2017 a csődtörvényt munkaeszközként használó bírák, felszámolók, ügyvédek, gazdasági szakemberek számára rendkívül nehéz évnek számít, a törvényt ugyanis négy törvény is módosította, illetve módosítja. A legfontosabb a 2017. évi XLIX. tv. (továbbiakban: VI. Cstv. Novella), amely elsősorban a Ptk. 2016. évi LXXVII. törvénnyel megváltoztatott zálogjogi szabályait építette be a Cstv.-be egyéb jelentős újítások mellett. Ezt követte a 2017. évi CXXVI. tv., a Cstv. jogharmonizációs célú módosításáról, mely a határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárásokkal összefüggésben állapít meg tagállami belső jogi kiegészítő szabályokat a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/848 rendeletével összefüggésben, amely uniós rendelet felváltotta a korábbi, már elavultnak tekinthető 1346/2000/EK tanácsi rendeletet.
A harmadik jelentős törvény a 2017. évi CXXX. törvény, amely az új Pp. hatálybalépésével kapcsolatos törvénymódosításokat tartalmazza, s végül a negyedik az állami vagyonnal és nemzeti pénzügyi szolgáltatásokkal össze-
- 4/5 -
függő egyes törvények módosításáról szóló T 18311. sz. javaslat, amely érinteni fogja a Cstv. olyan szabályait is, melyet a 2017. évi XLIX. tv. állapított meg.
A fenti módosítások közül jelen tanulmány tárgya az új Pp. 2018. január 1-jén történő hatálybalépésével kapcsolatos változások áttekintése. A Cstv. rendelkezéseit az egyes nemperes eljárásokra vonatkozó 2017. évi CXVIII. tv. (a továbbiakban: Bpnp.) , és a Cstv. szabályait kifejezetten módosító 2017. évi CXXX. tv. érinti.
A jelenleg hatályos Pp. évente 200-230 ezer polgári per szabályozásának kereteit adja, és évi több mint egymillió nemperes eljárás háttérjogszabályául szolgál; a jogrendszer vezető jogforrása. A törvény azonban már nem felel meg a számtalan módosítása ellenére sem a kor kihívásainak, ezért döntött a kormányzat egy új polgári perrendtartás megalkotásáról. Az volt a cél, hogy egy korszerű, a nemzetközi gyakorlatnak és elvárásoknak is megfelelő polgári perjogi törvénykönyv kerüljön megalkotásra, amely biztosítja az anyagi jogok hatékony érvényesítését, és amely a jogtudomány és a joggyakorlat eredményeire támaszkodva áttekinthetően, koherensen, a technika vívmányaira is figyelemmel szabályozza a perjogi viszonyokat, megkönnyítve ezzel a jogkereső állampolgárok és a szakmai közönség helyzetét. Többéves előkészítést követően az Országgyűlés 2016. november 22. napján fogadta el a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényt (a továbbiakban: új Pp.), amely 2018. január 1. napján lép hatályba. Az új Pp. mögöttes jogforrása a bírósági hatáskörbe tartozó polgári nemperes eljárásoknak, - közte a csőd- és felszámolási eljárásnak - amelyek szabályozási tárgya rendkívül különböző, számuk pedig meghaladja a százat. Az új Pp. háttérjogszabályi jellege folytán a bírósági polgári nemperes eljárásokban, ha törvény eltérően nem rendelkezik, az új Pp. szabályait kell alkalmazni azokban a kérdésekben, melyekre az adott eljárást szabályozó törvény nem tér ki, vagy eltérően nem szabályoz.
Az új Pp. a négyszintű bírósági szervezethez igazítja a hatásköri szabályozást, és számos európai megoldáshoz igazodva általános hatáskörrel a törvényszéket ruházza fel. Ez azt jelenti, hogy a törvényszék hatáskörébe tartoznak mindazok a perek, amelyek elbírálását törvény nem utalja a járásbíróság hatáskörébe. A csődeljárások levezénylése mindig is törvényszéki hatáskörbe tartozott, s ezen a megoldáson az új Pp. sem változtatott, bár ilyen elképzelések felmerültek.
A törvény továbbra is fenntartja a két elsőfokú bemeneti szintet, de az egységes eljárási szabályokat az általános hatáskörrel felruházott törvényszékre modellezi.
