Több mint egy éve már, hogy a copyright védelem jól ismert jele: © mellett hazánkban is felütötte fejét a CC, amely magát alternatív licencezési modellként hirdeti. A történet gyökerei Amerikába nyúlnak vissza, ahol nem ez volt az első szerzői jog adta lehetőségeket új fajta módon kihasználó törekvés. Gondoljunk csak a Public domainre vagy a GPL-re. A Creative Commons (amely eredetileg egy nonprofit társaság) alapítására 2001-ben került sor, és 2002 decemberében már elérhetővé tették a licenc első változatát.
Lawrence Lessig szavaival élve: "A cél nem az, hogy a "Minden jog fenntartva" elvet vallók ellen harcoljunk, hanem hogy kiegészítsük őket. A törvény által számunkra, mint kultúra számára támasztott problémákat évszázadokkal ezelőtt írt jogszabályok okozzák - akaratlanul -, mert egy olyan technikára alkalmazzák őket, amilyen legfeljebb Jefferson álmaiban fordulhatott elő. A jogszabályoknak az évszázadokkal ezelőtti technikai környezetben valószínűleg nagyon is volt értelmük, de a digitális technika világában értelmetlenné válnak. Új jogszabályokra van szükség, a szabadság más fokozataival, amelyeket úgy írnak le, hogy értelmezésükhöz ne legyen szükség ügyvédekre."[1]
A felhasználási szerződéseket a web világában licenc néven ismerhettük meg, nem utolsó sorban angolszász eredetük miatt (angol: licence, amerikai: license) váltak e néven elterjedté. E kifejezés egyébként a szabadalmi jogból már ismert licencia szerződéssel is párhuzamba állítható (e hasznosítási szerződés keretében jogosítja a szabadalmas a hasznosítót a találmány hasznosítására, aki ennek fejében köteles díjat fizetni).[2] Természetesen a szabályok ennél sokkal szerteágazóbbak, a felhasználás/hasznosítás feltételei országonként változhatnak. Egységesítési törekvések persze voltak, gondoljunk csak a Berni Uniós Egyezményre[3] vagy a Párizsi Uniós Egyezményre.[4]
A szerzői jog folyamatosan fejlődik, átalakul, hiszen napra-nap meg kell felelnie a technika új kihívásainak. Cory Doctorow szavaival élve: "Amikor a szerzői jog és a technológia összecsap, akkor a szerzői jog változik."[5] Elég, ha a szoftverekkel kapcsolatos szabályozásra gondolunk. A nyolcvanas évek tapogatódzó bírósági döntéseitől eljutottunk a számítógépi programalkotások védelméről szóló 91/250/EGK irányelvhez. Köztudott, hogy a szerzői jognak, ahogy az őt ölelő jogrendszernek is, két arca van, a keleti és a nyugati, vagy más szavakkal a kontinentális és az angolszász. Hazánkban - német mintát alapul véve - a szerzői jog kétpólusú, tartalmazza egyrészt a szerző személyhez fűződő, másrészt vagyoni jogait. Ezzel szemben a copyright eredeti világa a művet elsősorban, mint szellemi tulajdont ismeri, melyhez kapcsolódóan a vagyoni oldal domborodik ki. Az évek folyamán - köszönhetően többek között a fent említett Egyezményeknek - a nézőpontok közelítettek egymáshoz.
A CC egy út, egy törekvés arra vonatkozóan, hogy ez az egységesülés virtuális világméretű legyen, legalább a felhasználási szerződések terén.
A CC licencezési modellt választókat az idő múlásával feltehetően az alábbi két nagy csoportba sorolhatjuk majd.
"A felhasználási szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg."[6] Észre kell azonban vennünk, hogy az esetek 90%-ában az emberek nagy részének fogalma sincs arról, hogy az általa létrehozott műhöz kapcsolódóan neki bármiféle jogai lennének, hogy azzal kapcsolatban bárkit jogosíthatna.
