Az Alkotmánybíróság teljes ülése határozatában megállapította, hogy a Kúria Pfv.VI.20.884/2023/2. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette.
Ügyszám: 3353/2024. (X. 8.) AB határozat
Kulcsszavak: tisztességes bírósági eljáráshoz való jog; jogorvoslathoz való jog; bírói függetlenség; pártatlan bíróság
Az Alkotmánybíróság eljárásának alapjául szolgáló ügyet - az alkotmányossági problémától alapvetően eltérően -az indítványozó mint megbízott és egy települési önkormányzat között szaktanácsadói feladatok ellátásának céljából létrejött megbízási szerződésből fakadó jogvita képezte. Az indítványozó az alapügyben azért fordult bírósághoz, hogy az elmaradt megbízási díjat, valamint a szerződés másik fél általi felmondásából keletkező kártérítést ítéljen meg. Az ügyben első fokon eljárt Pécsi Járásbíróság 3.G.20.831/2021/28. számú ítéletével az indítványozó keresetét elutasította, majd a fellebbezés folytán eljárt Pécsi Törvényszék 1.Gf.20.096/2023/7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - egyetértve az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és annak indokaival is - helybenhagyta. Az indítványozó ezt követően felülvizsgálati kérelmet és felülvizsgálat enegdélyezése iránti kérelmet terjesztett elő a Kúriára.
A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 409. § (2) bekezdés a) és b) pontját, valamint (3) bekezdésén alapult, utóbbira hivatkozva az indítványozó öt olyan jogkérdést jelölt meg, amelyben a jogerős ítélet eltér a Kúria precedensértékű határozataitól. Ezzel összefüggésben adta elő, hogy a másodfokon eljárt Pécsi Törvényszéknek hivatalból kellett volna vizsgálnia, hogy a bírósággal szemben a Pp. 12. § f) pontjában írt kizáró ok nem áll-e fenn, mivel egy közbeszerzési jogvitában a másodfokú bíróságot meghatalmazás alapján az indítványozó képviselte a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt. Erre hivatkozással azt is előadta, hogy a hivatkozott eljárás időben részben párhuzamosan folyt ezzel a perrel.
A Kúria a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet a Pfv.VI.20.884/2023/2. számú végzésével visszautasította, a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet pedig nem találta érdemi elbírálásra alkalmasnak. A Kúria érvelése szerint az indítványozó a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében elvi jelentőségű jogkérdést nem jelölt meg, illetve a megjelölt jogkérdések nem merítik ki az elvi jelentőségű jogkérdés kritériumait. A Kúria szerint a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontja alapját képező Pp. 12. § j) pontjának megsértésére hivatkozás eljárási szabálysértés, nem elvi jelentőségű jogkérdés, ami abból következik, hogy a Pp. 16. § (1) bekezdése egyértelműen előírja a bíróság számára, hogy hivatalból ügyel arra, hogy kizárt bíró az eljárásban ne vegyen részt. A Kúria ez alapján megállapította, hogy az indítványozó olyan eljárási szabálysértést jelölt meg, ami a Pp. 16. § (1) bekezdésének a megsértése megállapítására alkalmas.
Ezt követően az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján az Alkotmánybírósághoz fordult. Hivatkozva az Alaptörvény M) cikk (1)-(2) bekezdései, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései, 26. cikk (1) bekezdése, végül 28. cikke sérelmére, amely alapján az ügyében született összes bírói
- 755/756 -
döntés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Az indítvány lényege szerint a bírói döntések a fair eljáráshoz való jog Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tartalmát sértik, hiszen törvényes bírájától vonták el azáltal, hogy ügyében olyan bíróság ítélkezett, amellyel szemben kizáró ok állt fenn. Az indítványozó a per ideje alatt ugyanis a másodfokon eljárt Pécsi Törvényszék képviselője volt a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt. A Pécsi Törvényszék tehát saját képviselőjének az ügyében döntött úgy, hogy a kizárási okot nem vizsgálta. Az indítvány szerint az ügy érdemére kiható eljárásjogi hibát vétett a törvényszék, amikor hivatalból nem folytatott le a kizárás fennállása tisztázására eljárást. Hasonló oknál fogva állította a Kúria döntésének alaptörvény-ellenességét is, ugyanis a Kúria eljárási szabálysértésnek, és nem elvi jelentőségű jogkérdésnek tekintette állítását, így a kizáró ok kérdése nem tisztázódott. Meglátása szerint a Pp. kizárólag azt a kizárási esetkört nevesíti, amikor egy bíró azért nem járhat le, mert valamely fél képviselője vagy volt képviselője; ám azt az esetet a Pp. külön nem tartalmazza, amikor a helyzet fordított, vagyis a bíró képviselője az, aki a bíróság előtt az egyik fél. Az indítványozó szerint a jogviszony jellege azonos, csak az adott jogviszony két oldalán cserélődnek fel az alanyok, így a jogviszony megítélésének is azonosan kell történnie. Jogorvoslathoz való jogának sérelmét azért állította, mert a kúria téves jogértelmezése elzárta őt az érdemi felülvizsgálat lehetőségétől.
