A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar (PTE ÁJK) 2018. október 19-én tartott Emlékkonferencián tisztelgett Herczegh Géza nemzetközi hírű jogászprofesszor életműve előtt. A konferencia a Nemzetközi- és Európajogi Tanszék, a Jogtörténeti Tanszék valamint a Herczegh Géza Nemzetközi Jogi Emlékérem Alapítvány társszervezésében valósult meg.[1]
Fábián Adrián dékán megnyitóját követően az elhangzott előadások három témakört öleltek fel. Elsőként a jelenlévők Herczegh Gézáról, mint kollégáról és nemzetközi jogászról emlékeztek meg. Az előadások személyes hangvétele méltó bevezetése volt az ünnepélyes megemlékezésnek. A második szekció előadásai a humanitárius nemzetközi jog és a kisebbségek nemzetközi jogi védelmének egyes aktuális kérdéseivel foglalkoztak. A harmadik szekcióban az Óriás Nándor Szakkollégium tagjai tisztelegtek Herczegh professzor munkássága előtt előadásaikkal.
Martonyi János személyes megemlékezéséből megtudhattuk, hogy Herczegh Géza nem csupán nemzetközi jogász volt, de nagy érdeklődéssel tekintett a történelemtudomány felé is, amely nélkülözhetetlen eleme a nemzetközi jog tudományának. Mindenekelőtt ez tette lehetővé, hogy a professzor a nemzetközi jog valamennyi területét átlássa és megértse. "Ő a nemzetközi jog mögött látta, értette a világot, a világ nagy összefüggéseit" - emlékezett Martonyi professzor.
Bruhács János pécsi jogászprofesszor a harmadik világgal kapcsolatos kiemelt nemzetközi jogi kérdésekkel foglalkozott, kiindulópontként megállapítva, hogy a harmadik világ országai alapvetően egészen másképp viszonyulnak a nemzetközi joghoz. Ezen államok elsősorban úgy tekintenek a nemzetközi jogra, mint ami a harmadik világ kizsákmányolásának és elnyomásának az eszköze - a professzor véleménye szerint - emiatt gyakorta szembe helyezkednek a nyugati államok által kezdeményezett nemzetközi jogalkotással, akadályozzák azt. Mégis, az ENSZ Közgyűlésben jelentős többségben vannak a nyugati államok, így bármely közgyűlési határozat elfogadását elérhetik. A multilaterális szerződésektől jellemzően azonban elzárkóznak. Így a nyugati világ és a harmadik világ között ellentétek tovább mélyülnek, hiszen néhány közös pont kivételével nem fogadják el egymás nemzetközi jogi felfogását. Bruhács professzor előadásában kitért arra is, hogy napjainkban továbbra sincs egyetértés a nyugati világ és a harmadik világ államai között arról a kérdésről, hogy a népek önrendelkezési jogának részét képezi-e a természeti erőforrásokkal való szabad rendelkezés joga. A harmadik világ államainak álláspontja szerint az önrendelkezési jog inherens része a természeti erőforrásokkal való szabad rendelkezés, a nyugati államok ellenben a fenntartható fejlődést és a környezetvédelmet helyezik előtérbe.
Kovács Péter, a Nemzetközi Büntetőbíróság bírája a humanitárius nemzetközi jog fejlesztésének és megsértése szankcionálásának nehézségeit tárgyalta előadásában, amelyre megoldást kínálhat a Római Statútum, amely a delicta iuris gentium köréből a háborús bűntetteket határozza meg. A háborús bűntettek olyannyira kötődnek a humanitárius nemzetközi joghoz, hogy az 1949. évi genfi egyezmények határozzák meg azokat a tényállásokat, bűncselekményeket, amelyek a háborús bűntettek kategóriájába esnek. A Római Statútum ezeket foglalja külön nemzetközi szerződésbe. A Római Statútum megoldást kínálhat arra a problémára, amelyet a humanitárius nemzetközi jogi szabályozás ad, ugyanis a védett személyek és javak védelme tekintetében teret enged bizonyos mértékű mérlegelésnek. Ez a mérlegelés azonban jellemzően kétes megítélésű katonai akci-
- 543/544 -
ókhoz vezethet. Kovács Péter felvetette, hogy a Római Statútum ezt az ellentmondást hivatott feloldani azzal, hogy megteremti a háborús bűntettek terén az egyéni felelősségre vonás nemzetközi intézményrendszerét.
