A Szövetségi Gyűlés 2000. április 13-án szavazta meg a Távolsági áruforgalmi törvényt (FernAG) az elektronikus kereskedelem (E-Commerce) jogbiztonsága és a fogyasztóvédelem megerősítésének célzatával. Ezzel a törvénnyel a Polgári Törvénykönyvet Életbeléptető törvény (EGBGB) is új öltözéket kapott. A FernAG a német jogot harmóniába hozza az Európai Irányelvekkel.
A Távolsági áruforgalmi Irányelv* átvétele során ennek nem csupán a 12. cikkelye (2) bekezdésében foglalt kollíziósjogi rendelkezése kerül át a német jogba, hanem szűkebb körűvé válik az Irányelv szellemiségét viselő nemzetközi fogyasztóvédelmi jog is.
Az EGBGB 29/a. cikkelyének (1) bekezdése feltételül kívánja meg, hogy a szerződés szubjektív kapcsolás folytán ne legyen alárendelve egy tagállam vagy az Európai Gazdasági Térség (EWR) egy szerződő állama jogának, másfelől, hogy szoros kapcsolatot mutasson "ezen államok egyikének a területével". Ettől eltérően az EGBGB 29/a. cikkelye korábbi szövegében közeli viszonyt követelt meg "az Európai Unió egy vagy több tagállamának területéhez vagy az Európai Gazdasági Térség más szerződő államához".
Az EGBGB 29/a. cikkelye (1) bekezdésének szóhangzata és keletkezéstörténete arra utal, hogy az említett államok "egyikével" való területi összefüggés tényállása feltételül kívánja meg, hogy a különböző államokhoz fűződő térbeli vonatkozások összegeződése ezzel szemben ne legyen elegendő. A Tervezet Indokolása mindenesetre tartalmaz utalást arra, hogy a szerződésnek "legalább" egy EU- vagy EWR-államhoz való vonatkozást kell felmutatnia. Úgy tűnik következésképpen, hogy a szerzők akarata szerint elegendő a különböző kapcsolási pontok összeadása.
Ennél fogva az EGBGB 29/a. cikkelyének (1) bekezdése egybevág az Irányelvvel, és a jogalkotó akaratával egybehangzóan azt akképp kell értelmezni, hogy elegendő egy közeli kapcsolat legalább egy EU- vagy EWR-államhoz.
Az EGBGB 29/a. cikkelyének (1) bekezdése elegendő EU-, ill. EWR-vonatkozásokkal bíró szerződéseknél a német lex fori alkalmazását írta elő. Ez két szempontból nem mutatkozott megnyugtatónak. Fennállott egyfelől annak a veszélye, hogy egy tényállást a német jognak rendeltek alá, noha ehhez a jogrendhez nem voltak meg a kielégítő, az ilyen kapcsolást legitimáló vonatkoztatási pontok. Másfelől az EGBGB 29/a. cikkelyének (1) bekezdése nem korlátozódott az Irányelvekben garantált minimális szint biztosítására, hanem - beleértve esetleges védelemerősítő momentumokat -a német átültető normák alkalmazására vezetett, és ezáltal ösztönzést teremtett a forum shopping (piac-fó-rum)-ra.
A bírónak most már annak az EU-, ill. EWR-állam-nak "Fogyasztóvédelmi Irányelvek átültetésével kapcsolatos hatályos rendelkezéseit" kell alkalmaznia, amelyhez a szerződés szoros összefüggést mutat. A 29/a. cikkely ily sokoldalú kiépítésével egyet kell érteni. A másodlagos joggal való egybevágóságára tekintettel figyelembe kell venni, hogy az Irányelvekben foglalt kollíziósjogi rendezési parancsok nem írják elő az utasítások meghatározott célját. Ekképpen Németországnak módjában áll, hogy sokoldalú kapcsolás útján azt a statútumot jelölje meg alkalmazandónak, amelyhez a szerződésnek különleges közeli viszonya van.
Amennyiben a 29/a. cikkely (1) bekezdése egy tagállami, de irányelvellenes jog alkalmazására vezet, a német bírónak mindenekelőtt meg kell kísérelnie ennek a jognak az ottani módszer-zsinórmértékek segítségével való irányelv-konform értelmezését. Ha ez ki van zárva, a fogyasztó számára csak az az út marad, hogy az állam felelősségét érvényesítő kereset útján lépjen fel a hanyag állammal szemben.
