Hazánk nemzetközi viszonylatban a középmezőnyben van az e-közigazgatás terén. Számos olyan szolgáltatás áll az ügyfelek rendelkezésére, amely megkönnyíti és felgyorsítja a mindennapi közigazgatási ügyvitelt (e-ingatlan-nyilvántartás, TAJ-szolgáltatás, betegéletút lekérdezése, adóbevallás online benyújtása). Még nem mondhatjuk, hogy teljes ezen szolgáltatások köre és nem beszélhetünk tényleges, minden folyamatot felölelő e-ügyintézésről az egyes szakigazgatási területeken, azonban a fejlődés elkezdődött és a Kormány fejlesztési szándékai is ezen irányba mutatnak[3].
Habár egyre több e-szolgáltatás közül választhatunk, és egyre többen részesítik előnyben ezeket a szolgáltatási formákat a hagyományoshoz képest, még mindig megfigyelhető egy anomália nemzetközi szinten is az e-szolgáltatások igénybevételét illetően.
Az e-közszolgáltatások igénybevétele nemzetközi szinten (OECD)[4]
Vannak olyan gátló tényezők, amelyek egy bizonyos felhasználói körön túl megakadályozzák az e-ügyintézés elterjedését. A cikk ezen okokat és a megfelelő anyagi és technikai háttérrel rendelkező önkormányzatoknál az informatikai alkalmazások kihasználatlanságának miértjét kutatja.
Mi is az e-ügyintézés? Miért nem teljes körű? Lehetőség van-e egyáltalán a megvalósítására a közigazgatásban? Ezek a kérdések fogalmazódnak meg elsősorban az e témát nem ismerőkben. Ha meg kellene határoznunk a fogalmat, az e-ügyintézést egy személytelen, teljesen új ismereteket, hozzáállást igénylő, informatikai ügyviteli módként definiálnánk.
Személytelen, hiszen lényege, hogy az ügyfél és a hatóság személyes megjelenés nélkül teremt kapcsolatot, tulajdonképpen két számítógép / rendszer kommunikációjával. Természetesen a kapcsolat nem automatizált, azaz az ügyfél tölti fel az általa megszerkesztett kérelmet és juttatja el a hatósághoz, míg a másik oldalon az ügyintéző bírálja el és válaszol a szakrendszer kínálta informatikai lehetőségek segítségével.
Új ismereteket igényel. Egy minimális digitális írástudás elengedhetetlen a rendszerek használatához. Az ügyfélnek ezen túlmenően ismernie kell, hol (pl. magyarorszag.hu/ugyfelkapu) és hogyan (ügyfélkapu, elektronikus aláírás, ügyintézési rendelkezésben megadott egyéb elektronikus út) élhet ezzel a lehetőséggel.
- 19/20 -
Új hozzáállást követel. Szükség van egyfajta befogadókészségre mindkét oldalon (ügyfél, hatóság), hiszen a teljes elutasítás mellett hiába léteznek a legfejlettebb rendszerek, senki nem fogja azokat használni.
Informatikai ügyviteli mód. Azaz az infokommunikáció kínálta adottságok kiaknázása és beépítése a közigazgatási hatósági eljárásba. Ez bizonyos szinten illeszkedik a hagyományos ügyintézéshez, viszont vannak olyan lépések, ahol egyéni, eltérő beállítást, kialakítást igényel.
Mindegyik tulajdonság gátló tényezőt képez az e-ügyintézés elterjedésében. Egyrészt a mögöttes infrastruktúra kiépítetlensége, az elektronikus ügyintézés kiforratlansága, másrészt a hiányos, vagy egymásnak ellentmondó jogszabályi háttér, végül a nagyfokú bizalmatlanság, bizonytalanság, tudatlanság az internettel kapcsolatban akadályt képez az elektronikus közigazgatás területei szélesítésének. A személytelenség magában hordozza a bizalmatlanságot, hiszen elmarad a személyes kontaktus az ügyintézővel, az emberrel. Az újtól való félelem, a már megszokott dolgokhoz, kialakult rendhez való ragaszkodás szintén megakadályozza, hogy általánossá váljon ez az ügyintézési forma. Mindemellett a közigazgatásban bevált módszerek újra való lecserélése nagyfokú ellenállást válthat ki a dolgozókban. És végül az informatika felveti a biztonság garantálásának kérdését.
