A kutatás a mesterséges intelligencia (MI) és az algoritmikus menedzsment térnyerése által indukált munkajogi paradigmaváltást vizsgálja. A tanulmány dogmatikai és szabályozástani vetületben elemzi a tradicionális munkajogi alapfogalmak - kiemelten a munkaidő és a munkabér - fenntarthatóságát az európai uniós és a hazai jogrendszerben. A szerző kritikai összevetést végez a klasszikus munkavállalói védelmi funkciók és az új, kockázatalapú uniós MI-szabályozás keretrendszere között, különös tekintettel a foglalkoztatási kontextusban alkalmazott rendszerek jogi minősítésére és a munkáltatói kötelezettségekre. A strukturális elemzés feltárja a technológia által generált szocioökonómiai feszültségeket, az átalakuló bér- és munkaidő-struktúrák kockázatait, valamint a kollektív autonómia és a szociális párbeszéd felértékelődését.
1. A folyamatosan változó európai munkaerőpiac
2. Főbb fogalommeghatározások és szabályozási keretek
2.1. Munkaidő
2.1.1. A munkaidő fogalmi meghatározása
2.1.2. A munkaidő szabályozása: irányelvek rögös útján
2.1.3. A végső irányelv a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól
2.1.4. A munkaidő keretei Magyarországon
2.2. Munkabér
2.2.1. A munkabér fogalmi meghatározása
2.2.2. A munkabér szabályozásának alapszerződési gyökerei
2.2.3. Munkabér az irányelvekben
2.2.4. Munkabér magyarul
2.3. Mesterséges intelligencia
2.3.1. Mi az intelligencia?
2.3.2. Tegyük mesterségessé!
3. Mesterséges hatások a munkaerőpiacon
3.1. Mit gondol erről az EU?
3.2. Mélymerülés az MI-szabályozásba
4. Foglalkoztatás az MI-rendeletben
5. A technopesszimizmus leküzdése
6. Többet ésszel, mint erővel?
7. Záró gondolatok - mit vihetünk haza, ha nem magasabb béreket?
Az Európai Unió (a továbbiakban: EU) és az európai országok munkaerőpiacain folyamatos változások zajlanak, amiben számos tényező játszik jelentős szerepet. Csak a legfontosabbakat említve az elmúlt évtizedből és előreláthatólag a következő évekből: a COVID-19-járvány súlyosan érintette az EU gazdaságát, és rekordmértékű csökkenést okozott a foglalkoztatásban és a ledolgozott órák számában, miközben a munkahelymegőrzési programok enyhítették a munkanélküliségi rátákat, de jelentős munkaerő-csökkenéshez és potenciális hosszú távú áthelyezési igényekhez vezettek a kereslet változásai, valamint az automatizálás és a digitalizálás folyamatainak felgyorsulása miatt.[1] Az európai társadalom demográfiai változásai évtizedekkel ezelőtt is láthatóak voltak,[2] de a helyzet még mindig megoldásra vár.[3] Az egyik felmerült megoldás a bevándorló-munkaerő importálása,[4]
- 22/23 -
de még mindig vita tárgyát képezi, hogy ez előnyös-e és az egyetlen jó megoldás-e az európai munkaerőpiacok számára. Végül pedig eljutva a kutatás témájához: a technológiai fejlődéshez, az automatizáláshoz és a mesterséges intelligencia exponenciális terjedéséhez, amely vitathatatlanul az EU és a tagállamok előtt álló egyik legfőbb kihívás, és amelyet az elmúlt évtizedben már maguk az uniós intézmények is kellő súllyal értékeltek, figyelembe véve annak előnyös és hátrányos hatásait.[5] Ez az értékelési eljárás cselekvéshez vezetett, a fent említett intézmények számos dokumentumának köszönhetően, amelyek alapján az "európai életmód (beleértve a foglalkoztatás érintett területeit is)" számos aspektusában jelentős javulás várható - de ezek hatékony megvalósulását majd a jövő fogja eldönteni. Kutatásomban azt irányzom elő, hogy a főbb sarokkövek áttekintésével vonjuk le a következtetéseket, hogy az EU és Magyarország munkajogi szabályozására milyen hatást gyakorolhat a mesterséges intelligencia mint eszköz alkalmazása a munkaerőpiacon, kiemelt figyelmet fordítva a munkaviszony két fő elemére, a munkaidőre és a munkabérre. A kutatáshoz kapcsolódó résztanulmányomban a munkaidő, a munkabér, valamint a mesterséges intelligencia szabályozását tekintem át, kitérve utóbbi munkaviszonyra és munkavégzésre gyakorolt hatására is.
Ahhoz, hogy megalapozzuk egy ilyen - mind a munkajog, mind pedig a mesterséges intelligencia perspektívájából - széles körű téma kutatását, pontosan meg kell határozni a főbb fogalmakat.
A munkaidő, mint a munkaviszony történelmileg is fontos eleme - amely a munkavégzést az első ipari forradalom óta érő hatások eredményeként folyamatosan fejlődik - több érdekes és releváns definícióval rendelkezik, amelyek az elmúlt másfél évszázadban nyerték el jelenlegi formájukat. Az EU tagállamaiban is eltérő meghatározásokat alkalmaznak:
- Belgiumban "a munkaidő az az idő, amely alatt a munkavállaló a munkáltató rendelkezésére áll (más szóval az az idő, amely alatt a munkáltató hatalma alatt áll), és amelyet nem használhat fel szabadon, saját belátása szerint";[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