Gyurcsík Iván nagykövet visszaemlékezésében felidézte a Herczegh Gézával való személyes ismeretségét és annak állandó beszédtémáját: a kisebbségi jogok nemzetközi jogi védelmét. A közös pontot jelentette az is, hogy mindketten a Felvidékről származnak, így tudományos munkásságukban központi szerepet töltött be a külhoni magyarok jogainak megóvása. Gyurcsík Iván felidézte, hogy Herczegh Géza véleménye szerint a kisebbségi jogokat a nemzetközi jog által védelmezett önkormányzatisággal lehet a legjobban megóvni, mivel az önkormányzatiság ad egy keretet a kisebbségi jogok gyakorlásának, míg a nemzetközi jog garanciákat nyújt arra, hogy ezen önkormányzatiságot ne csorbíthassa a mindenkori hatalom.
Az első szekció zárásaként a levezető elnök, Szalayné Sándor Erzsébet felolvasta Gilbert Guillaume és Rosalyn Higgins visszaemlékezését Herczegh Gézára. Gilbert Guillaume 1987 és 2005 között, míg Rosalyn Higgins 1995 és 2005 között volt a Nemzetközi Bíróság tagja,.
A második szekció levezető elnöke Kirs Eszter, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének docense volt. Ebben a szekcióban elsőként Sulyok Gábor egyetemi tanár adott elő. Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének munkatársa és a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi tanára a humanitárius intervencióval kapcsolatos ezredforulós tapasztalatokról tartott előadást; a humanitárius intervenció definiálásán túl kitért arra, hogy milyen esetekben lehet helye az intervenciónak mind a minőségi, mind pedig a mennyiségi szegmensét vizsgálva egy-egy konfliktusnak. Végül néhány eseten keresztül a gyakorlatban is bemutatta a humanitárius intervenciót.
Kajtár Gábor, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának adjunktusa az önvédelem jogának ius cogens természetével foglalkozott előadásában. Ehhez bemutatta a ius contra bellum rendszerét, foglalkozott az erőszaktilalom ius cogens jellegével, majd pedig azt vizsgálta, hogy ius cogens jelleggel rendelkezik-e az önvédelem joga a nemzetközi jogban. Előadásának következtetéseként megállapította, hogy az önvédelem jogának ius cogens jellege abban gyökerezik, hogy szoros kapcsolatban áll az erőszak tilalmával, ami helyet kapott a ius cogens normák taxatív felsorolásában is, de emellett számos más alapja is van annak, hogy a nemzetközi jog állandó alkalmazását igénylő normája. Amennyiben az önvédelem joga nem rendelkezne ius cogens jelleggel, meggyengülne az erőszak tilalmára épülő ius contra bellum rendszere is.
Csapó Zsuzsanna, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karának és a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának docense a Nemzetközi Büntetőbíróság és az egyes regionális nemzetközi büntetőbíróságok közötti viszonyrendszerrel foglalkozott. Az előadás az egyes regionális bíróságok és a Nemzetközi Büntetőbíróság közötti lehetséges összefüggéseket vizsgálta, amelyek akár alá-fölé rendeltségen, akár mellérendeltségen alapuló kapcsolatok lehetnek. Előadásában a regionalitás felé történő elmozdulás előnyeit és hátrányait is tárgyalta. Konklúziója az volt, hogy a regionális büntetőbíróságok felállítása még nem vetett fel nagy horderejű problémákat, mivel erre csak Afrikában van példa. Amennyiben megfelelően működik egy ilyen regionális bíróság, akkor nem lehet megkérdőjelezni a létjogosultságát, azonban mindenkor figyelembe kell venni az intézmény létrejötte mögötti szándékot is.
