"Legalább annyi ok van trustot létrehozni, mint ahány ember a világon." [1]
Az angolszász jogrendszerben a 12. századtól kezdődően organikus módon kifejlődött trust jogintézménye mai napig képes rugalmasságával és sokszínűségével a legkülönbözőbb üzleti és magánérdekeket kielégíteni. Jelen munka témája elsősorban a magyar jogrendszerbe bizalmi vagyonkezelés néven belépett (beépültnek még túlzás lenne nevezni) intézmény családjogi "felhasználhatóságának" vizsgálata.
A témához szorosan kapcsolódnak adójogi és illetékügyi megfontolások is, de ezek feldolgozásától jelen munka keretei között eltekintek, csakúgy, mint egyéb jogágak által felvetett (például társasági jogi) részletszabályok ismertetésétől. A hely szűkössége miatt nem vizsgálom sem a házastársi közös vagyon körébe tartozó vagyontárgyak bizalmi vagyonkezelésbe adásának esetkörét, sem az élettársak vagyonjogi viszonyait.
Munkám célja rövid áttekintést nyújtani a magyar jogban oly fiatal jogintézmény lehetőségeiről, szándékosan elhatárolódva az adóoptimalizálás miatti aggodalmakra okot adó, elsősorban cégjogi és befektetési területen való felhasználás lehetőségeitől. Részben ezért is főként magánszemélyek viszonyában vizsgálom meg a bizalmi vagyonkezelés jogintézményét, a cégek és cégvagyonok transzferálásának részleteivel nem foglakozom.
Célom továbbá - minden bizonnyal kissé idealistának tűnő - személyes szerepvállalás abban, hogy egy nagy lehetőségeket és remek válaszokat jelentő jogintézmény az érdektelenség, a végtelen bürokrácia, a sok bizonytalanság és az ismeretlenség miatt ne vesszen el a süllyesztőben, még mielőtt megmutathatná, mire is képes valójában.
A magyar szabályozás[3] szerint a bizalmi vagyonkezelési jogviszony jellemzően, de nem szükségszerűen három fő szereplőre épül. A mindennapi gyakorlat során elválik majd, hogy a külföldi rendszerekhez hasonló módon feltűnik-e egy negyedik személy, a protektor szerződés felett őrködő lénye is.
A Ptk. vonatkozó szabályainak megfelelően a bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján a vagyonkezelő a vagyonrendelő által tulajdonába adott dolgok, ráruházott jogok és követelések (a továbbiakban: kezelt vagyon) saját nevében a kedvezményezett javára történő kezelésére, a vagyonrendelő díj fizetésére köteles.[4]
A bizalmi vagyonkezelési szerződés tehát egy "öszvér" jogintézmény, mely a szerződések között került elhelyezésre, ugyanakkor jelentős dologi jogi hatásokkal is bír. A Ptk.-ban foglalt szabályok jelentős része diszpozitív, így a felek rugalmasan tölthetik meg tartalommal a kialakítani kívánt jogviszonyukat. A mögöttes szabályokat a megbízási szerződésre vonatkozó szabályok adják, illetve természetesen mind a kötelmi jogban, mind a Ptk. további rendelkezéseiben rögzített szabályok érvényesülnek, amennyiben azt a rendezni kívánt jogviszony megkívánja (például házastársi közös vagyonba tartozó kezelt vagyon esetén a házastársak vagyoni viszonyait rendező szabályokat is alkalmazni kell a vagyonmegosztás során).
