Jelen tanulmány a korlátolt felelősségű társaság tagjainak tagsági, valamint a részvénytársaság részvényeseinek részvényesi jogainak keletkezésével kapcsolatos egyes kérdéseket vizsgálja.
A tanulmány tárgyát néhány, már a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvényben (a továbbiakban: Gt.) is ismert, de a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben (a továbbiakban: Ptk.) is normatív rendelkezésként rögzített, vagy éppen a Ptk. által bevezetett olyan új szabályok alkotják.
Azt gondoljuk, hogy a Ptk. által első olvasatra csak minimálisan megváltoztatott üzletrész-fogalom olyan mértékben változtatta meg a tagsági jogviszony jellemzőit a korlátolt felelősségű társaságok esetében, hogy a társaságalapítás során gazdasági irracionalitáshoz, míg a társaság tagságának megváltozása esetén a tagi jogviszonyok indokolatlan aszimmetriájához vezetett.
Részvénytársaságok esetén a részvényhez és a részvénykönyvi bejegyzéshez kötődő részvényesi jogok keletkezésével kapcsolatos hasonló probléma már régóta fennáll és ebben változást a Ptk. sem hozott.
Bár a Ptk. hatályba lépése óta alig egy esztendő telt el, mégis kialakulóban van az a jogirodalmi nézet, hogy a Ptk. üzletrészre vonatkozó fogalom meghatározása érdemben nem változtat a Gt. definícióján. A Ptk. Nagykommentárja az új üzletrészfogalom elemzése során hangsúlyozza, hogy "A Ptk. a társasági vagyonból való részesedésre utalást elhagyta, de ennek érdemi jelentősége nincs, […] pontosította továbbá a szabályt annak tételes kimondásával, hogy az üzletrész a bejegyzéssel keletkezik, ami azonban az eddigi értelmezési tartományokon nem változtat, az üzletrészről eddig is a cégbejegyzés időpontjától beszélhettünk […]" (A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja, szerk.: Osztovics András, Opten Informatikai Kft., Budapest, 2014. 604-605. o.).
Álláspontunk szerint azonban az új definíció látszólag apró módosításának messze mutató következményei vannak. Lássuk, hogy szövegszerűen miként rendelkezik a két törvény:
- 14/15 -
A Gt. 121. § (1) bekezdése szerint a társaság bejegyzését követően a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot az üzletrész testesíti meg.
A Ptk. 3:164. § (1) bekezdése szerint az üzletrész a törzsbetéthez kapcsolódó tagsági jogok és kötelezettségek összessége. Az üzletrész a társaság nyilvántartásba vételével keletkezik.
Vitathatatlanul egyet kell értenünk azzal az állítással, hogy a Ptk. meghatározása pontosabb, mivel kikerül a fogalomból a társaság vagyoni hányadára való jogosultság, "hiszen a társaság a tagjaitól elkülönült jogalany, amely saját vagyonának kizárólagos jogosultja, a tagok általában a társaság megszűnésekor részesedhetnek a társaság vagyonából." (Az új Ptk. magyarázata, II/IV. szerk. Petrik Ferenc, Budapest, 2013. HVG-ORAC Kft., 186. o.)
A Gt. meghatározásának ilyen értelmezését már a korábbi jogirodalom is rögzítette, hangsúlyozva, hogy "[…] az üzletrész nem más, mint a korlátolt felelősségű társaság tagját a társaság tagsági jogviszonya alapján megillető jogosultságok és őt terhelő kötelezettségek összessége, amely jogosultságok és kötelezettségek az üzletrész fogalma alatt összefoglalva, egységet alkotva, egymástól elválaszthatatlanul különböző jogviszonyok tárgyai lehetnek: például átruházhatók, örökölhetők." (A gazdasági társaságok nagy kézikönyve, szerk.: Kisfaludi András, Szabó Marianna, Budapest, 2008. 877. o.)
