A halált, személyi sérülést vagy anyagi kárt okozó hibás vagy nem biztonságos termékek előállítóinak felelősségére vonatkozó joganyag a kötelezettségek jogának egy elismert részterületeként az elmúlt 30 évben emelkedett ki. Ennek az új területnek ez idő alatt jelentős irodalma bontakozott ki, ami köszönhető egyrészt a jogterület jelentőségének és komplexitásának, másrészt a termékfelelősség alapjának meghatározása körül dúló folyamatos vitának.
Az utóbbi időben megfigyelhető határozott trend egy szigorúbb felelősségi rendszer felé mutat. A témával kapcsolatos vitára jelentős hatást gyakorolt az Egyesült Államokban az 1960-as években zajló fejlődés, amelynek eredményeként végül is megszületett az objektív, szerződésen kívül okozott kárfelelősség (liability in tort), ami új alapokra helyezte a felelősségi rendszert, ugyanis többé nem volt szükség az eredeti jogviszonyban való részesség, (privity in the law of contract), illetve a gondatlanság és a hanyagság bizonyítására. Amerikai hatásra a termékfelelősségi jog reformjáról szóló tárgyalások az 1970-es években kezdődtek az (akkori nevén) Európai Gazdaság Közösségben, amik 1985. július 25-én az Európai Közösségek (EK) hibás termékek felelősségéről szóló irányelvének elfogadásához vezettek. Az irányelv alapján a részes államoknak nemzeti jogukat összhangba kellett hozni az irányelv által diktált objektív felelősségi elvekkel. Ez a közösségi jogszabály általános vélekedés szerint nemzetközi mércét állított a termékfelelősségi jog reformja számára, és ez a mérce, mint látni fogjuk, igen nagy befolyással bírt az Ausztrália és Japán határolta térségben.
Ebben a dolgozatban nincs arra mód, hogy kimerítően feltárjuk ezen fejlődés mögött húzódó okokat. Jól foglalja össze a témával kapcsolatos általános véleményeket az irányelv preambuluma:
"Figyelembe véve, hogy a gyártó objektív felelőssége az egyetlen megfelelő megoldás, amivel a probléma kezelendő, helyesnek látszik a mai korra jellemző modern gyártási technológiákban rejlő kockázatok méltányos szétosztása."
Az Egyesült Államokon kívül legalább is, az objektív felelősség körül zajló reformok a kiskereskedők és a forgalmazók körének kizárásával a legtöbb esetben a termelőket vették célba. A modern piaci viszonyok között a fogyasztók szemében olyan kép él a termelőkről, mint akiknek kizárólagosan kéne viselniük a termék biztonsági vagy mennyiségi hibái miatti felelősséget. Annál is inkább, mivel rendszerint a termelő van abban helyzetben, hogy hatékonyan elejét vegye ezen hibák bekövetkezésének.
A Talidomid-tragédia katalizátorként szolgálta a jogterület reformját Európában. Japánban is számos esetben romlott étel és gyógyszer okozta tömeges mérgezések játszottak fontos szerepet a vita ösztönzésében, ami végső soron új jogszabályok megalkotásához vezetett. A Bhobal katasztrófa nemcsak Indiában, hanem általában a régióban is arra hívta fel a figyelmet, hogy szükség van a veszélyt hordozó termékek és termelési eljárások felelősségére vonatkozó jogterület alkalmas módon történő újraszabályozására.
Hagyományos keretek közt a személyi sérülést, illetve anyagi kárt szenvedett személy az általános, szerződésen kívül okozott kár szabályaira hivatkozhatott. A térség legtöbb országának igazságszolgáltatásában még mindig ez a gyakorlat figyelhető meg. Azokban a jogrendszerekben, ahol a szerződés alapján személyes sérülés okozta károk követelése is lehetséges, a vétkességtől függetlenül, szerződésszegésre való hivatkozással állapítják meg a felelősséget. Azonban, ebben az esetben az eredeti jogviszonyban való részesség kívánalma gyakran problémát okoz.
