https://doi.org/10.59851/mj.73.03.9
Az Alkotmánybíróság 1003/2026. (I. 26.) AB határozatában megsemmisítette a Kúria Pfv.III.20.140/2022/6. számú ítéletét.
Az alapügyben az indítványozók azért fordultak bírósághoz, hogy sérelemdíj és kártérítés megfizetésére kötelezzék azt a kórházat, ahol az édesanya terhesgondozáson vett részt. Kiskorú gyermeke ugyanis veleszületett fejlődési rendellenességben szenved, és az indítványozók szerint az édesanya terhesgondozását végző kórház részéről elvárható lett volna ezen rendellenesség kiszűrése.
Az indítványozók azért fordultak az Alkotmánybírósághoz, mert az ügyükben végső fokon eljárt Kúria azzal a pontosítással hagyta helyben a jogerős döntést, hogy a kórház a gyermek egészségkárosodásával összefüggésben felmerült károkért tartozik felelősséggel, nem pedig minden, a gyermek születésével felmerült költségért.
Az indítványozók álláspontja szerint sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, hogy a Kúria nem indokolta meg döntésében, hogy miért változtatta meg a kártérítés jogalapját, és változtatta meg a jogerős döntést.
Határozat száma: 1003/2026. (I. 26.) AB határozat
Kulcsszavak: tisztességes bírósági eljáráshoz való jog; jogorvoslathoz való jog
In its Decision No. 1003/2026 (I. 26.) AB, the Constitutional Court annulled the Curia's judgment No. Pfv.III.20.140/2022/6. In the underlying case, the petitioners brought an action before the courts seeking compensation for non-pecuniary damage and pecuniary loss against the hospital where the mother had received prenatal care. Their child suffers from a congenital developmental disorder, and according to the petitioners, the hospital should have detected this problem during the prenatal care. The petitioners turned to the Constitutional Court because the Curia, acting as the court of final instance, upheld the final and binding judgment with the clarification that the hospital was liable only for damages arising in connection with the child's impairment to health, and not for all costs incurred as a result of the child's birth. According to the petitioners, their right to a fair trial under Article XXVIII(1) of the Fundamental Law was violated by the Curia, failed to provide reasoning in its decision explaining why it had altered the legal basis of the claim for damages and modified the final judgment.
Keywords: rule of law; right to a fair trial; right to access to a court
Az indítványozók gyermeke végtagi rendellenességgel született. Az édesanya a gyermek születési helyével megegyező egészségügyi intézménynél vett részt két alkalommal terhességi ultrahangos szűrővizsgálaton, ezeken a vizsgálatokon e rendellenességre nem hívták fel a figyelmét, ezért az indítványozó szülők ezt diagnosztikai tévedésnek minősítették. Meggyőződésük szerint, ha időben tudomást szereznek a sajnálatos rendellenességről, megfontolták volna, hogy éljenek a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Mvtv.) alapján a terhesség megszakításával.
Az első fokon eljárt Fővárosi Törvényszék 8.P.24.175/2017/74. számú ítéletével az indítványozók személyiségi jogi sérelem és kártérítés iránti keresetét elutasította. Másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.395/2020/2. számú ítéletével az elsőfokú bíróság döntését megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes egészségügyi intézmény megsértette az indítványozó édesanya önrendelkezési és családtervezéshez, valamint a teljes, egész és egészséges családban éléshez fűződő személyiségi jogát, valamint az indítványozó édesapa családtervezéshez és a teljes, egész és egészséges családban éléshez fűződő személyiségi jogát. Az ítélőtábla szerint az egészségügyi intézmény felelősséggel tartozik az indítványozók abból eredő káráért és nem vagyoni sérelméért, hogy a gyermek egészségkárosodottan megszületett. Az ítélet szerint az Mvtv. 6. § (3) bekezdése szerinti törvényi feltételek jelen esetben teljesültek, ezért elvárható lett volna az egészségügyi intézménytől, hogy tájékoztassa az indítványozó édesanyát a terhességmegszakítás elvi lehetőségéről, valamint adott esetben a terhességmegszakítás kérdésében elfoglalt nemleges orvosi álláspontról is, ideértve a szakmai felülvizsgálat kérésének lehetőségét is.
