Az EUB legfrissebb joggyakorlatában a lojális együttműködés a különböző, uniós jogi jogterületekért felelő szervek együttműködése tekintetében alapvető elvárássá vált. Így a tagállamok végrehajtó szervei tagállami és tagállamközi relációban is együttműködésre kötelezettek az uniós jog végrehajtóiként. Tagállamon belül a hatóságok együttműködésének követelménye nemcsak az uniós jog végrehajtása, hanem nemzeti jog alkalmazása során is elvárásként fogalmazódik meg, miután az Alaptörvény által biztosított jogok, a tisztességes hatósági eljárás követelménye és a ne bis in idem elvének tiszteletben tartása szempontjából is szerepe van.
A versenyjog és az ahhoz kapcsolódó más jogágak végrehajtása terén a lojális együttműködés követelménye már az EUB esetjoga (élő jog) szerint követelmény, az annak megfelelő eljárás akkor is teljesítendő, ha a tagállami általános hatósági eljárásjog és az ágazati normák még nem tartalmazzák az elvből következő részletszabályokat. A digitális piac kihívásaival fokozottan érintett ágaztok terén az együttműködés vitális jelentőségűnek tűnik, miután a digitális piac meghatározó szereplőivel szemben az individuális fellépés komoly kihívást jelenthet.
A tanulmány olyan kérdéseket vet fel és vizsgál, amelyet alapvetően még nem rendez a jogi szabályozás, jellemzően tagállamon belüli kérdésekről (hatáskör, együttműködés) áll a vizsgálódás középpontjában. A tagállami jogi szabályzás hiányossága az Alkotmánybíróság elé került, noha a vizsgálódás fókuszát a ne bis in idem elvét érintő hatáskörgyakorlás jelentette.
A lojális együttműködés megvalósítása érdekében azon közigazgatási szerveknek, amelyek egymás mellett, de osztottan gyakorolnak azonos anyagi jogi hátterű hatáskört (fogyasztóvédelmi hatósági hatásköri megosztás[1]), illetve, ha az uniós jogi megoldás párhuzamos jogérvényesítés tagállami biztosítását irányozza elő közigazgatási szerv mellett más jogérvényesítési fórum előtt (C-132/21. számú Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság-ítélet[2]), úgyszintén arra az esetre, ha egy meghatározott anyagi jogot alkalmazó jogalkalmazási folyamatába ékelődve szükséges, hogy más anyagi jog által szabályozott jogalkalmazási kérdésben is állást foglaljon (C-252/21. számú Meta Platforms-ítélet[3]), elkerülhetetlen az együttműködés. A jogérvényesítés különféle fórumainak (esetünkben a közigazgatási szerveknek) szükséges egy gyakorlati megoldás, hogy azonosítsák az együttműködés szükségét vagy épp az annak szükségtelenségét megalapozó tényezőket.
Úgy tűnik, hogy a korlátozott precedensrendszerre a Kúria által kimunkált ügyazonosság doktrínájában[4] megjelenő jogalkalmazói megközelítés is segítséget jelenthet, analógia útján. Ez alapján releváns a vizsgált magatartás azonos volta, a vizsgált magatartást tanúsító jogalanyi kör teljes/részleges azonossága. Párhuzamos hatáskör esetén meghatározó jelentőséggel bír az alkalmazandó anyagi jog és annak a tényállás alapján determinált időbeli hatálya (releváns érdemi módosulások meghatározása). Eljárásjogi kérdések felmerülése esetén annak kell jelentőséget tulajdonítani, hogy a jog és tényazonos ügyekben az alkalmazott rendelkezéssel összefüggésben felvetett absztrakt eljárásjogi jogkérdés azonos vagy eltérő.
Az EUB a C-132/21. számú Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság ítéletben a párhuzamos és egymástól független jogorvoslatok létét, az ügyazonosságot megerősítette, illetve az előterjesztő bíróság által végzett elemzés módszertani megoldást tartalmaz az ügyazonosság kiszűréséhez, azonosításához. Ez az ügy rávilágít az alkalmazható jogkövetkezmények (kötelezések/marasztalások) lényegi azonosságának relevanciájára is.
