Különös aktualitást ad a cikk megírásához, hogy 2010. június 11-én egyéni képviselői indítványként egy három részből álló csomag került a parlamentbe, melynek "Média-alkotmány" néven elhíresült része Magyarországon második alkalommal tesz kísérletet az internetes tartalmak átfogóbb szabályozására.1 A tervezet részletes parlamenti vitáját őszre halasztották, így a nyár folyamán sor kerülhet az eddig elmaradt előzetes szakmai egyeztetésre, mely reméljük lehetőséget ad a cikkben szereplő kérdések, veszélyek és aggályok megvitatására, annak érdekében, hogy ősszel már egy olyan verzió kerüljön szavazásra, amely szakmailag megnyugtatóbb, és nem hordozza magával az internet-szabályozás gyermekbetegségeit.
A régi típusú médiumok, azaz a televízió és a rádió, a világon szinte mindenhol átfogó szabályozás alatt állnak. Az általános jogszabályi kötöttségek mellett általában külön médiatörvények szabályozzák, hogy mely időpontban, milyen műsorokat, műsorszámokat lehet, illetve kötelező nyújtania a rádióknak és televízióknak. Általánosságban a frekvenciák szűkössége tette ezeket a szabályozásokat indokolttá, azért, hogy a lakosság jelentős részénél fő információforrás és szórakoztató szerepet ellátó rádiók és televíziók meghatározott része mindenképpen nyújtsa azokat a tartalmakat, amelyek társadalomhoz való eljuttatását a jogalkotó szükségesnek tartotta. Másrészt a rádiók és a televíziók ne, vagy csak egy adott idősávban illetve időkorláttal adjanak olyan tartalmakat, amelyek eljuttatását a jogalkotó korlátozni kívánta (gondolok pl. reklámokhoz kötődő időkorlátra, gyermekekre káros műsorok meghatározott időpontban való nyújtására stb.)2.
Három fő sajátosságról beszélhetünk az internet, mint kommunikációs közeg esetén, mely sajátosságokat bizonyos országok, melyek szabályozni kívánják az internetet, folyamatosan torpedóznak technikai és jogi eszközökkel, néha több, de inkább kevesebb sikerrel: térben és időben korlátlan továbbítási lehetőség, határnélküliség, anonimitás.
Az internet esetén ez a szűkösség nem áll fenn. Három fő sajátosságról beszélhetünk az internet, mint kommunikációs közeg esetén, mely sajátosságokat bizonyos országok, melyek szabályozni kívánják az internetet, folyamatosan torpedóznak technikai és jogi eszközökkel, néha több, de inkább kevesebb sikerrel (és mely kísérletek egyúttal a címben szereplő kérdést is felvetik). A sajátosságok tehát:
● Térben és időben korlátlan továbbítási lehetőség: ha a világ egyik pontján valaki megjelenít valamely tartalmat a holnapján, elhanyagolható időbeli csúszással, gyakorlatilag abban a percben jelenik meg a világ másik oldalán is. Ez könnyen ellenőrizhető jelenleg például a foci VB kapcsán, meg lehet nézni, hogy pl. egy másik ország közvetítése esetén ugyanabban az időben jelenik-e meg a gól a honlapon.
● Határnélküliség: kapcsolódik az előző sajátossághoz. A térben és időben korlátlan továbbítási lehetőségnek köszönhetően az egyik országban közzétett tartalom ugyanabban a formában elérhetővé válik egy másik országból is. Ez gyakorlatilag lehetetlenné teszi az internet bármely szempontú hatékony szabályozását. Magyar példával illusztrálva, gondoljunk csak a www.kuruc.info esetére, melyet a hatóságok sokáig próbáltak elhallgatatni, többek között azért, mert a Magyar Televízió székháza elleni ostrom résztvevőit elítélő bírók és ügyészek telefonszámait és lakcímeit tették közzé a honlapon uszító hangnemben (az adatok egyébként még ma is elérhetőek3) (Nem mennék bele annak taglalásába, hogy szólásszabadság szempontjából mennyire szerencsés egy teljes internetes újságot betiltani, ahelyett, hogy csak a jogsértő tartalmakhoz való hozzáférést szüntetik meg, mindenesetre a magyar hatóságok úgy döntöttek, hogy ezt próbálják meg elérni). A probléma csak az volt, hogy az újság készítői az újság teljes tartalmát egy amerikai szolgáltató szerverein helyezték el. Megindult tehát a küzdelem a kuruc.info betiltásáért. A magyar hatóságok először jogsegély keretében próbálták elérni, hogy az amerikai kormány kötelezze a szolgáltatót a teljes oldal eltávolítására, azonban ez hosszú ideig nem sikerült. Végül terrorfenyegetettségre4 hivatkozással sikerült elérni, hogy a kuruc.info amerikai szerver szolgáltatója felmondja a szerződést, és a honlap 2008. július elején egy időre eltűnjön. Azonban ezt az eltűnést csupán néhány órára sikerült elérni, ennyi idő volt szükséges ugyanis ahhoz, hogy a tartalmakat egy németországi szerverre tegyék át5, de ezután sem kellett több néhány óránál, és a kuruc.info ismét Amerikában, egy másik szolgáltató szerverén tárolta tartalmait.6 A majdnem kétéves procedúra eredményeként tehát annyit sikerült csak elérni, hogy néhány órára eltűnjön a kuruc.info a netről.
