A kilencvenes évek elején bekövetkezett mélyreható politikai és társadalmi változások óta állandóan napirenden van a magyar haderő átalakításának igénye.[2] A hidegháború lezárultával, majd később Magyarországnak az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez való csatlakozásával alapvetően megváltozott az ország biztonságpolitikai helyzete. Stratégiai céllá vált a döntően "háborús keretrendszerű" fegyveres erők helyébe lépő professzionális haderő megteremtése. E célból a Magyar Országgyűlés a honvédelemre vonatkozó joganyag újraszabályozása mellett az Alkotmány "fegyveres erők és a rendőrség" című fejezetét[3] is módosította. Megszüntette a fegyveres erők alkotmányos gyűjtőfogalmát, de egyúttal létrehozta - a Határőrség és a rendőrség bevonásával - a rendvédelmi szerveket.
E jelentős terminológiai változás eredményeként a hatályos büntetőjogi jogszabályok módosítása is szükségessé vált, hiszen a törvényes eljárás biztosítása érdekében mind a katona büntetőjogi fogalmának, mind a katonai büntetőeljárás hatályának a meghatározásánál tekintettel kellett lenni a megváltoztatott szakkifejezésekre. A büntető jogszabályok vonatkozó rendelkezéseinek módosítása során - a technikai természetű és alapvető értelmezések megtételén kívül - lehetőség volt továbbá a katonai büntetőeljárás személyi és tárgyi hatáskörének tartalmi újragondolására is, amelyet azonban a jogalkotó - vélelmezhetően a tárgyban felmerült szakmai viták eredményeként - még nem vállalt fel teljes körűen. Így a katonai külön eljárás továbbra is a katonák által megvalósított katonai bűncselekményekre, valamint egyes rendvédelmi szervek (Határőrség, büntetés-végrehajtási szervezet, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok) hivatásos állományú tagjai által szolgálatukkal összefüggésben elkövetett bűncselekményekre terjed ki. Továbbra sem tartoznak a katonai büntetőeljárás hatálya alá a Vám és Pénzügyőrség és a katasztrófavédelmi igazgatóságok hivatásos állományai, de a rendőrséggel szolgálati viszonyban lévő személyek is csak a katonai bűncselekmények megvalósítása esetén válnak "katona terheltté".
A Be.[4] XXI. Fejezetében az általános szabályoktól eltérően összefoglalt katonai büntetőeljárási szabályokra azért van szükség, mert a katonák az általánostól nagymértékben eltérő életviszonyok között követnek el bűncselekményeket.[5] E speciális életviszonyok alapja az, hogy a katona a társadalom olyan tagja, akit az állampolgári kötelezettségeken túlmenően egyéb, a katonaság eszmerendszeréhez igazodó kötelességtudat és fegyelmi kötelmek terhelnek[6]. Ennek megfelelően a katonai büntetőeljárás alkalmazhatóságának keretei (hatálya) azokat a személyi és tárgyi feltételeket fogalmazzák meg, amelyek fennállása esetén a büntetőeljárást nem az általános, hanem a katonai - mint sajátos - büntetőeljárás szabályai szerint kell lefolytatni.
A katonai igazságszolgáltatás személyi terjedelme azokban az államokban (pl. Albánia, Franciaország, Hollandia, Olaszország, Spanyolország avagy Európán kívül Thaiföld és Kína) a legszűkebb, ahol csak a klasszikus értelemben vett honvédelmi szervezetnél szolgáló katonák tartoznak a hatálya alá. Bővebb az eljárási jog ott (Bulgária, Ukrajna, Románia), ahol a katonai eljárás kiterjed más, elsősorban rendvédelmi szervezetek (csendőrség, rendőrség, büntetés-végrehajtási szervezet) beosztott tagjaira is, míg legteljesebb a kör azokban az országokban (Izrael, Amerikai Egyesült Államok), ahol a katonai törvényszékek - a Magyarországon is ismert tárgyi és személyi konnexitáson kívül - polgári személyekkel szemben is eljárhatnak. Ezek az eljárási alanyok vagy személyükben (pl. külföldön szolgáló amerikai katona hozzátartozója) vagy az elkövetett cselekmény (Izraelben a biztonság ellen elkövetett bűncselekmények) tekintetében kötődnek a katonai eljárási formulához.