Az Alkotmánybíróság a panasz befogadásával összefüggésben a következő megállapításokat tette, vagyis az érdemi vizsgálat keretét az alábbiak szerint határozta meg. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint csak érdemi alkotmányossági vizsgálat eredményeként állapítható meg, hogy a Kúria végzése összhangban áll-e az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében előírt pártatlan bírósághoz való alapjoggal. Jelen ügyben tehát azt vizsgálta a testület, hogy a Kúria azáltal, hogy eljárásjogi kérdésnek tekintette, és érdemben nem vizsgálta azt a kérdést, hogy a jogerős ítéletet meghozó másodfokú bíróság a saját képviselője ügyében járt el, az alaptörvény-ellenességhez vezetett-e.
Az Alkotmánybíróság már az Alkotmány hatálya alatt működve értelmezte a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogból következő, bírói pártatlanság követelményét. E szerint "[a] pártatlan bírósághoz való alkotmányos alapjog az eljárás alá vont személy iránti előítéletmentesség és elfogulatlanság követelményét támasztja a bírósággal szemben. Ez egyrészt magával a bíróval, a bíró magatartásával, hozzáállásával szembeni elvárás, másrészt az eljárás szabályozásával kapcsolatos objektív követelmény: el kell kerülni minden olyan helyzetet, amely jogos kétséget kelt a bíró pártatlansága tekintetében."[1] Már az Alaptörvény hatálya alatt, büntetőügyekben értelmezte az Alkotmánybíróság a pártatlanság alkotmányos követelményét az ítélkező tanácsok összetételével összefüggésben a következők szerint. A 34/2013. (XI. 22.) AB határozat szerint a pártatlanság követelménye azt kívánja meg, hogy az előzetes letartóztatás meghosszabbításának kérdésében a hatályos jogszabályok szerinti döntést hozó bíró az érdemi ítélkezésben már ne vehessen részt.[2] A 21/2016. (XI. 30.) AB határozat szerint pedig a pártatlanság követelménye megkívánja, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bírói feladatokat látott el, ugyanis azzal szükségszerűen együtt jár a bizonyítékok bizonyos szintű, de mindenképpen előzetes értékelése.[3] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy "[a] pártatlanság követelményének tényleges érvényesülését elsődlegesen az eljárási törvényekben megfogalmazott kizárási szabályok garantálják. [...] Az abszolút kizárási okok lényege, hogy azok bármelyikének fennállása kizárja a bírót az eljárásból anélkül, hogy vizsgálnák, ténylegesen elfogult-e a bíró. A relatív kizárási okok esetében viszont vizsgálandó a bíró esetleges elfogultsága."[4] A testület a 3085/2018. (III. 14.) AB határozatában nem találta megállapíthatónak az alaptörvény-ellenességet azért, mert a kúriai tanácsban olyan bíró járt el, aki az elsőfokú eljárás során tárgyalást tűzött ki és folytatott le. Az Alkotmánybíróság ebben az ügyben figyelembe vette egyrészt, hogy az akkor hatályos szabályozás szerint a bíróval szembeni abszolút kizárási ok nem állt fenn, másrészt utalt arra is, hogy a korábban eljáró bíró, illetve a Kúria tanácsa esetleges elfogultságára utalóan semmilyen körülmény nem merült fel, azáltal, hogy az indítványozó ügyében az elsőfokú eljárás során tárgyalást tartott bíró a felülvizsgálati eljárásban a Kúria döntéshozatalában részt vett.[5] Kiemelendő, hogy a 3046/2019. (III. 14.) AB határozat már különbséget tesz a pártatlanság követelményének objektív és szubjektív oldala között, amely egyrészt magával a bíróval, a bíró magatartásával, hozzáállásával szembeni elvárás, másrészt az eljárás szabályozásával kapcsolatos objektív követelmény: el kell kerülni minden olyan helyzetet, amely jogos kétséget kelt a bíró pártatlansága tekintetében. A pártatlanság kérdését objektív és szubjektív nézőpontból egyaránt vizsgálni kell. A pártatlanság egyrészt azt a követelményt támasztja, hogy a bíróság tagjai személyes előítéletektől mentesek legyenek, másrészt - objektív nézőpontból vizsgálva - megvan-e a pártatlanság megfelelő látszata.[6] Végül a 3467/2021. (XI. 12.) AB határozat szerint alkotmányossági sérelemnek is minősült, hogy az alkotmányjogi panasszal érintett perorvoslati eljárásban
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
