A Kúria megállapította, ha a munkavállaló a munkatársakkal való kommunikáció során tanúsított magatartásával szembehelyezkedik a munkáltató - munkavállaló által ismert - belső szabályzata szerinti elvárásokkal, a munkaviszonyát megszüntető azonnali hatályú felmondás jogszerű [2012. évi I. törvény 78. § (1) bek. a) pont].
Címszavak: azonnali hatályú felmondás - általános magatartási követelmények - munkavállaló együttműködése a munkatársakkal
A felperes 2017. október 16-tól állt az alperes alkalmazásában határozatlan idejű munkaviszonyban projektmenedzser munkakörben. A felperes munkaköri leírásában azt is szabályozták, hogy az alperes etikai és viselkedési kódexében foglaltakat is köteles betartani.
A felperes 2021. február 15-én saját munkahelyi e-mail címéről közvetlen munkatársai, valamint közvetlen felettese részére e-mailt küldött, amelyben veszélyeztetett terhességére figyelemmel munkatársaitól elbúcsúzott. Az e-mailben ugyanakkor a felperes a munkavállalókra kifejezetten sértő, személyeskedő megjegyzéseket tett. Többek között a felperes azt írta, hogy "amióta ismerlek óksz-móksz, kínlódsz, szenvedsz és tök okkal", "folyton szopóágra kerülsz", "szemmel láthatóan itt ragadtál". "Mindezt fos fizetésért és 0 megbecsülésért", "ez csak egy munka, nem az életed, az életed sokkal többet ér annál, mint amennyire tartod".
Az alperes 2021. február 23-án kelt azonnali hatályú felmondásával megszüntette a felperes munkaviszonyát az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással. Az indokolás szerint a felperesi levél stílusa és módja összeegyeztethetetlen az alperes katolikus szellemiségével, annak küldetésnyilatkozatában és belső szabályzataiban rögzített és a felperes által kifejezetten tudomásul vett etikai szempontokkal. Az alperes hangsúlyozta, hogy különösen súlyos, miszerint a felperes munkatársai egyetlen levélben olvashatták egymásról, hogy a felperes kiről mit gondol.
Indokolásában az alperes idézte a Szervezeti és Működési Szabályzatának 136. § (1) bekezdés a), h) és i) pontjait, valamint (2) bekezdését. Ezekre alapított érvelése szerint a felperes a katolikus szellemiség tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségét súlyosan megszegte. A szabályzat szerint:
136. §. (1) "Az egyetem minden munkavállalója köteles
a) az egyházi intézményekben elvárható munkahelyi fegyelmet mind feladatai ellátásában, mind viselkedésében, megjelenésében, beszédmódjában példamutatóan megtartani ...
h) az egyetem szellemiségét tiszteletben tartani ...
i) az egyetem és a Kar jó hírének megóvására törekedni...".
A 136. § (2) bekezdése szerint pedig
"A nem katolikus alkalmazottak is kötelesek - saját meggyőződésük megtartása mellett - az egyetem katolikus szellemiségét tiszteletben tartani. Az attól eltérő saját meggyőződésük az egyetem számára végzett munkájukat nem befolyásolhatja, különösen az egyetem katolikus szellemiségét nem gyengítheti. E kötelezettség súlyos vagy ismételt megszegése rendkívüli felmondásra adhat okot.".
A felperes szerint jogviszonyát jogellenesen szüntették meg. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az azonnali hatályú felmondás nem felel meg a világosság, valóság és okszerűség követelményének. Rámutatott, hogy a kifogásolt szövegrészeket teljes kontextusukban lenne szükséges vizsgálni, így például a "gáz helyre" kifejezés csupán egy önirónikus kiszólás, annak nem volt jelentés-tartalma a munkáltatóra nézve. Kiemelte, hogy az e-mailben nem tényállításokat tett, hanem véleményt fogalmazott meg, illetve, hogy a "katolikus szellemiség" önmagában jogilag nem értékelhető állítás.
- 741/742 -
A felperes megfogalmazta, hogy a munkáltató a munkaviszonyt a joggal való visszaélés tilalmába ütközően szüntette meg, ugyanis annak tényleges indoka a véleménynyilvánítás elfojtása volt.
Az alperesi érvelés szerint az azonnali hatályú felmondás indoka valós, világos és okszerű volt. Hivatkozott az Mt. 8. § (3) bekezdésére, miszerint a munkahelyi kollektívát romboló kifejezések használata sértették az alperes jóhírnevét, valamint jogos gazdasági és szervezeti érdekeit.
Az első- és a másodfokú bíróság ítéletei egymással összhangban az alperes munkáltatónak adtak igazat, amelyet később a felülvizsgálati kérelem alapján eljáró a Kúria megerősített.
