A közösségi média működésének természetéről, hatásairól és veszélyeiről számos tanulmány és monográfia született az elmúlt években. Az mindegyik esetben közös pont, hogy az online tér magában hordozza a társadalmi integráció, a részvétel és a felelősségvállalás lehetőségét, de olyan károk elszenvedésének is színhelye lehet, amelyek új kihívásokat jelentenek. Ide tartozik a gyermekek különböző veszélyes trendeknek, jelenségeknek, sőt bűncselekményeknek való kitettsége is.
A közösségi média a lineáris médiaszolgáltatásokkal (így a televízióval és a rádióval) ellentétben nem egyszerűen a passzív fogyasztás mentén fejti ki identitásformáló erejét, mindinkább a személyiség kivetüléseként, alkotó folyamatokon, vagy fizikai és érzelmi bevonódás generálásán keresztül hat.
Egy ilyen, a gyermekek számára vonzó és a közösséghez tartozás érzését keltő terület az online virtuális kihívásoké. A népszerű angol kifejezéssel élve az "online challange"-ek a gyermekek számára a kikapcsolódás, a népszerűvé válás és a bizonyítási vágy sajátos megjelenési formájává váltak az elmúlt években. A trend kifejezetten a közösségimédia-részvétel új rétegeinek felszínre kerülését, a fizikai és virtuális tér erős összekapcsolódását, hatásainak összeadódási lehetőségét hordozza magában. A virtuális kihívásokban való részvétel egyaránt lehet valamilyen összetartást erősítő eszköz vagy a gyermekek egészséges testi, lelki és szellemi fejlődését veszélyeztető magatartás.
Ez a cikk az online térben rohamosan terjedő kihívások fogalmi kérdéseit, megjelenési formáit, a részvétel lehetséges okait, a közösségi média szolgáltatásainak szerepét, valamint ezek hazai jellemzőit járja körül. Az elemzés nem csupán az online kihívások bemutatására, hanem a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (továbbiakban: NMHH) Bűvösvölgy Médiaértés-oktató Központokban készült - hazánkban talán első - pilot kutatás eredményeinek ismertetésére is vállalkozik.
Az online kihívásokat tekinthetjük olyan "közösségi médiához köthető aktivitásoknak, amelyeket egy személy vagy személyek csoportja végez és tölt fel egy közösségi oldalra, annak érdekében, hogy valamilyen kifejezett célt elérjen".[1] Más megfogalmazás szerint "a közösségimédia-kihívások olyan aktivitások, amelyek során az internetfelhasználók mások által az internetre feltöltött magatartásokat imitálnak, amely lehet a személyiség kialakításának és a szociális interakcióknak egy népszerű formája. A felhasználók rögzítik tetteiket és ez kering a közösségi média felületein, ahol másokat bátorítanak vagy szólítanak fel ugyanezen viselkedés megismétlésére".[2] A Praesedio kutatócég jelentése szerint "az online kihívások lényege, hogy az emberek online rögzítik magukat, miközben valami nehéz vagy kockázatos cselekvést végeznek, és amit megosztanak annak érdekében, hogy másokat is annak megismétlésére ösztönözzenek".[3]
Utóbbi - a TikTok támogatásával készült, kifejezetten a káros és veszélyes online kihívásokkal foglalkozó riport - fogalma már tartalmazza az ilyen "challenge"-ek által jelentett kockázatokat, azt a nehézséget vagy erőfeszítést, amit a feladat teljesítése rejt. Ennek megfelelően különbséget lehet tenni azon álláspontok között, amelyek a kihívásokban való részvételt egy értéksemleges jelenségnek tekintik, illetve azok között, amelyek már alapdefiníció szintjén is tartalmazzák a részvétel során felmerülő kockázatokat.