Hiába a jog, amely egyes területeken garantálja az ügyfél alapvető jogát az e-ügyintézéshez (pl. a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény - továbbiakban: Ket.), vagy a megfelelő pénzügyi háttér[5], a fenti okok miatt nem fog elterjedni az e-ügyintézés. Más eszközöket kell segítségül hívnunk, hogy a "falakat" leromboljuk.
Az alapvető mentalitás, hozzáállás megváltoztatására, az ügyfelek ismere-teinek bővítésére, a téves feltevések helyreigazítására van szükség. Ennek módjai: a lehetőségek minél szélesebb körben való kommunikálása, bemutatása, a biztonságos és stabil informatikai háttér garantálása, az ügyfél jogainak fokozott védelme, a teljes átláthatóság biztosítása és a hatóság oldalán bizonyos kötelezettségek támasztása.
Az előbb említetteken túlmenően véleményem szerint az e-ügyintézés mind az általánossá tétele, mind a technikai háttér bonyolultsága miatt és az interoperabilis rendszerek megteremtése érdekében egységesítést, központi döntést igényel. Egy szabványos, általános, egységes, államilag elfogadott (és kötelezővé tett) szoftverre lenne szükség, amelyet mindegyik önkormányzatnak - a szakrendszerekhez hasonlóan pl. ONKADO,[6] ASZA[7] - a rendelkezésére bocsátanak. Eddig csak az ügyfél és a hatóság által használt belépési pontokra vonatkozóan találhattunk szabályozást (ügyfélkapu, hivatali kapu), de a terület életképességének biztosításához szükség lenne a kettő közötti kapcsolat megteremtésére, és a biztonságot garantáló gerinchálózat mellett egy, a teljes ügyintézési folyamatot leképező (workflow[8]), a front és back office folyamatokat kezelni képes, a kérelem benyújtásától a döntés közléséig és elektronikus fizetésig terjedő, informatikai, igazgatási, jogi alkalmazás kifejlesztésére.
Ha megnézzük az Új Magyarország Fejlesztési Terv vagy a Széchenyi 2020 prioritásait, akkor rögtön feltűnik, hogy a foglalkoztatás, esélyegyenlőség, fenntartha-tó fejlődés stb. mellett az ÚMFT-nél önálló operatív programként, a Széchenyi 2020-nál a gazdaságfejlesztésen (GINOP) belül koncentráltan, kiemelt prioritási tengelyként[9] jelenik meg az e-közigazgatás és az államreform is. Ennek ellenére sajnos az ezekre a területekre fókuszáló pályázatok száma elhanyagolható.
Az NFT keretén belül a GVOP 4.3.1. (Az önkormányzatok információ-szolgáltató tevékenységének fejlesztése) tűzte ki célul az önkormányzatok e-szolgáltatásainak fejlesztését, melynek eredményeként közigazgatási honlapok, e-ügyintézési alkalmazások születtek. A pályázaton 29 projekt keretében 175 önkormányzat nyert támogatást.
Szintén jó megoldásnak tűnt az önkormányzati ASP központ létrehozása, amelyre két ízben írtak ki pályázatot. Első alkalommal regionális szintű központok kiépítését tervezték, amely meghatározott szolgáltatások (adó, iratkezelés, szociális stb.), szakrendszerek igénybevételét tette volna lehetővé elektronikus úton a régióban levő önkormányzatok részére, azonban az eredményhirdetést követően a pályázatot visszavonták.
A második alkalommal a pályázati kiírás (EKOP 3.1.6. - Önkormányzati ASP központ felállítása) már csak a közép-magyarországi régióra vonatkozott, amelyet a Belügyminisztériumból (BM), Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumból (KIM), a Magyar Államkincstárból (Kincstár), a KINCSINFO Kincstári Informatikai Non-profit (Kincsinfo) Kft.-ből, a Nemzeti Info-kommunikációs Szolgáltató Zrt.-ből (NISZ) és a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökségből (KIFÜ) álló konzorcium nyert el és várhatóan 2014 végére meg is valósít.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