● Anonimitás: ez a sajátosság elsősorban a képernyőn keresztüli elérésből fakad, mivel nem szemtől szemben állunk a kommunikáció másik résztvevőjével, így nem tudjuk ellenőrizni annak valódi személyazonosságát. Az interneten, gyakorlatilag mindenki tud álnéven mozogni, és annak adja ki magát, akinek akarja. Ez számos kisebb nagyobb visszaélésre ad lehetőséget, gondoljunk csak a neten megbeszélt vak randikkal kapcsolatos történetekre, de ugyanide tartozik például a nigériai csalássorozat, melynek során sok ember kapott a postafiókjába üzenetet, azzal a felhívással, hogy "60 millió dollár 10%-át kaphatod meg, ha segítesz Nigériából kijuttatni egy bőröndöt, mely egy volt kormánytisztviselő pénzét tartalmazza." Aki bedőlt a felhívásnak, megadta bankszámlaszámát és más személyes adatait. Sok esetben odáig fajult a történet, hogy az áldozat, aki kiutazott, hogy ellenőrizze a bőrönd tartalmát, egy nigériai börtönben kötött ki, és anyaországának kellett kimentenie onnan.7
A frekvenciaszűkösség hiányában, ideális esetben bárki lefoglalhat egy domainnevet, mely korlátlan mennyiségben rendelkezésre áll, és létrehozhat egy honlapot, ahol nyújthatja az általa közzétenni kívánt tartalmat, amely vagy számot tart közérdeklődésre vagy sem.
A demokráciák működéséhez alapfeltétel a szólásszabadság megléte. Ennek ellenére a világ több pontján a jogalkotók megkísérelték bizonyos tartalmak interneten keresztül való továbbításának kontrollálását (a KIT? részben láthatjuk, hogy kiket érint a korlátozás). A tartalomkategóriák, amelyek szabályozását egyes országok megkísérlik, nagyjából a következő fő csoportokra oszthatóak:
-obszcén illetve szexuális tartalmak,
-szerzői jogokat érintő tartalmak,
-politikai tartalmak,
-vallásokkal kapcsolatos tartalmak,
-személyiségi jogokat érintő tartalmak,
-gyűlöletbeszéd és rasszista tartalmak,
-nemzetbiztonságot és közrendet érintő tartalmak,
-szerencsejáték,
-jogellenes vagy immorális magatartás követését támogató tartalmak.
A felsorolt tartalmak közül terjedelmi korlátok miatt csak az első héttel foglalkozom. Az, hogy mely országok mely tartalmak szabályozását kísérlik meg, néhány esetben nemzetközi egyezmények határozzák meg (pl. a szerzői jogok esetében ilyen a WIPO egyezmény). De leginkább egy-egy adott ország kultúrája, állami berendezkedése, vallása és történelme határozza meg, hogy mely tartalmak esetében és milyen igazolással kerül sor a szólásszabadság ilyen jellegű korlátozására. (Jellemzően egyébként az egyes országokban, ugyanezen tényezők alapján már az internet előtt is szabályozásra kerültek az egyes tartalomkategóriák, az új kommunikációs lehetőség megjelenésével azonban a jogalkotók igyekeztek vagy ugyanazt, vagy egy újabb szabályozást kiterjeszteni az internetre is).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