Sajátos módon egyes szervezett katonai igazságügyi rendszerrel rendelkező országok esetében a személyi hatáskör szűküléséről is lehet beszélni. Így például polgári bíróságok járnak el az Egyesült Királyságban a legsúlyosabb köztörvényes bűncselekmények (emberölés, erőszakos közösülés) esetén, míg Belgiumban a polgári igazságszolgáltatás szabályai szerint kell eljárni, ha a sértett vagy a társtettes nem katonai személy.
Legtágabb a katonákkal szembeni polgári igazságszolgáltatás azoknál az országoknál (Ausztria, Csehország, Dánia, Észtország, Lettország, Litvánia), ahol katonai külön eljárás - még Németországhoz hasonlóan az esetlegesen meglévő külön katonai büntető anyagi jogi kódex ellenére - nem létezik, és a
- 74/75 -
katonák vagy az egyes rendvédelmi szerveknél szolgáló személyek által elkövetett bűncselekményeket rendes bíróságok tárgyalják.
Katonákra vonatkozó törvényi rendelkezéseket már Szent István törvénykönyveiben találunk, amelyek később Szent László és Könyves Kálmán dekrétumaiban is visszaköszönnek. Ezek a szabályok általában a nemes katonák (vitézek) polgári lakosok sérelmére elkövetett hatalmaskodásait, valamint a hadbahívás iránt tanúsított engedetlenségeket szankcionálták.[8] Hasonló deliktumokról rendelkezett Zsigmond az 1427. évi Hadi Szabályzatában, illetve az 1433. évi Honvédelmi Szabályzatában is.[9]
A katonákra vonatkozó egyes büntetőjogi rendelkezések megalkotásának módja hosszú évszázadokon át azt a gyakorlatot követte, hogy a jogalkotó (az uralkodó) csak egyes törvényekben határozta meg a büntetni rendelt cselekményeket, és a lehetséges elkövetői kört. A katonai büntetőjog első mérföldköve a kuruc fejedelem II. Rákóczi Ferenc "egyik örökbecsű" alkotása, az első magyar katonai büntető törvénykönyv volt. Az 1707. évben megalkotott kódex azért bír nagy jelentőséggel, mert a magyar jogtörténet első olyan büntető törvénye volt, amely a napjainkban is elfogadott elvekhez hasonlóan tisztázta a büntetőjog általános alapelveit.[10] E hadi regulamentum a büntetőeljárás személyi hatályát Magyarország "egész ármádiájára" kiterjesztette megszabva, hogy "minden ezredben egy auditor és ezen kívül minden districtuális commandérozó Generáléisnak Corpusai mellett kelletik 1-1 Hadibíráknak lenni, akik azon Districtusokban interveniálandó causokat, pöröket és a Regimentek auditorai székéről eleikbe apellált caususokat rediviálják és disjudicálják!"[11] Rákóczi modern katonai büntető jogszabálya viszont hosszú ideig nem maradhatott hatályban, mivel a szabadságharc leverését követően a Magyar Királyságban a császári polgári büntető törvénykönyv[12] hatására megalkotott, az inkvizitórius eljáráson alapuló hadicikkelyek váltak alkalmazandóvá.
Mária Terézia uralkodásának második felétől a katonai büntetőnormákat és eljárást leginkább udvari haditanácsi rendeletek szabályozták, amelyeknek a hatálya a császári haderő tagjai által elkövetett bűncselekményekre terjedtek ki aszerint, hogy a terhelt katonai vagy közönséges (polgári) deliktumot követett el.[13] A katonai bűncselekmények esetében rendkívüli procedúraként bevezették a rögtönítélő eljárást, amelynek a katonai fegyelem és rend fenntartása érdekében akkor volt helye, ha a súlyos "fegyelemellenes tüneteknek azonnali és elrettentő modorban eszközölt megszüntetése" vált szükségessé.[14]
Az 1848-49. évi magyar hadsereg fegyelmi- és büntetőjogát Rácz Vilmos honvéd hadbíró százados "A hadifenyítő törvények a magyar honvédségre alkalmazva" című munkájában állította össze. E szabálygyűjteményből kiderül, hogy a magyar katonai büntetőjog még ebben az időben sem tért el a császári hadseregben érvényben volt szabályoktól. Ennek okát alapvetően arra lehet visszavezetni, hogy a magyar honvédség tisztikara a császári hadseregből érkezve, az ott alkalmazandó szabályokat hozta magával, és az alapvetően önvédelmi harcra felkészülni kénytelen katonai alakulatoknál nem volt idő és mód a gyakorlattól eltérő szabályok megalkotására.[15] A szabadságharc alatt a magyar katonai igazságszolgáltatás szűk körben, a hadseregben ténylegesen szolgáló katonák bűnügyeinek, valamint a nemzetőrök katonai bűncselekményeinek az elbírálására irányult.
