A szerző által választott téma az ókori történelem rendkívül bőségesen tanulmányozott területe. Jézus szenvedéstörténetét jogászi nézőpontból tudjuk nyomon követni e könyv lapjain. Nem csak Jézus perét vizsgálja Sáry Pál, hanem a mű második részét Szent Pál pereinek és kivégzésének szenteli. Dr. Zlinszky János az előszóban így méltatja a művet: "Dr. Sáry Pál munkája alapján részletes forráselemzés és értelmezés révén tudjuk végigkövetni a peres eljárások eseményeit és levonni azokból magunk számára a tanulságot: nem irracionális, nem abszurd elfogadni a szent könyvek forrásértékét, elfogadni az azokban megörökített eseménysorok valódiságát, történetiségét. Ami azután az e történeti eseményekből levonható természetfeletti igazságokat illeti, amelyek időfelettiek és minden kor minden emberéhez szólnak, ebben lat-kit a maga hitbeli döntése irányít el".
Az első fejezetben Jézus perét vizsgálja jogi megközelítésből a szerző. Mindenekelőtt tisztázza milyen forrásanyag szolgál megértésül az eseményekhez. Az ez ideig elvégzett történeti és régészeti kutatások eredményeire tekintettel egyértelmű, hogy az evangéliumi események történeti tényként kezelhetőek, így - hivatalos irat nemléte révén - a négy kánoni evangélium szövegére támaszkodott a szerző Jézus perének elemzésekor.
A második fejezet a per történelmi, politikai, vallási hátterével, valamint közvetlen előzményeivel foglalkozik. A zsidóság római fennhatóság alá kerülve elveszítette önálló nemzeti létét. Erre az időre tehető Jézus feltűnése, akinek növekvő népszerűsége egyre nagyobb veszélyt jelentett, noha ő semmilyen jelét nem adta annak, hogy tanításával a római uralom ellen lázítaná a zsidóságot. Ezt támasztja alá, hogy Jeruzsálembe a békét jelképező szamárháton vonult be. A szerző választ próbál keresni arra a kérdésre is, hogy a zsidó nép miért nem fogadta el Jézust Messiásnak. Számos evangéliumi jelenetet felhoz annak igazolására, hogy nem szegte meg a mózesi törvényeket. Miután Jézus ellenfeleinek nem sikerül a nép előtti lejáratási kísérletük, elkezdődött Jézus perének előkészítése, amit modern kifejezéssel koncepciós pernek nevez a szerző.
Az előzmények ismertetését követően kerül sor a per elemzésére. A per összefüggéseinek vizsgálata során a Szentírásból kiindulva, érveket és ellenérveket felsorakoztatva, sorra veszi az egyes, neves kutatók nevéhez fűződő elméleti elképzeléseket, teóriákat, melyek főként a zsidó főtanács bírói jogkörének megítélése kérdésében különböznek. Végül saját véleményét is megfogalmazza, mely szerint a zsidóknak nem volt joguk kivégezni Jézust, így céljuk elérése érdekében kellett átadniuk a procurátornak, Pilátusnak. A főpapok megosztottsága megszűnt abban a kérdésben, hogy a vádlottnak meg kell-e halnia vagy nem, miután Isten fiának mondta ki magát Jézus. Mivel a zsidók senkit nem ítélhettek halálra, olyan bűncselekmény vádjával kellett Pilátus elé állítaniuk, mely a római jog szerint halállal büntetendő. A tanácstagoknak politikai vádat kellett koholniuk. Az események kronológiai sorrendjének felvázolása után tér rá a szerző az eljárás egyes szakaszainak részletes tárgyalására.
A hetedik fejezetben a főtanács előtti tárgyalással foglalkozik a szerző. Nemcsak a lezajlott eseményeket írja le, hanem a főtanács - amely a zsidók legfelsőbb bírósága is volt - intézményének helyzetéről, jogköréről, összetételéről is tájékoztatást nyújt az olvasónak, mellyel megkönnyíti az akkori zsidó jog nem ismerőinek is az események, történésének megértését. Teljes képet kapunk a Jézus korabeli bírósági eljárásról. Megtudhatjuk, hogy a zsidó perben miért nem vettek részt ügyvédek. Számos érvet hoz föl az "unus testis nullus testis " elv római eredetét hangsúlyozó állítások megcáfolására, állást foglal a zsidó eredet mellett. Sáry Pál szerint az elv a zsidó jogból ment át a kánonjogon keresztül a késő középkorban és az újkorban az európai államok jogrendjébe.
