Tanulmányunkban azt a kérdést vizsgáljuk, hogy kifejezett jogszabályi felhatalmazás hiányában a károsult közvetlenül mikor léphet fel a felelősségbiztosítóval szemben, és ilyenkor milyen jellegű igényt érvényesíthet. A választott téma aktualitását a Kúriának egy friss és vitatható döntése adja.
[1] A felelősségbiztosítás sajátos jogviszony abból a szempontból, hogy az a feleken - a szerződő félen, illetve biztosítotton, valamint a biztosítón - kívül a károsultra is kihat. A károsult ugyan nem valódi alanya a szerződésnek, hiszen a szerződés megkötésében nem vesz részt, annak létrejöttének idejében még nem is ismert a személye. Sőt az is lehetséges, hogy a felelősségbiztosítási szerződés úgy szűnik meg, hogy károkozás hiányában nem is válik senki károsulttá. Ha viszont a biztosított kárt okoz, akkor annak következtében - legalább közvetetten - a károsult is a felelősségbiztosítási jogviszony részesévé válik.
[2] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban Ptk.) meglehetősen sajátos megoldást tartalmaz azzal kapcsolatban, hogy a károsult hogyan kapcsolódhat be a felelősségbiztosítási jogviszonyba. A Ptk. 6:472. § (1) bekezdése alapján a "biztosító szolgáltatását a károsultnak teljesítheti. A biztosított akkor követelheti, hogy a biztosító neki teljesítsen, ha a károsult követelését ő egyenlítette ki." Ez a szabály elsősorban a károsultra van tekintettel, az ő érdekeit veszi figyelembe. Ugyanis lényegében kizárja annak lehetőségét, hogy a biztosított azt követően, hogy a biztosító hozzájutott a biztosítási összeghez, azt esetlegesen a károsult kárának, illetve nem vagyoni sérelmének megtérítése helyett más célra használja fel.
[3] A Ptk. 6:473. § (1) bekezdése alapján a "károsult - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - nem érvényesítheti kárigényét közvetlenül a biztosítóval szemben". Ugyanakkor károsult biztosítóval szembeni közvetlen igényérvényesítési lehetőségének hiánya a 6:473. § (2) bekezdése alapján "nem akadályozza meg, hogy a károsult a biztosítóval szemben annak bírósági megállapítása iránt indítson keresetet, hogy a biztosított felelősségbiztosítási fedezete a károkozás időpontjában a károsult kárára fennállt-e".
[4] Tanulmányunkban azt a kérdést fogjuk megvizsgálni, hogy kifejezett jogszabályi felhatalmazás hiányában a károsult közvetlenül mikor léphet fel a biztosítóval szemben, és ilyenkor milyen jellegű igényt érvényesíthet. A választott téma aktualitását a Kúriának egy friss döntése adja, amely igencsak sajátosan közelítette meg ezt a kérdést.
[5] A felelősségbiztosítás egy harmadik személy - a károsult - érdekeinek megfelelő szerződés, hiszen a károsult a felelősségbiztosítási szerződés szempontjából harmadik személy, mert annak nem alanya, a szerződés megkötésekor még a személye sem ismert. A harmadik személyek érdekének megfelelő szerződések rendszerezése keretében a legfontosabb szempont az, hogy a szerződés biztosít-e a harmadik személy számára közvetlen, általa is érvényesíthető jogosultságot.
[6] Harmadik személy javára szóló szerződéseknek nevezzük azokat a szerződéseket, amelyeknél a harmadik személyt - a kedvezményest - közvetlen jogosultság, illetve igényérvényesítési lehetőség illeti meg a kötelezettel szemben. Ilyen szerződésnek minősülnek pl. a szerződéses felektől eltérő kedvezményezett javára szóló összegbiztosítások.