A szabadságharc leverését követően Magyarországon a katonai büntetőjog forrása újra a császár lett. A büntetőeljárásról az 1855. január 15-én az osztrákmagyar hadsereg első katonai büntetőtörvényeként szentesített törvény XII. cikke rendelkezett, kimondva, hogy "a katonai bíróságok bűnvádi eljárása külön törvény által fog szabályoztatni". Ez az új törvény azonban az első magyar katonai bűnvádi perrendtartásig nem adatott ki, igaz 1884-ben megjelent egy "katonai bűnperrendtartás", de ez csupán az 1768-ban (!) még Mária Terézia uralkodása alatt megjelent "Peinliche Halsgerichtsordnung" volt.[16]
Az 1855. évi katonai büntető törvénykönyv kiegyezést követő hatályban tartását magyar törvények biztosították, egyenként kifejezve, hogy a katonai törvényeket kell alkalmazni a tettleg szolgálatban lévőkre (közös hadsereg, hadi tengerészet, honvédség teljes állományára),[17] a népfelkelőkre,[18] valamint a magyar királyi csendőrség állományára.[19] Erről az állapotról Finkey Ferenc úgy nyilatkozott, hogy az "kétségtelenül nem felel meg az 1867-iki kiegyezésben biztosított paritásnak, és mélyen sérti a magyar állam önállóságát, hogy a magyar állampolgárok egy nagy osztálya voltaképpen idegen törvény uralma alatt áll".[20] E jogilag viszonylag rendezetlen helyzet elsődleges oka az volt, hogy a katonai büntető- és fegyelmi ügyekben a bíróságok az eljárási szabályokat - magyar jogforrás hiányában - onnan merítették, ahonnan lehetőségük volt, azaz a korábban Magyarországon is hatályban volt osztrák katonai büntetőjogi kódexből.[21]
A Magyar Országgyűlés az osztrák "szokásjog" alkalmazását 1912-ben törte meg, amikor egy ülésnapon két katonai büntetőeljárási törvényt is megalkotott. A "hadseregi büntetőbíráskodás"[22] személyi hatálya alá a közös hadsereg és a haditengerészet tényleges állományú tagjai tartoztak, míg a "honvéd büntetőbíráskodás"[23] a honvédség, a népfelkelés és a
- 75/76 -
csendőrség tényleges (tartós szolgálati, hadilétszám kiegészítéséül behívott stb.) egyéneire terjedt ki. A "büntetőbíráskodások" törvényi indokolásai szerint élénk vita alakult a katonai büntetőeljárás személyi és tárgyi hatályának meghatározásakor a tekintetben, hogy a katonai bírósági hatáskör a "katonai egyének" vonatkozásában csak a katonai bűncselekmények (függelemsértés, szökés stb.) elkövetésére terjedjen ki, vagy vonatkozzon az úgynevezett "közönséges" bűncselekményekre (lopás, sikkasztás stb.) is. Ez a kérdés - amely nem mellesleg mind a mai napig külön vizsgálat tárgyát képezi - akkor a katonai fegyelem megóvását előtérbe helyezendő úgy került eldöntésre, hogy a törvény kizárta a katonai "autoritás" megosztását, azaz azt a lehetőséget, hogy a "katonai hatalom mellett még egy másik hatalom is rendelkezzék és határozzon a katona személyének legfőbb javai: szabadsága, élete és becsülete fölött."[24] A katonai ítélkezés oszthatatlansága később is megmaradt, sőt a katonai büntetőhatalom személyi hatálya idővel bővült a folyamőrség, a testőrség, a méneskar, a koronaőrség, a képviselőházi őrség és a vámőrség tagjai által elkövetett bűncselekményekre is.[25]