Az alábbiakban néhány olyan részt emelek ki a műből, amely érdekes ismeretekkel gazdagítja az olvasót. A zsidó perjogban rendkívül fontos volt a tanúk által előadott részletek pontossága. A hamisan tanúskodók-nak ugyanazt a büntetést kellett elszenvedniük, mint amit az általa megrágalmazott személy kaphatott volna. A főpapok által felbérelt tanúk vallomása nem egyezett, így a kitervelt vád összeomlott. A bíróság elnöke, Kaifás esküvel kényszerítette vallomásra a vádlottat: "Te vagy-e a Messiás, az Isten fia? " Jézus e kérdésre igennel válaszolt, és ezzel megpecsételte sorsát (responsio mortifera). Így a főtanács már megállapíthatta bűnösségét, még ha nem is az eredeti vádban (hamis próféta), hanem istenkáromlás bűntettében. Római uralom alatt azonban a zsidók senkit nem végezhettek ki, így Jézust a döntés meghozatala után a római helytartóság elé vezették.
A nyolcadik fejezetben a Poncius Pilátus - a palesztinai tartomány procurátora - előtti tárgyalás eredményeit tárja elénk a szerző. Megtudhatjuk, a zsidók miért változtatták meg a vádat, miért nem a korábban megállapított istenkáromlás bűntettét, hanem a római jog által felségsértésnek minősülő cselekmény elkövetését hozták fel ellene. A római büntetőperek eljárási rendjébe is betekintést nyerünk. Pilátus, talán, hogy megszabaduljon a nehéz döntéstől - mivel Jézus Galileai származású volt, élve a jog által biztosított lehetőséggel - elküldte Galilea uralkodójához Heródes Antipászhoz.
Az eseménysornak megfelelően a Heródes előtti történéseket mutatja be a következő fejezetben. Heródes népszerűségének megőrzése érdekében, nem mondta ki a halálos ítéletet, ám a főpapok haragját sem akarta magára vonni, így visszaküldte Jézust Pilátushoz.
A tizedik fejezet a Pilátus előtti második tárgyalásról szól, melyben először a zsidók húsvéti kegyelmezési szokásának eredetére vonatkozó koncepcióját ismerteti a szerző. Pilátus felismerte, hogy a Jézus ellen felhozott vádak teljesen alaptalanok. A törvények alapján eljárási kegyelemben részesíthette volna, ha a nép nem egy gonosztevőnek szavazott volna kegyelmet. Arra a kérdésre is választ keres a szerző, vajon miért döntött így a nép? Végül Pilátus rádöbbenve arra, hogy akik Jézust megrágalmazták előtte, vele is ezt tehetik a császár előtt, feladta az igazságért, saját meggyőződéséért vívott harcot. "Mosva kezeit" kimondta a halálos ítéletet.
A tizenegyedik fejezet a kivégzésről szól, melyből megtudhatjuk, milyen történeti gyökerei vannak a keresztrefeszítésnek, s miért nem élhetett Jézus a helytartó ítélete ellen fellebbezéssel. Bemutatja, hogy a kivégzés egyes jelenetei zsidó vagy római szokás szerint zajlottak-e le. Számos ókori bölcs művéből találhatunk idézést az események hű ábrázolása érdekében.
E rész befejezéseképpen a per értékelésével és a felelősség kérdésével foglalkozik a szerző. Végigelemezve a Jézus elleni bűnvádi eljárást megállapítja, hogy számos jogsértést követtek el és elfogadható bizonyíték hiányában állapították meg bűnösségét.
A kötet második részében a szerző Szent Pál életútjának jogászi szempontból meghatározó eseményeit taglalja. Az előző rész tematikai felépítésének megfelelően a vizsgálódása alapjául szolgáló forrásokról olvashatunk először. A peres eljárás, illetve a peren kívüli eljárás ismertetése előtt azt a kérdést vizsgálja, milyen hatást gyakorolt az apostol gondolkodására a római jog, illetve miért támaszkodott a vallási tanok hirdetése során oly gyakran a római jog mindenki által jól ismert szabályaira, fogalmaira. Tanításaiból egyértelműen kiderül, hogy a római birodalom jogrendjének tisztelete vezérelte. Híveit mindig a jogrend által előírt magatartás betartására bíztatta. Rámutat arra a szerző, hogy számos hasonlata összefüggésbe hozható a római öröklési, családjog, kötelmi, büntetőjog stb. alapfogalmaival, alapintézményeivel. Csakhogy egy példát említsek ízelítőül: Pál tanításában a "Szentlélekpecsétje" a keresztség felvétele által nyerhető el. A jog világában a pecsét ősidőktől fogva a szerződésről vagy a végintézkedésről készített okirat hitelességének jeleként szolgált.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