[7] A felelősségbiztosítás a harmadik személy megjelenése szempontjából jelentősen különbözik a szerződéses felektől eltérő kedvezményezett javára szóló összegbiztosításoktól. Ugyan míg ez utóbbiakra az a jellemző, hogy a felek számára már a szerződés megkötésétől kezdve egyértelmű, hogy ki az a harmadik személy, akinek a javára a biztosítás szól, a felelősségbiztosításnál azonban a jogintézmény lényegéből adódóan a biztosítási esemény bekövetkezéséig nem ismert az a személy, akinek a részére majd a biztosító a biztosítási összeget kifizeti. A másik lényegi különbség - ahogyan arra már szintén utaltunk - az, hogy a károsultat mint harmadik személyt főszabály szerint nem illeti meg a közvetlen igényérvényesítés lehetőség a biztosítóval szemben, így az harmadik személy érdekében kötött szerződésnek minősül.
[8] Több oka is van annak, hogy a károsult miért nem rendelkezik közvetlen igényérvényesítési joggal. Ezek egyike az, hogy közvetlen igényérvényesítés esetén "fennáll a reális veszélye annak, hogy a biztosított kevésbé megfontoltan, könnyelműen jár el annak tudatában, hogy végső soron úgyis a biztosítónak kell majd helytállnia".[1] Szintén a közvetlen igényérvényesítési lehetőség ellen szól az a körülmény, hogy a károsult személye nem meghatározott a szerződés megkötésekor, a szolgáltatás éppen ezért nem az adott károsultra szabott.
[9] Ezek mellett azt is figyelembe kell venni, hogy a felelősségbiztosítás nemcsak a károsult, hanem legalább annyira - ha nem éppen elsősorban - a biztosított érdekeit is szolgálja. Éppen ezért alapvetően - bizonyos kötelező felelősségbiztosításokat kivéve - a szerződő fél, illetve a biztosított választásán múlik az, hogy milyen széles biztosítási védelemmel kíván rendelkezni: a biztosító által fizetendő összeg megegyezhet a biztosított által a károsultnak okozott kár értékével, de lehet annál alacsonyabb is (pl. a biztosítási összegre felső limitet alkalmaznak), vagy adott esetben az önrész is a biztosítás részét képezheti. Sőt az is elképzelhető, hogy a felelősségbiztosítás csak bizonyos típusú károkat vagy hátrányokat fed le (pl. nem terjed ki az elmaradt haszon vagy a sérelemdíj iránti igényre), és az is jellemző, hogy a biztosító a károkozó vétkességi fokától is függővé teszi azt, hogy kifizeti-e a biztosítási összeget (pl. a szándékosan okozott károkat a felelősségbiztosítási védelemből jellemzően kizárják, mert azok olyan események, amelyek bekövetkezése kizárólag a biztosított magatartásától függ, kívül esnek a biztosítható kockázatok körén).
[10] Tehát a károsultnak a biztosítottal szemben fennálló igénye több tekintetben is eltérhet a biztosító által vállalt kötelezettségtől, és a károsult nem is feltétlenül rendelkezik információval arról, hogy a biztosítónak a neki okozott kárt a felelősségbiztosítási szerződés alapján egyáltalán meg kell-e térítenie, és ha igen, akkor milyen mértékben. Erre tekintettel szintén nem indokolt a közvetlen igényérvényesítési lehetőség biztosítása a károsult számára.
[11] E megfontolások alapján rendelkezik úgy a Ptk. 6:473. § (1) bekezdése, hogy kivételesen csak akkor érvényesítheti a károsult az igényét közvetlenül a biztosítóval szemben, ha erről jogszabály így rendelkezik. Megjegyezzük, hogy ilyen rendelkezést pl. a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (továbbiakban: Gfbt.), 28. § (1) bekezdése tartalmaz, amely a károsultat kifejezetten felhatalmazza arra, hogy a károkozó gépjármű üzembentartójának biztosítójával szemben közvetlenül érvényesítse igényét. Erre elsősorban azért van lehetőség, mert a Gfbt. által szabályozott gépjármű-felelősségbiztosítás olyan kötelező felelősségbiztosítás, amelynek a tartalmát is pontosan meghatározza a jogszabály, tehát a károsult rendelkezik a szükséges információval arról, hogy a biztosítónak a biztosított által a károsultnak okozott kárt a felelősségbiztosítási szerződés alapján egyáltalán meg kell-e térítenie, és ha igen, akkor milyen mértékben. A Gfbt.-nek ez a rendelkezése egyébként a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló 2009. szeptember 16-i 2009/103/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv 18. cikkét ülteti át.