A katonai büntetőhatalom a második világháborút követően erőteljes átalakulásnak indult, kezdetben a büntetőeljárás személyi terjedelme szűkült[26] (a katonákra és a rendőrökre), majd később az addig több mint négy évtizeden keresztül önálló kódexben szabályozott katonai bűnvádi eljárás integrálódott a "rendes" magyar büntető eljárásjogba. A katonai büntetőeljárásról "az 1951:III. törvénybe iktatott büntető perrendtartás hatálybaléptetéséről, végrehajtásáról és a katonai büntetőeljárásban való alkalmazásáról szóló 1951. évi 31. számú törvényerejű rendelet" III. Fejezete rendelkezett, személyi hatálya a Néphadsereg, az Államvédelmi Hatóság, a rendőrség, a hivatásos légoltalmi szervezet, az állami tűzoltóság, a pénzügyőrség tagjai, a letartóztatóintézeti alkalmazottai által szolgálati viszonyuk tartama alatt elkövetett bűncselekményekre, illetve a hadifoglyok hadifogságuk alatt, valamint a katonai letartóztatásban lévő polgári személyek letartóztatásuk tartama alatt elkövetett bűncselekményeire terjedt ki.[27]
A katonai büntetőeljárás személyi hatásköre újabb változáson a büntetőeljárásról szóló 1962. évi 8. számú törvényerejű rendelet hatályba lépését követően ment keresztül. E szerint a katonai bíróságok hatáskörébe tartozott:
- a katonák (a fegyveres erők tényleges állományú és a rendészeti testületek tagjai) által tényleges állományviszonyuk tartama alatt elkövetett bármely bűntett,
- a fegyveres erők és a rendészeti testületek polgári alkalmazottai által munkaviszonyukkal összefüggésben elkövetett bűntettek,
- a munkásőrség tagjai által a szolgálatban vagy azzal összefüggésben elkövetett bűntettek, továbbá
- azok a polgári személyek által elkövetett bűncselekményekre, amelyek a honvédelmi kötelezettség vagy a honvédelem érdekét sértette, vagy veszélyeztette.[28]
Az 1962. évi "tvr." - a katonai eljárás személyi és tárgyi összefüggéseiként (konnexitásaként) - arról is rendelkezett, hogy "ha az eljárás elkülönítése nem indokolt, az eljárást együttesen a katonai bíróság folytatja le, ha
- ugyanazt a személyt több bűntett terheli és ezek közül valamelyik katonai bíróság hatáskörébe tartozik;
- több elkövető esetében ezek valamelyikével szemben az eljárás a katonai bíróság hatáskörébe tartozik..."[29]
Az 1973. évi I. törvénnyel hatályba léptetett "régi Be." követte a tvr. szabályozási technikáját, és kezdetben a személyi körön sem változtatott. Számottevő módosulásra a rendszerváltás évében került sor, amikor is a jogalkotó felismerve azt, hogy a törvény túlságosan széles körben határozza meg a katonai eljárás hatályát, leszűkítette azt a katona[30] által a tényleges szolgálati viszonya tartama alatt elkövetett katonai bűncselekményekre.[31] Ez a törvényi szabályozás viszont túl szűknek bizonyult, így a jogalkotó az "új Be.[32] " megalkotásáig fokozatosan "visszabővítette" a katonai eljárás hatáskörét. Elsőként a fegyveres erők tényleges állományú tagjai, később a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai[33] által a szolgálati helyen vagy a szolgálattal összefüggésben elkövetett bűncselekmények[34] kerültek - újra - a katonai eljárás hatálya alá.
Időközben a katona büntető anyagi jogi fogalma is jelentős változást élt meg. A régi Be. életbe lépésénél hatályos büntető törvénykönyv szerint katona a fegyveres erők tényleges állományú, valamint a rendőrség hivatásos állományú tagjai, továbbá azok, akik nem a fegyveres erőknél teljesítenek tartalékos katonai szolgálatot.[35] Ez a meghatározás idővel letisztult, és a katonai rezsimszabályok egyes szervezetekre (büntetés-végrehajtási szervezet, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok) történt kiterjesztése eredményeként napjainkra konkrétabbá vált.
