Véleményem szerint a kelet világa rendkívül érdekes, hordoz egy megfoghatatlan különleges hangulatot. Azért választottam ezt a témát, mert már hosszú évek óta érdekelt az iszlám, az iszlám jog és Törökország, valamint az Európai Unió jövője. Európában sokan nem foglalkoznak megfelelő alapossággal, a témával, hiszen messze áll tőlük ez a kultúra. Napjaink jogi, gazdasági és politikai folyamatai fényében azonban meg kell fontolnunk a témában való elmélyülésünket. Nagyon nehéz megtalálni az "igazságot" ebben a témában és talán nem is lehet. Mindazonáltal a téma talán mindeddigieknél is jobban aktuális most, amikor Törökország és az Európai Unió 2015. november végén különleges megállapodásra jutott a menekültválság megoldása kapcsán, mondhatjuk, hogy a hosszú évek óta húzódó csatlakozási folyamatokban a legmesszebbre jutottak. Jelen tanulmányban szeretném röviden bemutatni Törökország és az Európai Unió közötti eddigi viszonyt, ismertetni röviden az iszlámot és az iszlám jogot, hiszen ahhoz, hogy megértsük a csatlakozás nehézségeinek alapjait, ki kell erre is térni. Továbbá szeretném ismertetni a jelenlegi helyzetet és, hogy merre tartanak a csatlakozási folyamatok napjainkban.
Ahhoz, hogy megértsük azt, hogy miért húzódik el ennyi ideje már Törökország EU-hoz való csatlakozása, először fel kell tennünk azt a kérdést, hogy mit jelent egyáltalán az a fogalom, mint Európai Unió, s ebben konkrétan az "európai" jelző mibenléte. Sokak meglátása szerint Európa nem is létezik, hiszen nincsenek természetes földrajzi határai, nincsen egységes kulturális és történelmi öröksége sem. Európa politikai értelemben vett meghatározása ugyancsak nem mondható egységesnek.[1] Mindazonáltal az európai identitás kérdését az Európai Unió már 1973-ban, a Koppenhágai deklarációban megfogalmazza.[2] Ez a deklaráció három pillért határoz meg, melyek a közös örökség és közös érdekek, melybe az európaiság értelmezésekor megfogalmazott kereszténység és polgári hagyományok tartoznak, ezt követően második pillérként az integráció melletti elkötelezettséget nevezi meg, amely pillért egészen a török csatlakozási tárgyalások komolyra fordulásáig következetesen végigvitt az Európai Unió. A harmadik pillér a felelősségvállalás a harmadik világ országait érintő közös cselekvésekért.[3] Az európai identitás vizsgálata során számos nézőpontot vizsgálhatunk, ha Európa fogalmát nem a politikai, ideológiai és gazdasági "rendszerekhez" való hovatartozás alapján definiáljuk, a sajátos kultúrkörökhöz való hovatartozásnak lesz különleges jelentősége.[4] Ez az elgondolás arra próbál rámutatni, hogy Európa három kultúrkörre osztható, ezek pedig először is a latin Nyugat, másodszor az ortodox Kelet, és az ezek között harmadikként elhelyezkedő Iszlám. A latin Európa fejlődési szakaszaiban a főbb alakító tényezőkként nevezhetjük meg a jogállamiságot, az alkotmányosságot, az individualizmust és emberi jogokat, mely utóbbi is fontos lesz számunkra majd a török csatlakozással kapcsolatos problémák között. A latin Európában állam és egyház szétválása figyelhető meg, ezzel szemben Keleten ez a fajta hatalommegosztás teljességgel ismeretlen. Az iszlám kultúrkör bizonyos értelmezés szerint úgy lehet Európa része, hogy összeköti Európát Ázsiával, azonban itt nem alakulhatott ki a demokrácia oly módon, mint nyugaton mivel az iszlámmal összeegyeztethetetlen az individualizmus hangsúlyozása.[5] Törökország hidat képez Európa és Ázsia között, s így különleges jelentősége van. Ahhoz, hogy megvizsgáljuk azt, hogy Törökország tekinthető-e Európa részének, s mielőtt nemmel válaszolnánk azt is meg kell vizsgálni, hogy az európai muszlim jelenlét már évszázadokra visszavezethető. Ahogyan Rostoványi Zsolt is kifejti több helyen azt, hogy az iszlám világ és a Nyugat ütközését a szakirodalom általában 1798-hoz köti, amikor Napóleon expedíciós csapatai döntő vereséget mérve a mamlúkokra meghódították Egyiptomot, azonban ennek ellenére az iszlám szinte keletkezésétől fogva jelen volt már Európában, s igen komoly hatást gyakorolt az európai - nyugati - civilizációra is. Az elmúlt évtizedekben kialakult konfliktusos viszony eredményezi azt az elképzelést mely Rostoványi szerint téves, miszerint hogy az iszlám, mint egy "idegen test" van jelen a "keresztény" gyökerű Európában.[6]
