A pénzmosás elleni szabályozás nagy utat járt be az elmúlt két évtizedben. Ma már megtalálható a nemzetközi jogban, fontos része az európai büntetőjognak, és majdnem minden ország nemzeti büntetőjoga is tartalmazza. Európába az Amerikai Egyesült Államokból került át, a pénzmosás büntetendősége bizonyos szempontból tehát az európai büntetőjogok amerikanizálódásának paradigmájaként is értelmezhető.1 Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a pénzmosás először az USA szövetségi büntetőjogában jelent meg, nem sokkal később megszülettek a rá vonatkozó nemzetközi jogi dokumentumok, szerződések, majd 1991-től az európai acquis communitaire részévé vált az első pénzmosási irányelv megalkotásával, végül bekerült az európai államok nemzeti büntetőjogába is. (E tekintetben Magyarország élen járt, még tíz évvel a csatlakozásunk előtt, 1994-ben a magyar büntetőjog bűncselekménynek nyilvánította a pénzmosást, ezzel a volt KGST tagállamok között "úttörők" voltunk.)
Az európajog egy önálló, sui generis, szupranacionális jogrendszer, amely a tagállamok jogától elkülönülve, azok fölött áll. Ugyanakkor nem tekinthető nemzetközi jognak sem, mert olyan elemek is ötvöződnek benne, amelyek a nemzetközi jog egyetlen más szférájában sem lelhetők fel, s ezen sajátosságok együttes jelenléte teszi mássá és többé a közösségi jogot a nemzetközi jog bármely más regionális (partikuláris) anyagához képest.2 A büntetőjog a családjog mellett talán a leginkább kultúrafüggő jogág3, ez a megállapítás azonban a gazdasági büntetőjog területére - amely az anyagi büntetőjog talán leginkább elkülönülő részterülete - csak korlátozottan igaz. A gazdasági büntetőjog ideális terep a jogharmonizáció számára. A pénzmosás bűncselekménye még csak másfél évtizede keltette fel az EU jogalkotóinak figyelmét, de azóta már hihetetlenül nagy mennyiségű másodlagos joganyag keletkezett a témában. A szupranacionális rendelkezések között szerepel az Első, a Második és a Harmadik Pénzmosási Irányelv, a Közösség Pénzügyi Érdekeinek Védelméről Szóló Egyezmény Második Jegyzőkönyve, a Pénzmosás Elleni Együttes Fellépés és a Pénzmosás Elleni Kerethatározat. Ezek ellett az EU több, a témához tartozó nemzetközi egyezményhez is csatlakozott.4 A pénzmosás egyike a büntetőjogban azon ritka kivételeknek, amelyek esetében 2007-től szinte totálisnak mondható jogharmonizáció valósul meg az EU-ban.
A pénzmosás kifejezés a fáma szerint Al Caponétól ered, aki Chicago-szerte működtetett pénzbedobós, önkiszolgálós mosodákat, ezek segítségével álcázva a szerencsejátékokból, a prostitúcióból és a szesztilalmi törvények megsértéséből származó jövedelmét.5 Ez a szellemes történet persze nem igaz, bár az 1920-as években gyakran előfordult, hogy a bűnözők nagy készpénzforgalmú vállalkozásokat vettek át (mint például a mosodák és az autómosók), majd összekeverték a bűncselekményből szerzett készpénzt a legális bevétellel - ezáltal logikus kereskedelmi okot szolgáltattak a nagy összegű készpénz létezésére. Bár a "mosás"-t ma ennek a szónak a tisztítással való társítása miatt hangsúlyozzák, elképzelhető, hogy az eredeti bűnügyi kapcsolat a mosodák álcaként történő alkalmazása során alakult ki. Maga a "pénzmosás" (money laundering) kifejezés egyébként először egy amerikai újságban jelent meg a hetvenes évek elején, az ismert Watergate botránnyal kapcsolatban. Az első bíróság, amely büntető ügyben a pénzmosás kifejezést használta, szintén egy amerikai bíróság volt 1976-ban (és ugyanebben az országban vált önálló bűncselekménnyé is, 1986-ban.6) Összehasonlításképpen: az Amerikai Egyesült Államokban ugyanebben az évtizedben még további két bírósági döntésben olvasható a "pénzmosás" kifejezés, a nyolcvanas években 213, a kilencvenes években viszont már 3643 döntésben olvasható.7
Visszatérve a fogalom meghatározására, napjainkban a "pénzmosás" kifejezéssel azt a folyamatot jelöljük, ami a piszkos, illegálisan szerzett pénzzel történik. A piszkos pénzt ügyletek egész során forgatják át, sorozatos átutalások és más műveletek segítségével elrejtik, hogy végül törvényes bevételként jeleníthessék meg újra. A pénzmosás tehát az a módszer, amely által valamennyi bűncselekményből származó nyereséget a világ bankrendszerein és üzleti szféráján keresztül mind fehérebbé és fehérebbé tesznek. Az így nyert pénz lesz a bűnös tevékenység "tiszta" nyeresége.