Tagállamközi relációban is vizsgálandó a tevékenység hatása, a szabályozás célja/védett jogtárgy/alanyi kör eltérése vagy annak hiánya.[5]
A ne bis in idem elvének való jogalkalmazói megfelelés tekintetében egyrészt az EUB-nak az EJEB joggyakorlatával való összhangja miatt, másrészt Magyarországon az Alkotmánybíróság erga omnes hatályú döntéseiben megjelenő gyakorlatnak is jelentősége van. Ugyan az Alaptörvény XXVIII. cikk (6) bekezdésén ala-
- 1/2 -
puló ne bis in idem elve nem zárja ki, hogy ugyanazon jogellenes cselekmény miatt ugyanazon személlyel szemben eltérő jogágba tartozó eljárás folyjék le, azonban Alaptörvényen alapuló követelmény, hogy olyan jogkövetkezményt, amely egyaránt represszív (megtorló) és preventív jellegű, a különböző eljárásokban kizárólag egymásra tekintettel lehessen alkalmazni. Ennélfogva a szabályozásoknak azt kell biztosítania, hogy az eltérő eljárásokban az adott jogági funkciót betöltő jogkövetkezmények együttesen és egymást kiegészítve arányban álljanak a jogellenes cselekmény miatti felelősség súlyával.[6] Lényeges meglátni, hogy a ne bis in idem elvének való megfelelést a releváns fórumok (EJEB, EUB, AB) utólag, az eredményt elemezve, s az érintett jogalany oldaláról megközelítve szemlélik szubjektív jogvédelmi célból, ebből a szempontból vizsgálják a megelőzendő kumulatív hatást (szubjektív és felelősségi szemlélet). A jogalkotónak ezért nem elég a különféle jogkövetkezmények, de jellegében lényegében azonosan büntetőjogi jellegű szankciók tekintetében az eltérő (jogalkotói, a jogszabályokban megjelenített) céltételezésből, a védendő értékek eltérő meghatározásából kiindulnia: kérdéses egy ilyen megközelítés elégséges volta, ami a 13/2024. (V. 30.) AB határozathoz fűzött egyik párhuzamos indokolásban[7] megjelent, az nem tűnik sikerre vezető jogalkotói beavatkozásnak.
Az alkalmazandó joghoz tartozása miatt az ügyazonossághoz sorolt a jelen tanulmányban, noha önálló kategória is lehetne az a kérdés, hogy a jogérvényesítés jogcíme mi, s mi az alkalmazandó jog a jogérvényesítés során. A Kúria Kfv.VII.45.077/2023/10. számú végzésével érintett ügyben ugyanis arra mutatott rá az irányadóként hivatkozott jogalkalmazási gyakorlatából, hogy "[47] ...a jogerős ítélet eltérő jogértelmezést tartalmazott a Kúria Pfv.III.20.391/2021/3. számú határozatától. Ez utóbbiban ugyanis a Kúria - részletes levezetést követően - kimondta, hogy az adatkezelési szabályok megszegése nem eredményezi automatikusan a személyiségi jogsértést, nem azonos a személyes adatok védelméhez fűződő jog sérelmével, mivel a jogosulatlan adatkezelés jogkövetkezményei az Info tv. szabályrendszere alapján más jellegűek, mint a személyiségi jogsértés jogkövetkezményei. E határozat [39] bekezdésében a Kúria kifejtette, hogy az Info tv.-ben szabályozott jogok esetleges megsértése nem eredményezi automatikusan, hogy a jogsérelem olyan mértékű tiltott beavatkozást jelent az érintett magánszférájába is, amely Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:43. § e) pontjában írt személyiségi jogi sérelmet eredményez. Az Info tv. és a Ptk. is oltalmazza - a személyes adatok védelme útján - a személyiséget, azonban ezt más szempontból szabályozza, a védelmi körök terjedelme is különböző, ami a Ptk. és az Info tv. személyi és tárgyi hatályával áll összhangban (Pfv.IV.21.084/2020/4.). Ha a felperes az alperes sérelemdíj megfizetésére kötelezését a keresetben nevesített személyiségi jogok sérelmére tekintettel kéri, és nem az Info tv. szankciórendszerének alkalmazását kéri, a keresetet e részében nem a GDPR rendelkezései alapján kell elbírálni, és annak során a magántitokhoz való jogról rendelkező Ptk. 2:46. § (2) bekezdésére is figyelemmel kell lenni." Az ügyben kifejtettek szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényre (Ptk.) hivatkozással érvényesített személyiségi jogsértés megítélése során - annak ellenére, hogy például egy hivatali levelező rendszerbe került magánlevél mikénti kezelése jogszerűségének kérdése a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2016. április 27-i (EU) 2016/679 rendelet (GDPR) által determinált - önmagában az adatkezelés körébe eső jogszabálysértés nem alapozza meg a Ptk. szerinti személyes adat sérelmét (az nem viselkedik objektív jellegű jogkövetkezmények mintájára), szükséges a polgári jogvitákban kimunkált többlettényállás vizsgálata is. Levonható tehát az a következtetés, hogy csak az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvényre (Info tv.) hivatkozással kért beavatkozás (jogkövetkezmények) esetén van szó párhuzamosan létező hatáskör gyakorlásáról. Míg a Ptk.-ra alapított jogérvényesítés során a személyes adatok mikénti kezelése egy olyan beékelődő kérdés, mint ami a C-252/21. számú Meta Platforms-ítélet szerinti eltérő hatáskörű hatóságok esetén merül fel. Ugyanakkor ebben az esetben a nem hatóságok közötti relációban merül fel a lojális együttműködés elve, hanem a polgári jogi igény tárgyában eljáró bíróságnak kell figyelemmel lennie a GDPR (rendeleti) szabályozásának olyan korábbi értelmezésére, amelynek figyelembevétele a lojális együttműködés követelményéből következhet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
