A Kúria Gfv. VII. 30.286/2013. sz. ítéletében kimondta, hogy ha az adóssal szemben követeléssel rendelkező személy a Cstv.-t módosító 2011. évi CXV. törvény 2011. augusztus 4-én történt hatályba lépése előtt indult csődeljárásban szándékosan nem vett részt azért, hogy utóbb az adós és a csődegyezség hatálya alá került hitelezők jogszerű igényének figyelmen kívül hagyásával, a csődegyezség célját veszélyeztetve egy peres eljárásban a teljes követelését érvényesítse az adóssal szemben, a keresete joggal való visszaélést valósít meg. Jelen rövid írásban az ügy bemutatására, illetve a Kúriának az ügyben elfoglalt álláspontjának elemzésére teszek kísérletet.
Az ügy lényege röviden az alábbiak szerint foglalható össze. Az ügy felperesének mintegy 446 991 640 Ft követelése állt fenn az alperessel szemben. A felek között 2011. január 31-én született egy jegyzőkönyv, melyben alperes a követelést kifejezetten elismerte. Az alperes ellen a bíróság 2011. május 28. napján csődeljárást indított. A csődeljárásban a felperes 451 989 396 Ft tőkekövetelést, 18 630 631 Ft összegű késedelmi kamatot jelentett be, és megfizetett 100 000 Ft nyilvántartásba vételi díjat. A vagyonfelügyelő 2011. július 1-jén kelt levelével arról tájékoztatta a felperest, hogy követelését vitatott igényként vette nyilvántartásba, és egyúttal azt is leírta, hogy az igény végleges elbírálásához további dokumentumok beszerzése szükséges az adós társaságtól.
A felperes 2011. július 7-én azt közölte a vagyonfelügyelővel, hogy nem fogadja el a vitatást, és érdemi észrevételeket kíván tenni, melyre további 8 napos határidőt kért, érdemi észrevételt azonban nem tett. Ezt követően a vagyonfelügyelő arról értesítette a hitelezőt, hogy követelését továbbra is vitatottként tartja nyilván, és felhívta figyelmét arra, hogy a Cstv. 12. § (5) bekezdése alapján kifogással élhet a csődeljárást elrendelő bíróságnál. A felhívásban az is szerepel, hogy az adósnak csak abban az esetben kell tartalékot képeznie a vitatott követelésre, amennyiben a hitelező az igényét peres úton érvényesíti az adóssal szemben, és ezt a perindítást a vagyonfelügyelőnek igazolja. Lényeges körülmény, hogy a felperes az igényének vitatottként történő besorolása miatt kifogást nem nyújtott be, peres eljárást pedig nem kezdeményezett a csődeljárás alatt az adóssal szemben. [A hitelezői igénybejelentés kapcsán lásd különösen Boóc Ádám: Hitelezői igénybejelentés a csődeljárásban - Észrevételek a Cstv. 12. § (5) bekezdéséhez. Ügyvédek Lapja, 2011/5. 21-24. o.]
A bíróság a csődeljárásban jogerősen jóváhagyta az adós és hitelezői között létrejött egyezséget. Értelemszerűen a csődegyezségben a felperes igényével kapcsolatban rendelkezés nem történt. A felperes ezt követően terjesztett elő keresetet 451 989 396 Ft és kamatai vonatkozásában. Kereseti kérelmének fontos indoka volt, hogy az alperes a tartozásának jogalapját és összegszerűségét elismerte (erre utal a fentiekben hivatkozott jegyzőkönyv). Hivatkozott felperes arra
- 18/19 -
is, hogy az igényét az alperes ellen a csődeljárásban az előírt törvényi határidőben bejelentette, és így az igényérvényesítési joga fennmaradt. Felperes álláspontja szerint a csődegyezség rá nem terjedt ki - még kényszeregyezség formájában sem - ezért nincs jogszabályi akadálya annak, hogy az alperes által elismert követelést utóbb peres úton teljes egészében érvényesítse.
Felperes azt is előadta, hogy véleménye szerint a csődeljárásban a követelésének vitatott igényként történt nyilvántartásba vétele miatt a kifogás benyújtása nem kötelező, eldönthette, hogy él-e ezzel a jogával vagy sem, és úgy döntött, nem kíván a csődegyezségben részt venni. Alperes az eljárás folyamán végig a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint egyértelmű, hogy a felperes szándékosan maradt távol a csődeljárástól, annak érdekében, hogy a követelését a csődeljárást követően 100%-ban tudja érvényesíteni. Hozzátette az alperes azt is, hogy a felperes nyilvánvalóan tudomással bír arról, hogy ha nem terjeszt elő kifogást a követelésének vagyonfelügyelő általi besorolása ellen, úgy a csődegyezség nem fog rá kiterjedni.