[12] Tudomásunk szerint korábban nem merült fel kérdés azzal kapcsolatban a jogirodalomban vagy a gyakorlatban, hogy ha a károsult kivételesen mégis közvetlenül felléphet a biztosítóval szemben, akkor pontosan milyen igényt is érvényesíthet, azaz mit kell a károsult "kárigénye" alatt érteni. Ezen a területen hozott lényegi elmozdulást a Kúria egyik nemrég publikált határozata.
[13] Az ügy tényállása és a pertörténet röviden a következő: A Feladó 2014. szeptember 4-én 22.125 kilogramm virágméz Németországba történő fuvarozására kötött szerződést a Fuvarozóval, aki a fuvarfeladat ellátására az Alfuvarozóval, az pedig a Biztosítónál érvényes "CMR biztosítással" rendelkező Biztosítottal szerződött. Biztosított képviselője a rakományt egy pomázi telephelyre vitte, ahonnan az árut 2014. szeptember 7-én ellopták. A nyomozó hatóság az ezzel összefüggésben indult nyomozást - arra hivatkozással, hogy attól eredmény nem várható - felfüggesztette.
[14] A Biztosító a káresemény bejelentését követően, a 2014. november 12-én kelt levelében a kártérítési igényt elutasította, amit azzal indokolt, hogy Fuvarozó a CMR fuvarlevélen fuvarozóként nem volt feltüntetve. Hivatkozott továbbá a biztosítási szerződésben szereplő kizárási okra, miszerint nem kerülnek megtérítésre azok a károk, amelyek a fuvarozás megkezdését követően a Biztosított által bérbe vett, ideiglenesen tulajdonosának hozzájárulásával használt, vagy a Biztosított által finanszírozott telephelyen parkoló jármű feltörésével vagy lopásával kapcsolatban keletkeztek. E kifogások megalapozottságát a Feladó vitatta.
[15] A Nyíregyházi Törvényszék a 2.G.15-16-040.147/24/II. számú ítéletével egyetemlegesen kötelezte az Alfuvarozót és a Biztosítottat a Feladóra engedményezett kártérítési követelés megfizetésére. A per során a Fuvarozó a felelősségét elismerte, egyidejűleg az Alfuvarozóval és a Biztosítottal szembeni visszkereseti (megtérítési) igényét a Feladóra engedményezte. Emiatt Feladó a Fuvarozóval szemben előterjesztett keresetétől elállt, és a továbbiakban az igényét Fuvarozó engedményeseként érvényesítette az Alfuvarozóval és a Biztosítottal szemben.
[16] A Nyíregyházi Törvényszék a 2.G.15-16-040.147/24/II. számú ítéletével egyetemlegesen kötelezte a Feladóra engedményezett kártérítési követelés megfizetésére. Az előzményi perben másodfokon eljárt Debreceni Ítélőtábla a Gf.IV.30.148/2017/5. számú, 2017. május 30-án meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, mellőzte az egyetemleges marasztalásról szóló rendelkezést, és az Alfuvarozót, valamint a Biztosítottat egyenlő mértékben kötelezte az elsőfokú ítéletben megállapított marasztalási összeg megfizetésére.
[17] A Feladó ezután felszólította a Biztosítót, hogy az előzményi perben jogerős ítélettel marasztalt Biztosított helyett térítse meg a rá eső kárigényt. A Biztosító a teljesítést a fent említett hivatkozásai alapján ismételten megtagadta.
[18] A Biztosítónak a teljesítéstől való elzárkózására tekintettel a Feladó pert indított a Biztosítóval szemben. A másodlagos (eshetőleges) keresete annak megállapítására irányult, hogy a károkozás időpontjában a kárára fennállt a Biztosított felelősségbiztosítási fedezete.