Az egészségügyi intézmény felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a Fővárosi Ítélőtáblát új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Fővárosi Ítélőtábla a megismételt eljárásban az előzővel azonos ítéletet hozott. Az egészségügyi intézmény ekkor újra felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriára. A Kúria a jogerős rész- és közbenső ítéletet azzal a pontosítással tartotta fenn hatályában, hogy az alperes egészségügyi intézmény felelősséggel tartozik a gyermek "egészségkárosodásával összefüggésben" az indítványozókat ért károkért és nem vagyoni sérelemért. A Kúria ítéletében a Fővárosi Ítélőtábla álláspontjával azonosan arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben az adott fejlődési rendellenesség genetikai vagy teratológiai ártalomnak minősül, és fennállásának valószínűsége az elvégzett vizsgálatok alapján eléri az 50 százalékot, akkor az Mvtv. 6. § (3) bekezdése alapján a rendellenesség tényéről, annak mibenlétéről, a terhességmegszakítás jogszabályban biztosított lehetőségéről és a szakmai felülvizsgálat igénybevételének lehetőségéről a szülőket tájékoztatni kell, hogy az anya önrendelkezési jogával élve dönthessen az esetleges terhességmegszakításról. A Kúria ezen kívül arra is kitért döntésében, hogy az összegszerűségi eljárásban a 2/2022. jogegységi határozat (a továbbiakban: Jeh.) alapján kell meghatározni, hogy mi az a kár, amely a szülőket azzal okozati összefüggésben érte, hogy gyermekük egészségkárosodottan született.
A szülők ezt követően fordultak az Alkotmánybírósághoz, azt állították, hogy a Kúria döntése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot és az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogot, mert a Kúria "pontosításnak" nevezve valójában érdemben megváltoztatta a jogerős ítéletet, holott az ügyben az egészségügyi intézmény felülvizsgálati kérelme nem kifogásolta a kártérítési felelősség megállapítása körében annak ténybeli alapját és annak mértékét. Előadták továbbá, hogy a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletét 2021. október 20. napján hozta meg, ám a Kúria ítélete egy olyan
- 195/196 -
kúriai jogegységi határozatra utal, amely a Magyar Közlönyben csak 2022. október 14. napján jelent meg. Értelmezésük szerint a felülvizsgálati eljárásban nem lehetett volna érdemben figyelembe venni azt a jogegységi határozatot, amely a jogerős rész- és közbenső ítélet meghozatalának időpontjában még nem is létezett.
Az Alkotmánybíróság határozatában az indítványban foglaltakat megalapozottnak találta, és a Kúria döntését megsemmisítette. A panasz befogadásának vizsgálata során a testület arra a következtetésre jutott, hogy felmerül a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben.
Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt a Jeh. tartalmát tekintette át, és az üggyel való összefüggésére világított rá. A Jeh. alapján az ítélőtábla döntéséhez képest eltérően határozható meg az egészségügyi szolgáltató kártérítési felelősségének a terjedelme. A Jeh. szerint, amennyiben az egészségügyi szolgáltató kártérítési felelőssége megállapítható amiatt, hogy a terhesgondozás során elmaradt vagy hibás orvosi tájékoztatás következtében az anya nem élhetett a terhességmegszakítás jogszabály által biztosított jogával, a genetikai, teratológiai ártalom következtében egészségkárosodottan született gyermek esetében a szülők kártérítésként az egészségkárosodással kapcsolatban felmerült többlet-felnevelési költségre, és nem pedig a gyermek teljes felnevelési költségére tarthatnak igényt.[1]
Jelen ügyben az Alkotmánybíróság nem a Jeh. tartalmának alkotmányosságát vizsgálta, hanem azt, hogy a jogerő szempontjából hogyan viszonyul egymáshoz a Fővárosi Ítélőtábla ítélete és a Kúria ítélete, amely a Fővárosi Ítélőtábla döntését egyidejűleg pontosította és tartotta fenn hatályában. A Fővárosi Ítélőtábla jogerősen állapította meg, hogy az egészségügyi intézmény felelősséggel tartozik az indítványozók abból eredő káráért, illetőleg nem vagyoni sérelméért, hogy az indítványozók gyermeke egészségkárosodottan megszületett.[2] Ezt a Kúria azzal a pontosítással tartotta fenn hatályában, hogy az egészségügyi intézmény a gyermek egészségkárosodásával összefüggésben felmerült károkért, nem pedig minden vagyoni sérelemért tartozik felelősséggel.
Az ügy központi kérdése tehát az, hogy a Fővárosi Ítélőtábla jogerős döntésében foglaltak, vagyis annak jogereje áttörhető-e? A döntés tartalma megváltoztatható-e arra vonatkozóan, hogy az adott esetben mi minősül kárnak: a genetikai, teratológiai ártalommal született gyermek felnevelésével kapcsolatos összes költség, vagy "csak" az egészségkárosodásból eredően felmerült többletköltség?
