A München-i Max Planck Intézet (MPI for Intellectual Property Competition and Tax Law) 2005. június 17-18-án Budapesten, a Közép-Európai Egyetemen (CEU) Versenyjogi Szimpóziumot rendezett. Ennek központi kérdéseit egyrészt a fogyasztók versenyjogi védelme és a tisztességtelen verseny tilalmának az EK jogában felmerült problémák, másrészről az EK-hoz 2004. évben csatlakozott új tagállamok előtt álló versenyjogi feladatok képezték. Nem véletlenül teszik fel a szerkesztők alcímként az "Új paradigma felé Európában?" kérdést.
A Szimpózium előadásainak, valamint az azokat követően lefolytatott vitának anyagát, amelyekben rögzített gondolatok közül több olyan van, amely hosszú távon is megszívlelendő lehet, az Intézet angol nyelvű új kiadványsorozatának 1. köteteként jelentette meg.
A bevezető tanulmány szerzője az Intézet igazgatója Hilty professzor, aki az EK versenyjogának dogmatikai alapjait kísérli meg felvázolni. A kiindulást nézete szerint az az elvi kérdés képezi, hogyha a közösségi jogalkotó beavatkozik a piaci viszonyokba, akkor ezt mi indokolja? A közgazdaságtudomány válasza erre az, hogy ha ez nem történne meg, akkor súlyos piaci zavarok következhetnének be. A piaci viszonyokba történő jogszabályalkotói beavatkozás két hagyományos eszköze: a tisztességtelen piaci magatartást tiltó normák, valamint a piaci erőhatalommal való visszaélést tiltó normák. A közösségi jog azonban mindeddig csak az utóbbi magatartások körében állított fel szabályokat, holott a verseny egyes szereplőinek a versenytársaik ellen irányuló cselekményei is torzíthatják a piaci versenyt.
Ugyanennek a kérdésnek egy további aspektusaként fogható fel a fogyasztók védelme a tisztességtelen kereskedelmi praktikákkal szemben, amire nézve a legújabb közösségi szabályozás megtörtént. Így most az a feladat áll a közösségi jogszabályalkotó előtt, hogy a piaci magatartás koherens szabályozását hozza létre, amely kiterjedne a versenytársak védelmére is, szem előtt tartva az alapvető célt, az EK ipara versenyképességének növelését [EK Szerződés 3. cikk 1 (m) pontja]. A közösségi joggyakorlattól aligha várható el, hogy a verseny mindenféle torzításának megakadályozására megtalálja a megoldást: ehelyett az interdiszciplináris megközelítés látszik inkább kívánatosnak. Nevezetesen a verseny olyan irányú befolyásolása lehetőségeinek kimutatása, amelyek pozitívan vagy negatívan érintik a piaci szereplőket. A közösségi jog egyik alapvető rendelkezését az EK 14. cikke tartalmazza, ami gyakorlatilag a beruházások védelmét is jelenti, hiszen a verseny résztvevőinek csak akkor érdemes beruházniuk, ha egyrészt a beruházások belátható időn belül amortizálódnak, másrészt a beruházó hasznát is megtalálja - mondta Hilty.
Henning-Bodewig tanulmányában a Párizsi Uniós Egyezmény 10bis cikkének versenyjogi rendelkezéseit elemzi. Ezek kötelezik a tagállamokat, hogy a tisztességtelen verseny ellen hatékony oltalmat nyújtsanak, s három konkrét versenyjogi deliktumot is nevesítenek: ilyenek a versenytárssal való összetévesztésre való törekvés, a hírnévrontás, valamint a közönség megtévesztése. Ezek a tiltó rendelkezések az elmúlt száz esztendőben komoly szolgálatot tettek a tagállamok jogának alakításában, a mai igényeket azonban már nem elégítik ki. A TRIPS Egyezmény pedig, amely hivatott lehetett volna ezeket az alapelveket továbbfejleszteni, megmaradt a szellemi tulajdon keretei között, ill. az ezekkel kapcsolatos jogérvényesítés szabályainak felállításánál. Az a tisztességtelen verseny általános tilalmáról nem rendelkezik, csupán két különös versenyjogi deliktumot tilt: az üzleti titok megsértését, valamint a földrajzi árujelzők jogellenes használatát.
Glöckner professzor két tanulmánnyal szerepel: az első az EK Szerződés versenyjogi rendelkezéseit, s az Európai Bíróságnak az ezek értelmezésével kapcsolatos joggyakorlatát tárgyalja: így a 3. cikk g) pontja (a verseny torzulásmentességének biztosítása), a 81. cikk (kartelltilalom), a 81. cikk (erőhatalommal való visszaélés tilalma), a 28. cikk (áruk szabad mozgása), 49. cikk (szolgáltatások szabadsága). A második tanulmány a tisztességtelen verseny tárgyában kialakult európai "esetjog"-ot, azaz az Európai Bíróság határozatait elemzi, elsősorban az "átlagos fogyasztó" modellje vonatkozásában hozott határozatokat. Ilyenek: a Nissan, Clinique, Estéé Lauder, Mars, Darbo ügyekben hozott bírósági határozatok. Befejezésként kifejti, hogy az Európai Bíróság a 27 tagállam tekintetében versenyjogi legfelsőbb bíróság funkcióját látja el, s azt prognosztizálja, hogy ez a legfelsőbb
- 55/56 -
bírósági szerep a közeljövőben egyre jobban erősödik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