Katonai büntetőeljárásnak van helye
- a katona által a tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt elkövetett katonai bűncselekmény (Btk. XX. fejezet),
- a Magyar Honvédség tényleges állományú tagja által elkövetett bármely bűncselekmény,
- a Határőrség hivatásos és szerződéses, továbbá a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a bünte-
- 76/77 -
tés-végrehajtási szervezet hivatásos állományú tagja által a szolgálati helyen, illetőleg a szolgálattal összefüggésben elkövetett más bűncselekmény, illetőleg
- a szövetséges fegyveres erő tagja által belföldön, valamint e személynek a Magyar Köztársaság határain kívül tartózkodó magyar hajón vagy magyar légi járművön elkövetett, magyar büntető joghatóság alá tartozó bűncselekménye esetén.[36]
E törvényhely a katona által elkövetett katonai bűncselekmények vonatkozásában ugyan nem változott, de a katona büntetőjogi fogalma - az Alkotmány módosításából eredő fogalomváltozások következtében - módosult.
Ennek értelmében katona
- a Magyar Honvédség tényleges állományú tagja;
A Honvédség állománykategóriáit a honvédelemi törvény taxatíve felsorolja, amely szerint a tényleges állomány körébe tartoznak a hivatásos, a szerződéses és az önkéntes tartalékos szolgálati jogviszonyban lévők, továbbá a hadkötelezettség alapján sor-, tartalékos és póttartalékos katonai szolgálatot teljesítők, illetve a katonai felsőoktatási intézmények honvédségi ösztöndíjas hallgatói és a katonai középfokú oktatási, katonai felsőoktatási intézmények középfokú szakképzésben (a továbbiakban: katonai szakképzés) részt vevő, szolgálati viszonyban álló hallgatói.[37]
- a Határőrség hivatásos és szerződéses állományú tagja;
Tekintettel arra, hogy a Határőrség alkotmányos jogállása megszűnt, gondoskodni kellett a korábbi fegyveres erő állományának büntetőjogi megítéléséről. A Határőrség - az utolsó sorkatona 1998. évi leszerelését követően - valójában már sem személyi, sem technikai téren nem lett volna képes eleget tenni katonai védelmi kötelezettségeinek.[38] Ebből eredően is volt szükség a szervezet alkotmányos jogállásának megváltoztatására, és a határőr állomány katonai büntetőjogi státusának újragondolására. A rendvédelmi szervek terminus technikus megteremtése és a Határőrség ilyen szervezetkénti megállapítását követően szinte magától értetődő, hogy a Határőrség aktív (hivatásos és szerződéses) állománya a többi rendvédelmi típusú szervezet hivatásos állományú tagjainak büntetőjogi megítélését osztja, azaz velük szemben a szolgálati fegyelem a katonai bűncselekmények üldözésén túl csak azt kívánja meg, hogy a szolgálati helyen, illetőleg a szolgálattal összefüggésben elkövetett bűncselekmények esetén legyen helye a katonai büntetőeljárás lefolytatásának.
- a Rendőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja;
A rendőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományából csak az a kör lett katonaként megnevezve, amely a munkáltatójával nem munkaviszonyban, hanem szolgálati viszonyban áll. A katonai bűncselekmények tárgyi súlya tehát nemcsak a klasszikus szervezeteknél értelmezhető, hanem a "kvázi" katonailag hierarchizált szervezetek körében is. Megjegyzendő azonban, hogy - némileg érthetetlen módon - nem minden katonai rendfokozatot "használó", rendvédelmi feladatokat ellátó szervezet hivatásos állománya tartozik e körbe. Így nem minősül büntetőjogi értelemben katonának a Vám- és Pénzügyőrség, illetve a katasztrófavédelmi igazgatóságok hivatásos állományú tagja.
A katonai büntetőeljárás a klasszikus katonai bűncselekményeken kívül a Magyar Honvédség tényleges állományú tagjai esetében minden általuk elkövetett deliktumra, míg a Határőrség hivatásos és szerződéses, valamint a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai által a szolgálati jelleggel összefüggésben elkövetett bűncselekményre terjed ki.