[19] Az elsőfokú bíróság ítéletével az elsődleges keresettel egyezően marasztalta a Biztosítót. Megállapította, hogy a károkozó biztosított marasztalását követően az önként nem teljesítő biztosító ellen is megnyílik a marasztalási kereset előterjesztésének lehetősége.
[20] A Biztosító elévülési kifogását nem tartotta megalapozottnak, mert álláspontja szerint a Feladó igényérvényesítésére nyitva álló határidő az általános szabályok szerinti 5 év volt. Az előzményi perben hozott határozatokat és az engedményezési szerződéseket a kereseti követelés összegének hitelt érdemlő igazolására alkalmasnak tartotta.
[21] A Biztosító fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokaira utalással - helybenhagyta. Ennek megfelelően megállapította, hogy a perben felelősségbiztosítási jogviszonyból származó megtérítési igényről, nem pedig a fuvarozási szerződésből eredő igényről volt szó, továbbá az elévülésre vonatkozó különös biztosítási feltételek nem váltak a biztosítási szerződés részévé, ezért nem a "Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről" szóló, Genfben, az 1956. évi május hó 19. napján kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1971. évi 3. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: CMR Egyezmény) 32. cikk 1. pontja és a Ptk. 6:270. §-a szerinti egyéves elévülési határidőt, hanem az ötéves általános elévülési határidőt tartotta alkalmazandónak.
[22] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban hozott végzésével a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Indokolásában kifejtette, hogy az elévülési kifogás megalapozottsága szempontjából alapvető jelentőségű kérdés az volt, hogy a felelősségbiztosítóval szembeni közvetlen igényérvényesítés ténye változtatott-e a perbeli követelés jellegén. Álláspontja szerint a felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított módon és mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése, illetve sérelemdíj megfizetése alól, amelyre jogszabály értelmében köteles. A felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosító a károkozó személy magatartásával okozati összefüggésben keletkezett kárt köteles megtéríteni, amelyért a polgári (anyagi) jog szabályai szerint a biztosított károkozó felelősséggel tartozik (BH1993.570.). A felelősségbiztosítási szerződésben tehát a biztosítási szerződés egy kárkötelemmel találkozik. A biztosított egyben károkozó, aki az általa okozott kárért kárfelelősséggel tartozik. A károsult helyzete a következő: a kárkötelem szabályai szerint köteles bizonyítani a kárt, annak mértékét és az okozati összefüggést a biztosított károkozó magatartása és a kár között (BH2005.249.). Mindez azt is jelenti, hogy noha a biztosító a felelősségbiztosítási szerződés alapján köteles a biztosított helyett a kár megtérítésére, a károsult a biztosítóval nem kerül szerződéses jogviszonyba, az általa - közvetlen vagy közvetett módon - érvényesített igény nem más, mint a biztosított kártérítési felelősségét megalapozó kontraktuális vagy deliktuális felelősségi szabályok alapján elbírálandó kártérítési igény.
[23] A Feladó keresetében engedményesként - az előzményi perben hozott jogerős ítélettel marasztalt Biztosított önkéntes teljesítésének hiányára figyelemmel - a Biztosítót kérte kötelezni a nemzetközi közúti árufuvarozási szerződés megszegésével a Fuvarozónak okozott károk megtérítésére. Ennélfogva a Fuvarozó a jogerős ítélet indokolásában foglaltakkal szemben nem felelősségbiztosítási jogviszonyból származó megtérítési igényt, hanem szerződésszegésből fakadó kártérítési igényt érvényesített a Biztosítóval szemben, amelynél a Ptk.-nak a kötelmekre és a szerződésre vonatkozó általános szabályai mellett a fuvarozási szerződésről szóló rendelkezéseket is alkalmazni kellett. Az utóbbiak közül pedig a Ptk. 6:270. §-a a fuvarozási szerződés alapján támasztható igények elévülésének határidejét - a szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozott károk kivételével - a Ptk. 6:22. § (1) bekezdésében írt ötéves általános elévülési határidőtől eltérően egy évben határozza meg. Ez megfelel a nemzetközi közúti árufuvarozási szerződések tekintetében a CMR Egyezmény 32. cikk 1. pontjában megállapított elévülési határidőnek.