Kis Kelemen Bence, a PTE ÁJK Nemzetközi- és Európajogi Tanszékének tanársegéde az élő pajzs használatának humanitárius jogi megítéléséről tartott előadást. Összefoglalta az élő pajzs jogi megítélésének fejlődését. Összességében napjainkra a hagyományos megkülönböztetés (azaz a kényszerű és az önkéntességen alapuló emberi pajzs) meghaladottá vált. A fő kérdés az, hogy átütheti-e az élő pajzsot a katonai szükségesség elve. A kérdés megválaszolása azért fontos, mert napjainkra akut problémát jelent az élő pajzs alkalmazása, ami jellemzően az aszimmetrikus konfliktusokban jelenik meg, de nem kizárólag nem állami szereplőkhöz köthető. A kérdés megoldása az arányosság és a humanitás elvében rej-
- 544/545 -
lik, ugyanis az élő pajzs nem tekinthető kombattánsnak. Emiatt pedig az arányosság elve mindenkor határt szab a katonai szükségesség elvének, amennyiben az a kérdés vetődik fel, hogy érinthet-e halálos áldozatokkal járó katonai akció élő pajzsokat. Így tehát önmagában nem lehet vizsgálni azt, hogy jogos lehet-e az élő pajzs megtámadása.
A harmadik szekció levezetéséért Lattmann Tamás, az NKE NETK Nemzetközi Jogi Tanszékének egyetemi docense felelt. A bevezető gondolatokat követően e szekció Béli Gábor előadásával kezdődött. A pécsi jogtörténész egyetemi docens a római Szentszék befolyását vizsgálta az Árpád-kori jogalkotásra tekintettel. Előadásában elsőként a dekrétum fogalmának meghatározásával foglalkozott, figyelemmel arra, hogy a tudomány művelői az Árpád-kori jogalkotásnak mely emlékeit tekintik törvényeknek. Kiemelte, hogy a korszakban a jogforrásoknak közös lényegi ismérve, hogy valamennyi a király jogalkotói akaratát tükrözte, így az elnevezések közti megkülönböztetés nem a dolog érdemére figyelemmel történt. Az előadásában ezek után olyan Árpád-kori jogforrásokat vizsgált, amelyek a római Szentszék közrehatásának következtében keletkeztek. III. István 1169. (1171.) évi dekrétuma, II. András 1233. augusztus 20-i egyezménye, valamint IV. László 1279. augusztus 10-i, kunoknak adott végzése keletkezési körülményeinek bemutatása után arra a következtetésre jutott, hogy e jogforrások - érvényüket és hatályukat tekintve - semmiben sem különböznek a többi királyi dekrétumtól, így teljesen indokolatlan megkülönböztetni és kirekeszteni a törvénynek tekintett Árpád-kori jogforrások köréből.
Szalayné Sándor Erzsébet, a pécsi egyetemi tanár, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes előadása "A nemzeti kisebbségek jogainak védelme - mint a nemzetközi együttműködés körébe tartozó emberi jogok védelmének szerves része" címet viselte. A kisebbségvédelem nemzetközi kontextusából indult ki, ezzel összefüggésben az előadás az európai jogi térre, az európai jogközösségre, azon belül is a kisebbségek nemzetközi jogi védelmét meghatározó jogi és nem-jogi körülményekre fókuszált. A téma középpontjában az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 1994. november 10. napján elfogadott "Keretegyezmény a nemzeti kisebbségek védelméről" állt, így értelemszerűen szó esett a Keretegyezmény létrejöttének körülményeiről is. A továbbiakban a Keretegyezmény 1. cikkének elemzésére került sor, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy a Keretegyezmény az európai jogi térben létező emberi jogi szerződésrendszer integráns része, amely közös nemzetközi kontrollmechanizmuson alapszik: a multilateralizmus olyan érték, amit a nemzeti kisebbségek és tagjaik védelme érdekében erősíteni és megőrizni szükséges.
A szekció Tóth Norbert, az NKE NETK Nemzetközi Jogi Tanszéke egyetemi docensének előadásával zárult, amely a szintén a nemzeti kisebbségekkel foglalkozott, azonban teljesen más aspektusból. Itt magának a "nemzeti kisebbség" meghatározásnak a fogalmi elemei kerültek középpontba a nemzetközi szokásjog alapján. Álláspontja szerint a nemzetközi szokásjogban azonosíthatók a nemzeti kisebbség fogalmának bizonyos elemei, amelyeket a releváns nemzetközi szerződések helyes értelmezése és alkalmazása során figyelembe kell venni. A továbbiakban bemutatta, hogy a nemzetközi kisebbségi jog területén mely bizonyítási módoknak van kiemelt jelentősége a szokásjogi normaképződés szempontjából, végül felhívta a figyelmet a szokásjog igénybe vételére a meglévő szerződéses normák alkalmazása során.