Az Alkotmánybíróság indokolása szerint jelen esetben a Kúria döntésével áttörte a Fővárosi Ítélőtábla döntésének jogerejét. Egyik oldalról ugyanis fenntartotta hatályában a Fővárosi Ítélőtábla ítéletét, amely arra vonatkozott, hogy az "egészségkárosodottan megszületett" gyermek után járó összes költség térítendő. Ugyanakkor azonban "pontosításnak" nevezve át is törte az ítélőtáblai döntés jogerejét, amikor a Jeh.-re hivatkozva a kártérítést a gyermek "egészségkárosodásával összefüggésben" felmerült költségekre szorította. Az Alkotmánybíróság szerint e két jogértelmezés kizárja egymást.
Ezen a ponton azt kellett megítélnie a testületnek, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezhető-e a jogerő e szempont szerinti megközelítése.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány hatálya alatt a jogerő intézményét a jogállamiság, azon belül a jogbiztonság követelményével összefüggésben értelmezte.[3] Az Alaptörvény hatálybalépésével az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogerő nemcsak az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, vagyis a jogbiztonság érvényesülésével összefüggésben értelmezhető, hanem az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében deklarált tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részét képező bírósághoz fordulás jogának védőhálójába is tartozik.
Az Alkotmánybíróság szerint a jogerő áttörése nem következett volna be, ha a Kúria a Fővárosi Ítélőtábla döntését hatályában fenntartja, vagy ha azt megváltoztatja. Ha a Kúria - mint a jelen esetben - egyidejűleg tartja fenn hatályában a jogerős ítéletet, és egyben tartalmilag kétséget kizáróan meg is változtatja azt, a Kúria döntése már a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmére vezet, ugyanis eljárásjogilag lehetetlenné teszi annak egyértelmű megállapítását, hogy pontosan hogyan határozott a Kúria a Fővárosi Ítélőtábla ítélete jogerejének kérdésében.
Az Alkotmánybíróság összefoglalva megállapította, hogy "[a] hatékony bírói jogvédelem követelménye a peres felek oldaláról azt az Alaptörvényben biztosított jogot is jelenti, hogy a bíróságnak, amennyiben annak eljárásjogi feltételei fennállnak, a perbe vitt jogokról egyértelműen, a meghozott döntés rendelkező részéből kétséget
- 196/197 -
kizáróan megállapítható módon döntenie is kell (amennyiben pedig az eljárásjogi feltételek hiányoznak, ezekről a hiányosságokról kell döntésében számot adnia). Azaz, a bíróságnak az ítélet rendelkező részében egyfelől rendelkeznie kell a kereset, illetőleg viszontkereset valamennyi eleméről (24/2018. (XII. 28.) AB határozat, Indokolás [19]), másfelől azonban ez a rendelkezés tartalmilag azt jelenti, hogy a bíróságnak a jogvitát az ítélet rendelkező része szerint el kell döntenie: két egymást kizáró jogi álláspontot (jelen esetben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és annak pontosítással történő megváltoztatását) egy ítélet rendelkező része sem anyagi jogi, sem pedig eljárásjogi kérdésben egyidejűleg nem tartalmazhat" (Indokolás [39]).
A döntéshez Schanda Balázs alkotmánybíró és Szabó Marcel előadó alkotmánybíró párhuzamos indokolást fűzött. Schanda Balázs mindenekelőtt rávilágított, hogy a magzatelhajtás a magyar jogban a Csemegi-kódex óta élet elleni bűncselekménynek minősül. A vonatkozó törvényi előírások nem jogot teremtenek a terhességmegszakításra, hanem "jogszabály által biztosított lehetőségről van szó".
Szabó Marcel párhuzamos indokolása szerint "a közelmúltban kikerült a bíróságok gyakorlatából az a megközelítés, amely az emberi életet bizonyos esetben kárként fogta fel. Ez a jogfejlődés kívánatos és helyes iránya volt, tekintettel arra, hogy a magyar Alaptörvény értéktartalma alapján az élet soha nem lehet kár, hanem minden esetben védelem tárgya. (...) [A] családra és a szülőkre zúduló egzisztenciális, lelki és gondozási teherért Alaptörvényünk értéktartalma alapján méltányos kompenzációt kell biztosítani, összhangban a teljes kártérítés alkotmányos elvével."
