2014 szeptemberében látott napvilágot az ELTE Eötvös Kiadó gondozásában Siklósi Iván A nemlétező, érvénytelen és hatálytalan jogügyletek elméleti és dogmatikai kérdései a római jogban és a modern jogokban c. monográfiája. A könyv alapját egy több mint egy évtizedes, gondos kutatás eredményeként felépített és 2013 decemberében sikeresen megvédett doktori értekezés képezi. A szerző, pályatársak által jól ismert, széleskörű érdeklődése, szakmai igényessége, a témában írt több mint 20, részben idegen nyelvű publikációja, továbbá a szerző 2009-ben a custodia-felelősség témakörében publikált kismonográfiája,[1] és egyéb publikációi ismerete már önmagában előrevetítették a mű komplex látásmóddal alátámasztott, magas szakmai színvonalát.
A szerző egyetemi tanulmányai során, a polgári jogi szemináriumok hallgatójaként került először közelebb a nemlétező ügyletek és a jogügyleti érvénytelenség kérdésköreihez. Az érdeklődés egy - a Római Jogi Tanszék demonstrátoraként megírt - évfolyamdolgozat, majd diplomamunka formájában is kifejezésre jutott. A kutatás ezen kezdeti, de már elmélyültebb vizsgálódást is jelentő szakaszában a dolgozatok igényes szakmai felügyeletét konzulensként ellátó Földi András professzor témában megjelentett cikkei jelentették a legfontosabb tudományos bázist, kiindulási alapot. A kutatás, örvendetes módon, az egyetem utáni évek alatt tovább folytatódott, a körvonalazódó doktori értekezés konzulenseként közreműködő Földi András - akire a szerző munkájában mestereként és atyai mentoraként tekint - iránymutatásai és szakmai segítsége mentén. Összességében több mint tíz éves elmélyült és áldozatos kutatómunka eredményeként került benyújtásra a szerző kutatói életpályáját elindító, egyben megalapozó és meghatározó, értekezés.
A könyv tematikájában történő hosszabb idejű elmélyülés nélkül is kijelenthető, hogy az érvénytelenség téma- és problémaköre alighanem a magánjog és a magánjogtörténet egyik legnagyobb esetjoggal és szerződési gyakorlattal bíró területe. A szerző már munkájának Bevezetésében rámutat arra, hogy ez a sokrétűség tetten érhető a témával összefüggő terminológiai és dogmatikai kérdések körében is. Az érvénytelenségnek a jogügylet hatályosságával, ill. hatálytalanságával való viszonya, nem kevésbé az érvénytelenségnek a jogügylet létezésével, ill. nemlétezésével való kapcsolata is problémákat vet fel, sőt - a szerző szavaival élve - nem egyszer "zűrzavarokat" idéz elő. Az említett határterületeken sok esetben
- 235/236 -
kifejezetten "fogalmi káosz" uralkodik, kevésbé szigorúan fogalmazva: más kategóriák vonatkozásában nem feltétlenül tapasztalható "terminológiai sokrétűség" figyelhető meg.
Az említett problémákból következően a monográfia elsődleges célja egy világos, nem csupán elméleti, hanem gyakorlati jelentőséggel is bíró, következetes fogalmi rendszer kifejtése, ill. hangsúlyozása volt.
"Omnis definitio in iure civili periculosa est"[2] A korrekt definíciók felállításának veszélyességére rámutató, Iavolenustól származó regula bölcsessége mellett a szerző kutatásainak tapasztalata is több szempontból óvatosságra intett a hosszú kutatómunka során. Az elővigyázatosság követelménye számos, a szerző által elemzett kategóriára (jogügylet létezése, jogügyleti érvénytelenség, hatálytalanság stb.) olyannyira érvényes, hogy az említett fogalmakra nézve olykor a mai napig sem alakult ki communis opiniónak tekinthető, egységes definíció. Egy fogalomtörténeti elemzésekre épülő, alapvetően római jogi tárgyú, ezért elsődlegesen a klasszikus és a iustinianusi római jogi források, valamint a pandektisztika fogalmaira támaszkodó munka elkészítése során különös tekintettel kellett lenni arra is, hogy a római jog - jól ismert sajátosságai (kazuisztika, absztrakció hiánya, praktikus jogszemlélet, etc.) miatt - nem ismerte, nem ismerhette a munkában használt modern dogmatikai fogalmakat. Ebből következően a feldolgozás során hiányzott a sui generis forrásanyag, az egyes kategóriák római jogra történő alkalmazása pedig fokozott óvatosságot igényelt.