A törvény bevezeti az osztott perszerkezetet, az elsőfokú eljárást mind funkciójában, mind időben egymástól elkülönülő, két szakra osztja, ezzel áttér az osztott tárgyalási rendszer ún. főtárgyalási modelljére. A törvény szerint az eljárás két szakasza a perfelvételi és érdemi tárgyalási szak. Az osztott perszerkezet lehetőséget ad arra, hogy a perfelvételi szakra koncentrálódjon a jogvita tartalmának, kereteinek meghatározását, amelyhez a törvény pontos menetrendet ad, melyben mind az írásbeliség, mind a szóbeliség szerepet kap.
A bizonyítással kapcsolatos szabályok a törvényben átstrukturáltan kerülnek rögzítésre. A szabad bizonyítás elvét felváltja a tényállás szabad megállapításának elve, a bizonyítási kötelezettség fogalmát a bizonyítási érdek. A törvényben foglalt szabályok kialakítása során az egyszerűsítés, a kapcsolódó joggyakorlat eredményeinek normaszintre emelése is szerepet kap.
Az új Pp. hatékonyabbá kívánja tenni a perorvoslatok szabályait is. E tekintetben a törvény kettős célt kíván megvalósítani: megfelelően érvényesüljön a jogorvoslathoz való jog, ugyanakkor a szabályozás - követve a feszes menetrendű és a felek fokozott aktivitását feltételező elsőfokú eljárás szabályait - ne adjon lehetőséget a perelhúzásra a perorvoslati eljárásokban sem.
A törvény a perek elhúzódását előidéző hatályon kívül helyezésre okot adó körülményeket is újra szabályozza. Ennek lényege, hogy a kötelező hatályon kívül helyezési okok körén kívül eső eljárási szabálysértéseket a másodfokú bíróság csak a fellebbező fél kérelmére veszi figyelembe, hivatalból nem.
Lényeges újítás a hatályos szabályozáshoz képest a fellebbezhető határozatok egyértelmű meghatározása. A törvény szerint fellebbezésnek - amennyiben a törvény ki nem zárja - elsősorban az elsőfokú bíróság ítélete ellen van helye. Végzések esetében csak akkor van helye fellebbezésnek, ha az új Pp. azt külön megengedi. Ennek megfelelően a törvény egyéb részeiben következetesen úgy szabályoz, hogy az adott végzés esetében a fellebbezési lehetőséget külön kimondja, ahol pedig a fellebbezésről említés nincs, ott e rendelkezés értelmében nincs helye fellebbezésnek.
A nemperes eljárások szempontjából ez nagyon lényeges módosítás, ugyanis az új Pp. hatályba lépése után már nem lehet a Pp. szabályaira visszavezetni egyes végzések elleni fellebbezési lehetőséget a nemperes eljárásokban. Az új Pp. 365. § (2) bekezdés b) pontjára tekintettel a fellebbezhető végzések körét az ágazati törvényeknek egyértelművé kell tenniük.
A jogalkotás ezt a célt a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. tv. (Bpnp.) megalkotásával kívánta elérni, s emellett a 2017. évi CXXX. tv. tartalmaz egyes törvényekre nézve eltérő szabályokat. Ezen megoldás miatt először a Bpnp. szabályait kell röviden ismertetni, majd a 2017. évi CXXX. tv. Cstv.-t érintő rendelkezéseit. Az utóbbi azonban túllép az új Pp. megalkotásával szükségszerűen megvalósítandó módosításokon, egyéb előírásokat is tartalmaz.
A Bpnp. célja egyfelől, hogy meghatározza azokat, az új Pp.-től - a polgári nemperes eljárások sajátosságai miatt - eltérő szabályokat, amelyek valamennyi bírósági polgári nemperes eljárásban - ha az adott eljárást szabályozó törvény másként nem rendelkezik - érvényesülnek. Ilyen kódex-jellegű törvényi szintű szabályozása a bírósági hatáskörbe tartozó polgári nemperes eljá-
- 5/6 -
rásoknak eddig nem volt. A bírósági polgári nemperes eljárások közös szabályainak egy jogforrásban, egy helyen történő nevesítése célszerűségi szempontokat szolgál, mert áttekinthetően egy törvénybe rendezi az egyébként szétszórtan, az egyes nemperes eljárásokat szabályozó normákban megjelenő rendelkezéseket, ezzel jelentős mértékű deregulációt végrehajtva - emeli ki a törvény indokolása.