[24] A Kúria határozatában érdemben elsősorban azt a kérdést vizsgálta, hogy ha a károsult kivételesen közvetlenül felléphet a biztosítóval szemben, akkor milyen jellegű igényt érvényesíthet vele szemben. A 6:473. § (1) bekezdése a kárigény kifejezést használja, annak tartalmát pontosabban nem határozza meg, tehát e rendelkezésből nem derül ki egyértelműen, hogy mi lesz az igényérvényesítés jogalapja: biztosítás vagy kártérítés.
[25] Az előbbi eset azt jelenti, hogy a biztosított teljesítési kötelezettségét megállapító jogerős ítélet meghozatalával a felelősségbiztosítás mint eredetileg a harmadik személy érdekében kötött szerződés - amely alapján a károsult nem követelheti a biztosítótól a teljesítést, de a szerződést az ő részére kell teljesíteni - átfordul harmadik személy javára szóló szerződéssé (Ptk. 6:136. §), amelyben a károsult lesz a kedvezményes, aki közvetlen igényérvényesítési joggal rendelkezik a kötelezettel, azaz a biztosítóval szemben. Így a károsult igényérvényesítésének alapja a felelősségbiztosítás lesz.
[26] A második értelmezés szerint a biztosított teljesítési kötelezettségét megállapító jogerős ítélet hatása nem az, hogy a károsult is kedvezményesként a felelősségbiztosítási szerződés jogosultjává válik, hanem az, hogy a biztosító válik a károkozó biztosított és a károsult közötti kártérítési jogviszony kötelezettjévé, és ezért a kár megtérítését a károsult már a biztosítótól is követelheti.
[27] A Kúria a határozatában azt fejtette ki, hogy a Feladó "a jogerős ítélet indokolásában foglaltakkal szemben nem felelősségbiztosítási jogviszonyból származó megtérítési igényt, hanem szerződésszegésből fakadó kártérítési igényt érvényesített". Ez alapján a Kúria a második értelmezést fogadta el.
[28] Álláspontunk szerint azonban a Kúria jogértelmezése téves. Ennek az a magyarázata, hogy abból kell kiindulnunk, hogy milyen kötelezettségnek, milyen feltételekkel való teljesítését követelheti a károsult a biztosítótól. Ha elfogadjuk a Kúria álláspontját, akkor a biztosító nem hivatkozhatna arra, hogy ő milyen feltételekkel vállalta azt, hogy a biztosított károkozási kockázatára fedezetet nyújtott, hogy milyen kizárásokat tartalmaz a felelősségbiztosítási szerződés, mert nem a károsult került jogosulti pozícióba a felelősségbiztosítási szerződésben, hanem a biztosító lett a kártérítési jogviszony kötelezettje. Így a biztosító legfeljebb csak azokra a kifogásokra hivatkozhatna, amelyek a károkozót a károsulttal szemben megilletik (a konkrét esetben a fuvarozási szerződésből fakadó kifogásokra). Ez az eredmény azonban ellehetetlenítené a felelősségbiztosítás jogintézményét. A biztosító ugyanis nem tudná kellő pontossággal felmérni a kockázatot, nem tudná meghatározni az arányos díjat, ha az általa kötött felelősségbiztosítási szerződés tartalmától függetlenül kellene helyt állnia a károsulttal szemben.
[29] A felelősségbiztosítás koncepciójából kifolyólag a károsult csak olyan feltételekkel és módon követelheti a biztosítótól a kára megtérítését, amilyen feltételekkel azt a biztosító a felelősségbiztosítási szerződésben vállalta. Ez következik a felelősségbiztosítás jogszabályi definíciójából is, mely szerint "felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított módon és mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése, illetve sérelemdíj megfizetése alól, amelyre jogszabály értelmében köteles" [6:470. § (1) bekezdés]. Tehát a biztosítotthoz hasonlóan a károsult is csak annak teljesítését követelheti a biztosítótól, aminek teljesítését a biztosító a felelősségbiztosítási szerződésben vállalta. Ebből szükségszerűen következik, hogy ha a biztosító a teljesítési kötelezettségét megállapító jogerős ítélet után a károsult közvetlenül felléphet a biztosítóval szemben, akkor azt ő mint a felelősségbiztosítási szerződés kedvezményese teheti, ez ekkor már egy harmadik személy javára szóló szerződésnek minősül, amelyben a biztosító mint kötelezett az összes olyan kifogásra hivatkozhat, amely a felelősségbiztosítási szerződésből kifolyólag őt a kedvezményezővel, azaz a biztosítottal szemben megilleti. Ezt egyébként a Ptk. 6:136. § (3) bekezdése kifejezetten ki is mondja.