A munka nagy érdeme, hogy a modern jogi dogmatika által megalkotott fogalmak "kényszerű" visszavetítése - a következetes fogalomhasználatnak köszönhetően - nem vezetett anakronizmushoz, fogalomzavarhoz vagy éppen erőltetett párhuzamkereséshez.
Az értekezés címében megfogalmazott, ambiciózus szerzői célkitűzés nyomán talán érthető a jogtörténettel foglalkozó olvasó óvatossága: "Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?" A József és testvérei-ből ismert kérdés zavarba ejtően köszön vissza a jogtörténeti kutatások során is. Még meglepőbb lehet egy jogtörténeti értekezés- és disszertációírás teljesedés felé haladó szakaszában felidézni a Thomas Mann-i sorok folyatását: " ...minél mélyebben fürkészünk, minél messzebbre hatolunk és tapogatózunk a múlt alvilágába, az emberinek, történetének, művelődésének kezdeti alapjai tökéletesen megmérhetetlennek bizonyulnak, s mérőónunk elől, bármily kalandos távolságokba gombolyítjuk alá zsinegét, mindig újra és tovább húzódnak vissza a feneketlenségbe."
A szerző - e sorok írója által közelebbről is ismert - szakmai elhivatottságának és alázatának megfelelő, mélyreható és alapos elemzőmunka a teljesedés felé haladva nem egy esetben vezet el az eredetileg vizsgálatra kitűzött kutatási terület fokozatos összeszűküléséhez. A kutatás részletezésével a vizsgálódás ugyan "elmélyül", a
- 236/237 -
"mérőón süllyedésével" azonban a látókör is menthetetlenül beszűkül, végül az eredeti célkitűzés egyik résztémája kerül részletes kidolgozásra, elvesztve az összefüggések és folyamatok komplex átlátásának és bemutatásának lehetőségét. Munkája Bevezetésében maga a szerző is konstatálja, hogy az újabb római jogi szakirodalom az érvénytelenség kérdéskörének teljes körű feldolgozása helyett megelégszik egyes speciális részletkérdések (pl. a jogszabályba ütköző szerződés, tévedés, színlelés, részleges érvénytelenség) mélyreható, minden korábbinál szélesebb forrásbázison alapuló vizsgálatával.
Az értekezés kiemelkedő érdeme, hogy a szerzőt a több mint egy évtizednyi kutatómunka sem tántorította el attól, hogy a dogmatikai elmélyülések és részletekbe menő elemzések ellenére tartsa magát eredeti célkitűzéséhez: a nemlétező jogügyletek, valamint a jogügyleti érvénytelenség- és hatálytalanság rendszerszerű, komplex bemutatásához. A szerző már bevezető gondolataiban egyértelművé teszi, hogy a témakör "átfogó panorámát nyújtó, nagy összefüggésekre koncentráló" feldolgozására törekedett, ugyanakkor nem hátrált meg a fogalmi kérdések és ellentmondások feloldásának nehezen megoldható, komoly és időigényes részletkutatásokat igénylő feladatától. A teljes - többek között papirológiai és epigráfiai anyagokat is magában foglaló - jogi forrásanyag feldolgozásáról bevallottan lemondó szerző nem fordult nagyobb intenzitással a munkában vázolt négy nagy témakör valamelyikének teljességre törekvő kifejtése felé, az átfogó, összefüggéseket kereső látásmódot végig következetesen érvényesítette. Siklósi Iván munkája - a kutatás előrehaladottá válásával nyilvánvalóvá váló terjedelmi problémák, a folyamatosan felmerülő részletkérdések és időbeli kihívások ellenére - megtartotta az eredeti célkitűzés teljes tematikus körét, nem korlátozódott egy kisebb, de talán rövidebb idő alatt áttekinthető és lezárható értekezés elkészítésére.[3]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