Véleményem szerint a jogintézmény történetiségéből is adódóan leggyakrabban generációs vagyontranszfer rendezésére fogják használni a bizalmi vagyonkezelés adta lehetőségeket. Hazánkban egy erős vállalkozói réteg lassan olyan életkorba lép, amikor el kell gondolkodnia azon, miként szeretné halála után biztosítani az általa létrehozott vagyon továbbvitelét. Bár a jogszabály szerint a hagyaték a halál pillanatában ipso iure átszáll az
- 1/2 -
örökösökre, a valóság ettől jelentősen eltér. Egy elhúzódó hagyatéki eljárás alatt nincs egy személy, aki tulajdonosként járhatna el a hagyatékhoz tartozó vagyont illető kérdésekben. Amennyiben főként napi döntéseket nem igénylő vagyontárgyak tartoznak a hagyatékhoz (például ingatlanok), akkor ez a hosszadalmas eljárás nem feltétlenül okoz károkat. Ha azonban a hagyatékot értékpapírok, gazdasági társaságbeli részesedések vagy más, aktív, napi döntéseket igénylő vagyonelemek teszik ki, a hagyatéki eljárás alatt az egész teljesen elértéktelenedhet. Erre az esetre kiváló megoldást kínál a bizalmi vagyonkezelés, melynek keretében a vagyonkezelő mintegy "aktív letétként" kezeli a vagyont, és a szerződés rendelkezései szerint kiadja az örökösöknek vagy azok közül valamelyiküknek, a többieknek pedig a haszonból való részesedést biztosítja, vagy akár felkészítheti a vagyont az eladásra. A megoldások száma végtelen, azt az adott helyzet és a felek elképzelései határozhatják meg.
Ebben a relációban a bizalmi vagyonkezelés lehet az ajándékozás, a végrendelkezés, az öröklési szerződés, illetve a törvényes öröklés alternatívája is. A jelenlegi magyar viszonyok között is nem egyszer előfordul, hogy a családok tagjai különböző joghatóságok alá tartozó területeken élnek. Ilyen esetekben fennállhatnak joghatósági ütközések, a hagyatéki eljárás megismétlésének, többszöri lefolytatásának lehetősége is. Egy jól felkészült szakember a szerződés megfelelő megszerkesztésével kikerülheti ezeket az akadályokat is. De kizárólag joghatósági ütközés nélkül, az öröklési szabályok kikerülésére, átszabására is teret engedhet a bizalmi vagyonkezelés. Különösen fontos lehet ez, amikor az örökösök köre több kapcsolatból kerül ki vagy a várható örökösök között komoly ellentétek feszülnek. Az öröklésre vonatkozóan külön fejezetben foglalkozom majd azokkal a szabályokkal, problémakörökkel, amelyek a szabad rendelkezésnek gátat szabnak. Végül, de nem utolsósorban megemlítendő az a helyzet, amikor a vagyonrendelő valamely családtagjáról vagy családtagjairól kíván gondoskodni arra az esetre, ha vele bármi olyan történne, ami megakadályozza őt a vagyonához való hozzáférésben, annak kezelésében. Ezekről az esetkörökről is külön fejezetben lesz alább szó.
A vagyonrendelő a jogviszony ura. Az ő döntésén múlik a szerződés, pontosabban a jogviszony létrejötte,[5] annak tartalma. Mivel a vagyonrendelő nem utasíthatja a vagyonkezelőt a jogviszony fennállása alatt, kiemelt jelentősége van a szerződéskötéskor alaposan kidolgozott kezelési elveknek,[6] és a jól megválasztott vagyonkezelőnek. A szerződésben a vagyonrendelőnek érdemes fenntartania a jogot a jogviszony megszüntetésére, így nem megfelelő vagyonkezelési gyakorlat esetén hatékony "fegyver" lesz a kezében. Vagyonrendelő lehet természetes és jogi személy egyaránt. Természetes személy esetén nem feltétel a teljes cselekvőképesség, azonban a jognyilatkozat megtételénél gondot kell fordítani a jogszabály vonatkozó rendelkezéseire.[7] A vagyonrendelő lehet egyidejűleg vagyonkezelő, illetve kedvezményezett is. Vagyonrendelőként joga van bármikor tájékoztatást kérni a vagyonkezelőtől a kezelt vagyon vonatkozásában, továbbá kártérítésre tarthat igényt a vagyonkezelő szerződésszegése esetén. A vagyonrendelő köteles díjat fizetni (ettől el lehet térni), nem jogosult a vagyonkezelő utasítására, és köteles a vagyont a szerződésnek megfelelően kezelésbe adni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