Tekintettel arra, hogy a rendőrség hivatásos állományú tagjai által megvalósított szolgálati jellegű bűncselekmények továbbra sem tartoznak a katonai eljárás hatálya alá, ezért a gyakorlatnak kellett kidolgoznia azokat az eseteket, amikor a rendőr szolgálati jellegű cselekménye egyben katonai bűncselekménynek minősülhet. Így a katonai külön eljárás lefolytatásának csak akkor van helye, ha a szolgálatban lévő rendőr vétkes magatartása (pl. lopás vagy hivatali visszaélés) egyben a kötelességszegés szolgálatban vagy a jelentési kötelezettség elmulasztása (mint katonai) tényállásokat is kimeríti.[39] Amennyiben ez az alaki halmazat nem állapítható meg, úgy a rendőr szolgálati helyen vagy a szolgálattal összefüggésben megvalósított bűncselekménye az ügyészség kizárólagos nyomozási hatáskörébe tartozik.
A katonai büntetőeljárás viszonylag új eleme a szövetséges fegyveres erő tagja által belföldön (Magyar Köztársaság területén, avagy azon kívül a magyar hajón vagy magyar légi járművön) elkövetett bűncselekmények katonai eljárásra utalása. Ezt hazánk nemzetközi kötelezettségei, így elsősorban az Észak-atlanti Szervezethez történő csatlakozása tette indokolttá. Az úgynevezett NATO-egyezményekben - pl. az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, és a fegyveres erők jogállásáról szóló, 1951. június 19-én, Londonban kelt Megállapodás, amelyhez a Magyar Köztársaság az 1999. évi CXVII. törvénnyel csatlakozott - szerint a fogadó állam joghatósága érvényesül azokban az esetekben, amikor a bűncselekmény elsősorban a fogadó állam jogát sértette.[40]
A katonai büntetőeljárás sajátos kiterjedéséről
- 77/78 -
beszélhetünk azokban az esetekben, amikor a katona terhelt egyéb, nem katonai eljárásra tartozó bűncselekménye esetén, illetve nem katona terhelttel szemben is a katonai büntetőeljárás szabályai szerint kell eljárni. E kiterjesztésnek
- a személyi összefüggés okán akkor van helye, ha a terheltet több bűncselekménye közül az egyik katonai büntetőeljárásra tartozik, vagy
- tárgyi összefüggés miatt akkor, ha több elkövető közül az egyikre a katonai büntetőeljárás hatálya vonatkozik,
és az eljárás elkülönítése egyik esetben sem lehetséges.
A fenti szabályozással kapcsolatban az igazságszolgáltatás kiszámítható működése érdekében a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma állásfoglalásban határozta meg egyfelől, hogy "a vádlott katonai büntetőeljárásra tartozó és azzal együtt vád tárgyává tett más bűncselekmények elbírálását a katonai tanács akkor különíti el, ha az utóbbi(ak) tárgyi súlya, bonyolultsága, a bizonyítás terjedelme az eljárás gyors befejezését hátráltatná, vagy az elkülönítést más katonai érdek indokolja", másfelől pedig, hogy "több terhelt esetében a katonai büntetőeljárás hatálya alá egyébként nem tartozó terhelt cselekményét a katonai tanács csak akkor bírálja el, ha a tényállás közvetlen és szoros összefüggése miatt az elkülönítés nem lehetséges".[41]
Az Határőrség sorállományának 1998. évi kivonását követő tapasztalatok alapján nem nehéz megjósolni, hogy a sorkötelezettség megszűnése hatással lesz a katonai büntetőeljárások jövőbeli alakulására is. Tekintettel arra, hogy a sorkatonákat kiváltó hivatásos és szerződéses állomány megközelítőleg ugyanakkora létszámban teljesít szolgálatot kijelenthető, hogy a potenciális elkövetői réteg nagyságrendileg nem változik, így az általuk elkövetett bűncselekményekre indult eljárási arány sem fog jelentősen változni. Az ugyan feltételezhető, hogy a professzionális katonák kizárólagos alkalmazásával javuló szolgálati fegyelem következtében a katonai bűncselekmények aránya a köztörvényes bűncselekményekhez képest csökkeni fog, de a lehetséges ügyek száma várhatóan nem lesz kevesebb.[42]