A törvény első fejezete hangsúlyozottan a polgári nemperes eljárások közös szabályait tartalmazza, amelyek a közigazgatási nemperes eljárásokban nem alkalmazandók. Az új Pp. hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2017. évi CXXX. törvény az új Pp.-vel összefüggő törvények - közte a Cstv.- módosításait, valamint a szükségtelenné vált törvényi szabályok hatályon kívül helyezésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Az említett szabályok megalkotása és elfogadása az új polgári eljárásjogi kódex megfelelő alkalmazásának garanciája.
A Bpnp. egyetlen szakaszban s tizenegy bekezdésben szabályozza ezeket az előírásokat, ezért kicsit túlzónak tekinthető a törvény indokolásának kódex-jellegű szabályozásra utaló megjegyzés, bár a törvény leváltja a 105/1952. (XII. 28.) MT rendeletet.
A Bpnp. 1. § (1) bekezdése rögzíti a legfontosabb alapelvet, miszerint a bírósági polgári nemperes eljárásokban - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályait a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel kell alkalmazni. Ez a szabály elvileg vonatkozik a Cstv.-ben szabályozott eljárásokra is, azonban - mint látni fogjuk - a Cstv. módosított 6. § (3) bekezdése ezt külön is kimondja. A (11) bekezdés tartalmazza azt az előírást, miszerint a törvény rendelkezéseit az e törvényben (Bpnp.) szabályozott eljárásokon kívül - törvény eltérő rendelkezése hiányában - az egyéb bírósági polgári nemperes eljárásokban is megfelelően alkalmazni kell. (A törvény szabályozza a holtnak nyilvánítás-, a halál tényének megállapítása iránti eljárást, eltűntnek nyilvánítás, az apaság vélelmének megdöntése, a házassági életközösség alatt a házastársi vagyonközösség közös kérelemre történő megszüntetése és helyreállítása elnevezésű eljárásokat, s a bevezető rendelkezések ezekre vonatkoznak elsősorban.)
A nemperes eljárásban kérelmező és kérelmezett vesz részt, a kérelmező az eljárást kezdeményező személy, kérelmezett, akivel szemben az eljárást megindítják, feltéve, hogy van az eljárásban a kérelmezővel szemben álló személy. Természetesen a (2) bekezdés ezen mondata elsősorban a törvényben szabályozott eljárásokra nézve rögzíti a felek elnevezését, a Cstv.-ben változatlanul az adós, a hitelezők elnevezés szerepel, még a kifogás, illetve vitatott hitelezői igény kapcsán indult eljárásokban is.
A nemperes eljárás abban is különbözik a peres eljárástól, hogy az eljárás nem különül el perfelvételi és érdemi tárgyalási szakra. Ez az általános szabály azokra az eljárásokra is vonatkozik, amelyeknél elvileg nem lenne kizárt ez a felosztás. A vitatott hitelezői igény elbírálása során minden további nélkül megvalósítható lenne ez az elkülönítés, de erre mégsem kerülhet sor. Azokat az eljárási cselekményeket, amelyek megtételét a Pp. a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig teszi lehetővé, az elsőfokú eljárás befejezéséig lehet megtenni.
A nemperes eljárásokban a Pp. jegyzőkönyvre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a jegyzőkönyv folyamatos felvétel útján történő készítésének nincs helye. A jegyzőkönyv folyamatos felvétel útján történő készítését a Pp. 159. § szabályozza, ennek értelmében, ha a per érdemi tárgyalási szakában az eljárási cselekmény megkezdéséig bármelyik fél kéri, a bíróság - a technikai feltételek rendelkezésre állása esetén - elrendeli a jegyzőkönyv képet és hangot egyidejűleg rögzítő folyamatos felvétel útján történő készítését. Folyamatos felvétel készítése esetén az eljárási cselekmény anyagát e felvétel tartalmazza. A jogszabályban meghatározott módon hitelesített folyamatos felvétel jegyzőkönyvnek minősül. Ha folyamatos felvétel készítése esetén a bíróság jegyzőkönyvvezetőt alkalmaz, a jegyzőkönyv írásbeli kivonata az eljárási cselekménnyel egyidejűleg készül el.
Ez a megoldás tehát a nemperes eljárásokban nem működik, a legtöbb nemperes eljárásban ténylegesen nincs erre igény és lehetőség sem.
