A gazdasági életben ciklikusan bekövetkező, eltérő intenzitású változások a jogrendszert is képesek lehetnek olyan mértékű változásokat okozni, amelyek már megszilárdult jogintézményeket törhetnek ketté, vagy megoldottnak hitt kérdések újragondolására ösztönözhetnek. A gazdasági élet szereplői körében bekövetkezett krízishelyzetek (vállalati botrányok), a társasági jogban is új eszközök kialakítását hívták életre. Jelen tanulmányunkban két ilyen jelenséget vizsgálunk: a felelős társaságirányítást (corporate governance) és a vállalatok szociális felelősségvállalását (corporate social responsibility).
Az utóbbi években több irányból érkeztek megoldási kísérletek a gazdasági társaságok szabályozási anomáliáinak megoldására, azonban ezek eltérő hatásfokkal rendelkeztek. A továbbiakban ezek közül elsősorban az Európai Unió legújabb fejleményeit mutatjuk be (2011-ben mind a két területen jelentős lépések történtek), valamint kiegészítésképpen a hazai eredményeket is megvizsgáljuk. A tanulmányban annak kérdését elemezzük, hogy a társasági jog szempontjából, ezek a tendenciák milyen hatással jártak, milyen szerepük lehet, hogyan szabályozzák az adott területet, noha a jogi normaalkotás hatékonysága ezekben az esetekben kétséges. A társasági joggal összefüggésben elsősorban a felelős társaságirányítás nyújt alternatívát, de véleményünk szerint a társadalmi felelősségvállalás egyes aspektusaival történő összekapcsolás is lehetőséget teremthet hasonló válságok elkerülésére. A továbbiakban a felelős társaságirányítás szerkezetét vertikális és horizontális nézőpontból vizsgáljuk, majd a társadalmi felelősségvállalás ehhez kapcsolódó problémáit elemezzük.
A corporate governance, vállalati kormányzás, felelős társaságirányítás vagy felelős vállalatirányítás két irányból vizsgálható: vertikális és horizontális szempontból, azonban a két rendszer kiegészíti egymást és nem lehet élesen elválasztani őket. A vertikális rendszert nemzetközi, uniós és nemzeti szintekre bonthatjuk.
A felelős társaságirányítás fogalmát először az OECD alkotta meg, amikor 1999-ben nyilvánosságra hozta a felelős vállalatirányításhoz kapcsolódó irányelveit. Ezek alapján a vállalatirányítás az igazgatóság, a részvényesek és egyéb érdekeltek közötti viszonyok összessége. Az OECD kiadvány alapján jelent meg a Bank for International Settlements (BIS), a Basel Committee on Banking Supervision bankokra vonatkozó corporate governance ajánlásait tartalmazó dokumentuma. Ebben a dokumentumban nem találunk eltérést az OECD által használt fogalomhoz képest. A BIS által kimunkált, a bankszektorra vonatkozó ajánlásokat elfogadta és irányadónak tekinti a Világbank, az International Monetary Fund, valamint a Financial Stability Forum is. A nemzetközi szinten közzétett ajánlások azonban két, egymást erősítő okokból nem eredményezik a kikényszeríthetőséget: egyrészt ezek a nemzetközi szervezetek a normák be nem tartása esetén nem alkalmazhatnak hátrányos jogkövetkezményeket, valamint a corporate governance-re vonatkozó szabályok többnyire soft law formában jönnek létre.
A nemzetközi szervezetek mellett, regionális szinten is fontos a vállalatirányítási stratégia összefogása. Ilyen összehangolási folyamat figyelhető meg az Európai Unióban, amely az ezredforduló óta foglalkozik jogalkotási szinten a felelős vállalatirányítás témakörével.
Az Európai Unió vállalatirányítási szabályozásának, véleményünk szerint három előzménye van. Az első a tagállami jogalkotás, amely létrejöttét tekintve megelőzte az Unióét; elsőként Spanyolország, Németország, majd később Franciaország és Olaszország alkotott olyan jogszabályokat, amelyek bár az önkéntesség elve alapján, de érintették a felelős vállalatirányítás kérdését. A második forrás az USA által elfogadott Sarbanes-Oxley Act, azaz a Részvénytársaságok Számviteli Reformjáról és a Befektetők Védelméről szóló 2002. évi törvény, amely mintaként szolgált a corporate governance európai uniós szintű kialakításához. A SOX kiváltó okai a vállalati botrányok voltak: legfőképpen az Enron, valamint számos cég, többek között a Xerox, AOL, Global Crossing, Worldcom összeomlása. A törvény, a vállalatokon belüli hatékonyabb ellenőrzést és szigorúbb könyvviteli szabályokat ír elő, amely a cégek részére nagyobb terhet, nem utolsó sorban költséget jelent. A harmadik forrás, az Unióban is kirobbant vállalati botrányok voltak. A három ok együttesen járult hozzá ahhoz, hogy az EU elgondolkodjon azon, milyen eszközökkel reagáljon a vállalatirányítás aktuális problémáira: ennek érdekében 2001-ben szakértői testületet állított fel, High Level Group of Company Law néven, amely 2002-ben nyújtotta be jelentését és ezek alapján az EU 2003-ban hirdette meg az akciótervét. Az Akcióterv célja a felelős társaságirányítással kapcsolatos uniós politika közös nevezőre hozása volt, amely jogalkotási szempontból, az irányelveken és az ajánlásokon keresztül történő szabályozást tartotta alkalmasnak. Jelentős előrelépésként az Európai Bizottság létrehozta a 2004/706/EK határozata alapján az Európai Corporate Governance Fórumot, amely eddig éves jelentéseket, elemzéseket tett közzé.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
