A szerződés érvénytelensége iránti perekben a vonatkozó anyagi jogi intézmények alkalmazásával összefüggő problémák mellett sajátos eljárásjogi kérdések is felmerülnek, részben olyanok, melyek régebbi keletkezésűek és visszatérően jelentkeznek a bírói jogalkalmazásban, másrészt új keletű problémák, melyeket az utóbbi évek jogalkalmazási gyakorlata hozott felszínre. Közülük kiemelten szükséges foglalkozni
• a kérelemhez kötöttség problematikájával,
• a megállapítási kereset előterjeszthetőségével,
• a harmadik személy kereshetőségi jogának kérdésével.
Kérelemhez kötöttség az érvénytelenségi ok körében
A kérelemhez kötöttséget eljárásjogi alapelvként megfogalmazó Pp. 3. § (2) bekezdése szerint a bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. Az alapelvi szintű szabály mellett a Pp. 215. §-a konkrétan tartalmazza az érdemi döntés korlátait, előírja, hogy a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen illetőleg az ellenkérelmen, ez vonatkozik a főkövetelés járulékaira (kamat, költség stb.) is. E rendelkezéseken alapul a kereseti kérelemhez kötöttség szabálya, amely a ma már egységesnek mondható bírói gyakorlat értelmében nem jelent egyben jogcímhez kötöttséget.
A Pp. tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó szabályaival kapcsolatos előző évi kollégiumi vizsgálat és előterjesztés részletesen foglalkozott a kérelemhez kötöttségnek a jogcímhez kötöttségtől való elhatárolásával, kiemelve, hogy a fél által hivatkozott téves jogi minősítés vagy a követelés jogcímének hiányos vagy helytelen megjelölése a bíróságot nem köti, a felhozott és bizonyított tényekre a jogszabályt a bíróságnak kell alkalmaznia. Az EBH 2004/1143. valamint 2006/1422. számú határozatokkal összhangban a Fővárosi Ítélőtábla több határozata is ezt az álláspontot tükrözi (5.Pf.20.368/2009/6., 6.Pf.20.427/2005/4., 7.Pf.20.608/2008/5., 9.Pf.20.761/2005/4.).
A szerződés érvénytelensége iránti perekben a kérelemhez kötöttség eljárási törvényben foglalt főszabálya alóli kivételt jelenti a Ptk. 234. § (1) bekezdésében foglalt anyagi jogi szabály, mely amellett, hogy a semmis szerződés érvénytelenségére való hivatkozást időbeli és személyi korlátozás nélkül lehetővé teszi, azt is kimondja, hogy a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. Ez tartalmilag a semmisség hivatalbóli figyelembevételét jelenti, tehát azt, hogy a bíróság előtti eljárásban a fél erre való hivatkozása nélkül - a kérelemhez kötöttség általános szabálya ellenére - a bíróság az általa észlelt semmisségi okot elbírálja, döntési körébe vonja. A hosszú időn keresztül követett bírói gyakorlat szerint ez nemcsak a semmisség hivatalbóli észlelésének, hanem a jogkövetkezmények hivatalbóli alkalmazásának kötelezettségét is jelentette. Ennek magyarázatául szolgált a Ptk. 237. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés - mely szerint érvénytelen szerződés esetén az eredeti állapotot kell helyreállítani - akkénti értelmezése, hogy a bíróság kötelezettségévé teszi a szerződéskötést megelőző állapot hivatalbóli rendezését.
A Pp. hivatalbóli eljárást visszaszorító módosításai nyomán változott és átalakult a jogalkalmazói gyakorlat: a semmis szerződéssel összefüggő hivatalbóli eljárás új értelmezést kapott. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 1/2005. számú kollégiumi véleménye foglalja össze a semmisség hivatalbóli észlelése esetén követendő eljárást.
A vélemény szövegezéséből is következtethető, hogy a semmisség hivatalbóli észlelése nem jelent kötelezettséget arra, hogy a bíróság hivatalból "kutatja" esetleges semmisségi ok fennállását, de még azt sem, hogy a feleket bizonyításra hívja fel az általa feltételezett semmisségi ok tisztázása, fennállásának megállapíthatósága érdekében. Csak a rendelkezésére álló peradatokon, a felek által bíróság elé tárt tényeken alapuló, tehát további bizonyítást nem igénylő helyzetekre vonatkozik a semmisség bíróság általi észlelése, ilyen esetben viszont a fél által előadott kérelem és megjelölt jogcím nem köti a bíróságot.
A Fővárosi ítélőtábla 6.Pf.20.458/2007/8. számú ítéletével elbírált ügyben a felperesek a szerződés semmisségének megállapítását jó erkölcsbe ütköző volta miatt kérték, megtámadási okként tévedésre és megtévesztésre hivatkoztak. A felperesi jogi képviselő a tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a szerződés semmisségének megállapítását nem színleltség miatt kéri, a felperesek azonban ezzel ellentétben (a keresetlevélben, előkészítő irataikban, tárgyalási nyilatkozataikban és fellebbezésükben) kifejezetten arra hivatkoztak, hogy sem nekik, sem az I. rendű alperesnek nem állt szándékában a közös tulajdon megszüntetése. A közös tulajdont megszüntető szerződéssel csupán az ingatlant kívánták zálogbiztosíték céljára alkalmassá tenni, valóságos jogváltozást nem kívántak előidézni, megváltási árat sem kaptak, kiköltözési és birtokba adási kötelezettségük sem állt fenn. Az ítélőtábla álláspontja szerint, mivel a felperesek az érvénytelenség megállapítása iránti kérelmük tényalapjaként a színlegességet jelölték meg, csupán annak jogcímét határozták meg ettől eltérően, a kérelem tartalmának megfelelően arra a következtetésre jutott, hogy az adásvételi szerződésnek címzett közös tulajdont megszüntető szerződés színlelt és emiatt semmis.
