Elnök úr, Hölgyeim és Uraim, Kedves Kolléganők és Kollégák!
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Latin Közjegyzőségek 24. Nemzetközi Kongresszusán, Mexikóvárosban a résztvevők nevében köszöntőt mondhatok. Engedjék meg, hogy egy személyes viszszaemlékezéssel kezdjem. Kisdiák koromban népszerű olvasmány volt az ifjúság körében Passuth László huszadik századi magyar író számos történelmi regénye, közöttük az "Esőisten siratja Mexikót" című. A regény olvasmányos, érdekfeszítő stílusban mutatja be Hernan Cortés életét, az ősi Mexikó és a spanyol hódítók első találkozását. Akkoriban remélni sem mertem volna, hogy valaha személyesen lesz alkalmam találkozni a regényben is leírt lenyűgöző építészeti, kulturális és tudományos értékekkel. E könyvben, Hernan Cortés spanyolhonba hazatérve a következő szavakkal mutatja be a társaságában érkezett mexikói herceget: "Látjátok, így olvad egybe Anáhuac Castiliával. Egy ország lesz, és termékenyíteni fogja egymást."
Amikor magam előtt látom az UINL 71 tagországából a 24. kongresszus alkalmából összegyűlt kollégákat, a kultúrák találkozása és a találkozás termékenyítő hatása jelenik meg lelki szemeim előtt. Nevezetesen az a lehetőség, amit az Unió a kongresszusok megrendezésével nyújt számunkra és ami annyi hasznot hoz majd nekünk, amennyit a lehetőség kihasználásával, a belefektetett munkával mi magunknak képesek leszünk megteremteni.
Tapasztalt közjegyzőnők és közjegyzők, de pályakezdők is, 73 nemzethez tartozó, négy kontinensen élő és számos nyelvet beszélő kolléga találkozik egymással e héten. Mi az a vonzerő, ami bennünket Mexico Citybe hívott? A közös nevező: a közjegyzői hivatás, a felelősségtudat közös sorsunk, közös jövőnk iránt, a közös cél pedig annak megőrzése és továbbfejlesztése. A jelenlévők, az Unió tagországának képviselni, az Unió szervezeteiben tisztséget viselők, a kongresszusi előadók, vagy a kongresszusi résztvevők ki-ki saját helyén, mind ezért dolgozik.
A közjegyzőség hosszú és büszke múltra tekint vissza. Elődeink a történelem nagy eseményeit örökítették meg. Tanúsították az emberi élet fordulópontjait, a társadalom és a gazdaság fejlődésének jeles állomásait. Jelenünk küzdelmes és nehéz; oly korban élünk, hogy hivatásunk létjogosultságát és alapvető értékeit is veszélyeztetve látjuk. Akik itt összegyűltek vallják, hogy őrzői a lángnak és felelősek azért, hogy átadhassák az utánuk jövőknek.
Közép-európai kis országból, Magyarországról érkeztem, csak 1992-ben csatlakoztunk az Unióhoz. 1949-ben, amikor az alapító atyák az Unió létrehozásáról döntöttek, hazánkban a politika a latin típusú közjegyzőség felszámolásán munkálkodott, a kamaránkat megszüntették a foglalkozást integrálták a bírósági szervezetbe. Gabriel Garcia Márques kolumbiai Nobel-díjas író szerint "... az olyan nemzetségnek, amely száz év magányra van ítélve, nem adatik még egy esély a világon." Úgy gondolom, a gondolat nemcsak nemzetségekre, hivatásokra is igaz. Magányban töltött jó néhány közép- és kelet-európai közjegyzőség, ha nem is száz, de ki negyven, ki nyolcvan évet. Ha a közjegyzői funkciók fenn is maradtak, annak gyakorlói, az állami közjegyzők egymástól elszigetelten végezték munkájukat. A közjegyzőség megszűnt önálló hivatás lenni, a közjegyző egy volt a bírósági tisztviselők közül. Feladatait, értékeit a politika aktuális igényei jelölték ki. Nem létezett a közjegyzői hivatás érdekeinek képviselete. Nem tudtunk más országbeli kollégáinkról és ők sem tudtak rólunk. A sok évtizednyi magány megtette hatását. És vajon adatik-e még egy esély számunkra? Nem elég az új törvény, az újonnan megalakult kamarai testület, hogy egy csapásra áthidalja évtizedek mulasztásait. Nem lehet ott folytatni, ahol elődeink abbahagyták. Csak akkor verhetünk újra gyökeret hazánk társadalmában és gazdaságában, ha képesek vagyunk nem kis áldozattal behozni mindazt, amit a történelem szeszélye folytán elmulasztottunk. Vajon egymagunkban, magányosan képesek lettünk volna, képesek lennénk élni az eséllyel?