Ha az igényt a gyártóval szemben érvényesítik, (mert pl. a kiskereskedő ellen a per nem kecsegtet sikerrel) az igény érvényesítése gyakran hiúsul meg azon, hogy a vevő és a gyártó között alapesetben hiányzik a jogviszony. Amennyiben nem a vevő, hanem pl. a vevő egy családtagja, vagy közelben lévő harmadik személy sérti) meg, a jogviszonyban való részesség hiánya hasonló módon hiúsítja meg az igény érvényesítését mind az gyártó, mind a kiskereskedővel szemben. A szerződésen kívül okozott károk követelésekor az eredeti jogviszonyban való részesség problémája nem merül fel, de sok esetben a gondatlanság vagy a vétkesség bizonyítása jelentős nehézséget jelent a sértett félnek. Ott, ahol objektív jogok védik a kárt szenvedett félt, a pereskedés ellen ható kulturális tényezők is csökkenthetik a perrel érvényesített követelések számát, amellett, hogy a hagyományos tárgyalások és békéltetési eljárások is megfelelő szerepet játszhatnak.
Teljesen eltérő megközelítést vezettek be Új-Zélandon 1974-ben, amikor egy átfogó, személyi sérülésekre vonatkozó jogi megoldás lépett hatályba. Az új rendszer, ami felváltotta a személyi sérülések alapján indított hagyományos kereseteket, azt eredményezte, hogy Új-Zélandon a termékfelelősségi perek a common law-nak megfelelően gyakorlati okok miatt a tulajdonban beállott értékcsökkenés miatti kártérítésre vagy közgazdasági értelemben vett elmaradt haszonra korlátozódtak. Míg elvben sokan támogatnának egy ilyen rendszert, úgy tűnik jelenleg nincs arra esély, ez máshol is gyökeret verjen.
Az elmúlt öt évben a térség egy sor országában vezettek be jelentős reformokat a termékfelelősség körében, ezért ezen dolgozat a továbbiakban a legjelentősebb országokat kiválasztva, azok rendszeréről próbál rövid vázlatot nyújtani.
A régió legfontosabb reformjai a termékfelelősségi jog körében a Fülöp-szigeteken (1992-ben), Ausztráliában (1992-ben), és Japánban (1994-ben) történtek. Ezek ismertetésére hamarosan kitérünk. Előbb azonban más kezdeményezéseket kell még megemlíteni. Az 1994-es tajvani Törvény a Fogyasztók Védelméről kitér a hibás termékek és szolgáltatások által okozott sérülések miatti felelősségre. Az elfogadott elv az, hogy a felelősség objektív, azonban némely esetben az alperes azon bizonyítása, hogy a sérülés nem felróható magatartásának következménye, a megítélt kártérítési összeg csökkentéséhez vezethet. Azonban, egyesek ezeket a rendelkezéseket "ködösnek" és "nehezen alkalmazhatónak" tartják, aminek következtében végrehajtási szabályok születtek a jogszabályrészek magyarázatára. A Kínában elfogadott Törvény a Termékek Minőségéről és Mennyiségéről (1993) és a Fogyasztók Jogának Védelméről (1994) eredményeként az eladók és a gyártók objektív felelősséggel tartoznak a hibás és minőségileg kifogásolható termékek okozta károk megtérítéséért. Világosan látható, hogy ezen rendelkezések nagy részét a fenti közösségi irányelv ihlette. Mégis, ezen rendeletek és más fogyasztóvédelmi szabályok összesített hatása még nem látható tisztán, és emellett általános vélekedés az is, hogy ezen jogszabályok végrehajtásával kapcsolatosan számos kérdés megválaszolatlanul maradt, mivel az egyes rendelkezések nincsenek összhangban egymással. Malaysiában jelenleg a termékfelelősség az általános, szerződésen kívül okozott károk közt nyer elhelyezést, azonban a törvényhozás által előkészületben van egy objektív felelősségű rendszer kimunkálása, aminek tudomásunk szerint alapja az a szabályozás, ami az Egyesült Királyságban az EK irányelv végrehajtására szolgál.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