A jog alkalmazója számára ezzel szemben a Közösségi jog alapján tiltva van, hogy az EGBGB 29/a. cikkelyének (1) bekezdésében foglalt jogkövetkezmény rendelkezéseket korlátozza, és hogy az EGBGB 34. cikkelyére visszanyúlva a német lex fori-t érvényesítse. A 29/a. cikkely (1) bekezdésében foglalt: jogkövetkezmény-rendelkezés tehát másodlagos- és elsődleges-jogilag konform.
A jogalkalmazó számára ebből az alábbiak következnek: amennyiben az EGBGB 29/a. cikkelyének (1) bekezdése egy irányelvellenes szerződési statútumra utal, úgy a bíró ezt az eredményt az EGBGB 34. cikkelye nyitóklauzulájának segítségével nem tudja korrigálni. A törvényhozó a német átültetési normák nemzetközi alkalmazási területét a 29. és 29/a. cikkelyekkel kimerítően szabályozta. Ha ennek megfelelően egy irányelvellenes jog lesz irányadó, akkor nem hézagról van szó, amit a bíró ki tud tölteni azáltal, hogy az EGBGB 34. cikkelyére utalással az átültetési rendelkezéseknek a német jogban a közbelépésre nem írott parancsot ad. Az EGBGB 34. cikkelye szerint ilyen visszanyúlás nemzetközileg kogens szabályokra, tilos a 29. cikkely és az ilyen fajta beavatkozási normák egymással szembenállása vonatkozásában kialakult Szövetségi bírósági (BGH) joggyakorlat háttere előtt is. Mivel a szerződés az EGBGB 29/a. cikkelye (1) bekezdésének tárgyi és térbeli alkalmazási területére esik, ez a speciális kollíziós szabály elzár egy egyoldalú külön-kapcsolást. Nem alapozható hasonlóképpen rendszerint egy irányelvellenes statútum elhárítása az EGBGB 6. cikkelyére.
Ilyen esetben a bíró olykor azzal a problémával kerül szembe, hogy a tényállást a tekintetbe jövő jogrendek egyike alá rendelje. A Tervezet Indokolása szerint annak a jognak kell alkalmazásra kerülnie, "amelyhez azt a legszorosabb összefüggés fűzi". A konkrét cselekvésmód tekintetében sem az Indokolás, sem az Irányelvek szabályai nem adnak eligazítást. A jogalkalmazónak ennek folytán a Római szerződés (EVÜ), ill. az EGBGB kapcsoló elvei felé kell orientálódnia. Értékelési ellentmondások elkerülése érdekében elsődlegesen az 5. cikkely (2) és (3) bekezdései felé kell fordulni. Egyes esetekben szükségesnek mutatkozhat - jobbára határokon túlterjedő elektronikus ügyletkötéseknél az Interneten - a kapcsoló elvek továbbfejlesztése.
Egyes Irányelvek kollíziósjogi előírásai kogensen megkövetelik a kedvezőbb alkalmazás tekintetében egyezség létesítését. Több helyről jövő bírálat ellenére az EGBGB 29/a. cikkelyének (1) bekezdése továbbra is előírja az EU-, ill. az EWR-államban kibocsátott mindenkori átültető jogszabályok szigorú alkalmazását, még akkor is, ha a harmadik állam joga a fogyasztóra nézve kedvezőbb. Ez nemcsak beleütközik a másodlagos jogba, hanem eltérést mutat az EVÜ 5. cikkelyének (2) bekezdésében [ill. az EGBGB 29. cikkelyének (1) bekezdésében] rögzített nemzetközi szerződési jogi kedvezőségi elvtől.
Pozitív jelleggel jegyzendő meg, hogy az EGBGB 29/a. cikkelye (2) bekezdésének 1. pontja most már lemond a lakóhelyről, mint kapcsoló elvről, és már csak a szokásos tartózkodási helyet tartja szem előtt. Továbbra is nyitott kérdés, hogy vajon a 29/a. cikkely (2) bekezdésének 2. pontjában megszabott kapcsoló elv általánosítható-e odáig, hogy ez a kollíziós szabály csupán egy EU-, ill. EWR-államban szokásos tartózkodási hellyel bíró fogyasztóra terjed ki, viszont egy, visszatérését elhatározó harmadik állambeli fogyasztót kiemelnek személyi oltalmi területéről.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