Azt, hogy az egykor magányra ítélt kelet- és közép-európai országok képviselni nagy számban vehetnek részt e kongresszuson, nem kis részben annak köszönhetjük, hogy az 1989-ben kezdődött közép-európai politikai változások hajnalán a Latin Közjegyzőségek Nemzetközi Uniójának prominens képviselői támogatásukról biztosítottak bennünket és szolidaritásukat nem csak szavakkal, hanem tettekkel bizonyították. E kollegiális segítség révén vált lehetővé, hogy országainkban a kilencvenes években megtörtént a független, önálló, latin típusú közjegyzőség visszaállítása. Sem az Unió, sem pedig az új tagországok nem érezték úgy, hogy a feladat befejeződött. Az esélyt megragadni azt jelenti, a lehető leggyorsabban felzárkózni, a felzárkózás képessége pedig záloga annak, hogy az új közjegyzőség megszilárduljon, megtalálja helyét. E nehéz feladatban az Unió bizottságai, az itt folyó tudományos munka, többek között a kongresszusok és azok eredményei továbbra is elengedhetetlenül fontosak számunkra.
A mindenkori kongresszus tematikáját a Témák és Kongresszusok Bizottsága dolgozza ki. Milyen óriási tapasztalat és előrelátás kell a témák kiválasztásához, hogy azok a tanácskozás napjára is aktuálisak, előremutatók legyenek. A 24. Kongresszus témái ilyenek. Engedjék meg, hogy az idő rövidsége miatt csak egyet emeljek ki ezek közül. Az elektronikus alkalmazások elterjedése technológiaváltást követel, nem hagyja érintetlenül a közjegyzői munkát sem. Ahogyan egykor a kézi munkáról a gépi munkára való áttérés nagy ellenállást legyőzve terjedt el, nekünk is meg kell küzdeni saját ellenérzéseinkkel, meg kell tanulnunk bízni egy olyan médiumban, melyet érzékszerveinkkel nem érzékelhetünk és mindezt azért, hogy hivatásunk ne váljon a technológiaváltás áldozataivá.
Azt hiszem, akármerre élünk, mindannyian találkoztunk már az "electronic notary" fogalmával és azzal, hogy ez alatt az elektronikus aláírás értendő, amelyet akként reklámoznak, hogy "biztosabb, mint a közjegyző". Vajon hagyjuk-e, hogy e reklám kiszorítson bennünket a jogszolgáltatásból? Elegendő-e, ha csak mi tudjuk, hogy csúsztatásról van szó? Elvárhatjuk-e hogy a törvényhozó, vagy a polgár a jogbiztonság, a pártatlanság, a szerződő felek esélyegyenlőségének biztosítását globalizációval terhelt világunkban kiemelt értéknek tekintse? Fontosabbnak, mint a gyors és olcsó ügyintézést? Vagy talán arra kellene törekedni, hogy megtaláljuk, hogyan alkalmazhatjuk az új technológiát, hogyan alkalmazkodhatunk az új igényekhez hagyományos értékeink megőrzése mellett és továbbélése érdekében. Biztos vagyok benne, hogy az elkövetkező napokban e témából és a többiek tárgyalása során is sokat fogunk egymástól tanulni és közelebb kerülünk a megoldáshoz.