A katonai büntetőeljárás hatékonysága ugyanakkor felveti azt a gondolatot, hogy ismerve a hazai igazságszolgáltatás leterheltségét[43] célszerű lenne a jövőben bővíteni a katonai eljárás hatáskörét egyes rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagjai által, a szolgálati jelleg keretében elkövetett bűncselekményekre. Szinte magától értetődő a kérdés, hogy miért nincs helye katonai büntetőeljárásnak a rendőr, a vám- és pénzügyőr
- 78/79 -
vagy a tűzoltó által a szolgálati helyen vagy a szolgálattal összefüggésben elkövetett bűncselekmények esetén, holott e szervezetek tagjai által megvalósított deliktumok is sértik a rendőrségnél, a Vám- és Pénzügyőrségnél vagy a katasztrófavédelmi igazgatóságoknál fennálló szolgálati rendet és fegyelmet. Dacára annak, hogy a közeljövőben a Magyar Országgyűlés elé benyújtandó büntetőeljárási novellatervezet ilyen természetű módosítási rendelkezést nem tartalmaz,[44] a hatályos szabályozás fentiek szerinti megváltoztatása mégis tanácsos volna, hiszen az egyébként a katonai eljárásokhoz képest hosszabb ideig elhúzódó büntetőeljárásból következő - főleg a szolgálati viszony felfüggesztéséből eredő - bizonytalanság nemcsak a terheltnek, hanem az érintett közszolgáltató szervezetnek sem lehet érdeke. ■
JEGYZETEK
[1] Szerző a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Doktori Iskolája által meghirdetett, "A büntetőeljárás korszerűsítése" alprogramban részt vevő doktorandusz-hallgató. Témavezető: Dr. Tremmel Flórián tanszékvezető egyetemi tanár.
[2] Vö. Kunos Bálint: A haderőreform haditechnikai aspektusai. Hadtudomány 2000. 3. sz. 25. o.
[3] A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. tv. VIII. Fejezete
[4] A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény
[5] Vö. Fenyvesi Csaba-Herke Csongor-Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás. Dialóg Campus Kiadó, Budapest 2004. 617. o.
[6] Attila Szabó: The application of certain punishments and their effect on the service relationship of professional soldiers. In: Emlékkönyv Ferencz Zoltán egyetemi adjunktus halálának 20. évfordulójára. (szerk. Korinek László, Kőhalmi László, Herke Csongor). 242. o.
[7] A kérdésről bővebben lásd: Kovács Tamás: A katonai igazságszolgáltatás szervezeti és eljárásjogi megoldásaival kapcsolatos nemzetközi tapasztalatok. Kriminológiai és kriminalisztikai tanulmányok 35. szám. 384-391. o., valamint Kardos Sándor: kitekintés a katonai büntetőjog nemzetközi szabályozására. In: Tanulmányok Dr. Kováts Andor professzor születésének 120. évfordulójára (szerk. Szabó Krisztián). Debrecen 2004. 57-93. o.
[8] A katonai büntetőjog kézikönyve (szerk. Kovács Zoltán). Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest 1958. 16. o.
[9] Vö. Györffy László: A katonai büntetőjog bölcselete és oknyomozó története. Pallas Kiadó, Budapest 1925. 116-117. o.
[10] Cziáky Ferenc: A magyar katonai büntető és fegyelmi jog ezeréves története. Budapest 1924. 58. o.
[11] II. Rákóczy Ferenc hadi regulamentumának XII. fejezet 1. §.
[12] Constitutio Criminalis Theresiana
[13] Cziáky Ferenc: i. m. 108. o.
[14] Rögtönítélő eljárásnak volt helye például
- "ha a legsúlyosabb természetű függelemsértés nyilvánosan és olyan körülmények között lett elkövetve, hogy az a többiek kedélyére a szolgálatot illetően hátrányos előidézésére alkalmas" vagy
- "ha a zendülés olyan erővel lépett fel, hogy már a lázadás kitörésétől lehetett tartani, vagy a lázadás ki is tört".