Vannak olyan aktivitások, amelyek céljukat és az általuk hordozott kockázatokat tekintve nem jelentenek veszélyt a felhasználókra. Ilyenek különösen a tánckihívások, vagy például a zenefelismerő kihívások. E magatartásformák egyes kutatások szerint erősíthetik a közösséget,[4] egyfajta társadalmi hasznossággal bírhatnak és csökkenthetik a felhasználók magányérzetét is.[5]
- 21/22 -
Ezzel szemben a veszélyes kihívások körét olyan "bátorságpróbák" színesítik, mint például az egészségre káros anyagok fogyasztása, az ájulást okozó kihívások, vagy éppen a szabálysértést, esetleg bűncselekményt megvalósító próbák. Hatásaikat tekintve vagy direkt módon okoznak sérüléseket, vagy áttételesen, így akár hosszantartó érzelmi diszkomfortérzeten keresztül fejtik ki negatív eredményüket.[6]
Veszélytelen online kihívások:
társadalmi kihívások: valamilyen társas részvételt igényelnek és egy veszélytelen feladat teljesítésére irányulnak (pl. tánckihívások - Jerusalema kihívás; sportkihívások - Plank kihívás)[7]
szolidaritási kihívások: valamely fontos társadalmi ügy melletti kiállásra, figyelemfelkeltésre vagy adománygyűjtésre irányulnak (pl. betegségmegelőzés, köztisztasági kihívás - Tetris kihívás, Ice Bucket kihívás)[8]
Veszélyes kihívások:
rizikós magatartások, amelyek a résztvevőket fizikai, pszichikai veszélynek teszik ki (pl. önkárosítás, mérgező anyagok belélegzése vagy fogyasztása, jogszerűtlen magatartások végrehajtása - Kék bálna kihívás, Fahéj kihívás, Benadryl kihívás, Blackout kihívás, Mosókapszula kihívás)[9]
Hoax[10] kihívások:
valamilyen valótlan, kivitelezhetetlen vagy eredmény nélküli tevékenység megtételére irányulnak, illetve önmagukban csalás céljával jönnek létre (pl. tartalmak továbbküldé-se, megosztása - MOMO kihívás, Slenderman kihívás)[11]
A veszélyes kihívások tovább-bontása szempontjából fontos, hogy milyen károkkal járhat a bennük való részvétel. A veszélyes kihívások ebből az aspektusból négy altípusba sorolhatók:
- szándékos önsértéssel járó kihívások
- gondatlanságból fakadó önsértéssel járó kihívások
- pszichikai sérelmekkel járó kihívások
- anyagi károkozással járó kihívások
Szándékos önsértéssel járó kihívások:
A szakirodalom az önkárosítást több tényező kombinációjának tekinti, így például a depresszió, a szorongás, az összetartozás hiánya, az alacsony önbecsülés, a perfekcionizmus, a társadalmi elszigeteltség, a kapcsolati problémák, a rossz szülő-gyermek kötődés és rossz érzelem-szabályozási képességek is közrejátszanak e magatartások folytatásában.[12]
Az önkárosítás az olyan kihívások esetén jelent problémát, amelyek kifejezetten a depresszióval és egyéb pszichés panaszokkal küzdő gyereket célozzák és teljesítésük az önsértés megvalósítását igényli. Ki kell emelni a bántalmazott gyermekeket, így a fizikai abúzusnak kitett kiskorúakat, vagy éppen a cyberbullying (internetes zaklatás) áldozatává válókat, akik akár ilyen kihívásokban való részvételük során vállalkoznak önsértő magatartásokra. E magatartások gyakran segélykiáltások is, amelyek észrevételében és tompításában nagy szerepe van a szülőknek, pedagógusoknak.
E jelenség legismertebb példája a Kék bálna kihívás volt, amely a szorongó, elszigetelődő fiatalok kiszolgáltatott helyzetére apellált és az önsértésen túl öngyilkosság elkövetésében csúcsosodhatott ki.[13] Hangsúlyozni kell azonban, hogy egyértelmű bizonyítékok nincsenek, melyek alátámasztanák, hogy Magyarországon bekövetkezett volna öngyilkosság elkövetése a kihívás során.[14]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