A semmisségi ok hivatalbóli észleléséhez képest eltérő jogi megítélés alá esik az érvénytelenséget kiváltó másik ok: a fél megtámadásra való hivatkozása. A megtámadás következtében akkor válik érvénytelenné a szerződés, ha a fél eredményesen hivatkozik valamely megtámadási okra és azt határidőn belül érvényesíti. A fél által előadott megtámadási ok köti a bíróságot, nem vizsgálhat olyan megtámadási okot, amelyre a fél nem hivatkozott. Elméletben itt is előfordulhat azonban, hogy az előadott tények nem a fél által tévesen megjelölt, hanem egy másik megtámadási ok figyelembevételével eredményezik az érvénytelenséget, mely esetben a jogcímhez kötöttség nem érvényesül. Ezt az álláspontot tükrözi a BH 1997/528. számú határozat, mely kimondja, hogy a tévedés címén történt megtámadásban benne van a közös téves feltevés miatti lehetséges megtámadás is. Általánosságban azonban a megtámadási okra alapított érvénytelenség iránti igény elbírálása körében a jogcímhez kötöttség fennáll, ami a megtámadás mint anyagi jogi intézmény természetéből következik.
A szerződés érvénytelensége iránti perek gyakorlatában az a jellemző, hogy a felperes keresetében semmisségi és megtámadási okra egyaránt hivatkozik és nemegyszer előfordul, hogy szinte valamennyi Ptk.-beli semmisségi okot megjelöl. Az ilyen módon előterjesztett keresetek sorrendiséget állítanak fel elsődleges, másodlagos, harmadlagos stb. kérelemként előadva a különböző jogcímeket, eshetőleges keresethalmazat formájában. Abban az esetben, ha valamennyi kérelem a szerződés érvénytelenségét célozza, látszólagos tárgyi keresethalmazattal állunk szemben és a fél által felállított sorrendiség a bíróságot nem köti, mivel semmisségi okot a kérelemtől függetlenül hivatalból is észlelhet, ebből következően a kérelemben megjelölt érvénytelenségi okok sorrendje is közömbös.
Más a helyzet, ha a keresethalmazat az érvénytelenség mellett más kötelmi jogintézménnyel kombinálódik (pl. hibás teljesítésre alapított szerződésszegés, elállás stb.). Ilyen esetben a helyes logikai sorrend azt feltételezi, hogy csak érvényes szerződés esetén jöhet szóba annak vizsgálata, hogy a teljesítés szerződésszerű-e. Ezért az érvényesség kérdésében való állásfoglalás - a megjelölt sorrendtől függetlenül - megelőzi a teljesítéssel összefüggő kereseti kérelem (pl. szerződésszegés jogkövetkezményének alkalmazása) vizsgálatát.
Speciális a megoldás akkor, ha az érvénytelenségi ok mellett hatálytalanságra is hivatkozik a felperes. Mivel a két jogintézmény esetén mások a jogkövetkezmények, jelentősége van a kereseti kérelmek sorrendjének. Bár dogmatikailag itt is megelőzné az érvényesség felőli döntés a hatálytalanság kérdésének vizsgálatát, mégis logikusabbnak tűnik az az álláspont, hogy a fedezetelvonást megvalósító tényállás speciális az érvénytelenséghez képest. Így pl. a fedezetelvonó, de egyben színlelt szerződés esetén a Ptk. 207. § (6) bekezdése, valamint a Ptk. 203. §-a az általános és különös viszonyában áll egymással. Ezért a speciális szabály alkalmazásával lehetőség nyílik arra, hogy a kereseti kérelemhez igazodóan a fedezetelvonás jogkövetkezményét alkalmazza a bíróság annak ellenére, hogy a szerződés egyben színlelt is (EBH 2002/2/742.).
A Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.009/2007/6. számú határozatából kitűnően a kereset elsődlegesen az ajándékozási szerződés fedezetelvonó jellegének megállapítására, másodlagosan semmisségének megállapítására irányult, és mindkét esetben kérte az alpereseket annak tűrésére kötelezni a felperes, hogy az ingatlanból végrehajtás útján kielégítést nyerjen. A hatálytalanság iránti keresetet elutasító elsőfokú részítéletet az ítélőtábla hatályon kívül helyezte és a végzés indokolásában kifejtette, hogy látszólagos keresethalmazatot alkotó vagylagos (eshetőleges) kereseti kérelmek esetén részítélet nem hozható. Ilyen esetben a másodlagos kereseti kérelem elbírálásának - és e célból a tárgyalás elhalasztásának - szükségessége az elsődleges kereseti kérelemről hozott döntés tartalmától függ, nem pedig a részítélet hozatalának törvényben rögzített feltételei között felsorolt körülménytől (BDT 2007/10/168.).
Összegezhető, hogy az érvénytelenségi ok megjelölésével összefüggésben a kérelemhez kötöttség körében az jelent nehézséget, ha az érvénytelenségi okok tömegével és vitatható sorrendiségével mintegy "bombázzák" a bíróságokat. Ehhez képest a bíróság általi hivatalbóli észlelésnek tág lehetősége nincs. Mivel a jelen tanulmány alapjául szolgáló perekben eleve az érvénytelenség miatti igényérvényesítés volt a cél, ezért a semmisség hivatalbóli észlelésével és az 1/2005. számú kollégiumi vélemény alkalmazásával elvétve lehetett csak találkozni.
A Fővárosi Ítélőtábla gyakorlatában a másodfokú eljárásban e körben felmerülő sajátos jogalkalmazási problémákkal (kérelemhez kötöttség a másodfokú eljárásban) a következőkben külön foglalkozom. ■
Visszaugrás
