Az 1999. évben ünnepelte a Cseh Köztársaság Gazdasági és Mezőgazdasági Kamarája mellett működő Állandó Választottbíróság 50. éves jubileumát.
A központosított tervgazdaság időszakában a választottbírósági eljárás az 1964. évtől kezdődőleg csupán nemzetközi jogvitákra korlátozódott; államon belüli jogviták esetében elméletileg lehetőség állt fenn a 116/1984. Sb. sz. rendelet alapján választottbíró kirendelésére. A nemzetközi kereskedelemben folyó választottbírósági eljárásról és a választottbírósági ítéletek végrehajtásáról szóló 1963. évi csehszlovák törvény szövege volt egyike az ENSZ Választottbírósági Bizottsága által kidolgozott mintatörvény (UNCITRAL) alapjául szolgáló dokumentációk egyikének. A Mintatörvény elfogadása 1985. június 21-én történt a 98/1963. Sb. sz. törvénnyel.
Európa politikai szétforgácsolódása az egyik oldalon, és egyidejűleg állami, gazdaságilag igen befolyásos, erők képződése a másik oldalon odavezet, hogy az államon belüli vagy nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok szigorúan dogmatikus szétválasztása nem lehetséges. Ennek nyomán vált szükségessé mind Csehországban, mind a Szlovák Köztársaságban ezen a területen új törvények alkotása.
Ennek során került sor a Cseh Köztársaságban a Választottbírósági eljárásról és a választottbírósági ítéletek végrehajtásáról szóló 216/1994. Sb. sz., Szlovákiában a 218/1990. Zb. sz. törvény kibocsátására.
E két törvény összehasonlításánál mindenekelőtt azt kell leszögezni, hogy mindkettő a törvények harmonizálására irányuló fáradozások szolgálatában áll, ami az UNCITRAL-ban tükröződik.
Mindkét szabályozásnál az az elv irányadó, hogy magánjogi ügyekben a döntést kölcsönös akaratkijelentés alapján az általános bíróságoktól elvonva független és pártatlan magánszemélyekre kell átruházni. Különbözetni kell ennek során az esetről esetre alakított bizottságok (az "ad hoc" esetekre szóló ún. izolált választottbíráskodás) és az állandó választottbíróságok előtt folyó eljárások között.
Azoknak az eljárásoknak a köre, amelyek választottbíróság útján elintézhetők, alapvetően azonos, és mindenekelőtt polgári jogi vagyoni ügyekre terjednek ki. A törvények konkrét alkalmazása tekintetében viszont vannak különbségek.
A cseh törvény vagyonjogi ügyeken olyan kötelmi jogi igényeket ért, amelyekből az a kötelezettség származik, hogy valamit ki kell adni, valamit szolgáltatni, eltűrni vagy abbahagyni kell. Általában véve ilyenek során oly igényekről van szó, amik felett a felek szabadon rendelkezhetnek, amikre nézve tehát bírói egyezséget is köthetnének. A szlovák szabályozástól eltérően, az eljárás résztvevőinek köre azonban nincs korlátozva. Szlovákiában kizárólag kereskedők és a kereskedelmi kapcsolatok egyéb résztvevői közötti igények tárgyalhatók választottbíróság előtt, ezzel szemben a cseh szabályozás a polgári jogi vagyoni ügyekre vonatkozik.
A cseh szabályozás szerint választottbírósági eljárásban nem lehet dönteni ingatlannal kapcsolatos jogok tekintetében, végrehajtási ügyekben, vagy ha csődvagy egyezségi eljárás folyik.
A két állam közül egyikben sem dönthet választottbíróság államigazgatási aktus jellegével bíró ügyekben, mindenekelőtt akkor, ha ezek olyan jogokat vagy személyeket érintenek, amelyeket (akiket) az alapjogok síkján a maga összességében vett jogrend védelmez. Ennek kapcsán különösképpen olyan ügyekről van szó, amelyekben eljárás a ZPO 81. §-a értelmében kérelem nélkül is megindítható (tartási igények, kiskorú gyermekek gondozása, zárt intézetbe való beutalás, természetes személyek ügyleti tevékenysége, örökbefogadási eljárás vagy hagyatéki ügyek).
A választottbírósági megállapodással és formáival szemben támasztott követelmények mindkét jogrendben nagyjából azonosak; csupán a szlovák szabályozás kívánja meg a szerződő felektől, hogy kifejezetten alávessék magukat a választottbírósági ítéletnek.
Mindkét törvény abból indul ki, hogy a választott-bírák elsősorban az érintett állam állampolgárai legyenek. A szlovák szabályozás szerint külföldieket csak akkor szabad választottbírákul megnevezni, ha nemzetközi ügyről van szó. A cseh szabályozás ilyen esetben némileg szabadabb, és minden ügyben engedélyez külföldi választottbírákat, akkor is, ha az eljárásban kizárólag belföldi felek vesznek részt. A szlovák választottbíróság működési szabályzatát a Kereskedelmi és Iparkamara, a cseh választottbíróság statútumát önmaga állapítja meg.
E vonatkozásban tapasztalható a két Választottbíróság egymástól különböző jogállása. Bár mindkét törvény egybehangzóan rögzíti, hogy választottbíróságok csak törvény alapján állíthatók fel, de csupán a szlovák törvény tartalmazza azt a kiegészítést, hogy választottbíróságot csak jogi személynek szabad alapítania.
Mindkét szabályozás a választottbíró személyével szemben nagyjából ugyanazokat a követelményeket támasztja: teljeskorúság és cselekvőképesség. A szlovák szabályozás megkívánja ezen felül a választottbíró jó hírnevét. Noha a cseh választottbírósági törvény semmi további előfeltételt nem ír elő a választottbírói névjegyzékbe való bevezetés tekintetében, a választottbírósági működési szabályzatok tartalmaznak ilyeneket. A cseh választottbíróság névjegyzékébe csak olyan személyek vehetők fel, akik szakmai tevékenységük révén megszerezték azt a képességet, hogy választott-bírákként működhessenek, és akik ismereteik és tapasztalataik alapján - ideértve a jog ismeretét - biztosítékot nyújtanak arra, hogy képesek a választottbírói tevékenységet szabályszerűen és sikeresen ellátni.
Nem állanak fenn különbségek a választottbíróság összetételének (kirendelésének) tekintetében sem. Ilyenek oly esetben merülnek fel, ha a felek egyike választottbíró megnevezésének a jogával nem él. Mindkét jogrend szerint a választottbírót ilyenkor a választottbíróság rendeli ki.
A cseh törvény és a statútumok sem szabályozzák azonban azt a kérdést, hogy megnevezhetnek-e vajon a felek választottbíróként olyan személyt is, aki nem szerepel az illető választottbíróság névjegyzékében. Abból indulnak ki, hogy a törvényi szabályozás ilyen lehetőséget nem zár ki, és így azt megengedettnek kell tekinteni. A gyakorlatban ilyen esetek már előfordultak, és ezeket a választottbíróság akként oldotta meg, hogy az illető személyt az adott eljárásra nézve ad hoc felvették a névjegyzékbe. A szlovák szabályozás kifejezetten megengedi azt a lehetőséget, hogy választottbíróul a névjegyzékben fel nem tüntetett személyt rendeljenek ki.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