Az utolsó szekcióban karunk szakkollégistái tisztelegtek Herczegh Géza munkássága előtt. Az Óriás Nándor Szakkollégium Közjogi Tagozat valamennyi tagja, valamint az Elméleti-Történeti Tagozatból Békési Gábor és Molnár Bálint tartott előadást. E szekció levezető elnöke pedig Kis Kelemen Bence, a PTE ÁJK Nemzetközi- és Európajogi Tanszékének tanársegéde, a szakkollégium titkára volt. Békési Gábor Baranya megye déli részének az 1918. november 14-től 1921. augusztus 20-ig tartó megszállásáról tartott előadást, különös hangsúlyt fektetve a szabadságjogokra. Elsőként összefoglalta az említett három éves időszak eseményeit történeti perspektívából, részletesen vizsgálta a szerb kormány folyamatosan változó érdekeit, törekvéseit, valamint ezzel összefüggésben a pécsi lakosság és a megszállók közti helyzet alakulását. A továbbiakban külön-külön elemezte az egyes szabadságjo-
- 545/546 -
gok érvényesülését, így bemutatta a sajtószabadság, egyesülési-, gyülekezési jog, vallásszabadság, illetve a politikai szabadságjogok helyzetét. Összegzésként megállapította, hogy a szabadságjogok addig és olyan mértékben érvényesültek a megszállt területeken, ameddig nem veszélyeztették a szerb megszállók politikai és gazdasági érdekeit.
Molnár Bálint előadásában a weimari köztársaság külpolitikai kapcsolataival foglalkozott. Felvázolta a versailles-i békeszerződés hatásait, valamint a német külpolitikát a teljesíthető megoldások és az enyhülés korszakára osztotta. Külön kiemelte a Dawes-terv fontosságát, melynek alapja a hitelkörforgás volt, és új fejezetet nyitott a nemzetközi kapcsolatokban, amely az enyhülés korszakát jelentette. A témán belül az általános leszerelés kérdése is terítékre került. Előadásában foglalkozott a magyar-német külpolitikai kapcsolattal, amely a közös történelmi múltra hivatkozva a Horthy-korszak magyar kormányainak, különösen a Bethlen-kormánynak az elképzelései között is szerepelt. Összegzésként elmondta, hogy a vizsgált korszakban a német külpolitika különböző szakaszaiban az elért eredményeket egy gyors radikális változás negatív irányba mozdította.
Nagy Katalin Herczegh professzor munkásságához kapcsolódóan a humanitárius nemzetközi jog területén belül a polgári lakosság védelméről tartott előadást. Bevezetésképpen részletesen foglalkozott azokkal a körülményekkel, amelyek a történekem során e védelem igényét életre hívták, majd az 1949. évi IV. egyezményt vette górcső alá. Külön hangsúlyt fektetett az "arányosság elvére", melyet több szempontból, példákkal alátámasztva elemzett. Felhívta a figyelmet arra, hogy a genfi jog fejlődése, és a diskurzus folyamatos napirenden tartása ellenére a XX. században a katonai és polgári áldozatok aránya egyre aggasztóbb irányba tolódott el, melynek okaira is kitért. Előadásának célja annak bemutatása volt, hogy mindenek ellenére a humanitárius nemzetközi jog a fegyveres összeütközések kegyetlen viszonyai között az emberiesség elvének érvényesítésére törekszik, ezzel a nemzetközi jog egészének fejlődését elősegítve.
Szijártó István témájául a humanitárius jogban megjelenő represszália intézménye szolgált. Előadásában bemutatta a represszáliák megítélésében bekövetkezett változásokat, valamint a visszaszorítására irányuló törekvéseket az 1949. évi genfi egyezményektől számítva. Ismertette, hogy a közelmúltban lezajlott események kapcsán felmerült a represszáliák megengedhetőségének kérdése a humanitárius nemzetközi jogban. Emellett a represszáliák alkalmazására tekintettel megvizsgálta, hogy milyen szerepet tölthetne be az ENSZ Biztonsági Tanácsa a humanitárius nemzetközi jogi normák betartásában, valamint lehetséges alternatívaként tárgyalta a humanitárius intervenciót is. Előadása végén pedig javaslatot tett a represszáliák humanitárius jogból történő kiiktatására a jelenlegi rendszer újragondolásával. Kiemelten fontosnak tekintette, hogy a Biztonsági Tanács ténylegesen, hatékonyan biztosítsa a humanitárius jog végrehajtását, ehhez azonban - véleménye szerint - hiányzik a megfelelő szándék.
