A tanulmány célja az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése azon aspektusainak a bemutatása és a vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlat összefoglalása, amelyet az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszeljárásokban irányadónak tekint. A gyakorlat összefoglalása révén látható, hogy alkotmányjogi panaszeljárásban kizárólag a kellő felkészülési idő sérelme, valamint a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás tilalma vizsgálható érdemben, ezért az indítványozóknak is célszerű a jogállamiság ezen aspektusaira alapítaniuk az alkotmányjogi panaszokat.
Kulcsszavak: jogállam, alkotmányjogi érvelés, kellő felkészülési idő, visszaható hatályú jogalkotás, visszaható hatályú jogalkalmazás
Napjainkban a jogállamiság az egyik legvitatottabb fogalom, azonban fontos hangsúlyozni, hogy csak politikai értelemben és csak a nemzetek eltérő alkotmányos hagyományaira visszavezethető módon, mivel alkotmányjogi értelemben az Alaptörvény Alapvetés című fejezetében, a B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállam klauzula a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában szilárd alapokon áll. Jelen tanulmányban bemutatom, hogy az alkotmányjogi panaszeljárásokban a B) cikk (1) bekezdésének mely aspektusai hivatkozhatók arra figyelemmel, hogy esetükben az Alkotmánybíróság olyan többlettartalmat ismer el, amely megalapozhatja érdemi vizsgálatukat, és mely elemek azok, amelyek nem alkalmasak az alkotmányjogi panasz befogadására. Ezen elhatárolásokra azért is szükség van, mert az alkotmányjogi panaszokban az egyik leggyakrabban hivatkozott alaptörvényi cikk a B) cikk (1) bekezdése és ahhoz, hogy e hivatkozás eredményes is legyen, szükséges az alkotmánybírósági gyakorlat jelen állás szerinti összefoglalása.
A jogállamiság elvének megsértésére hivatkozás nem újkeletű az Alkotmánybíróság történetében. Mindig egyértelmű volt a joggyakorlat és a jogirodalmi álláspont abban a kérdésben, hogy a jogállamiság fogalomkörébe nem tartoznak alapjogok. Ettől függetlenül már a kezdetektől érzékelhető volt egy olyan irányvonal, amely a jogállamiság klauzulát is az alkotmányjogi panaszeljárások tárgyává kívánta tenni. Következésképpen az Alkotmánybíróság már korai történetében szembesült azzal a megoldandó alkotmányjogi problémával, hogy a jogállamisági klauzula milyen tartalommal hivatkozható az alkotmányjogi panaszeljárásokban, ha hivatkozható egyáltalán.
A probléma eldöntésének elvi kiindulópontjaként az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: régi Abtv.) 48. § (1) bekezdése[1] szolgált, amely - a 2012. január 1-jétől hatályos új szabályozáshoz hasonlóan - megkövetelte, hogy az indítványozók alkotmányos jogaik sérelmére hivatkozzanak. Példának okáért az Alkotmánybíróság már 1995 elején érdemben elbírálta a visszaható hatályú jogalkotást kifogásoló alkotmányjogi panaszt, azonban ehhez nem fűzött különösebb dogmatikai kommentárt.[2] A későbbiek során folyamatosan cizellálódott az Alkotmánybíróság gyakorlata. A 2000-es évekre végére már határozottan körvonalazódtak az Alaptörvény alapján is átvett gyakorlat főbb elemei, amely szerint "[a] jogállamiság részét képező jogbiztonság követelménye önmagában azonban nem minősül az állampolgár Alkotmányban biztosított jogának. Mindemellett az Alkotmánybíróság érdemben vizsgálja meg azokat az alkotmányjogi panaszokat, amelyekben nem közvetlenül valamely Alkotmányban biztosított jogra hivatkoznak, de az indítványban foglaltak közvetlenül érintik valamely alkotmányos jogot, így például a visszaható hatály tilalmával vagy a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges kellő idő hiányával összefüggő indítványokat."[3]
Ugyanakkor az Alkotmánybíróság régebbi gyakorlata nem minősült homogénnek, mert példának okáért az 540/D/2002. AB határozat nemcsak a visszaható hatályú jogalkotást, hanem tágabb értelemben a jogbiztonságra való hivatkozást is érdemben vizsgál-
- 43/44 -
ta:[4] "az Alkotmánybíróság álláspontja szerint alkotmányos jogállam a jogsértésekre csak jogállami módon reagálhat. A jogállam jogrendje senkitől sem tagadhatja meg a jogállami garanciákat. Ezek ugyanis alapjogként mindenkit megilletnek. Jogállami értékrend alapján jogállami garanciák mellőzésével még igazságos követelés sem érvényesíthető."[5] A teljesség kedvéért megemlítendő, hogy az alkotmánybírósági gyakorlat[6] még a 2000-es években sem volt teljesen kiforrott, amikor a jogállamiság részeként egy alkotmányjogi panaszeljárásban még a normavilágosság sérelmére történő indítványozói hivatkozásokat is érdemben vizsgálta. 2007 közepére azonban az Alkotmánybíróság visszatért azon, azóta is irányadó értelmezéséhez, miszerint a normavilágosság sérelmére nem alapítható alkotmányjogi panasz.[7]
A tanulmány további részében az Alkotmánybíróság Alaptörvény alapján kialakított gyakorlatára koncentrálva bemutatom, hogy az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének mely aspektusai és milyen tartalommal hivatkozhatók alkotmányjogi panaszeljárásokban.
Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében szereplő jogállamiság klauzula szűkszavúan csak azt deklarálja, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam. Az Alaptörvény ezen megfogalmazása érdemben egyáltalán nem különbözik a 2012. január 1-jével hatályon kívül helyezett, a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: régi Alkotmány) 2. § (1) bekezdésében szereplő jogállamiság meghatározástól. Tekintettel arra, hogy az Alaptörvény és a régi Alkotmány a jogállamiság klauzulát csak mint deklarációt tartalmazzák anélkül, hogy részleteiben meghatároznák mit értenek a jogállamiság fogalma alatt, az Alkotmánybíróság hivatott arra, hogy a jogállamiság klauzulát tartalommal töltse meg. A tanulmányban látni fogjuk, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény alapján folytatott gyakorlatában nem rugaszkodott el a régi Alkotmány alapján lefektetett, korábbi alkotmánybírósági gyakorlattól, hanem annak alapul vételével, a jelenkori ügyek sajátosságaihoz, speciális körülményeihez igazodva értelmezi a jogállamisági klauzulát.
Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1)-(2) bekezdései és az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerint a jogállamisági klauzula nem minden eleme kifogásolható alkotmányjogi panaszeljárásokban. Ennek oka, hogy a B) cikk (1) bekezdése nem tartalmaz Alaptörvényben biztosított jogot, azonban a jogállamisági klauzula részét képező jogbiztonságból fakadó kellő felkészülési idő követelménye és a visszaható hatály tilalma "az alanyi alapjogokhoz illetve azok érvényesüléséhez kapcsolódó elvként"[8] elismerést nyertek az Alkotmánybíróság gyakorlatában. Következésképpen a kellő felkészülési idő és a visszaható hatály tilalmának megsértését állító eseteken kívüli egyéb hivatkozások esetén, mivel az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítvány alapján az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése nem értelmezhető az Alaptörvényben biztosított jog sérelmeként, e tekintetben érdemi alkotmányossági vizsgálat lefolytatására indokolás előterjesztése esetében sincs lehetőség.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