(Forrás: Bergmayr Ignác Ferenc: Handbuch zu dem Peinlichen Verfahren. Bécs 1811)
[15] Vö. Cziáky Ferenc: i. m. 138. o.
[16] Papp Kálmán: A katonai büntető és fegyelmi fenyítőjog kézikönyve. Budapest 1888. 242. o.
[17] A véderőről szóló 1868. évi XL. törvénycikk 54. §
[18] A népfelkelésről szóló 1868. évi XLII. törvénycikk 10. §
[19] A közbiztonsági szolgálat szervezéséről szóló 1881. évi III. törvénycikk 8. §
[20] Finkey Ferenc: A magyar büntetőjog tankönyve, IV. kiadás. 122. o.
[21] Vö. Szabó Sándor: A katonai büntető törvénykönyv a magyar jogforrástan szempontjából. Angyal-szeminárium kiadmányai. Budapest 1916. 14. o.
[22] A közös haderő katonai bűnvádi perrendtartásáról szóló 1912. évi XXXII. törvénycikk 10-13. §
[23] A honvédség katonai bűnvádi perrendtartásáról szóló 1912. évi XXXIII. törvénycikk 10-17. §
[24] Vö. A közös haderő katonai bűnvádi perrendtartásáról szóló 1912. évi XXXII. törvénycikk 11. §-ához fűzött indokolás.
[25] Vö. Őri Gábor: A magyar katonai büntetőjog a vérszerződéstől 1958-ig. Ügyészek Lapja 4/1999. sz. 79. o.
[26] A katonai büntetőjog kézikönyve (szerk. Kovács Zoltán). Zrínyi Kiadó, Budapest 1958. 40. o.
[27] 20. § (1)-(2) bek.
[28] Vö. 349. § (1)-(2) bek.
[29] 349. § (3) bek.
[30] A katona büntetőjogi fogalma ekkor a fegyveres erők (néphadsereg, határőrség) tényleges állományú, valamint a rendőrség hivatásos állományú tagjaira, továbbá azokra terjedt ki, akik nem a fegyveres erőknél teljesítették katonai szolgálatukat.
[31] E szövegezést a büntetőeljárási törvény módosításáról szóló 1989. évi XXVI. törvény iktatta a régi Be. 331. §-ba.
[32] A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény
[33] Vö. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 84. §
[34] Vö. A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló 1991. évi LVII. törvény 5. §
[35] A Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény 103. § (1) bek.
[36] Be. 470. §
[37] A honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény (Hvt.) 44. § (1) bek. hatályos szövege tehát meghagyta a tényleges állomány körében a sorkatonai állományt, így tehát a sorkötelezettség teljes eltörléséről nem beszélhetünk, noha köztudott, hogy ez az állomány a jövőben nem kerül feltöltésre.
[38] Vö. Hautzinger Zoltán: A Határőrség mint alkotmányos rendészeti szerv. Rendvédelmi Füzetek 2004. 2. sz. 45-51. o.
[39] Vö. BH 1996.294.
[40] A büntetőeljárási törvény magyarázata. 2. kötet. KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó, Budapest 2003. 790. o.
[41] Vö. Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma 140. sz. állásfoglalása.
[42] Vö. Interjú Kovács Tamás katonai főügyésszel a szervezeti elkülönítésről. De Jure. 2003 március, 8. o.
[43] A katonai eljárás gyorsaságát jellemzi, hogy évek óta az ügyek 85-88%-ában a két hónapos alaphatáridőn belül lezárult a nyomozás, míg pusztán csak 1 %-ában - évente összesen 15-20 ügyben - haladta meg a fél évet. Vö. Kovács Tamás: A katonák ellen folytatott büntetőeljárások és a katonai ügyészi tevékenység. Új Honvédségi Szemle. Különszám 2000. 59. o.
[44] Az IM/Bünt/2005/125 számú tervezet a katonai büntetőeljárással kapcsolatban mindössze - a Be. 474. § (5) bek. utolsó mondata helyébe lépő - olyan módosítást javasol, amely szerint "Katonai bűncselekmény miatt folytatott eljárásban akkor van helye magánvádnak, ha az ügynek van sértettje". (184. §)
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi adjunktus[1]
Visszaugrás