[30] A Kúria határozata még két lényeges kérdést vet fel. Az egyik az, hogy pontosan milyen feltételek fennállása esetén indíthat pert a károsult a biztosítóval szemben. A másik pedig az, hogy ha egyszer megnyílik a károsultnak a biztosítóval szembeni közvetlen igényérvényesítési lehetősége, akkor ez a követelés milyen szabályok szerint évül el.
[31] A Kúria a fenti ügyben hozott határozata indokolásában sajnálatosan nem vizsgálta kifejezetten azt a kérdést, hogy melyek voltak azok a körülmények, amelyek lehetővé tették azt, hogy a károsult az igényét közvetlenül érvényesíthesse a biztosítóval szemben. Az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatban azt rögzítette az ítélkezési gyakorlat alapján, hogy "a Ptk. csak a közvetlen igényérvényesítést tiltja, vagyis a károkozó biztosított marasztalását követően az önként nem teljesítő biztosító ellen is megnyílik a marasztalási kereset előterjesztésének lehetősége." Ezt az álláspontot erősíti meg a BH2005.175. alatt közzétett döntés is. Aszerint ugyanis a biztosított marasztalása a felelősségbiztosítás alapján téríteni köteles biztosítóval szemben is hatályossá válik. A jogerős marasztalásnak a biztosítóval szembeni hatályossá válása a biztosító szempontjából azt jelenti, hogy a biztosítási szerződés feltételeivel a jogerős marasztalásnak megfelelő kártérítést, illetve annak a szerződésben meghatározott részét köteles a károsultnak önként megfizetni. Ugyanakkor a biztosítóval szemben hozott megállapítási ítélet által keletkező teljesítési kötelezettség bírósági végrehajtás útján nem végrehajtható. Ezért a károsult követelése behajtása érdekében jogszerűen indít pert a nem teljesítő a biztosítóval szemben.
[32] Ugyanakkor, ha a biztosított a kártérítési felelősségét nem ismeri el, illetve azt jogerősen nem ítélik meg, akkor a kártérítés iránti igénnyel fellépő személynek nincs olyan védendő joga, amely a biztosítóval szemben a felelősségbiztosítási szerződésen alapuló helytállási kötelezettség megállapítására irányuló keresetét megalapozná (BH2019.108.).
[33] A fenti döntésekből az a kép rajzolódik ki, hogy a bírói gyakorlat alapján a károsult biztosítóval szembeni közvetlen igényérvényesítésének szükséges és egyben elégséges feltétele az, hogy a biztosított a károsulttal szemben a kártérítési felelősségét elismerje, vagy azt bíróság jogerősen megállapítsa, és a biztosító ennek ellenére nem teljesít a károsult részére. A Kúria határozatának indokolása ezt az értelmezést nem kérdőjelezte meg, ezért az továbbra is irányadónak tekinthető.
[34] Ezután még azt a kérdést kell megvizsgálni, hogy a károsultnak a biztosítóval szembeni igénye mikor válik esedékessé, és az milyen szabályok szerint évül el. A Ptk. 6:472. § (1) bekezdése alapján a biztosító elsősorban a károsult részére teljesít. A felelősségbiztosításokra is alkalmazni kell a kárbiztosításokra vonatkozó teljesítési szabályokat (Ptk. 6:462. §),[2] mely alapján ha "a biztosítási esemény bekövetkezik, a biztosító a szerződésben a teljesítés előkészítéséhez szükséges időre tekintettel megállapított határidőn belül köteles szolgáltatását teljesíteni." Tehát egy olyan különös helyzet áll elő, hogy a biztosító teljesítési kötelezettsége a biztosítási esemény - amit a biztosítási szerződés határoz meg, lehet pl. a kárigény bejelentése - bekövetkezését követően beáll a károsulttal szemben, azonban ez nem jár azzal együtt, hogy a károsult közvetlenül fordulhatna a biztosítóval szemben.
