Az utóbbi években egyre-másra látnak napvilágot az interneten megjelenő illegális tartalmak központi blokkolására, filterezésére irányuló megoldások. Amellett, hogy a blokkolás eszközei nem túl hatékonyak, még jelentős erőfeszítést is igényelnek és az állampolgári jogok csorbításával is járnak. Az internet kormányzati szintű ellenőrzését általában az online gyermekpornográfia elleni küzdelem égisze alatt vezetik be, de alapja lehet számos más ön- és közveszélyesnek tartott cselekmény is. Azonban minél kisebb kárt okozna a tartalommal való szembesülés a felhasználó oldalán, illetve minél távolabbi az ok-okozati láncolat az elszenvedett kár és az adott tartalommal való szembesülés között, annál kevésbé indokolt a tartalom blokkolása. A megvalósíthatóság technikai, alkotmányos, emberi jogi aggályait a német internet-blokkolási törvénnyel (2009) kapcsolatban ismertetem.
Problémafelvetés
Az internet központi blokkolása mögött a legtöbbször az online gyermekpornográfia elleni küzdelem áll. A gyermekek szexuális kizsákmányolásáról szóló felvételek online megjelenése az ábrázolt személyek emberi méltóságát sérti, a velük való szembesülés az áldozatok traumatizálódásához - stigmatizálódáshoz, halmozott viktimizálódásához - vezethet. Ösztönzi az extrém pornográf tartalmak iránti keresletet, továbbá elfogadottá teszi a gyermekek szexuális kizsákmányolását a pornográfia-fogyasztó közönséggel. Az ábrázolt korosztállyal pedig elhiteti, hogy bizonyos magatartások magától értetődőek, az élet, a szexualitás természetes velejárói. E megfontolások miatt a gyermekeket ábrázoló pornográf felvételek birtoklása és továbbadása az Európai Unió tagállamaiban büntetendő magatartások.1
Németországban 2009. május 5-én látott napvilágot a kommunikációs hálózatokon továbbított gyermekpornográf felvételek internet-szolgáltatók általi szűrésére2 vonatkozó törvényjavaslat.3 A javaslat szerint a Német Bűnügyi Hivatalnak (Bundeskriminalamt, a továbbiakban BKA) listát kell vezetnie az olyan FQDN-ekről,4 IP-címekről, és multimédiás anyagok elérési útvonalairól, amelyek a német büntető törvénykönyv (StGB § 184b) értelmében gyermekpornográfiát tartalmaznak, vagy amelyek ilyen tartalmakra mutatnak, hivatkoznak. A törvény értelmében a BKA a törvény hatálya alá tartozó nagyobb internet-szolgáltatóknak minden munkanap aktualizált blokkolási listát bocsát rendelkezésére. Az üzemszerűen legalább 10 000 felhasználónak szolgáltatást nyújtó hozzáférés-szolgáltatók (access provider) e lista alapján legkésőbb hat órán belül kötelesek megtenni a "megfelelő és elvárható műszaki lépéseket a listában szereplő multimédiás tartalmakhoz való hozzáférés megnehezítésére". A blokkolásnak "legalább a domainek szintjén" kell megtörténnie. A szolgáltató az illegális tartalmat közzétevő felhasználót "stopközlemény" formájában értesíti a blokkolás okáról és a BKA elérhetőségeiről arra az esetre, ha a tartalom közzétevője kifogásolná a blokkolást. A blokkolást végző szolgáltatók jogosultak a személyes adatok gyűjtésére és felhasználására, amilyen mértékig az szükséges a blokkoláshoz, valamint kötelesek átadni az adatokat a nyomozó hatóságnak, büntetőeljárás céljára.
A javaslatot a német parlament 2009. június 18-i ülésén elfogadta. A törvény 2010 februárjától hatályos, azonban nem végrehajtható, mivel az új politikai irányvonal liberálisabb elképzelések mentén új törvényjavaslatot kíván kidolgozni. A törvényt ért támadásoknak az alapja az, hogy hatékonysága nem kielégítő, miközben aránytalanul beavatkozik az alapvető állampolgári jogok gyakorlásába, továbbá nem kíméli az internet-szolgáltatók jogosultságait sem.
