A jogalkotástan, a nomotechnika, továbbá a jog és a jogi aktusok nyelvi kifejezése, a jogi szaknyelv monográfiájából (Letsch 2017) egy gyakran mellőzött kérdést választottunk ki. A rövidítéseket kutató (Ajduk 2006) is rámutat, hogy a szakkönyvekben e téma a legutolsók között szerepel, pedig egyetlen újságoldalon (Magyar Szó, 2010. február 13-i számában) másfél száz rövidítést számoltam össze. Nem lehet nem észrevenni a betűszavak és rövidítések zuhatagát, noha a magyarázatot általában nem teszik mellé, így a sűrítés érthetetlenségbe, kétértelműségbe torkollik.
A magyar helyesírási szabályok (Siptár et al. 2016) kissé merev normatívája szerint a rövidítéseket a lehető legszűkebben kell értelmezni, csupán a közszavak és a tulajdonnevek teljes alakja helyetti rövidített formákat taglalja e címszó alatt, miközben külön osztályba sorolja a mozaik- és a betűszókat, vagyis a több szóból álló nevek elemeinek kezdőbetűiből kialakult képződményeket. Ugyanakkor a rövidítésekről szóló munka (Kulcsár 1973) némi szabadossággal általános fogalomnak tekinti a rövidítéseket, és ide sorolja a szóösszevonásokat, a betűszókat, sőt néha a jeleket is. Ezt a tágasságot kedvelve, ezt a gondolatot viszem tovább. Így rövidítések, betűszavak, mozaikszavak a köznyelvben, a szaknyelvekben, a hivatalos nyelvben és a jogi dokumentumokban, a médiában egyaránt megjelennek, gyakran akadályokat gördítve a közlés megértése elé. Mégsem hiszem, hogy ne lenne indokolt e kategória használata.
A nyelvtudományban többféle felosztásra van lehetőség, és a következőkben a szűkebb, a tágabb és a közkeletű felosztást egyaránt bemutatom, és rögtön bevallom, hogy amikor vitatkoztak a dzsessz vagy a jazz írásmódjáról az MTA-ban, akkor nem találtam el az MTA (ez is rövidítés kérem) megengedő, azaz vagylagos álláspontját, ezért meglehet, hogy most is bizonyos dolgokban tévedek.
Szűkítő felfogásban az u. (utca), km (kilométer), Bp. (Budapest) írásbeli alakzatok tartoznak témánkba, míg kiterjesztő értelmezésben a betűszók, a mozaikszavak, netán a szótagok összevonásával létrejött alakzatok is. Magam ez utóbbit támogatom. A csoportosítás tudományosabb válfaja szerint beszélhetünk:
a) szótag-összevonásos rövidítésekről (akronimák),
b) kezdőbetűs rövidítésekről (inicializmusok), azon belül verzál és kisbetűs rövidítésekről, valamint
c) vegyes rövidítésekről.
Ha terminológiai és tartalmi bírálatnak vetjük alá a rövidítéseket mint világjelenséget, úgy a rövidítések mibenlétét magyarázó forrásokban következetlenség, valamint a szabatos és egyértelmű elhatárolás hiánya látszik. Elsősorban az akronimákban jelennek meg a kezdőbetűs és szótag-összevonásos mozaikszavak, megfelelő elhatárolás nélkül. A MÁV vagy MAHIR egymás mellé kerülve felemás klasszifikációt jelez, mert az előbbi a Magyar Állami Vasutak kezdőbetűiből képződött, az utóbbi a Magyar Hirdetőt jelöli, vagyis szótagok összevonásával keletkezett. Ezért az akronimák kategóriájába a rövidítés alkotóelemeként kiszemelt szótagok összevonásával képzett mozaikszavak sorolhatók.
A kezdőbetűs rövidítések pedig úgy keletkeznek, hogy a kifejezés alkotóelemeinek kezdőbetűit összeillesztik. A Magyar Állami Vasutak példánál maradva, csupa nagybetűvel, azaz verzál írással a MÁV, amely a leggyakoribb megoldást képviseli, akárcsak a BKV, OTP, VMDK (Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége) vagy a VMSZ (Vajdasági Magyar Szövetség). Kérdés, vajon mikor kell kisbetűs rövidítést alkalmazni. Meglehetősen szubjektív ennek eldöntése és a helyesírási szabályok sem mindig igazítanak el.
A vegyes rövidítések csoportjában a felemás változatok kapnak helyet, mert részben kezdőbetűk, részben szótagok alkotják, mint például a POFOSZ (Politikai Foglyok Országos Szövetsége) vagy a HUF, vagyis a hivatalos magyar valuta idegen megnevezése.
A jogi nyelvre térve, a jogszabályok szerkesztéséről szóló rendelet [61/2009. (XII. 14.) IRM rend.] azt rögzíti, hogy
a) rövid megjelölésként névszó, a magyar nyelv szabályai szerinti rövidítés vagy olyan több szóból álló kifejezés alkalmazható, amelynek utolsó szava névszó;
b) tilos rövid megjelölésként olyan kifejezést alkalmazni, amelyet a jogszabály szövege a továbbiakban más jelentéstartalommal is alkalmaz, vagy értelmező rendelkezésben áll az értelmezett fogalom;
c) nem lehet rövidíteni a "bekezdés" kifejezést, továbbá nincs helye a rövidítésnek a jogszabály címében, belső (fejezeti) címében, a preambulumban és a bevezető részben;
d) az értelmező rendelkezés nem vonatkozhat jogszabály vagy nemzetközi szerződés rövid megjelölésére, és nem lehet benne mozaikszó vagy betűszó;
- 41/42 -
e) a leggyakoribb rövidítés a jogszabályokban a jogalkotó szerv neve (pl. BM, IM), a jelentősebb jogszabályok címe (pl. Ákr., Ptk., Btk.), valamint a jogforrások (így tv., tvr., Korm.r.); és a pénznem (USD, CHF), amelyet első említéskor teljes névvel kell megadni, csak utána lehet rövidíteni, kivéve az eurót vagy a forintot;
f) ha más jogszabályra pontosan utalunk (merev hivatkozás), akkor a tömörség érdekében annak a szabálynak, szerződésnek a bevett rövidítését használjuk, például Áht. (államháztartásról szóló törvény), EUMSz (Európai Unió Működéséről szóló Szerződés), EUSz (Európai Unióról szóló Szerződés) vagy EGT-megállapodás (Európai Gazdasági Térségről szóló Megállapodás);
g) ha jogszabály szövegében ismétlődően valamely kifejezés, szókapcsolat, szövegrész fordul elő, az ismétlődő elem helyett rövid megjelölést lehet alkalmazni, ezért például a nemzeti és etnikai kisebbségre az első előforduláskor (a továbbiakban: kisebbség) kifejezést kell bevezetni. Amennyiben a rövid megjelölés a felsorolás elemeire együttesen vonatkozik, például a kisebbségi választásokon jelölő civil szervezetekre, pártokra és közösségekre (a továbbiakban együtt: jelölő szervezetekre) kifejezéssel utalunk.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