Nezdei Mirabella Kitti tágabb értelemben a nem állami szereplőkről tartott előadást, szűkebb értelemben pedig a Biztonsági Tanács szerepét elemezte a koreai háborúban. Ennek megfelelően előadása első felében a nem állami szereplők fogalmának történeti áttekintésére, meghatározására került sor. A továbbiakban a Biztonsági Tanács szervezeti felépítését, feladat- és hatáskörét mutatta be, kifejezetten azzal a céllal, hogy elemezze és értékelje a koreai háborúban betöltött tevékenységét, amelyhez értelemszerűen szükség volt a háború részletes történeti és jogi aspektusból történő bemutatására is. Összegzésképpen arra jutott, hogy a Biztonsági Tanács állapota a koreai háború alatt "egy tolókocsiban lévő betegéhez hasonlít, akinek állapota azonban nem reménytelen, mert van esélye a felépülésre", valamint további példákkal alátámasztva kitért arra, hogy a "felépülés" kulcsa a sikeres szankció, valamint a változó viszonyok felismerése, illetve az azokhoz való alkalmazkodás.
Molnár Kata előadásának középpontjában a gerilla harcmodor nemzetközi jogi megítélése állt. Bemutatta a gerilla harcmodor kialakulását, a szabályozásban bekövetkezett változásokat, illetve okait. Részletesen megvizsgálta a hágai és genfi egyezmények, illetve az 1977. évi kiegészítő jegyzőkönyvek által létrehozott szabályrendszert, majd az előadás a kombat-
- 546/547 -
tánsi és hadifogoly státuszra vonatkozó szabályozásra, illetve a gerillaharcosok polgári lakosságtól való kötelező megkülönböztetésének feltételeire koncentrált. Zárásként a gerilla-harcmodor és a terrorizmus hasonlóságait, különbségeit vizsgálta, illetve hangsúlyozta, hogy a pontos elhatárolás a nemzetközi jog tekintetében több szempontból is relevanciával bír, kiemelve a felelősségre vonás kérdéskörét.
A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara a konferencián elhangzott előadásokból összeállított emlékkötettel is emlékezni kíván az egykori jogászprofesszor, pécsi jogi kari dékán és díszdoktor születése 90. évfordulójának évében Herczegh Géza munkásságáról. A PTE ÁJK Európa Központ és a Publikon Kiadó által kiadott kötetben valamennyi előadó tanulmánya, továbbá a hágai bírótársak megemlékezése is helyet kapott.[2] ■
JEGYZETEK
[1] Az Alapítványt Herczegh Géza özvegye, Petneházy Melinda alapította, miután a nemzetközi jogász professzor 2010-ben elhunyt. Az Alapítvány célja, hogy az akadémikus emlékét fenntartsa és ösztönözze a nemzetközi jogi témájú kutatásokat. Ebből a célból az Alapítvány kétévente konferenciát szervez, amelyen az előadók a Herczegh Géza által leginkább kutatott és vizsgált témákról tartanak előadást. Emellett pedig kétévente meghirdeti a "Herczegh Géza Nemzetközi Jogi Emlékérem és Ösztöndíj" pályázatot, amelyen Herczegh Géza emlékéremmel jutalmazzák a legjobb pályázót.
[2] Béli Gábor - Kis Kelemen Bence - Mohay Ágoston - Szalayné Sándor Erzsébet: Emlékkötet Herczegh Géza születésének 90. évfordulója alkalmából. PTE ÁJK Európa Központ / Publikon Kiadó, Pécs, 2018, 276 o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző szakkollégista, Óriás Nándor Szakkollégium.
[2] A szerző szakkollégista, Óriás Nándor Szakkollégium.
Visszaugrás