Nagyon fontos az (5) bekezdés előírása, eszerint az eljárásban az ügy érdemében is végzéssel kell határozni. A jogalkotó itt elsősorban az ítélettől határolja el az érdemi határozatot, ennél lényegesebb azonban az a szabály, hogy az eljárást befejező végzés ellen fellebbezésnek van helye. Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy minden nemperes eljárásban az ügy érdemében született végzés ellen helye van fellebbezés benyújtásának, ezt nem kell minden egyes eljárásban külön kimondani.
A nemperes eljárásokban a jogi képviselet nem kötelező. Ez általános szabály, amely a nemperes eljárások jellegét veszi figyelembe. Ugyanakkor több nemperes eljárásban, például a cég-, a csőd-, felszámolási eljárásban a kötelező jogi képviselet fennáll. A csőd- és felszámolási eljárás hatályos szabályai is előírják jogi képviselő eljárását, ezt a szabályt a 2017. évi CXXX. tv. pontosítja.
Az ítélőtábla előtti eljárásban az ügy érdemében hozott végzés elleni fellebbezést, továbbá a Kúria előtti eljárásban a fellebbezést és a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő személy számára a jogi képviselet kötelező. A fenti előírás jelzi, hogy a nemperes eljárások bizonyos szakaszában belép a kötelező jogi képviselet, de nem az új Pp., hanem a speciális előírások miatt.
Kimondja a Bpnp. 1. § (7) bekezdése, hogy a nemperes eljárásokban a Pp. ítélkezési szünetre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók. Ennek elsősorban a határidők szempontjából van jelentősége. Az új Pp. 148. § (1) bek. értelmében az órákban, napokban és munkanapokban megállapított határidőbe nem számít bele minden évnek a július 15-től augusztus 20-ig, valamint december 24-től január 1-jéig terjedő időszaka (a továbbiakban: ítélkezési szünet). A (2) bek. értelmében, ha a hónapokban vagy években megállapított határidő az ítélkezési szünet ideje alatt járna le, a határidő a követ-
- 6/7 -
kező hónap azon napján jár le, amely számánál fogva a határidő kezdőnapjának megfelel, ha ez a nap is az ítélkezési szünet idejére esik, a határidő az ítélkezési szünetet követő első napon jár le.
Az új Pp. 148. § (3) bek. c) pontja szerint az (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezéseket nem lehet alkalmazni, ha törvény azt kizárja. Miután a Bpnp. kizárja az ítélkezési szünetre vonatkozó rendelkezéseket, ezért különösen figyelni kell a határidők betartását.
A nemperes eljárásokban magánszakértő alkalmazásának nincs helye. A törvény magánszakértőt említ, az adott ügy jellegétől függően kirendelhető szakértő. Az új Pp. a 302-305. §-okban rendelkezik a magánszakértő alkalmazásának a lehetőségéről. Ezeket a szabályokat terjedelmük miatt nem idézzük be, de beazonosíthatóan ezt az előírást nem lehet a nemperes eljárásban alkalmazni. A felszámolási eljárásban később ismertetendő szabály alapján kivételesen lehetőség van erre.
Ha az új Pp. szerint szünetelésnek vagy félbeszakadásnak lenne helye, de törvény azt kizárja, az eljárás hivatalból történő megszüntetésének van helye. Ha az eljárást megszüntető végzést hirdetményi kézbesítés alapjául szolgáló ok vagy a kérelmező halála miatt nem lehet kézbesíteni, a bíróság hivatalból rendeli el a hirdetményi kézbesítést. A (9) bekezdés fenti rendelkezései a csőd- és felszámolási eljárásokban nem alkalmazandók, ott speciális szabályok érvényesülnek, melyeket a 2017. évi CXXX. tv. szabályainál ismertetünk.
A Bpnp. 1. § (10) bekezdése szerint a bírósági polgári nemperes útra tartozó ügyekhez kapcsolódóan egyezségi kísérletnek nincs helye. (A Pp. 167. § a közvetítői eljáráshoz kapcsolódó egyezségi kísérlet, míg a 168. § a közvetítői eljárás nélküli egyezségi kísérlet szabályait tartalmazza.) Csőd- és felszámolási eljárásokban az egyezség speciálisan szabályozott eljárás, nem ez az előírás alkalmazandó. ■
Visszaugrás
