Európában a XX. század során a családi élet jelentős változásokon ment keresztül. Lakossága megtapasztalt két világháborút, valamint egy nagy gazdasági világválságot, mindamellett, hogy ez a század hozta a világtörténelem szinte legnagyobb társadalmi modernizációját, gazdasági fejlődését és globális átalakulását. A gazdasági, politikai és szociális folyamatokkal járó változások, tendenciák visszatükröződtek az európaiak családi viszonyaiban: hatással voltak a születésszabályozásra, a házasságok felbonthatósága elé állított jogi korlátok könnyítésére, a migráció fokozatos növekedésére, az abortuszt engedélyező jogszabályok megalkotására, és nem utolsósorban a házasságon kívüli partnerkapcsolatok megjelenésére.[2] Jelen tanulmány központi témáját ez utóbbi, a házasságon kívüli partnerkapcsolatok képezik, amelyeknek a házasság intézményével való szembeállítása társadalmunk nagy dilemmájaként jelenik meg. A statisztikai adatok alapján kimutatható, hogy szinte tízévenként változik a házasság és a házasságon kívüli partnerkapcsolatok létesítésének közkedveltsége. A nemzetközileg egyre elterjedtebb bejegyzett élettársak, valamint élettársi kapcsolatok vonatkozásában a jogalkotónak pedig szabályozási keretet szükséges felállítania, ezzel igazodva a társadalom által megkívánt igényekhez. A házasságon kívüli partnerkapcsolat alatt azonban nem minden európai országban (jogrendszerben) értjük ugyanazt. Elkülöníthető a nyilvántartásba vétel vagy elismert kapcsolat regisztrálás nélkül, a különnemű vagy/és azonos nemű személyek partnerkapcsolata és a változatos megoldások a fenti két szempont ötvözése alapján.[3]
A hatályos magyar szabályozás a házasság mellett két házasságon kívüli partnerkapcsolatot ismer, a (defacto) élettársakat és a bejegyzett élettársakat. Magyarországon 2016-ban az előtte való húsz év legmagasabb számú házasságkötése volt tapasztalható, összesen 51 800 házasság köttetett. 2017-ben azonban az azt megelőző évhez képest már 2,3%-os csökkenést mutató házasságkötések száma 50 600 volt, ami 1200 házasságkötéssel kevesebbet jelentett. A 2009 júliusától bevezetett azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatát rendező bejegyzett élettársi viszony intézményével tavaly 87 pár élt, 2016-ban 85, 2015-ben pedig 65 bejegyzett élettársi kapcsolat került anyakönyvezésre, amely e házasságon kívüli partnerkapcsolatok alternatívájaként mindenképpen növekvő tendenciát mutat. Érdekességképpen elmondható, hogy 2017-ben 49 férfi és 38 női párt regisztráltak az anyakönyvvezetők, és az ilyen párkapcsolatok több mint 50%-a Budapesten vagy Pest megyében él.[4]
Az élettársi kapcsolatokról nem vezetnek rendszeres éves statisztikát, részletes elemzésükre kizárólag a népszámláláskor adódik lehetőség.[5] Az élettársi kapcsolatok aránya robbanásszerűen nőtt az 1990-es évektől. Az 1990-es népszámláláskor a családok kevesebb mint 5%-a élt élettársi kapcsolatban, míg a 2011-es népszámláláskor a családoknak már körülbelül 15%-a alapult ilyen kapcsolaton.[6] Az Európai Unióban, a felmérések szerint a párok 8%-a él élettársi kapcsolatban és a 30 éven aluliak között az összes pár 30%-a választja ezt az együttélési formát.[7] A magyar jogalkotó az élettársi kapcsolatok nemzetközi viszonylatban való népszerű megjelenésére reflektálva, és az azzal járó számos problémás helyzetet megoldva rendezi a kollíziós jogi helyzeteket az újonnan hatályban lépett nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvényben.[8] Így, a nemzetközi elemeket tartalmazó jogi helyzetek a magyar nemzetközi magánjogi jogszabályok által már nem csupán a bejegyzett élettársak, hanem az élettársak vonatkozásában is megoldásra kerülnek.