Egyetlen kongresszus sem létezne előadók nélkül. Köszönet illeti a témavezetőket és a nemzeti referenseket, akik arra vállalkoztak, hogy tudományos alapossággal feltárják választott témájuk jelentőségét, összehasonlítják a nemzeti jogok sajátosságait és végül konklúziót, határozat-tervezetet alkotnak számunkra, melynek ismertetésére és elfogadására a munka végeztével szintén plenáris ülésen kerül majd sor.
Ahhoz, hogy a Kongresszus megnyitójára sor kerülhessen, nélkülözhetetlen volt a mexikói közjegyzőség több éven át tartó, lelkes és kitartó szervező munkája. A szervezésért, előkészítésért Carlos Prieto Aceves úr, a szervező bizottság elnöke és a szervező bizottság tagjai felelnek. Őket dicséri a teljesség igénye nélkül a kongresszus logója, a honlap, a helyszín kiválasztása, a társasági programok megtervezése, a rengeteg tájékoztatás, amit éveken keresztül folyamatosan és annak érdekében kaptunk, hogy egy pillanatra sem felejtsük el, hová szólít hivatásunk 2004 októberében. Engedjék meg, hogy a magas színvonalú előkészítésért és szervezésért, a szívből jövő vendégszeretetért, amit máris tapasztalhattunk a mexikói közjegyzőségnek, személyesen Adrian Iturbide Galindo elnök úrnak, Carlos Prieto Aceves szervező bizottsági elnök úrnak, és a szervező bizottság valamennyi tagjának a résztvevők nevében gratuláljak és köszönetet mondjak.
Hagyomány, hogy a Kongresszus alkalmából az Unió elnöke és vezető személyiségei elköszönnek és újak lépnek a helyükbe. Megragadom az alkalmat, hogy a kongresszus résztvevői nevében is tiszteletemet és nagyrabecsülésemet fejezzem ki Francisco Arias úrnak, az Unió távozó elnökének, hogy világszervezetünket áldozatos munkával három éven át vezette, életünk része volt, rendezvényeinken köszönthettük és vezetése alatt szervezetünk szép eredményeket ért el, melynek méltatása nem az én tisztem. Kérjük, hogy bölcsességével és rendkívüli emberi tulajdonságaival segítse e Kongresszus sikerét, további munkánkat, szervezetünk fejlődését.
Tisztelt Elnök úr, Kolléganők és Kollégák, Hölgyeim és Uraim! Közös cél hozott bennünket a világ minden tájáról a gyönyörű Mexikóba, hivatásunk szeretete, a tenni akarás, a felelősségérzet e hivatás továbbfejlesztéséért. Ráadás, hogy mindeközben megismerhetjük egymást, barátságokat kötünk, melyek túlmutatnak majd e néhány napon, a kongresszus végeztével elkísérnek hazánkba. Hazavisszük az eredményeket is, melyért az elkövetkező napokban különös intenzitással dolgozunk. Hazavisszük ezeket az eredményeket abban a reményben, hogy mindezzel hozzájárulhatunk hazánk jogfejlődéséhez. Szolgálni kívánunk mindezzel hazánk polgárainak a hivatásunkhoz méltó biztonságos, kiegyensúlyozott és ezáltal magas színvonalú jogszolgáltatással. Kívánom, hogy e kongresszuson a "Lex est quodcumque notamus" jelmondatot így töltsük meg tartalommal.
(Elhangzott Mexikóvárosban, 2004. október 18-án a Latin Közjegyzőségek Nemzetközi Uniója 24. Nemzetközi Kongresszusának megnyitása alkalmából.) ■
Visszaugrás
