Az utóbbi években mind a Kúria, mind az Alkotmánybíróság (AB) számos döntésében foglalkozott az adótartozásért való mögöttes felelősség érvényesítésének adójogi és alkotmányossági feltételeivel. Az írás rámutat: a két bírósági fórum elemzett gyakorlata jó bizonyíték arra, hogy mind a Kúria, mind az Alkotmánybíróság precedensbíróságként járt el, az elemzett ügyek indokolásaikban egyértelműen fellelhetőek a precedensbíráskodás jegyei.
Ennek bizonyítása érdekében (II.) először precedensbíráskodás általános kérdéseivel foglalkozom a rendesbírósági és az alkotmánybírósági működésre vetítve. Annak bizonyítása után, hogy nem csak az Alkotmánybíróság, hanem a rendesbíróságok is precedensbíróságként működnek, tehát korábbi döntéseiknek kötőereje van, az azoktól való eltérést igazolni kell, (III.) az adótartozásért való mögöttes felelősség egyes, az alkotmánybírósági felülvizsgálat előtti kúriai adójogi gyakorlatot ismertetem, majd azt, milyen mércéket állapított meg az Alkotmánybíróság ezekben az ügyekben a mögöttes felelősség érvényesítésének feltételéül. Ezt követően (IV.) arra térek ki, hogyan alkalmazta a Kúria az Alkotmánybíróság által kialakított alkotmányossági kritériumokat egy olyan ügyben, amelynek tényállása részben eltért az irányadó alkotmánybírósági határozatokban elbírált ügy tényállásától. Végül a döntések precedensbíráskodási szempontból releváns érveit vizsgálom meg abból a célból, hogy bizonyítsam: (1) mindkét bírói fórum precedensbíróságként járt el az elemzett ügyekben, illetőleg (2) a Kúriának nem csak lehetősége lett volna arra, hogy a konkrét esetben jogvédőbb szemlélettel, "alapjog-barátabb" felfogással más döntést hozzon, hanem az Alaptörvény szerint ez kötelezettsége is lett volna az Alaptörvény XV. cikkébe foglalt egyenlőségi szabály alapján.
Elemzésemben abból a tézisből indulok ki, hogy fogalmilag mindkét szerv bírói fórumként működik. Számos egyéb szempont[1] miatt már csak azért is, mert a Kúria mint a legfelső rendesbírósági fórum döntését fogalmilag csak egy másik bírósági fórum bírálhatja felül: a Kúria jogegységi tanácsa helyezheti hatályon kívül, illetve az Alkotmánybíróság semmisítheti meg.
1.1. A közkeletű téveszme szerint a precedens-alapú döntéshozatal a common law országok jogrendszereinek sajátja. A kontinentális Európa jogrendszerei - többek között a hatalmi ágak szigorú elválasztásának tételéből következően - sokáig mereven elutasították azt a felfogást, hogy a bírák jogalkotó hatalommal rendelkeznek, így a korábbi döntéseik az inter partes kötőerőn túl normatív erejűek lennének a későbbi döntéshozatalban.[3] A francia forradalom óta terjedt el a kontinentális Európában az a montesquieu-i tétel, hogy a bíró nem egyéb, mint "a törvény szája", a bírák pedig nem tesznek egyebet mint feltárják az értelmezett normaszövegben egyébként is benne levő tartalmat[4], ami tulajdonképpen megegyezik Blackstone-nak a XVIII. századi angol ítélkezési gyakorlatot leíró álláspontjával[5].