Az élettársakról és a bejegyzett élettársakról egy megkülönböztető jogi ismérv biztosan tudható szemben a házastársakkal: nem kötöttek házasságot, és nincs közöttük házassági kötelék.[9] A házasság így a magyar jogban mindenképpen családjogi intézményként, míg az élettársi kapcsolat főszabályként kötelmi jogi intézményként jelenik meg, ugyanis a házasságot a hatályos Polgári Törvénykönyv[10] (a továbbiakban: Ptk.) Családjogi könyvében, míg az élettársi kapcsolatra vonatkozó rendelkezéseket
- 287/288 -
(kivéve a családjogi hatásokkal bíró élettársakra vonatkozó jogszabályokat) a Kötelmi Jogi Könyvében találhatjuk meg[11] a nevesített szerződések utolsó formájaként.[12] A Ptk. Hatodik Könyve így tartalmazza az élettársi kapcsolat létrejöttét, a vagyonjogi szerződés megkötésének lehetőségét, annak hiányában a törvényes vagyonjogi rendszerre irányadó és a lakáshasználatra irányadó szerződés megkötésére vonatkozó jogszabályokat. Tehát a Ptk. kötelmi joga főként az élettársak vagyonjogi helyzetét szabályozza. Ki kell emelni, hogy az élettársak vonatkozásában főszabályként a családjogi kapcsolatok feltétele (tehát az élettársi tartás és az élettárs másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján lakott lakáshasználatának esetén is),a legalább egy éve fennálló élettársi viszony és legalább egy közös gyermek születése. Utóbbi állításból arra a következtetésre juthatunk, hogy a Ptk. a különböző nemű élettársak családi viszonyait jogban elismeri, szemben az azonos nemű élettársakkal.[13]
A Ptk. a bejegyzett élettársakra irányadó szabályokat tehát nem rendezi. A bejegyzett élettársi kapcsolatra irányadó szabályokat egy külön jogszabály, a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi jogviszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. törvény (a továbbiakban: Bét.)[14] foglalja magában. A Bét. azonban számos jogszabályt - mint magát a Ptk.-t, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvényt (a továbbiakban: Csjt.),[15] az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvényt (a továbbiakban: Anyakönyvi jogszabály),[16] valamint az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvényt (a továbbiakban: Kjnp.)[17] - módosította annak érdekében, hogy teljes szabályozást nyerjen a bejegyzett élettársak helyzete.[18]
Mindenképpen kiemelendő tehát, hogy a bejegyzett és a de facto élettársi jogviszonyra irányadó szabályozás az utóbbi években rendkívül nagy változásokon ment keresztül Magyarországon, sőt mi több, a kodifikáció során központi vitakérdés tárgya volt annak terjedelme, helye és mikéntje is. A kodifikáció végeztével a bejegyzett élettársi kapcsolat teljességgel kikerült a magánjogi viszonyok egységes szabályozására hivatott Ptk.-ból, úgy, hogy a hozzátartozó fogalomkörében sem kerül említésre,[19] pedig több esetben azok a szabályok irányadóak a Bét. alapján a bejegyzett élettársi jogviszonyra (például ugyanolyan törvényes öröklési jogi státusszal bír), mint a házastársira.[20] A változás következményeképpen a tényleges élettársi kapcsolat szabályait pedig kettévágták: a Kötelmi Jogi Könyvben és a Családjogi Könyvben is vannak rájuk irányadó rendelkezések. A Családjogi Könyvben való szabályok elhelyezésének feltétele pedig nem a felek szándéka, együttélésük módja, hanem az, hogy van-e közös gyermekük vagy sem. További feltétel, hogy az élettársi jogviszony szerződéses jellege családjogi jelleggel is bírjon az, hogy közöttük legalább egyéves együttélés legyen.[21] Ezen feltételek fennállásának hiányában az élettársi jogviszony szerződés, és csekély családjogi joghatása van. Jelentős tehát, hogy ezekhez a feltételekhez köti a hatályos szabályozás a családjogi jogosultságok keletkezését és igényét, szemben a házasságéval. A házastársi tartás és egyéb, annak megszűnését követő családjogi igényeknek nem feltétele például az egyévi házasság.[22] Ki kell emelni azt is, hogy végrendelkezés hiányában, az élettársak, még e családjogi hatásokat keletkeztető feltételek együttes teljesülése esetén sem támaszthatnak olyan öröklésjogi igényt, mint a túlélő házastárs.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