Valójában ez a CC titka: segít érvényt szerezni a szerzők és felhasználók korábban még (előttük is) ismeretlen jogainak. "A szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta".[7] "Felhasználási szerződés alapján a szerző engedélyt ad a műve a felhasználására, a felhasználó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni."[8] Ha egy mondatban akarnánk összefoglalni a CC lényegét, azt mondhatnánk: "A CC tudatos szerzőt teremt." És teszi mindezt egy különleges technikával, ugyanis a szerző által összeválogatott licencelemekből álló felhasználási szerződést gépi kóddá formálja, és lehetővé teszi, hogy a keresőprogramok egy adott védelmi fokra vonatkozó keresésnél válogathassanak a tartalmak között. Lássunk egy példát: A licenc egyik alapkérdése, az átdolgozással kapcsolatos nyilatkozat. Erre vonatkozóan az alábbi kérdés megválaszolásával nyilatkozhat a szerző: "Engedélyezed a műved feldolgozását, átdolgozását?"
1. Amennyiben a válasz egyszerű igen, úgy a helyzet egyértelmű, azaz felhasználó jogosult az eredeti művet megváltoztatni (pl: a fény-
- 5/6 -
képet egy arra alkalmas program segítségével módosítani, megváltoztatni annak színeit).
2. Ha a válasz: "igen, amennyiben mások azonos feltételekkel osztják meg a művet" a helyzet egy kicsit komplikálódik, ugyanis a felhasználási engedélybe bekerül egy feltétel, méghozzá az, hogy a felhasználónak, miközben maga is szerzővé válik, kötelessége a származékos művet azonos licenc feltételek szerint közzétennie. Ez - egy a szoftverlicencek világában járatos személy számára - ismerős kitétel, hiszen a GPL licencek pontosan ezzel az elvvel működnek.
3. A harmadik lehetőség a kérdésre adott nemleges válasz. Így a felhasználó nézegetheti, többszörözheti, terjesztheti a képet, de azon semmiféle változást nem eszközölhet, amennyiben ezt mégis megtenné, felhasználása jogsértővé válik.
Ahhoz, hogy valami közkinccsé válhasson, több út vezet. Az egyik legismertebb, mikor a szerző halálát követő 70 évvel megszűnik a szerzői jogi védelem, és a korábban engedélyköteles tevékenységek (pl.: többszörözés, terjesztés) szabadon gyakorolhatóvá válnak. Ennek párja a szabadalmi jogban az oltalom megszűnte (amely megszűnhet többek között díjfizetés hiányában, vagy a bejelentést követő 20. év elteltével). Előfordul azonban, hogy a szabadalmas valójában egyáltalán nem kívánja hasznosítani találmányát, illetve nem akarja azt elzárni a nagyközönség elől, csupán annyi a vágya, hogy feltalálóként tartsák számon. Ebben az esetben bejelenti szabadalmát, de a végleges szabadalmi oltalom megadását követően egyáltalán nem fizeti a fenntartási díjat. Vajon mi lehet ezzel egyenértékű szerzői jogi oldalon? Az angolszász jog erre találta fel a "public domain"-t. Ezen licencezési mód keretében az eredeti szerző minden jogáról lemond. Ez a kontinentális szemléletmóddal homlokegyenest szembenálló megoldás, melyet például hazánkban sem lehet kivitelezni.[9] Amerikában azonban, ezzel szemben állami pénzből finanszíroztak és finanszíroznak fejlesztéseket, kutatásokat. A különféle egyetemeken a projectben résztvevő programozókat és tudósokat (vagy magát az egyetemet) a megbízási szerződés keretében arra kötelezték, hogy a fejlesztés eredményével kapcsolatos jogaikról a közösség javára mondjanak le.[10]
Határozatlan idejű szerződés esetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény a (a továbbiakban: Ptk.) általános szabályai szerint rendes és rendkívüli felmondásnak egyaránt van helye. A határozott időre (az alkalmazandó szerzői jog szerinti védelmi idő teljes tartamára) vonatkozó kikötések azonban főszabály szerint csak a rendkívüli felmondás lehetőségét tartalmazzák. (Rendkívüli felmondási ok tehát a licencben foglalt mondat: "Jelen Licenc és az általa biztosított jogok automatikusan megszűnnek a Felhasználóra vonatkozóan, amennyiben a Felhasználó megsérti jelen Licenc feltételeit").[11] Ha a szerzői jogi törvény szövegét követjük, akkor a felhasználási szerződés megszűnésének a következő módjait vehetjük alapul: A felhasználási szerződés a jövőre nézve megszűnik
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