Czine Ágnes alkotmánybíró különvéleményt fűzött a többségi döntéshez. Véleménye szerint a Kúria döntése nem alaptörvény-ellenes, nem törte át az ítélőtáblai döntés jogerejét. Az alkotmányjogi panasszal támadott döntésében a Kúria arra tért ki, hogy az alperes a felróható diagnosztikai tévedése miatt felelősséggel tartozik a felperesek abból eredő káráért és nem vagyoni sérelméért, hogy gyermekük egészségkárosodottan született, a kár összegszerűségét nem érintette, az anyagi jogerőhatás ezért kizárólag a kártérítési felelősség jogalapjára vonatkozik, ami az összegszerűség kérdését nem foglalja magában. Az ügy központi kérdése a jogegységi határozatok jogi jellegének mikénti kezelése. A jogegységi határozatok visszaható hatályának a kérdését az Alkotmánybíróság már több döntésében vizsgálta. A különvélemény szerint a testület gyakorlata alapján megállapítható, hogy "az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése alapján a Kúria által hozott jogegységi határozat a rendes bíróságokra kötelező. A Bszi. 42. § (1) bekezdés második mondata alapján a jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező. A jelen ügyben ezért a megismételt eljárásban eljáró bíróságoknak - így a Kúria eljáró tanácsának - sincs mérlegelési lehetősége abban a kérdésben, hogy a 2/2022. jogegységi határozatot az adott ügyben alkalmazza-e, vagy sem. Az Alaptörvény és a Bszi. hivatkozott rendelkezései mérlegelést nem engedő módon írják elő, hogy a jogegységi határozatban foglalt jogértelmezést a bíróságoknak kötelezően alkalmazniuk kell."
Hörcherné Marosi Ildikó alkotmánybíró különvéleményében nem értett egyet a Kúria döntésének megsemmisítésével. Hangsúlyozta, hogy "a Kúria (jogegységi panasztanácsa) joggyakorlat egységesítő hatáskörét gyakorolhatja bírói oldalról (a jogegység érdekében előterjesztett előzetes döntéshozatali indítvány, privilegizált indítványozói kör indítványa) kezdeményezett eljárásban (Bszi. 26-27. §-ai, valamint 32-33. §-ai) is. Ennek az eljárásnak az eredménye az a jogegységi határozat, amely az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése értelmében a bíróságokra nézve kötelező". A jogintézmény célja annak biztosítása, hogy a bíróságok "az azonos vagy hasonló tényállású és azonos vagy hasonló jogkérdéseket felvető ügyeket rendre és következetesen azonosan értelmezett jogszabályok alapján döntsék el". A különvélemény szerint a "jogegységi határozat »quasi norma«, azaz annak ellenére, hogy minden bíróra kötelező és alkotmánybírósági normakontroll tárgya lehet, mégsem jogszabály. A »visszamenőleges hatály tilalma« a jogegységi határozat kapcsán tehát nem értelmezhető." A Kúria bár ítéletében megemlítette a jogegységi határozatot, ez nem jelenti azt, hogy egyben alkalmazta is. A "pontosítás" fordulat perjogi szempontból lehet aggályos, de nem hozható érdemi összefüggésbe a jogerő kérdésével. A Kúriának arról kellett döntenie, hogy "olyan súlyú törvénysértésben szenved-e a jogerős ítélet, amely indokolja a jogerő feltörését. A jelen esetben a Kúria erre a kérdésre egyértelműen nemmel felelt, a jogerős ítéletet ezért hatályában fenntartotta. A perjogi szempontból esetleg aggályosnak tekinthető fordulat ugyanakkor nem ér fel az alaptörvény-ellenesség szintjére, azaz nem kérdőjelezi meg a kúriai döntés »fair«, méltányos és kiegyensúlyozott jellegét eljárási oldalról". ■
JEGYZETEK
[1] A jogegységi határozat kifejezetten azért került elfogadásra, mert eltérő volt a bírói gyakorlat abban a kérdésben, hogy az egészségügyi szolgáltatót hasonló esetekben a gyermek felnevelésével kapcsolatos összes költség, vagy csak az egészségkárosodásból eredő többletköltség megtérítésének kötelezettsége terheli (Jeh. Indokolás [6]-[9]). A jogegységi határozat mint jogintézmény lényege, hogy valamely jogszabály több lehetséges értelmezése közül az Alaptörvény 28. cikkével szinkronban választ a jogalkalmazó. A célja mindenekelőtt az, hogy az igazságszolgáltatás kiszámítható legyen, a jogértelmezés ne legyen széttartó.
[2] A jogerő kérdéséről lásd: Paulovics Anita: A jogerő kérdése a perjogtudományban és a közigazgatásban. Miskolci Jogi Szemle, 2010. (1), 40-57.
[3] "A jogerő áttörésének szükséges (de nem elégséges) alkotmányossági feltétele, hogy ismérveit törvény pontosan meghatározza, s így kiszámítható legyen" [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992.59., 66.].
Lábjegyzetek:
[1] A szerző főtanácsadó, Alkotmánybíróság; egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Közjogi Intézet.
Visszaugrás
