Balogh Zsolt György: Mindent az adatvédelemről (IJ, 2005/6., (10.), 208-209. o.)

Jóri András: Adatvédelmi kézikönyv

"Az 1960-as évek második felében a fejlődés eljutott odáig, hogy az orwelli antiutópia megvalósulásának lehetősége reálisnak tetszett. A kiteljesedő szociális jóléti állam működtetéséhez a bürokráciának egyre több információra volt szüksége, az óriási információtömeg feldolgozására pedig rendelkezésre állt az új technológia is. " E gondolatokkal indítja a szerző, Jóri András az Osiris Kiadó gondozásában megjelent Adatvédelmi kézikönyvének az első generációs adatvédelmi törvények megalkotásáról szóló fejezetét. Az új információs technológia által az automatizált adatfeldolgozás terén nyújtott műszaki lehetőségek és a modern jóléti állam funkcióinak megsokszorozódása valóban együttesen vezetett az igazgatási és gazdasági, végső soron a társadalmi célú adatkezelés és adatfeldolgozás új korszakának kialakulásához. E korszak sajátos újdonságainak, fejleményeinek mindannyian tanúi és részesei vagyunk, s szinte napról napra kell új ismereteket megtanulnunk. Az 1960-as évek végén még alig kezdett a világ ismerkedni az elektronikus adatbázis fogalmával, mikor a személyiséget fenyegető visszaélési lehetőségek ellenszereként megszületett az új jogi "találmány", a személyes adatok védelme.

A jogtudományi korszakolás mércéjével mérve vadonatúj intézményről van szó, hiszen az adatvédelem joga mindössze három-négy évtizednyi múltra tekinthet vissza. Mégis azt mondhatjuk, hogy a hazai szakkönyvkiadás régi adósságot törleszt e munka megjelentetésével, hiszen az adatvédelem jogáról - bár jelentős mennyiségű szakirodalmi anyag halmozódott fel a rendszerváltás óta eltelt tizenhat év alatt, mely a személyes adatok védelmének az Alkotmányba iktatását is jelentette - még nem született magyar nyelven ilyen átfogó munka. Szükség volt tehát e szakterület tudásanyagának, bár elméleti megalapozottságú, ugyanakkor gyakorlatorientált feldolgozására.

Tiszteletre méltóan bátor vállalkozás a kommentárszerkesztés az informatikai jog területén, ahol a jogalkotás üteme, a jogi fogalmak csiszolódása, formálódása - s ezzel együtt a tételes joganyag avulása is - a műszaki, technológiai generációváltások alig követhető sebességéhez igazodik. Bár a kézirat lezárása óta csak néhány hónap telt el, s a kiadó igen gyorsan - az Osiris-kiadványoknál már megszokott igényes kivitelben - hozzáférhetővé is tette az anyagot, az avulás már megkezdődött. Az információszabadságról szóló fejezet utalást tesz az elektronikus információszabadságról szóló törvényre, azzal a megjegyzéssel, hogy a jogalkotás előkészületi munkái folyamatban vannak. Nos, mint jól ismert, azóta az Országgyűlés már megalkotta, kihirdetésre is került, s 2006. január 1-jén hatályba is fog lépni az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény. Nem a szerző vagy a kiadó hibája, hanem az informatikai jog sajátossága, hogy a feldolgozandó anyag ilyen gyorsan bővül és változik.

A szerkezet

A kézikönyv három részre tagolódik, melyek funkcionálisan és szerkesztési megoldásaikat tekintve is jól elválnak egymástól. A bevezetés egy elméleti tanulmány, amit a mű gerincét alkotó kommentár, az adatvédelmi törvény magyarázata követ, s végül a Függelék gyakorlatias szempontok alapján kiválasztott bőséges jogszabálygyűjteménye tesz teljessé.

Az elméleti rész: tudományos igényű feldolgozás

A közel hetven oldalas elméleti, történeti bevezető értekezésben a szerző átfogó képet nyújt az adatvédelem iránti társadalmi igény megszületéséről, a fogalom kialakulásáról, a számítástechnikai eszközök fejlődésének a személyiségvédelem ezen új ágának evolúciójában betöltött szerepéről. A gondolatmenet a személyiség pszichológiai elméletétől indul - e körben elsősorban Alan Westin munkáira támaszkodva - s a személyiségi jogok kutatásában jelentős eredményeket elért szerzők, többek között a kiváló Balás P. Elemér, Szladits Károly Magyar magánjogának társszerzője munkáinak felidézésén keresztül jut el az adatvédelem modern fogalmának bevezetéséig. Jóri András itt nem elégszik meg csupán az adatvédelem tárgyalásával, hanem - helyeselhető módon, s egyúttal a hazai szakirodalomban bevett szokásnak is eleget téve - az információszabadság fogalmát is röviden felvezeti.

A szerző az információs alapjogok irodalmában klasszikusnak számító tárgyalásmódot követi a következő fejezetben is, az adatvédelmi jogalkotás korszakolásával. Itt a témakör kutatói számára nem hoz lényeges elméleti újdonságot, amikor ismert elvek szerint első,

Osiris Kiadó, Budapest, 2005 - 4 980 Ft