- 5/6 -
Törökországban az iszlám és az iszlám jog érvényesül, ezért szeretném ismertetni az iszlámmal és az iszlám joggal kapcsolatos alapvető tudnivalókat, azért, hogy megismerhessük, hogy Törökország milyen jogi háttérrel indul. Az iszlám vallás az Arab-félszigeten jelent meg elsőként a VII. században, Mohamed próféta tevékenységének köszönhetően. Az iszlám a világ második legnagyobb és leggyorsabban terjeszkedő vallása a kereszténységet követően. Jelenleg több mint 1 milliárd követője van, és a legfelsőbb határ az 1,8 milliárdot is elérheti. Nagy problémát jelent, hogy sok követője nem arab országban él, a legnagyobb muzulmán népesség Indonéziában található.[7] Az iszlám szó az arab szalama szótőből származtatható, jelentése béke és engedelmesség. Az iszlám szó vallási értelemben Istennek való engedelmességet, az Isten akaratába való belenyugvást jelenti. Az iszlám értékrendje öt alapvető fizikai kötelességen, ún. pilléren alapszik, amelyek teljesítése minden muszlim hívő számára fontos kötelesség. Ezek: Tanúságtétel (sehede), vagyis az Isten (arabul: Allah) egyedülvalóságának és Mohamed prófétaságának tanúsítása, ima (szala), amelyet naponta ötször kell elvégezni a megadott időben, böjt (szaum), amelyet a muszlim közösség minden tagjának kötelező megtartania évente egyszer egy hónapig (Ramadán hónapban), kötelező adakozás (zakát) a szegények részére, zarándoklat Mekkába (haddzs), ha a hívő képes rá. A Korán az iszlám szent könyve, tanításainak és törvényeinek legfőbb forrása, melyet a muszlimok Isten végső kinyilatkoztatott szavának tekintenek. A Korán a hit alapjaival, az erkölccsel, az emberiség történetével, az imádsággal, a bölcsességgel az Isten és ember kapcsolatával, továbbá az emberi viszonyok különböző formáinak megnyilvánulásaival is foglalkozik. A Korán és az iszlám összes többi forrása is arab nyelven íródott. Az arabok rendkívül tisztelik és ragaszkodnak nyelvükhöz, az imákat is kizárólag arab nyelven végezhetik. Az iszlámon belül kezdettől fogva két irányzat létezett. Az egyik ág a szunna, a másik pedig a siíta. A szunniták azok a muszlimok, akik a szunnát, vagyis a Próféta hagyományát követik, szerintük a Próféta utódainak nem kell szükségszerűen a vérszerinti rokonokból kikerülniük és önmagukat a hagyomány embereinek nevezik. Az iszlám hívők 85%-a a szunnita irányzatot követi. A siíták úgy látják, hogy megengedhetetlen tévedés volt, hogy nem Mohamed vérszerinti utódai örökölték a próféta hatalmát.[8] Alapvető dogmák tekintetében nincsen nézetkülönbség a szunniták és s siíták között, azt vallják, hogy egyetlen Isten van és a Korán az ő szavait tartalmazza. A szakadás a két irányzat között Mohamed halálát követően következett be, mert nem tudtak megegyezni a vezetés kérdésében. A szunnita és a siíta harcok rossz hatással vannak az iszlám egységére. Az iszlám jog legfontosabb forrása a Korán, amely 114 szúrából áll. Ezt Allah küldte el Gábriel arkangyallal Mohamed prófétának. A jog másik forrása a Szunna, mely Mohamed próféta tanácsait foglalja magában. A harmadik forrás az al idzsmá, a muzulmánok általi egyhangú döntés. Mohamed próféta szerint a muszlimok nem értenek egyet olyan dolgokban, amelyek nem igazak. Arra az esetre, ha az első három jogforrás nem elegendő a döntés meghozására, az al qiyás, az analógia használatára kerül sor. Ebben az esetben egy már megtörtént hasonló eset ügyében hozott döntést vesznek alapul, és ennek megfelelően mérlegelik a jelenlegi elbírálásra váró esetet.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