[35] A teljesítési kötelezettség beállása azonban szükségszerűen azt jelenti, hogy a követelés esedékessé válik, és ezzel egyidejűleg a Ptk. 6:22. § (2) bekezdése alapján megkezdődik a követelés elévülése.[3] Ha a Kúria fenti határozatában kifejtett jogértelmezését vesszük alapul, ami alapján a károsult a saját kárigényét érvényesíti a biztosítóval szemben, akkor a követelése a kár bekövetkezésével válna esedékessé, de ezt az álláspontot a korábban kifejtettek alapján vitatjuk.
[36] De ezek mellett azt is figyelembe kell vennünk, hogy a károsult addig nem érvényesítheti az igényét közvetlenül a biztosítóval szemben, amíg a biztosított a károsulttal szemben a kártérítési felelősségét el nem ismeri, vagy azt bíróság jogerősen meg nem állapítja - és a biztosító nem teljesít a károsult részére. A Ptk. 6:24. § (1) bekezdése alapján ha "a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az elévülés nyugszik." Amíg a károsult nem érvényesítheti igényét közvetlenül a biztosítóval szemben, és ezért nem fordulhat bírósághoz, az értelemszerűen olyan körülmény, ami miatt a károsult menthető okból nem érvényesítheti az igényét, így az az elévülés nyugvását eredményezi.
[37] A felelősségbiztosítás egy harmadik személy érdekében kötött szerződés, amely alapján a károsult főszabály szerint igényét nem érvényesítheti közvetlenül a biztosítóval szemben. A Kúria az egyik újabb határozatában ezzel kapcsolatban azt az értelmezést fejtette ki, hogy ha a károsult mégis felléphet a biztosítóval szemben, akkor saját kárigényét érvényesítheti. Ezzel szemben a fent kifejtett érvek alapján az általunk helyesnek tartott értelmezés az, hogy ezekben az esetekben a felelősségbiztosítás harmadik személy javára szóló szerződéssé válik, és a károsult a felelősségbiztosítás kedvezményeseként a felelősségbiztosításból eredő igényt érvényesítheti, és a biztosító a felelősségbiztosításban meghatározott mértékben és feltételekkel köteles teljesíteni, az abból eredő kifogásokra a károsulttal szemben is hivatkozhat - erre viszont nem lenne lehetősége, ha elfogadnánk a Kúria értelmezését, ami ellehetetlenítené a felelősségbiztosítási piac működését.
[38] A károsult biztosítóval szembeni követelése a biztosítási szerződésben meghatározott feltételek teljesülésével, a biztosítási esemény bekövetkezése után válik esedékessé. Ezzel meg is kezdődik e követelés elévülése, ez azonban mindaddig nyugszik, amíg a károsult nem érvényesítheti igényét közvetlenül a biztosítóval szemben. Ez pedig főszabály szerint addig áll fenn, amíg a biztosított a károsulttal szemben a kártérítési felelősségét el nem ismeri, vagy azt bíróság jogerősen meg nem állapítja - és a biztosító nem teljesít a károsult részére. ■
JEGYZETEK
[1] Zoltán Ödön: A biztosítás. In Eörsi Gyula - Gellért György: A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. KJK-Kerszöv, Budapest, 1981. 2560. o.
[2] Kiss Ferenc Kálmán: A biztosítási szerződések In Csehi Zoltán - Bodzási Balázs -: Tőkey Balázs: 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről kommentárja. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2021. 2185. o.
[3] Megjegyezzük, hogy a Kúria határozatának alapjául szolgáló tényállásban engedményezésre került sor, így azzal vált esedékessé a követelés.
Visszaugrás