Az eljáró bíróságok a felmondást világosnak ítélték, mert abból egyértelműen megállapítható volt, hogy az alperes mely magatartását kívánta szankcionálni. Az indokolás pontos leírását adja a történéseknek, a sérelmezett eseménynek, illetve, hogy milyen szempontok szerint tartotta elfogadhatatlannak a felperes magatartását.
A felmondási indok valós is volt, amivel kapcsolatban a bíróság kiemelte, hogy a felperes az e-mailben nem csupán a levélben megszólított egyes személyekre vonatkozóan fogalmazott meg véleményt, hanem egy tágabb körre nézve is olyan módon, hogy a levél több címzettjét is érintően szélesebb közönség számára tette szándékosan lehetővé annak megismerését. A felperes a levelében bizonyos kollégákhoz leereszkedő, másokhoz kioktató hangvételen túl kifejezetten sértő, bántó, lealacsonyító módon szólt. Az adott kifejezések, szlengek használata pedig erősíti a becsületsértő kifejezések súlyát.
Az okszerűséget az alapozta meg, hogy a felperes által használt stílus és mód összeegyeztethetetlen az alperes belső szabályzataival, küldetésnyilatkozatában foglaltakkal, valamint az egyetem katolikus szellemiségével. Ahogy arra az alperes által hivatkozott SZMSZ részét képező etikai kódex is utal, a nem katolikus alkalmazottak is kötelesek az alperes munkáltatónál az egyetem katolikus szellemiségének tiszteletben tartására. Ezen alperes által megfogalmazott követelmény összhangban áll a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény, továbbiakban: Mt. által is rögzített általános magatartási szabályokkal. Az Mt. 52. § (1) bekezdés e) pontja szerint a munkavállaló köteles a munkatársaival együttműködni, a munkatársakat kölcsönösen megillető kellő tiszteletet és a munkatárs emberi méltóságát figyelembe vevő magatartást tanúsítani.
A bíróság megállapította, hogy a felperes magatartása sérti a munkatársak irányában fennálló együttműködési kötelezettséget.
A szerkesztett BH ratio decidendije azt a szempontot emeli ki, hogy a munkavállaló által ismert és elfogadott szabályzattal ellentétes magatartás megalapozza az azonnali hatályú felmondást. Mivel a szabályzatok kifejezetten tartalmaztak a szóhasználatra, viselkedésre vonatkozó rendelkezéseket, ez a perben a nyilvánvalóan a munkáltató pozícióját erősítette. A szabályzatból a munkavállaló kötelezettségszegésének jelentős mértéke válik egyértelművé, ezzel összefüggésben az indokolással szemben támasztott okszerűségi követelmény is megvalósul, bizonyított. Emellett azonban érdemes szem előtt tartani, hogy pl. a nem katolikus szellemiségben működő munkáltatók, ill. a szabályzattal nem rendelkező munkáltatóknál is érvényesül a munkáltató védelme, különösen, ha ez a munkahelyi gyakorlatból következik. A Mt. idézett 52. § (1) bekezdés e) pontja a munkatársakkal való együttműködés kötelezettségét, a 6. § az általában elvárhatóságot, valamint az együttműködés alapelvét biztosítják.
Az okszerűség bizonyítása szempontjából azonban kétségkívül hasznos, ha a munkáltatók vagy külön szabályzatba vagy munkaszerződésbe foglalják a megfelelő hangnem, stílus, udvariasság és tisztelet értékeit, ill. követelményét a munkahelyen. Ez utal ugyanis arra, hogy a munkáltató számára ezek megtartása a munkavállalók lényeges kötelezettségét jelenti, és jelentős mértékű megszegésük akár a legsúlyosabb szankciót is maga után vonhatja.
A jogági elhatárolások szempontjából érdemes felhívni a figyelmet, hogy nem szükséges az azonnali hatályú felmondás kapcsán, hogy a munkavállaló által leírt kijelentések egyenként is megalapozzák a Ptk. vagy a Btk. becsületet védő rendelkezéseinek sérelmét. Összhatásában azonban mind a munkáltató, mind a munkatársak vonatkozásában alkalmasak arra, hogy őket negatív színben tüntessék fel, ami megalapozza a munkajogi fellépést a munkáltató oldalán. A munkatársak vonatkozásában a munkáltató nem a becsületük védelmében lép fel, hanem a szervezet, a munkahelyi légkör biztosítása érdekében.
Amikor egy munkavállaló a jogesetben szereplő stílusú levelet ír, ráadásul több személynek elküldve, a levél tartalmának bizonyítása nem megterhelő a munkáltató számára. Felmerülhet a kérdés, hogy ha csak egy személy kap ilyen stílusú, tartalmú emailt, vagy hasonló tartalommal megvalósuló szóbeli nyilatkozatok esetén a munkáltató hogyan tudja megfelelően biztosítani a saját, illetve az érintett munkatársak védelmét.
Határozat száma: Kúria Mfv.VIII.10 011/2023/4. (BH 2023.250.) ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar.
Visszaugrás