(Van egy olyan - szintén nem igazolható - elmélet is, hogy a pénzmosás kifejezés valójában nem is Al Capone mosodáiból, hanem a kábítószer-kereskedők által használt argóból ered, ők nevezték "mosás"-nak azt a tevékenységet, amikor a "piszkos pénzüket" legális forrásból származónak tüntették fel.)
Egyes nézetek szerint a pénzmosás fogalma napjainkban már az eredeti jelentésén túlnőve, kezd egybecsengeni olyan fogalmakkal, mint a szervezett bűnözés.8
A pénzmosással foglakozó nemzetközi dokumentumok viszonylag későn, a XX. század utolsó két évtizedében jelentek meg. Az Európa Tanács 1980. június 27-én ajánlást fogadott el a bűncselekményekből származó pénz külföldre szállításának és biztonságba helyezésének a megakadályozása tárgyában. Ezt "Strasbourgi Konvenciónak" is szokták nevezni. A szervezett bűnözés mértékének aggasztó növekedése - és az egyre nagyobb profit realizálására való törekvés - már akkor megfigyelhető volt (amit az ajánlás indokolásában is hangsúlyoztak). Ez olyan veszélyes kör, amelyben a pénz egyaránt eszköze és célja a bűnözésnek, és ahol a pénz tisztára mosása nemzetközi méretekben, gyakran hétköznapi bankügyletek révén folyik. Az ilyen tevékenység megelőzése és leküzdése nemzeti keretek között nem oldható meg, indokolt a nemzetközi együttműködés formáinak megteremtése. Ennek egyik lépése lehet nemzetközi pénzintézeti stratégia kidolgozása.
Javasolták tehát a tagállamoknak, hogy:
- szervezzék meg azon ügyfeleik azonosítását, akik számlát vagy betétet nyitnak, letétet bérelnek, s akár részletekben bizonyos összegű készpénzügyleteket vagy bankközi forgalmat bonyolítanak;
- a biztonsági letét lehetőségét csak a megbízhatónak minősített ügyfeleik részére tegyék lehetővé;
- az olyan bankjegykészleteket tartsák vissza, amelyekről (például szériaszámuk alapján) feltehető, hogy bűncselekmény elkövetéséből származnak;
- megfelelően képezzék ki alkalmazottjaikat az ügyfelek megfelelő azonosítására;
- teremtsék meg és használják ki a nemzetközi együttműködés lehetőségét.9
Nem egész egy évtizeddel később, 1988. december 20-án, Bécsben 67 ország írta alá az ENSZ keretében a kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott forgalmazása elleni Egyezményt, amely "Bécsi Konvenció" néven vált ismertté. Ezt magyar részről 1989. augusztus 22-én New Yorkban írták alá, és már több mint 90 állam és az Európai Közösség is ratifikálta. A magyar Országgyűlés az 1997. február 11-én hatályba lépett Egyezményt az 1998. évi L. törvénnyel hirdette ki. (A Magyar Köztársaság megerősítésről szóló okiratának letétbe helyezése az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkáránál 1996. november 13-án történt meg.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