Nem tudjuk azonban nem észrevenni, hogy a Ptk. nem csak szövegezésében pontosította (helyesen) az üzletrész fogalmát, hanem azt időben is újradimenzionálta. Míg ugyanis a Gt. azt mondja ki, hogy az üzletrész a társaság bejegyzését követően létrejövő olyan "alvagyon" [Kisfaludi: i. m. 875. o.], amely megtestesíti a tagok jogait és - legalábbis a jogirodalom értelmezése szerint - a tagok kötelezettségeit, addig a Ptk. szerint ezen jogok és kötelezettségek a társaság nyilvántartásba vételével keletkeznek, minthogy az üzletrész sem más mint a tagsági jogok és kötelezettségek összessége. A különbség lényeges, ugyanis amíg a Gt. nem szól a tagsági jogokról (és kötelezettségekről) a cégbejegyzést megelőző időszakban, csak azt rögzíti, hogy a cégbejegyzést követően a tagsági jogok (és kötelezettségek) mintegy gyűjtő fogalma az üzletrész, addig a Ptk. újraértelmezi a fogalmat és rögzíti, hogy az üzletrész a cégbejegyzéssel jön létre és mivel az üzletrész a tagsági jogok és kötelezettségek összessége, ezért ezek létrejöttének időpontja sem lehet más, mint a cégbejegyzés.
Vitathatatlan a Ptk. indokolásának értelmezése, miszerint az üzletrész "jelentősége abban áll, hogy az üzletrészről való rendelkezéssel a benne foglalt jogok és kötelezettségek összességéről lehet rendelkezni" (Ptk. indokolás, 429. o.), de az üzletrész fogalma oszthatatlan és nem csak bizonyos jogokat foglal magában, hanem valamennyi tagsági jogot és kötelezettséget és "az üzletrész által megteremtett egység nem bontható fel". (A Polgári Törvénykönyv magyarázata, szerk.: Vékás Lajos. Complex Kiadó, Budapest, 2013. 157. o.) E jogok és kötelezettségek taxatív felsorolása hiányzik a Ptk.-ból - talán a diszpozitivításra tekintettel ilyen felsorolást adni nem is lehetséges - de mindenképpen ide sorolhatjuk az osztalékhoz való jogot, a taggyűlésen való részvétel és a szavazás jogát, a likvidációs hányadot, vagy a vagyoni hozzájárulásra, pótbefizetésre, avagy mellékszolgáltatás teljesítésére vonatkozó kötelezettséget.
A Ptk. meghatározása tehát azt jelentené, hogy ezen jogok és kötelezettségek csak a cégbejegyzést követően jönnek létre? Változtat a Ptk. a Gt. szabályozásán?
Kezdjük talán az utóbbi kérdéssel. E tekintetben a Gt. fent citált, üzletrész fogalmát meghatározó definíciója csak részben ad iránymutatást, mivel kizárólag azt rögzíti, hogy a társaság bejegyzését követően a tagsági jogviszonyt az üzletrész testesíti meg, de nem szól a cégbejegyzés előtti létszakról. E létszakról a Gt. 16. §-a rendelkezik, amely kimondja, hogy "a létrehozni kívánt gazdasági társaság cégneve alatt az előtársasági létszakaszában is jogképes. Az előtársaságra a létrehozni kívánt gazdasági társaságra irányadó szabályokat kell alkalmazni […]". A jogszabályhelyek összevetésével megállapítható, hogy a tagsági jogok és kötelezettségek a Gt. alapján gyakorolhatók, valamint teljesítendők voltak már az előtársasági létszakban is, még akkor is, ha egyébként a törvény - igen szűk körben és lényegében a Ptk.-val egyező módon - korlátozta ezeket (Kisfaludi: i. m. 237. o.).
A Ptk. 3:101. § (2) bekezdése szó szerint megegyezik a Gt. előtársaságra vonatkozó főszabályával és kivételi kör is csak szövegezésében más, tartalmában ez is egyezik. Így például mindkét törvény előtársaságra vonatkozó szabálya rögzíti, hogy a létesítő okirat módosítására - a törvényben foglalt kivétellel - nem kerülhet sor, de egyik törvény sem tartalmazza azt a tilalmat, hogy egyébként az előtársasági létszakban a taggyűlés ne ülésezhetne, vagy hozhatna határozatot. Ez a Gt. üzletrészre vonatkozó definíciója szerint sem kizárt, mivel csak a cégbejegyzést követő időszakról rendelkezik. Ugyanakkor mivel a Ptk. szerint az üzletrész a cégbejegyzést követően jön létre és az üzletrész a tagsági jogok és kötelezettségek összessége (ami értelemszerűen magában foglalja a példabeli taggyűlésen való részvétel és szavazás jogát is), azaz a cégbejegyzésig nem beszélhetünk tagsági jogokról és kötelezettségekről, ezért kizárt taggyűlés tartása, vagy a határozathozatal. Ez az értelmezés legalább két szempontból tűnik nehezen kezelhetőnek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