Az első és másod fokon eljáró bíróság felperes keresetének helyt adott és alperest a marasztalási összeg megfizetésére kötelezte. Alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és egyes indokok miatt azt jogszabálysértőnek találta. Az nyilvánvaló volt, hogy a csődegyezség hatálya nem terjedt ki a felperes hitelezőre, mert a felperes nem vált az alperes csődeljárásában egyezségkötésre jogosult hitelezővé. A nyilvántartásba vett, de vitatottá vált - vagyis a vagyonfelügyelő által vitatott - követelést ugyanis csak akkor kell a csődegyezség megkötésénél vitatott hitelezői igénnyel figyelembe venni, ha az annak érvényesítése érdekében indított per folyamatban van, és azt a vagyonfelügyelőnek bejelentették.
Érdemes figyelembe venni a Kúria Gfv. X. 30.174/2012. sz. döntésében foglaltakat, mely szerint, amennyiben a vitatottá minősített hitelezői igény tekintetében a hitelező a jogérvényesítést (perindítást) elmulasztja, vagy azt nem igazolja, a vagyonfelügyelőnek a hitelezői nyilvántartásból törölnie kell az igényt, és vissza kell utalnia részére a nyilvántartásba vételi díjat.
A másodfokú bíróság azon álláspontjával - megítélésünk szerint - helyesen nem értett egyet a Kúria, mely szerint, ha a hitelező a saját követelésének a vagyonfelügyelő által vitatottként történő visszaigazolása ellen nem nyújt be kifogást, akkor adósnak állna fenn ilyen kötelezettsége. Ilyen jellegű kötelezettség véleményünk szerint a vonatkozó törvényhelyekből nem olvasható ki, és merőben életszerűtlen is lenne.
Az alperes az eljárás folyamán hivatkozott arra, hogy a jogalkalmazó - erre irányuló jogszabályi rendelkezés hiányában - jogértelmezéssel megállapíthatná a csődeljárás alatt határidőben be nem jelentett hitelezői igények tekintetében az igényérvényesítési jog megszűnését.
A kérdés megvizsgálásához mindenképpen célszerű figyelembe venni a Cstv. korabeli szabályát, mely az alábbiak szerint rendelkezik:
"Cstv. 12. § (5) bek. Az adóst és a hitelezőket a besorolásról és a nyilvántartásba vett követelés összegéről haladéktalanul értesíteni kell, és legalább 5 munkanapos határidőt kell számukra biztosítani arra, hogy arra vonatkozóan észrevételt tehessenek. Az észrevétel tárgyában a vagyonfelügyelő dönt, és erről haladéktalanul köteles értesíteni a hitelezőt és az adóst, akik az erről történt tudomásszerzéstől számított 5 munkanapon belül nyújthatnak be kifogást a bírósághoz a vagyonfelügyelő besorolásra vonatkozó intézkedése ellen, ideértve azt is, ha a vagyonfelügyelő nem a hitelező által bejelentett összegben veszi nyilvántartásba a követelést. A bíróság a kifogás elbírálása tárgyában soron kívül, de legfeljebb 8 munkanapon belül határoz. A végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye. A bíróság végzése következtében nem vitatottként nyilvántartásba vett követelés nem minősül az adós általi tartozáselismerésnek, a hitelezővel szembeni igényérvényesítést nem zárja ki, a vitatottként nyilvántartásba vett követelés vagy a hitelezői bejelentéshez képest kisebb összegben nyilvántartásba vett követelés pedig nem képezi akadályát az adóssal szembeni későbbi igényérvényesítés iránti eljárás megindításának. A bíróság a kifogás tárgyában hozott végzésében elrendeli, hogy a vitatott követelés (a követelés vitatott része) vonatkozásában az adós olyan mértékű tartalékot köteles képezni a csődegyezség során, mint ami a hitelezőt akkor illetné meg, ha követelése nem vitatottként kerülne besorolásra, amennyiben a követelés jogosultja igényét peres úton érvényesíti az adóssal szemben, és ezt a perindítást a vagyonfelügyelőnél igazolja."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