A blokkolás fajtái - csoportosítás
A továbbiakban a blokkolás különböző technikai megoldásait mutatom be, és vázolom a velük kapcsolatban felmerült aggályokat.
Az internetes illegális és káros tartalmak szűrésére már jó 20 éve vannak kísérletek. Elsőként a kéretlen elektronikus reklám, a spam kiszűrésére születtek megoldások, hogy a levélszemét nehogy lelassítsa az internet-kapcsolatot. Ezeket a megoldásokat a felhasználók önállóan, valamint a szolgáltatók alkalmazták, felhasználóik védelmében. A nem kívánt tartalom blokkolásának igénye azonban idővel ennél magasabb szinteken is megjelent. A blokkolás a következő szinteken valósulhat meg:
a) felhasználói szinten (tűzfal, kéretlen levél-szűrő az internetelérés sebességének biztosítására, a vírusok, férgek kiszűrésére);
b) szolgáltatói szinten (amikor a host, azaz a szervergazda telepíti a tűzfalat vagy a levélszemét-szűrőt a szerverre, így a fent említett szűrő a felhasználónál eggyel magasabb szintre kerül. Ilyen, szolgáltatói szintű védelem a keresőmotorok biztonságos böngészést lehetővé tevő alkalmazása, a safe search is);
c) intézményi szinten (amikor pl. a munkáltató infrastruktúrája védelme érdekében veszi igénybe ezeket a szűrőket, de ilyen az is, amikor valamely iskola vagy könyvtár telepít káros tartalmak elleni szűrőszoftvert nevelési célzattal);
d) kormányszinten (amikor valamely kormány központi szinten kívánja kiszűrni az illegális és/vagy a politikailag káros tartalmakat, amelyhez együttműködésre kötelezi az internet hozzáférés-szolgáltatókat, továbbá a keresőmotor-szolgáltatókat).
Szűrés alapvetően két szinten valósulhat meg, a felhasználó szintjén (personal vagy individual filtering), vagy intézményi (szolgáltatói, szervezeti, kormányzati) szinten (network blocking).
Mint látható, nemcsak a védekezési szintek különbözőek, de a védelmi megfontolások, célok is. Ezzel együtt az igénybevett infrastruktúra, illetve a technikai felszerelés is változatos. Összefoglalva a fentieket, a szűrés alapvetően két szinten valósulhat meg:
a) a felhasználó szintjén (personal vagy individual filtering), vagy
b) intézményi (szolgáltatói, szervezeti, kormányzati) szinten (network blocking).
Vannak olyan országok, amelyek a kétfajta szűrést együttesen alkalmazzák (hibrid-szűrés).
A szűrés szintje meghatározza, kinek a kezében van a döntés arról, hogy milyen tartalmat kell nem kívánatosnak tekinteni. A felhasználó, aki a saját számítógépét védi, maga állítja be a szűrési feltételeket, tehát ő maga dönti el, milyen tartalmakkal nem szeretne szembesülni. Az intézményi szűrésnél azonban a munkáltató, a klub, az iskola, a könyvtár, vagy maga az állam szabja meg, mi a nem kívánatos tartalom a felhasználók számára.
A kormányzati, azaz a legmagasabb szintű filterezési technikák alapvetően két csoportra oszthatók.
a) Az egyikbe azok az országok tartoznak, amelyek az internet-szolgáltatókat (access provider) kötelezik a feltöltött tartalmak szűrésére, meghatározott szempontok szerint. E szempontok alapján a kormányok általában "blokkolási listákat" hoznak létre.
b) A másik csoportba azok az országok tartoznak, amelyek a filterező infrastruktúrát az országba beérkező internet-gerinchálózatba építik be, ezzel megakadályozva, hogy kintről bármilyen illegális tartalom bejusson az országba. (Tous, 2009)5 Ezt a megoldást azok az országok alkalmazzák, ahol a teljes telekommunikáció szabályozása, kiépítése és üzemeltetése állami monopólium és így kezdettől fogva természetes az újabb médium cenzúrázása is. (Callanan et al., 2009: 11-20)6
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
