A tanulmány Barabási Kun József munkásságának egy darabjáról, az angol és a magyar parlamentarizmus különbségéről írott 1909-es dolgozatáról szól. Ebben a dolgozatban a szerző kifejti azt a tételét, hogy az 1867 utáni magyar parlamentarizmus csak látszólag olyan, mint az angol, valójában azonban nem tekinthető "tiszta" parlamentarizmusnak. Kun művének bemutatása előtt a cikk foglalkozik a korszak parlamentarizmusvitáival, megállapítva azt, hogy a parlamentarizmus itthoni válfajának megítélésében két jól elhatárolható nézet csapott össze az 1867-től a századfordulóig tartó időszakban. Az egyik szerint a magyar helyzet ugyanolyan, mint az angol, azaz a magyar és az angol parlamentarizmus között nincs lényegi különbség. Ezt a nézetet vallotta például a politikatudós Deák Albert, vagy a politikai élet kiemelkedő szereplője, ifjabb Andrássy Gyula. A másik nézet - s ebbe sorolható Kun József is - vitatta ezt, és nem ismerte el "tiszta" parlamentarizmusnak a magyar variánsát. Kunhoz hasonló módon közelített a témához mestere, Concha Győző vagy Réz Mihály is. A "tiszta" magyar parlamentarizmusra vonatkozó állítását egyébként Kun két fő érvre alapozza. Az egyik, hogy Magyarországon jóval kisebb a parlament súlya, mint Angliában. A másik pedig, hogy a magyar pártok között nincs egyensúly, ami lehetővé tenné a köztük létrejövő váltógazdálkodást. Kun József nézeteinek bemutatása után a cikk hátralévő része gondolatmenetének mai tanulságaival foglalkozik. Különösen kiemeli az "előfeltételek" kategóriáját, amely a mai politikatudományon belül azért sem játszik meghatározó szerepet, mert a mainstream politikatudománynak viszonylag gyenge a történeti látásmódja, s az előfeltételek vizsgálata erősebb történeti érzékenységet feltételezne. A cikk végül arra a következtetésre jut, hogy Barabási Kun József - mai fogalommal - prekondicionalistának tekinthető, akivel szemben korának univerzalistái álltak. A fogalmak kifejtése megtörténik a cikk utolsó részében.
The study focuses on József Kun Barabási's 1909 essay on the differences between English and Hungarian parliamentarism. In this, the author states that parliamentarism in Hungary following 1867 was just seemingly like the English one, in effect it cannot be seen as "true" parliamentarism. Before presenting Kun's work, the paper deals with the debates of the era concerning parliamentarism, arguing that two well defined approaches fought against one another concerning the evaluation of Hungarian parliamentarism in the period starting from 1867 to the turn of the century. According to one, the Hungarian situation is the same as the English example, that is, there is no significant difference between Hungarian and English parliamentarism. The political scientist Albert Deák, or the prominent figure of Hungarian political life, Gyula Andrássy Jr. was of this view. The other approach, which can be attributed to József Kun as well, disagreed with this, and did not accept the Hungarian variant as a "true" parliamentarism. Győző Concha, of whom Kun was a student of, and Mihály Réz also approached the topic similar to Kun. Kun based his argument against "true" Hungarian parliamentarism on two main claims. One was that the weight of parliament in Hungary was much smaller than in England. The other, is that there is no balance between Hungarian parties which could make it possible to create a rotation amongst the parties. Following the presentation of József Kun's views, the remainder of the study focuses on the lessons to be learned from them in our time. The paper emphasizes the category of "preconditions", which do not play an important role in political science today because the historical approach of mainstream political science is rather weak. The study of preconditions would require a stronger historical affinity. The paper concludes that József Kun Barabási can be seen, to use a contemporary expression, as a preconditionalist, who was faced with the universalists of his time. The closing part of the essay expands upon the meaning of the two concepts.
Keywords: Parliamentarism, dominant party, opposition, preconditionalists, universalists
Az alábbiakban a magyar politikai gondolkodás egy elfedett alakjáról lesz szó. Rengeteg ilyen, újrafelfedezésre váró gondolkodói személyiség népesíti be a 19. és a 20. századot - közülük az egyik Kun József, akit Barabási Kun Józsefnek is szokás nevezni. 1875 és 1945 között élt és alkotott. Keveset tudunk róla. Azt természetesen szűkebb történész, jogász és politikatudós körökben tudják, hogy ő volt a szerkesztője és a bevezető írója annak az ötkötetes sorozatnak, amely Tisza István
- 137/138 -
képviselőházi beszédeit tartalmazza.[1] E mellett számos más politikaelméleti jellegű munkát is írt, a Tisza-Emlékkönyvben például hosszabb tanulmányt szentelt Tisza István liberalizmusának.[2] De foglalkozott a parlamenti házszabályok kérdésével is.[3] A 20. század első két évtizedében több kötetet is kiadott.[4] Tekintettel arra, hogy nemcsak politikatudós, hanem közjogász is volt, 1923-ban jogi tárgyú könyvvel jelentkezett.[5] 1917 és 1938 között a debreceni egyetem tanára volt. Az eddigi legátfogóbb pályaképet róla Varga Norbert és P. Szabó Béla adta, ami felment engem az életpálya egyes mozzanatainak részletezése alól.[6]
Kun József - miközben egyetemi tanárként elsősorban oktatói feladatai voltak - szerteágazó témákról írt, de ezek között a politikatudomány és -elmélet végig kiemelkedő jelentőséggel bírt. Bevezetés a politikába című könyve 1917-ben, Eötvös József és Montalembert valláspolitikai eszméi című munkája 1919-ben jelent meg. E mellett rengeteg rövidebb tanulmányt is írt. Természetesen a továbbiakban meg sem kísérlem Kun életpályájának bemutatását; mindössze egyetlen írására koncentrálok, s ez a Parlamentarizmus és magyar parlamentarizmus című tanulmány.[7] Azért választottam ezt az írását, mert egy máig hatóan izgalmas kérdést vet fel, nevezetesen azt, hogy a parlamentarizmus körülményektől és hagyományoktól függetlenül mindig ugyanazt jelenti-e mindig és mindenütt (mint azt általában gondolni szokás), vagy netán elképzelhető, hogy a parlamentarizmusnak több formája létezik. Az egyik legnyomósabb érv az lehet ez utóbbi érveléssel szemben, hogy ha létezik (mint Kun mondja) magyar parlamentarizmus, akkor létezhet ír, svájci, észt, mongol és bármilyen egyéb parlamentarizmus is, tehát a fogalom parttalanná válhat. S talán nem is kell idáig feszítenünk a húrt. Én Kun József tanulmányát nem egy ilyen, "mindent megengedő" keretben értelmezem, hanem úgy, hogy írásával semmi mást nem tesz, mint fel akarja hívni a figyelmet egy adott ország sajátosságaira. Érdeklődésének középpontjában tehát a mintaátültetés áll, illetve az a kérdés, hogy milyen korlátai lehetnek egy ilyen mintaátültetésnek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
