joghatást (például végrendelet), és lehet kétoldalú jogügylet (szerződés), amikor a jognyilatkozatok találkozása (konszenzus) hozza létre a szándékolt joghatást. A cselekvőképesség a jognyilatkozathoz (mint jogi tényhez) kapcsolódik, lényegében "jognyilatkozattételi" képességet jelent [Ptk. 11. § (1) bekezdés]. b) Reálaktusok: a személy olyan megengedett magatartása, amely nem irányul kifejezetten polgári jogviszony keletkezésére, módosítására, megszüntetésére - azaz nem jognyilatkozat -, a reálcselekmény tényleges kifejtése mégis joghatást vált ki. A reálaktusok kifejtése és az ahhoz kapcsolódó joghatás beállta nem feltételezi a cselekvőképességet (az a jognyilatkozatokhoz kapcsolódik).
2. Nem megengedett (jogellenes) magatartás:
a polgári jogviszony tartalmát adó jogosultságok megsértése, kötelezettség elmulasztása.
A polgári jogviszony tartalmától függően lehet deliktuális károkozás (abszolút szerkezetű jogviszony sérelme), szerződésszegés, kontrak-tuális károkozás (relatív szerkezetű jogviszony sérelme), és ebbe a körbe tartozik a személyhez fűződő jogok megsértése is. A jogellenes magatartás kifejtésének, pontosabban az ehhez fűződő jogkövetkezmények, szankciók alkalmazásának a cselekvőképességhez nincs köze, például a kártérítési felelősség feltétele a vétőképesség (amely tudottan nem azonos a cselekvőképességgel).
3. A személy egyéb körülményei:
a személy magatartást nem fejt ki, de a körülményeiben beálló változások joghatást váltanak ki. Természetes személy esetében ilyen a születés, halál, bizonyos életkor elérése, vagy hozzátartozói minőség, jogi személy esetében a keletkezés (bejegyzés), megszűnés (jogutóddal vagy jogutód nélkül) stb.
B) A személyen kívüli jogi tények:
olyan, a személyek szubjektív világán kívül eső elsősorban természeti események, amelyek bekövetkezte (polgári) joghatást válthat ki (például vis maior; árvíz, vihar, fagykár, háború stb.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