Elsősorban az alkotmánybíráskodásnak köszönhetően jelent meg a precedens-bíráskodás, a korábbi döntések kötelező erejének elismerésével együtt járó common law módszertan a kontinentális jogrendszerekben, anélkül azonban, hogy az angolszász common law XVIII-XIX. század[6] óta alkalmazott szabályá-
- 139/140 -
ra, a stare decisisre kifejezetten hivatkoznának a kontinentális alkotmánybíróságok.[7] Általános értelemben a stare decisis szabály arra kötelezi a később eljáró bíróságot, hogy a korábbi precedensben megfogalmazott szabályt - az angolszász terminológiában: a ratio decidendit - alkalmazza egy későbbi ügyben, amennyiben a korábbi ügytől való eltérésnek nincs alapos indoka.[8]
A precedens-követés tartalom-független természetéből adódik, hogy az nem helyettesíti a döntéshez szükséges jog-, illetve alkotmányfelfogást, az alkotmányértelmezés mögötti normatív elméletet, csupán egy módszere a bírói döntéshozatalnak. Annak ellenére, hogy a bíróságok (különösen a "nehéz ügyek"[9] eldöntéséhez) a precedensekre, mint a döntés látszólagosan semleges forrására hivatkoznak, a precedensként alkalmazott döntés lehet az alkotmány textualista, originalista, teleologikus vagy morális olvasata. Vagyis a formális értelemben felfogott precedens-alapú döntéshozatal látszólag nem mond el semmit arról, hogy a precedens-szabályban megfogalmazott értelmezés helyes-e. Ebben a megközelítésben az ideális értelemben vett precedens-alapú döntéshozatal nem erős, hanem gyenge értelemben vett hagyományként[10] kezeli a korábbi döntésekben megfogalmazott szabályokat, mivel az előbbi esetben a döntésben megfogalmazott szabály venné át az alkotmány vagy a döntés alapjául szolgáló egyéb jogi norma helyét.[11]
1.2. Bár a jelen írásban nem célom állást foglalni abban a kérdésben, hogy a magyar Alkotmány alapján melyik normatív elmélet felel meg leginkább a precedens-alapú döntéshozatalnak, leszögezem, hogy a szabályalkalmazás és szabálykiválasztás[12] egy pontján a precedens-alapú döntéshozatal nehezen gondolható el valamely normatív alkotmány-, illetve jogelmélet nélkül. Különösen igaz ez azokra az esetekre, amikor egymásnak ellentmondó döntések alapján kell megfogalmazni azt, hogy a jövőben, illetve a folyamatban levő ügyekben milyen szabály alapján jár el egy precedens-bíróságként működő testület. Ezekben az esetekben, normatív (alkotmány-, illetve jog) értelmezési elmélet nélkül ugyanis a bíróság nem tudja ellátni indokolási kötelezettségét, és óhatatlanul is önkényesen választja ki a jövőre irányadó normát, a ratio decidendit.
A fentiek alapján a precedens-alapú érvelés jól megkülönböztethető a - jogi érvelésben gyakran alkalmazott - analógián alapuló érveléstől is. Az analógián alapuló érvelés célja ugyanis, hogy egy korábbi döntést kiválasztva támogassa a mostani érvelést, míg a precedens-alapú érvelés a korábbi döntést akkor is alkalmazza, ha az egy egyébként nem kívánatos következtetésre (döntéshez) vezet.[13]
1.3. A fentiek alapján a precedensen alapuló formális érvelés a következőképpen írható le. Egy korábbi X esemény Y módon való kezelése önmagában, kizárólag annak megtörténte miatt, indok arra, hogy X-et ismét Y módon kezeljük, ha újra előfordul.[14] A precedens követése, mint a mai döntéshozó magatartásának normatív indoka, a precedens státuszában, "történelmi pedigréjében" rejlik - függetlenül attól, hogy a ma döntéshozója mit gondol a precedens-döntés helyességéről. A tisztán vagy formális értelemben precedens-alapú érvelés tehát tartalom-független[15] indoka a döntéshozatalnak, autoritásigénye nem függ a precedens-szabály tartalmi helyességétől.
Ebből következően a formális értelemben vett precedens-bíráskodás nem azonosítható a tapasztalaton alapuló döntéssel, továbbá eltér az analogikus érveléstől is.[16] Ahogyan már utaltam erre az analogikus érvelés ugyanis mindig a legjobb választ keresi a megválaszolandó kérdésre, míg a precedens-bíráskodás egyes esetekben szemet huny a gyenge értelemben vett hagyományként felfogott precedensek felülbírálata felett. Anélkül, hogy állást foglalt volna az analógia kérdésében, a magyar AB például a kitüntetési ügyben kifejezetten analogikus problémaként kezelte a kinevezési határozatokba foglalt ratio alkalmazását: "a köztársasági elnöknek a kinevezéshez, illetve a kitüntetés adományozásához kapcsolódó jogköre a fentiek alapján tehát olyannyira különbözik egymástól, hogy a kinevezési joggal kapcsolatos alkotmánybírósági határozatok "analógiaként" (precedensként) nem alkal-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
